Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-25 / 20. szám

BÉKÉS MEGYEI 4 Ara 5# fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek I Fejlődést tükröző tervezést! A Szovjetunió fegyveres erői mindenkor készek megsemmisítő csapással válaszolni az agresszornak — Malinovszkij marsall válaszai a Pravda tudósítójának kérdéseire — Napjainkban — év elején va­gyunk — a tavalyi eredmények összegezésével, s az új gazdasági év üzemtervénelc elkészítésével foglalkoznak megyénkben is a ter­melőszövetkezetek vezetői és tag­jai. A tervet jóváhagyó összejöve­teleket, gyűléseket általában az jellemzi, hogy az emberek fellel­kesülnék a további célok, a je­lentős fejlődés, az eddiginél ma­gasabb jövedelem irányszámainak hallatán, s inkább felfele, mint le­fele igyekeznek azokat kerekíteni. S a felfelé kerekítést a tervezet­ből kifelejtett lehetőségek boncol­gatásával indokolják. A nagy fel­­lelkesülés okozta nekibuzdulásban előfordul az is, hogy egyik-másik tervet eltúlozzák, ahogy mondani szokás: „túlfeszítik”. Helyes ez? Nem helyes. Az em­ber mindig annyi terhet kapjon a vállára, amennyit el tud vinni, annyi kilométer gyaloglást jelöl­jön meg magának, amennyit túl­zott megerőltetés nélkül elbírnak a lábai. De mégis: ha bírálatot kell mondani egy kissé merész, egy kissé feszített és egy lagyma­tag célkitűzésről, tervről, a józan megfontolás inkább az előbbit tartja helyesebbnek, jobbnak, mert annak húzó hatása, ösztönző ereje van, amaz pedig Pató Pál jelszavát a „Hej, ráérünk arra még”-et sugározza. Nyilvánvaló, hogy aki többet akar, akinek sok a dolga, az jobban igyekszik. A termelőszövetkezeti parasztságnak is sok most a dolga, sok mindent kell megvalósítaniok, s azokat csak úgy tudják megcsinálni, ha merészen, erejük és tudásuk leg­javának — s az összes rendelke­zésre álló lehetőségek — figyelem­­bevételével rögzítik papírra, vagyis formálják meg egy vagy több év tervét Azt, hogy tervezni kell, felesle­ges túlságosan hangsúlyozni, hi­szen nem él olyan gondolkodni tu­dó ember a földön, aki ne tudná azt, hogy mit akar elérni, megva­lósítani. S a legtöbb egyén, család tervét akarat, törekvés jellemzi. Ha akarat és törekvés fűti a ter­melőszövetkezetek tagjait is az éves vagy a távlati terv teljesíté­sére, akkor az meg is valósul, még ha pillanatnyilag merésznek is lát­szik. S leginkább a távlati terv tűnik merésznek, mert hiszen ab­ban olyan személyi és tárgyi fel­tételek is vannak, amellyel csak a későbbi időszakban rendelkez­nek. Néhány termelőszövetkezetben a terv célkitűzéseit nem a „neki­­gyűrkőzünk és meglesz” diktálja, hanem a túlóvatosság, a „nem tudni, mi jön közbe”. Népgazda­ságunk és megyénk második öt­éves tervét is merészség jellemzi, vagyis a munkások, a dolgozó pa­rasztok törekvő szorgalmának, a növekvő tárgyi feltételeknek fi­gyelembevétele. Nem vitatható: minél gyakorlottabb a munkás, annál többet tud termelni, s minél hosszabb időt tölt a dolgozó pa­raszt a termelőszövetkezetben, an­nál többet tud produkálni. A több­termeléshez, akár az iparban, akár a mezőgazdaságban természetesen egyre több és egyre modernebb felszerelés, gép kell. Népgazdasá­gunk második ötéves tervében — s az ennek alapján készült me­gyei ötéves tervben is — pontról pontra be vannak ütemezve az ezután termelésbe kerülő gépek, hatóanyagok, az öntözés területé­nek növekedése és még sok min­den más. Ezért nem ábrándnak, nemcsak szép számcsokomak kell tekinteni sem a megyei, sem a ké­szülő járási és községi ötéves ter­vet. A gyomai járás mezőgazda­­sági termelésének is most készül az ötéves terve. Az adottságokat figyelembe véve ütemezték be a terméseredmények és az állatál­lomány növekedését. A tervezet tárgyalásán elhangzottak azonban olyan vélemények is, hogy szép szám a holdankénti két mázsa műtrágya, a 18 ezer hold szikjaví­tás, a föld 50—60 centiméteres mélyművelése stb, de egyelőre ez is, az is hiányzik. Tömören szól­va, egyesek majdnem azt mond­ták: kár az időt tölteni az ötéves terv készítésével, mert úgysem tudjuk megvalósítani, nem rendel­kezünk hozzá megfelelő eszközök­kel, tehát fanatizmus az egész. Nem baj, inkább legyenek egy kicsit fanatikusak a termelőszö­vetkezetek, a községek, a járások és a megye termelési tervének ké­szítői, de tegyék fanatikussá az emberek többségét is, oltsák belé­jük a terv mindenáron való telje­sítésén* való törekvést. Megyénk mezőgazdasága nem egy helyben áll, hanem állandóan fejlődik. Nyilvánvaló, hogy a tervezésnél figyelembe kell venni ezt a fej- I lődést, csakúgy, mint ahogy fi­gyelembe veszik a szülők cipő- és ruhavásárlásnál a gyerek növését. Hazánkban sok merész terv megvalósulásának voltunk már tanúi a felszabadulás óta. De egy­általában merészség-e megyénk­ben 1965-re 15 mázsa átlag-búza­termést tervezni? — hogy csak egy számot ragadjuk ki. Ha figye­lembe vesszük az intenzív búza­­fajták növekvő vetésterületét, mű­trágyagyáraink növekvő kapaci­tását, az egyre szaporodó gépeket, a mind több talajjavítást, az öntö­zést és a termeléssel összefüggő egyéb tényezőket, akkor egyálta­lán nem tűnik merésznek a terv, sőt, ennél többet is termelhetünk, ha mindenki egy emberként akar­ja. Jórészt az emberek akaratán múlik a szövetkezet, a járás, a megye, az ország második ötéves tervének teljesítése, túlteljesítése. Egy traktorral naponta lehet négy, de lehet nyolc holdat is szántani, aratni is lehet a búzát viaszérés­ben is, de lehet akkor is, amikor már pereg a szem. A tervteljesí­tés lényege — a rendelkezésre álló és az egyre növekvő személyi és tárgyi feltételek jó kihasználásá­val — mindent idejében megcsi­nálni. Kukk Imre Moszkva (TASZSZ) A Pravda szerdán közölte Mali­novszkij marsallnak, a Szovjet­unió honvédelmi miniszterének válaszait a Pravda tudósítójának kérdéseire azzal a nyilatkozattal kapcsolatban, amelyet Mcnamara, az Egvesült Államok hadügymi­nisztere tett az amerikai szenátus hadügyi bizottságában. Mcnamara kijelentette, hogy az amerikai fegyveres erők „képesek teljes mértékben megsemmisíteni” a számukra megjelölt „szovjet ob­jektumokat”. Az Egyesült Álla­mok hadügyminiszterének ilyetén kérkedése — mondja Malinovsz­kij marsall — enyhén szólva esz­­telenség. E dicsekvés nem a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak megja­vítását, vagy a nemzetközi fe­szültség enyhítését, hanem a szen­vedélyek, a háborús hisztéria fel­szítását, végső fokon a fegyverke­zési versenyt szolgálja. A fegyver­kezési verseny pedig az az út, amely mindenkor háborúkba vitte az emberiséget. A két világháború történetének tanúságai mcgcáfol­­hatatlanul bizonyítják ezt. De ha már az imperialisták ilyen úton kívánnak haladni, leg­alább előzőleg helytállóan ismer­tessék a reális tényeket és fontol­ják meg, mit is ígér nekik egy ilyen út. Itt kívánom helyesbíteni Mcnamara úr kijelentését. John Kennedy, az Egyesült Államok el­nöke nemrégiben beismerte, hogy erőink cgyenlőek. Ez többé-kevés­­bé helyes megállapítás és itt az ideje, hogy az amerikai katonai Varsó (MTI) M. Hofman, a Lengyel Táv­irati Iroda (PAP) elnöke, aki mint a Nemzetközi Újságíró Szervezet alelnöke jelenleg Ku­bában tartózkodik, a követke­zőket táviratozta Havannából: — A kubai nép a nagy belső átalakulások korszakába lépett. Ezzel párhuzamosan egyre na­gyobb nyomás nehezedik az or­szágra az Egyesült Államok ré­széről, amelynek gazdasági po­tenciálja kétszázszor nagyobb, mint Kubáé. Hofman rámutat, hogy a ku­bai nép a Punta del Este-i kon­ferenciát amerikai színjátéknak tartja, de mégsem huny szemet felette. A kubaiak szerint ugyanis ez a konferencia meg­mutatja majd, hogy az Egyesült Államok ma már nem képes megfosztani a latin-amerikai népeket sorsuk önálló alakításá­nak jogátóL A cikk hangoztatja, hogy Kuba a szocializmust vá­lasztja, mert ez felel meg a vezetők levonják ebből a megfe­lelő következtetéseket. Mint honvédelmi miniszter — folytatja Malinovszkij — jól isme. rém a Szovjetunió katonai erejét és bizonyos mértékig tájékozva va­gyok az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei fegyver­zetét illetően. Helyzetem kötelez erre. Ügy vélem, hogy ma a szo­cialista tábor erősebb ezeknél az országoknál, de tegyük fel, hogy az erők egyenlőek. Mi készek va­gyunk ezzel is egyetérteni, hogy ne vegyünk részt a háborús pszi­chózis szításában. De ha egyen­lőek az erőink, akkor az amerikai vezetőknek le kell vonniuk a he­lyes következtetéseket és ésszerű politikát kell folytatniuk. Mcnamara úr azt állítja, hogy az Egyesült Államok meg tudja semmisíteni a megjelölt szovjet objektumokat. Nem tudom, hogy mire gondol, amikor megjelölt ob­jektumokról beszél. Én a magam részéről kijelenthetném, hogy mi egyetlen rahéta-atomesapással le­törölhetnénk a föld színéről az Egyesült Államok minden ipari, közigazgatási és politikai centru­mát és megsemmisíthetnénk egész országokat, amelyele területüket adták a Szovjetunió és a többi szocialista országot körülvevő amerikai katonai támaszpontok céljaira. Ügy gondolom, hogy ez általában nem titok sem az Egye­sült Államok, sem a NATO-hoz, a SEATO-hoz és a CENTO-hoz tar­tozó más országok vezetői előtt. Én, mint a Szovjetunió honvé­delmi minisztere teljes felelősség­legjobban az országban ki­alakult helyzetnek, a nép törekvéseinek, s mert ez a rendszer gyors felemelke­dést biztosít az elmaradott­ságból. Kuba ezekben a viharos tör­ténelmi időkben olyan nyugal­mat tanúsít, amely méltó egy hős néphez. Termelőszövetkezeteink zömé­ben a kedvezőre fordult időt egyre jobban a mezőgazdasági munkák elkezdésére használják. A nagyobb fagyok elmúltával hozzáláttak az őszi vetésű gabonák fejtrágyázá­sához. összesen 20 ezer hold bú­zát, közte 14 és fél ezer hold in­tenzív külföldi búzafajtát fejtrá­­gyáztak. A gépállomások az idén 20 ezer normálhold gépi munkát teljesítettek. E gépi munkából ki­gel kijelentem — és én tudom, hogy mire támaszkodom, amikor megteszem ezt a kijelentést —, hogy mi erősebbek vagyunk ma és magától értetődik, nem állunk majd meg egy helyben. Nem szük­séges különösebben növelnünk ra­kéta-csapatainkat és fegyverkész­leteinket. A továbbiakban már természetesen a fegyverzet felújí­tására és tökéletesítésére, nem pe* dig a felhalmozás folyamatára ke. rül sor. Hisz minden fegyver bár­milyen tökéletes legyen is, a gaz­daság, a tudomány, a haditechnika fejlesztésével még inkább tökéle­tesíthető. Nekünk ma már nincs szükségünk a fegyverzet mennyi­ségi növelésére. Ami nekünk van, elegendő ahhoz, hogy megsemmi­sítsünk bármely potenciális ellen­séget, ha megtámad bennünket* vagy baráti szocialista országokat. Nekünk csupán fel kell újítanunk és tökéletesítenünk kell meglévő fegyvereinket. Malinovszkij foglalkozik a to­vábbiakban az amerikai kormány által diktált fegyverkezési ver­sennyel és rámutat, hogy a je­lenlegi viszonyok között olyan megoldásokat kell keresni, ame­lyek a békéhez és nem a háború­hoz vezetnek. Azon kell gondolkodnunk, hogy miként lehet csökkenteni az ál­lamközi kapcsolatokban meglévő feszültséget és nem szabad meg­engedni, hogy a felhalmozott had­viselési eszközök felhasználásra kerüljenek. A Szovjetunió a jövőben is foly­tatni fogja a béke és a békés együttélés politikáját, törekedni fog az általános és teljes leszere­lés megvalósítására, a második vi­lágháború maradványainak fel­számolására és a népek biztonsá­gának megszilárdítására. De ha támadást hajtanak végre hazánk ellen, a Szovjetunió fegyveres erői j mindenkor készek megsemmisítő csapással válaszolni az agresszor­nak és mi szét fogjuk zúzni azo­kat, akik ránk vagy szövetségese­inkre támadnak. Ügy látszik, egyes amerikai államférfiak nincsenek ennek tudatában, amikor nyilat­kozatukat megteszik — fűzte hoz­zá a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere. (MTI) emelkedik a 7200 hold mélyszán­tás. A megyében jelenleg 101 trak­torral dolgoznak két műszakban. A tavasa terv teljesítéséiben a szarvasi, a mezőberényi és a Me­zőkovácsházi Gépállomás ért eä legjobb eredményt. Füzesgyarma­ton és Tótkomlóson a tavaszi mun­kák elkezdésére még nem tettek olyan hathatós intézkedéseket, mint p előbb említett gépállomá­sokon. A kubai nép a Punta del Este-i értekezletet amerikai színjátéknak tartja Húszezer hold gabona fejtrágyázását és 7200 hold mélyszántását tette lehetővé a jó idő

Next

/
Thumbnails
Contents