Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-25 / 20. szám
BÉKÉS MEGYEI 4 Ara 5# fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek I Fejlődést tükröző tervezést! A Szovjetunió fegyveres erői mindenkor készek megsemmisítő csapással válaszolni az agresszornak — Malinovszkij marsall válaszai a Pravda tudósítójának kérdéseire — Napjainkban — év elején vagyunk — a tavalyi eredmények összegezésével, s az új gazdasági év üzemtervénelc elkészítésével foglalkoznak megyénkben is a termelőszövetkezetek vezetői és tagjai. A tervet jóváhagyó összejöveteleket, gyűléseket általában az jellemzi, hogy az emberek fellelkesülnék a további célok, a jelentős fejlődés, az eddiginél magasabb jövedelem irányszámainak hallatán, s inkább felfele, mint lefele igyekeznek azokat kerekíteni. S a felfelé kerekítést a tervezetből kifelejtett lehetőségek boncolgatásával indokolják. A nagy fellelkesülés okozta nekibuzdulásban előfordul az is, hogy egyik-másik tervet eltúlozzák, ahogy mondani szokás: „túlfeszítik”. Helyes ez? Nem helyes. Az ember mindig annyi terhet kapjon a vállára, amennyit el tud vinni, annyi kilométer gyaloglást jelöljön meg magának, amennyit túlzott megerőltetés nélkül elbírnak a lábai. De mégis: ha bírálatot kell mondani egy kissé merész, egy kissé feszített és egy lagymatag célkitűzésről, tervről, a józan megfontolás inkább az előbbit tartja helyesebbnek, jobbnak, mert annak húzó hatása, ösztönző ereje van, amaz pedig Pató Pál jelszavát a „Hej, ráérünk arra még”-et sugározza. Nyilvánvaló, hogy aki többet akar, akinek sok a dolga, az jobban igyekszik. A termelőszövetkezeti parasztságnak is sok most a dolga, sok mindent kell megvalósítaniok, s azokat csak úgy tudják megcsinálni, ha merészen, erejük és tudásuk legjavának — s az összes rendelkezésre álló lehetőségek — figyelembevételével rögzítik papírra, vagyis formálják meg egy vagy több év tervét Azt, hogy tervezni kell, felesleges túlságosan hangsúlyozni, hiszen nem él olyan gondolkodni tudó ember a földön, aki ne tudná azt, hogy mit akar elérni, megvalósítani. S a legtöbb egyén, család tervét akarat, törekvés jellemzi. Ha akarat és törekvés fűti a termelőszövetkezetek tagjait is az éves vagy a távlati terv teljesítésére, akkor az meg is valósul, még ha pillanatnyilag merésznek is látszik. S leginkább a távlati terv tűnik merésznek, mert hiszen abban olyan személyi és tárgyi feltételek is vannak, amellyel csak a későbbi időszakban rendelkeznek. Néhány termelőszövetkezetben a terv célkitűzéseit nem a „nekigyűrkőzünk és meglesz” diktálja, hanem a túlóvatosság, a „nem tudni, mi jön közbe”. Népgazdaságunk és megyénk második ötéves tervét is merészség jellemzi, vagyis a munkások, a dolgozó parasztok törekvő szorgalmának, a növekvő tárgyi feltételeknek figyelembevétele. Nem vitatható: minél gyakorlottabb a munkás, annál többet tud termelni, s minél hosszabb időt tölt a dolgozó paraszt a termelőszövetkezetben, annál többet tud produkálni. A többtermeléshez, akár az iparban, akár a mezőgazdaságban természetesen egyre több és egyre modernebb felszerelés, gép kell. Népgazdaságunk második ötéves tervében — s az ennek alapján készült megyei ötéves tervben is — pontról pontra be vannak ütemezve az ezután termelésbe kerülő gépek, hatóanyagok, az öntözés területének növekedése és még sok minden más. Ezért nem ábrándnak, nemcsak szép számcsokomak kell tekinteni sem a megyei, sem a készülő járási és községi ötéves tervet. A gyomai járás mezőgazdasági termelésének is most készül az ötéves terve. Az adottságokat figyelembe véve ütemezték be a terméseredmények és az állatállomány növekedését. A tervezet tárgyalásán elhangzottak azonban olyan vélemények is, hogy szép szám a holdankénti két mázsa műtrágya, a 18 ezer hold szikjavítás, a föld 50—60 centiméteres mélyművelése stb, de egyelőre ez is, az is hiányzik. Tömören szólva, egyesek majdnem azt mondták: kár az időt tölteni az ötéves terv készítésével, mert úgysem tudjuk megvalósítani, nem rendelkezünk hozzá megfelelő eszközökkel, tehát fanatizmus az egész. Nem baj, inkább legyenek egy kicsit fanatikusak a termelőszövetkezetek, a községek, a járások és a megye termelési tervének készítői, de tegyék fanatikussá az emberek többségét is, oltsák beléjük a terv mindenáron való teljesítésén* való törekvést. Megyénk mezőgazdasága nem egy helyben áll, hanem állandóan fejlődik. Nyilvánvaló, hogy a tervezésnél figyelembe kell venni ezt a fej- I lődést, csakúgy, mint ahogy figyelembe veszik a szülők cipő- és ruhavásárlásnál a gyerek növését. Hazánkban sok merész terv megvalósulásának voltunk már tanúi a felszabadulás óta. De egyáltalában merészség-e megyénkben 1965-re 15 mázsa átlag-búzatermést tervezni? — hogy csak egy számot ragadjuk ki. Ha figyelembe vesszük az intenzív búzafajták növekvő vetésterületét, műtrágyagyáraink növekvő kapacitását, az egyre szaporodó gépeket, a mind több talajjavítást, az öntözést és a termeléssel összefüggő egyéb tényezőket, akkor egyáltalán nem tűnik merésznek a terv, sőt, ennél többet is termelhetünk, ha mindenki egy emberként akarja. Jórészt az emberek akaratán múlik a szövetkezet, a járás, a megye, az ország második ötéves tervének teljesítése, túlteljesítése. Egy traktorral naponta lehet négy, de lehet nyolc holdat is szántani, aratni is lehet a búzát viaszérésben is, de lehet akkor is, amikor már pereg a szem. A tervteljesítés lényege — a rendelkezésre álló és az egyre növekvő személyi és tárgyi feltételek jó kihasználásával — mindent idejében megcsinálni. Kukk Imre Moszkva (TASZSZ) A Pravda szerdán közölte Malinovszkij marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének válaszait a Pravda tudósítójának kérdéseire azzal a nyilatkozattal kapcsolatban, amelyet Mcnamara, az Egvesült Államok hadügyminisztere tett az amerikai szenátus hadügyi bizottságában. Mcnamara kijelentette, hogy az amerikai fegyveres erők „képesek teljes mértékben megsemmisíteni” a számukra megjelölt „szovjet objektumokat”. Az Egyesült Államok hadügyminiszterének ilyetén kérkedése — mondja Malinovszkij marsall — enyhén szólva esztelenség. E dicsekvés nem a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak megjavítását, vagy a nemzetközi feszültség enyhítését, hanem a szenvedélyek, a háborús hisztéria felszítását, végső fokon a fegyverkezési versenyt szolgálja. A fegyverkezési verseny pedig az az út, amely mindenkor háborúkba vitte az emberiséget. A két világháború történetének tanúságai mcgcáfolhatatlanul bizonyítják ezt. De ha már az imperialisták ilyen úton kívánnak haladni, legalább előzőleg helytállóan ismertessék a reális tényeket és fontolják meg, mit is ígér nekik egy ilyen út. Itt kívánom helyesbíteni Mcnamara úr kijelentését. John Kennedy, az Egyesült Államok elnöke nemrégiben beismerte, hogy erőink cgyenlőek. Ez többé-kevésbé helyes megállapítás és itt az ideje, hogy az amerikai katonai Varsó (MTI) M. Hofman, a Lengyel Távirati Iroda (PAP) elnöke, aki mint a Nemzetközi Újságíró Szervezet alelnöke jelenleg Kubában tartózkodik, a következőket táviratozta Havannából: — A kubai nép a nagy belső átalakulások korszakába lépett. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb nyomás nehezedik az országra az Egyesült Államok részéről, amelynek gazdasági potenciálja kétszázszor nagyobb, mint Kubáé. Hofman rámutat, hogy a kubai nép a Punta del Este-i konferenciát amerikai színjátéknak tartja, de mégsem huny szemet felette. A kubaiak szerint ugyanis ez a konferencia megmutatja majd, hogy az Egyesült Államok ma már nem képes megfosztani a latin-amerikai népeket sorsuk önálló alakításának jogátóL A cikk hangoztatja, hogy Kuba a szocializmust választja, mert ez felel meg a vezetők levonják ebből a megfelelő következtetéseket. Mint honvédelmi miniszter — folytatja Malinovszkij — jól isme. rém a Szovjetunió katonai erejét és bizonyos mértékig tájékozva vagyok az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei fegyverzetét illetően. Helyzetem kötelez erre. Ügy vélem, hogy ma a szocialista tábor erősebb ezeknél az országoknál, de tegyük fel, hogy az erők egyenlőek. Mi készek vagyunk ezzel is egyetérteni, hogy ne vegyünk részt a háborús pszichózis szításában. De ha egyenlőek az erőink, akkor az amerikai vezetőknek le kell vonniuk a helyes következtetéseket és ésszerű politikát kell folytatniuk. Mcnamara úr azt állítja, hogy az Egyesült Államok meg tudja semmisíteni a megjelölt szovjet objektumokat. Nem tudom, hogy mire gondol, amikor megjelölt objektumokról beszél. Én a magam részéről kijelenthetném, hogy mi egyetlen rahéta-atomesapással letörölhetnénk a föld színéről az Egyesült Államok minden ipari, közigazgatási és politikai centrumát és megsemmisíthetnénk egész országokat, amelyele területüket adták a Szovjetunió és a többi szocialista országot körülvevő amerikai katonai támaszpontok céljaira. Ügy gondolom, hogy ez általában nem titok sem az Egyesült Államok, sem a NATO-hoz, a SEATO-hoz és a CENTO-hoz tartozó más országok vezetői előtt. Én, mint a Szovjetunió honvédelmi minisztere teljes felelősséglegjobban az országban kialakult helyzetnek, a nép törekvéseinek, s mert ez a rendszer gyors felemelkedést biztosít az elmaradottságból. Kuba ezekben a viharos történelmi időkben olyan nyugalmat tanúsít, amely méltó egy hős néphez. Termelőszövetkezeteink zömében a kedvezőre fordult időt egyre jobban a mezőgazdasági munkák elkezdésére használják. A nagyobb fagyok elmúltával hozzáláttak az őszi vetésű gabonák fejtrágyázásához. összesen 20 ezer hold búzát, közte 14 és fél ezer hold intenzív külföldi búzafajtát fejtrágyáztak. A gépállomások az idén 20 ezer normálhold gépi munkát teljesítettek. E gépi munkából kigel kijelentem — és én tudom, hogy mire támaszkodom, amikor megteszem ezt a kijelentést —, hogy mi erősebbek vagyunk ma és magától értetődik, nem állunk majd meg egy helyben. Nem szükséges különösebben növelnünk rakéta-csapatainkat és fegyverkészleteinket. A továbbiakban már természetesen a fegyverzet felújítására és tökéletesítésére, nem pe* dig a felhalmozás folyamatára ke. rül sor. Hisz minden fegyver bármilyen tökéletes legyen is, a gazdaság, a tudomány, a haditechnika fejlesztésével még inkább tökéletesíthető. Nekünk ma már nincs szükségünk a fegyverzet mennyiségi növelésére. Ami nekünk van, elegendő ahhoz, hogy megsemmisítsünk bármely potenciális ellenséget, ha megtámad bennünket* vagy baráti szocialista országokat. Nekünk csupán fel kell újítanunk és tökéletesítenünk kell meglévő fegyvereinket. Malinovszkij foglalkozik a továbbiakban az amerikai kormány által diktált fegyverkezési versennyel és rámutat, hogy a jelenlegi viszonyok között olyan megoldásokat kell keresni, amelyek a békéhez és nem a háborúhoz vezetnek. Azon kell gondolkodnunk, hogy miként lehet csökkenteni az államközi kapcsolatokban meglévő feszültséget és nem szabad megengedni, hogy a felhalmozott hadviselési eszközök felhasználásra kerüljenek. A Szovjetunió a jövőben is folytatni fogja a béke és a békés együttélés politikáját, törekedni fog az általános és teljes leszerelés megvalósítására, a második világháború maradványainak felszámolására és a népek biztonságának megszilárdítására. De ha támadást hajtanak végre hazánk ellen, a Szovjetunió fegyveres erői j mindenkor készek megsemmisítő csapással válaszolni az agresszornak és mi szét fogjuk zúzni azokat, akik ránk vagy szövetségeseinkre támadnak. Ügy látszik, egyes amerikai államférfiak nincsenek ennek tudatában, amikor nyilatkozatukat megteszik — fűzte hozzá a Szovjetunió honvédelmi minisztere. (MTI) emelkedik a 7200 hold mélyszántás. A megyében jelenleg 101 traktorral dolgoznak két műszakban. A tavasa terv teljesítéséiben a szarvasi, a mezőberényi és a Mezőkovácsházi Gépállomás ért eä legjobb eredményt. Füzesgyarmaton és Tótkomlóson a tavaszi munkák elkezdésére még nem tettek olyan hathatós intézkedéseket, mint p előbb említett gépállomásokon. A kubai nép a Punta del Este-i értekezletet amerikai színjátéknak tartja Húszezer hold gabona fejtrágyázását és 7200 hold mélyszántását tette lehetővé a jó idő
