Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-30 / 24. szám

2 népűjsaa 1982. január 30., kedd A kereskedelem a dolgozó asszony segítője — Megyénk példáját mindenütt követik az új eladási formák kialakításában — A megyékből sorra érkeznek a hírek arról, hogyan fejlődött és gazdagodott az üzlethálózat 1961- ben, s hogy az idén újabb üzletek, éttermek építésébe kezdenek. Gazdagodik, korszerűsödik az or­szág kereskedelme. Fényes bizo­nyíték erre az is, hogy Budapes­ten észrevehetően csökkent a fa­lusi vásárlók száma. Pedig még néhány esztendeje a főváros volt a vásárlási központ, s a Corvint, a Párizsit, a Divatcsarnokot vagy a Kálvin téri áruházat 10, sőt százez­rével keresték fel a vidékről érke. zők, akik nemegyszer száz kilo­métereket utaztak, hogy bevásár­lásaikat elvégezhessék. Az ilyen típusú vevők áramlása a Rákóczi úton, a Keleti pályaudvar és a Múzeum körút között napjaink­ban már alaposan megcsappant S hogy miért? Mert a járási és megyeszékhelyeken új vásárlási központok alakultak ki, jobb lett az áruellátás, megszűnt a vidék üzlethálózatának elhanyagoltsága. Ma már nem érdemes napokat utazni csupán azért, hogy egy­­egy árucikket Budapesten vehes­senek meg az emberek. Ugyanaz a minőségű és fajta áru kapható a vidéki kisvárosokban, sőt a köz­ségekben is. A falusi kereskede­lemnek e gyors ütemű fejlődését támasztják alá a statisztika leg­frissebb adatai. 1952-ben Buda­pesten kívül az országban mind­össze 14 700 üzlet, 52 áruház és 4830 étterem működött; 1961 első felében az üzletek száma már 23 860, az áruházaké 54. az étter­meké, italboltoké pedig 11700 ' volt. Jelentős átalakulás ment végbe az üzletek belső berendezésében, elrendezésében, egyszóval kultu-, ráltságában is. Szebbek, világo-J sabbak, jól felszereltek az üzletek, mindjobban csökken az olyan bol. tok száma, amelyek a régi ve­gyeskereskedésekre emlékeztet­nek. Persze, még ilyenek is akad­nak. De egyre több a szakosított üzlet, ahol már nemcsak az élel­miszert árusítják külön, hanem más-más üzletekben kerül eladás­ra a ruhanemű, az elektromossá­gi és háztartási cikk. A belkeres­kedelem fejlesztési elvei között szerepel, hogy a szakosítást to­vább folytatják és azokban a na­gyobb községekben, ahol több vegyes-jellegű üzlet működik, a különböző fogyasztási cikkek áru. sítását különválasztják. A vidéki kereskedelem fejlődé­se nemcsak az üzletekre vonatko­zik, hanem a falusi lakosság életét megkönnyítő, kulturális igényeit elősegítő vendéglátóiparra is. Bár még sok a kétes tisztaságú és berendezésű úgynevezett „tal­ponálló'’ italbolt, a fiatalok, de az öregek is már mind több helyen járhatnak szolid cukrászdákba, jól felszerelt eszpresszókba, barát­ságos kisvendéglőkbe. A falusi kereskedelem fejlődé­sét és átalakulását elősegíti az új kereskedelmi formák megho­nosítása. Néhány esztendeje alig ismerték az önkiszolgálás, a gyors­kiszolgálás és a minták utáni áru­sítás fogalmát. Ma már szint« természetes, hogy a falusiak ilyen üzletekben vásárolhatnak. Előszói nehéz volt megszokni, de ma mái az önkiszolgáló üzletekben külön I felszólítás nélkül átveszik a be­vásárláshoz szükséges kosarakat. Az első vidéki önkiszolgáló bolt 1956 áprilisában Debrecenben nyílt meg, jelenleg pedig már 1600 új kiszolgálási formával működő élelmiszer és 200 iparcikket áru­sító bolt működik. Az átalakulásban különös szere­pet kapott Gyula. Itt 1960 elején a város egész kereskedelmét új kiszolgálási rendszerre állították át. A kísérlet bevált, s azóta a Bé­kés megyeiek példáját már min­denütt követik. Jelenleg az új for. mák kialakításában Pest, Békés és Komárom megye járnak az élen. Ez tehát a jelenlegi helyzet. Mi­lyen lesz a továbbiakban? A fa­lusi dolgozók növekvő életszínvo­nala és igényei, valamint a máso­dik ötéves terv áruforgalmának emelkedése kötelezően írja élő a vidéki kereskedelem továbbfej­lesztését, 1965-ig az országban 2700 új bolt és étterem épül. Eb­ből mintegy 300 új szövetkezeti bolt, 170 étterem és kisvendéglő, valamint 200 cukrászda nyílik a falvakban, kisebb városokban. A fejlesztésnél figyelembe veszik, hogy először a kereskedelem „fe­hér foltjai” tűnjenek él, s minden település kellő nagyságú bolttal, szaküzlettel rendelkezzen. Ezen a területen a legutóbbi esztendők­ben már történt változás, s mint­egy 34 típusterv és típusberende­zés segítségével sok úgynevezett peremboltot létesítettek. Felépíté­sükhöz önként vállalt társadalmi munkával nagy segítséget nyújtott a helyi lakosság is. A legtöbb ilyen társadalmi munkát Komárom me­gyében végezték, ahol 1961-ben 13 peremboltot nyitottak meg. Hogy a lakosság vásárlásait megkönnyít-XXV. Nézte az előtte ülő lányt, Bő­sét. Emlékezetébe idézte Elza ar­cát, azokat a vonásokat, amelye­ket első találkozásuk alkalmával látott rajta. Most egyformán gyű­lölte mind a kettőt. Gyűlölve sze­rette Elzát, s megtapogatta a zse­bében az arany nyakláncot. Most össze tudta volna tépni, s dara­bokban kidobálni az ablakon. Szerette volna a fejét a falhoz verni, és káromkodni, sírni, a ha­ját tépni, összeszorított ököllel mindent szétzúzni, a berendezést darabokra tömi. De mindez csak egy pillanatig tartott, mindössze addig, amíg az utolsó szavak után Rose konyakot töltött a pohárba. „Hát mi más módja lehetett vol­na? Elza segíteni akart rajtam. Miért? Talán ... talán mert, hogy ő is szeretett”. Még mindig reszketett a hang­ja, amikor megkérdezte: — S hol van? — Kicsoda? — Elza! Rose színészkedve élmélázott, mint akinek már egészen más gondolatok járnak a fejében. — Most odaát, Magyarorszá­gon ... Kopogtak az ajtón. Rose bebocsátotta Kőmert. Az ezredes nem volt meglepve, hogy nem a társalgóban találta őket. Rövid, titkos pillantást váltott Roseval, az orvos nem látta ezt: ők ketten viszont mindent megér­ettek belőle... Rose boldog volt, hogy végre bejött az ezredes. Tudta, hogy ad­dig a másik szobában figyelte és magnelofonszalagra rögzítette sék és a boltot közelebb vigyék a lakótelepekhez, öt év alatt 600 pe­­remboit építését vették tervbe. A falu szocialista átszervezése óta már nemcsak a városban élő háziasszonyok második műszakjá­nak megkönnyítése szerepel a na­pirenden, hanem a falusi dolgozó asszonyoké is. Ezek száma pedig mindjobban növekedik. A vásár­lások meggyorsítására továbbfej­lesztik az önkiszolgálást és az ön­kiválasztást. Az állami kereskede­lemben 1750, a szövetkezetiben pedig 1500 üzletbe vezetnek be ilyen módszereket. Az áruellátás javítása érdekében viszont a sza­kosítást folytatják. Itt az alapélv az, hogy a falusi vásárlók a min­dennapos élelmiszer, és háztar­­tásicikk-igényüket a helyszínen elégíthessék ki. A nagyobb értékű fogyasztási cikkeket, mint a rádió, teievízió, elektromos háztartási gép és jármű a járási és megye­­székhelyeken felállított speciális szaküzletekben árusítják majd. így ezekből az árukból sokkal na­gyobb választékot tudnak nyújta­ni, mintha elapróznák a kisebb boltok között. Az ötéves távlaton belül már ki­adták a közeljövő, az 1962-es év fejlesztési terveit. Az idén 466 új boltot építenek, 184-et pedig bővítenék. Az új üzleteket már eleve új eladási formákkal nyitják meg, a meglévők közül pedig 530- at állítanak át önkiszolgálásra vagy gyorskiszolgálásra A falusi kereskedelem színvonalának gyors emelkedésére, kulturáltságának fo­kozására talán az az eív a legjel­lemzőbb, hogy 1965-re a legkisebb településeken is felszámolják a régi, örökségként ránkmaradt sza­­tócsjellegü vegyesboltokat. Kapalyag Imre Ónodvári Miklós: Bomba robbartf a francia külügyminisztérium udvarán (MTI Külföldi Képszolgálat) Január 22-én délután egy kocsiban elhelyezett bomba robbant a francia külügyminisztérium kis udvarán. Egy ember életét vesz­tette, többen megsebesültéit és jelentős kár keletkezett. A képen: az összeroncsoit kocsi a külügyminisztérium udvarán. A perui elemi csapás után (MTI Külföldi Képsaolgiálat) Perui parasztasszonyok nézik a völgyet, amelyben a jég-, víz. és sziklazuhatag öt falut pusztított el nyolc kilométeres hosszúságban, másfél kilométer szélességben. minden mozdulatukat, s éppen olyan sors vár őrá is, mint Elzára szegényre, ha nem a megbeszéltek szerint viselkedik... Az ezredes az úton szóról szóra kidolgozta szerepét, azt a gyalázatos színjáté­kot, amelyet az imént alakított, s most kíváncsian tekintett Kömer­­re: vajon meg van-e elégedve ve­le? Kömer jókedvűen dörzsölte a kezeit. — Nos, hogy haladunk a lecké­vel? — A kezdő lépéseknél — felelte Rose. — Amennyiben? — Amennyiben én megmutat­tam azokat... — Látom, ki is öltözött, mintha az operaházban tartana elő­adást ... Rose elpirult. Elértette a célzást. Jól tudta, hogy az ezredes meg­jegyzése a bécsi Holdfény-bárra vonatkozik, ahol annak idején megismerkedtek. Akkor is ez a ruha volt rajta. — Hát akkor Szabó urat ma es­tére fel is menthetjük a további tanulás alól — mondta Kömer az orvos felé fordulva—, Gyarmathy százados lent várja egy pohár ital­ra. Horváth eltávozott. Boldog volt, hogy elhagyhatta a szobát Hár­masával ugrotta át lefelé a lép­csőfokokat Gyarmathy az asztalra borulva részegen aludt. Költögetni kezdte. — Menj a pokolba! — mordult rá. — A fene egyen meg! Magára hagyta. Felrohant a szobájába és hanyattvetette magát a kereveten. Most választ kapott a legizgatóbb kérdésre: Elza tehát Magyarországon van, ezért nem találkozhattak az elmúlt hónapok során. Belül megbocsátott neki és ismét szerelemre lobbant. Ügy érezte, hogy a végzet most már végleg eljegyezte őket, s egymás­hoz tartozásuk attól függ, hogy mielőbb teljesítse a számára kije­lölt feladatot. Ezen az éjszakán ábrándozva aludt el, s álmában Elzával sétált a Margitszigeten. Mindenki nyugodt volt a villá­ban. Gyarmathy megkapta Kör­­nertől a „fej pénzt” és önkívületi állapotban reggelig támasztotta az asztalt. Az ezredes is elégülten hajtot­ta párnára a fejét. Hőse megivott egy pohár pálinkát és egy rántás­sal (.ahogy a strep tease bárban szokta) lefejtette magáról a ruhát. Az ablakokban kialudtak a fé­nyek, elcsendesedett a Münc^en­­kórnyéki »szanatórium”, csak az amerikai lobogó csattogott hara­gosan odakint az áprilisi szélben, X. A remete halála Elérkezett az indulás napja. Horváth doktort Mr. Rogger hí­vatta. Ott volt Körner is. Amikor Rogger rezidenciájába belépett, mind a ketten felálltak, barátsá­gosan üdvözölték. — Isten hozta, Mr. Szabó! Hellyel kínálták az íróasztal előtt. Kissé gyámoltalanul ült le a székre, tekintetét kíváncsian sze­gezte főnökeire. Körner közben a bárszekrényhez lépett: italt és po­harakat szedett elő. — Jó hírünk van a maga szá­mára ... nagyon jó hír! — mond­ta Mr. Rogger és felemelte az egyik poharat —, de előbb öblít­sük le a torkunkat. Erős vodka volt, az ’ orvosnak könnybe lábadt tőle a szeme, s tiltakozva tolta vissza Körner ez­redes kezét, amikor újra tele akarta tölteni a poharát. — Köszönöm, nem kérek töb­bet Csodálkozva néztek rá. — Csak nincs valami baja? — Dehogy — mondta Horváth, aki most meg akarta őrizni jó­zanságát — csak ... elszoktam az ilyen erős italtól. Különben nem tesz jót a fejemnek. — Nagyon helyes, nagyon he­lyes! — mondta Mr. Rogger — ön orvos, tudja, hogy mit szabad és mit nem. Ez nagyon jó dolog, én is megfogadom a tanácsát, de most beszéltünk a munkáról. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents