Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

1963. január 24., szerda HépüjsAa 3 Növekszik az Endrődi Takarékszövetkezet taglétszáma és betétállománya Van-e pénzük az embereknek? Általában van. S ez nemcsak puszta állítás, hanem tények so­kasága bizonyítja. Többek között az is, hogy a megye földművesszö­vetkezeteinek forgalma az 1958. évi 57 és fél millió forintról 1961- ben egymilliárd-negyvenmillió fo­rintra növekedett. Ide megint kí­nálkozik egy kérdés: hogyan le­gyet) pénzük az embereknek, ha elköltik? No, nem mindenki köl­ti el a pénzét, vagyis az egész ke­resetét nem, hanem vagy otthon tartja, vagy pedig takarékba te­szi. Endrődön is bizonyára elég sok embernek van pénze. Az a néni is azért nyitott be a napokban, mi­kor ott jártunk, az Endrődi Ta­karékszövetkezetbe és kérdezte meg, hogy nyereményre lehet-e betétbe tenni pénzt, mert bizonyá­ra van neki. örvendetes ez. De az is, hogy az Endrődi Takarékszö­vetkezetnek a kezdeti, az 1957. évi 165 betétes száma 694-re, a betét összege 166 500 Ft-ról mintegy két­millió forintra növekedett Persze a betétesek száma nem állandó, eléggé változó, mert pél­dául az elmúlt év első három hó­napjában kétmillió 93 ezer, a második negyedévben 2 millió 102 ezer, a negyedik negyedévben már csak 869 ezer forint volt a betét. A földművesszövetkezet és a ta­karékszövetkezet vezetői is keres­ték ennek az okát, hiszen nagyon hirtelen lecsökkent a betétállo­mány, azazhogy az emberek ki­vitték a pénzt, megijedtek a nem­zetközi helyzet alakulásától, azt gondolták, hogy biztonságosabb helyen lesz a pénz náluk, mások viszont házat vásároltak, tataroz­tak, vagy éppen a télire való hí­zott sertést vették meg. Most már rohamosan növekszik a betétállo­mány, január közepéig 124 ezer 299 forint került betétbe. II takarékszövetkezet vezetői azonban nincsenek megelégedve. Nem a betétben elhelyezett ösz­­szeggel, hanem inkább azzal, hogy elég kevés Endréd lakosságához mérten a takarékszövetkezet tag­jainak, a betéteseknek a száma. Vaszkó elvtárs a takarékszövetke­zet nemrégiben lezajlott vezető­ségválasztó közgyűlésén, beszámo­lójában többek között kijelentette, hogy ha 2—3 ezer tagja lenne a szövetkezetnek, akkor sem lenne sok. Vaszkó elvtárs is és a takarék­­szövetkezet igazgatóságának tag­jai is hozzászoktak 1957 óta ahhoz, hogy segítsenek azokon az embe­reken, akik előbb akarnak meg­vásárolni vagy felépíteni valamit, mint ahogyan pénzük van. Máso­kon segíteni pedig nagyon jó ér­zés. Lényegében azért alakult a takarékszövetkezet, hogy annak szavatossága mellett az emberek segíthessenek egymáson, másrészt az államnak is jobb, ha az embe­rek nem a szekrény valamelyik rejtett zugában tartják a pénzü­ket, hanem takarékba adják és ezzel elősegítik a népgazdaság jobb vérkeringését. A takarékbe­tét után 5 százalék kamatot fizet a szövetkezet. Tehát jól járnak a betétesek is, mert biztos helyen van a pénzük és kamatozik, de jól járnak azok is, akiknek ép­pen szükségük van a pénzre. Ta­valy is egymillió 15 ezer forint kölcsönt adtak ki 265 endrődi köl­csönzőnek a takarékpénztárból. Kölcsönző lenne sokkal több is, de hát csak akkor tudnának több kölcsönt adni, ha több volna a be­tétes. A kölcsönt annyira igényel­nék, hogy a vezetőségválasztó köz­gyűlésen is főleg azt tették szóvá a hozzászólók, hogy miért kell te­lekkönyvi szemlével igazolni a házingatlant fedezetnek s emellett miért kell két kezes, meg hogy ta­nyai házat mért nem fogadnak el fedezetnek? Ha nem lennének ilyen kö­töttségek, akkor bizonyára még több lenne a kölcsön-igénylő. De hát a takarékszövetkezetnek nem csak az a feladata, hogy kölcsön adja a betétben lévő pénzt, hanem vissza is kell fizesse azt a beté­­teseknék, ezért az csak természe­tes, hogy több oldalról biztosítja magát. így is előfordult, hogy egy kölcsönző eladta azt a házat, ame­lyet fedezetnek adott be a kölcsön felvétele idején, azonban eszébe sem jutott a ház eladási árából visszafizetni tartozását: a bíróság­nak kellett közbeavatkoznia. Az ilyen ember ritka, mint a fehér holló, Endrődön is. Ennek az egy esetnek a megtörténte miatt nyu­godtan vihetik az endrődiék a pén­züket a takarékszövetkezetbe, hi­szen nemcsak a takarékszövetke­zet, hanem az állam is szavatol­ja, hogy bármikor kivehetik a be­adott összeget. K. L A KIK dicsérete Az elmúlt évben lakást cserél­tem, de úgy látszott, hogy ez a csere megkeseríti az életemet. Üj lakásom ugyanis állandóan füst­tengerben úszott, még főzni is Most érdemes vásárolni a Sarkadi Földművesszövetkezet bútorszakiizletében Piac tér 5 szám alatt (Verebi udvar) .fagy választék konyhanútorokban. 2—3000 forintig, festett hálószoba­­garnitúrák, fényezett hálószobák, továbbá festett és fényezett 2-3 ajtós szekrények. Figyelmes kiszolgálás! Keresse fel mielőbb szakfizletiinket! 45 csak úgy tudtam, ha az ajtót és az ablakot mindig nyitva tartot­tam. A Kéményseprő Vállalatnak szóltam először, ki is jöttek, de nem tudtak semmit sem csinál­ni a kéménnyel, helyesebben nem találták meg a hibát. Miután csaknem két hónapig kínlódtam, elmentem a KIK-hez, s kértem jöjjenek ki, nézzék meg, s csi­náljanak valamit a kéménnyel, mert megfulladok a füstben. Kérésemre a KIK-től azonnal kijöttek, s 48 órán belül kijaví­tották a hibát. Most már füst­mentes, kellemes a lakásom. Nem azért írom meg mindezt, mintha nem fordult volna még elő a tör­ténelemben, hogy a KIK 48 órán belül megjavít valamit, hanem azért, mert ezzel is bizonyítani akarom, hogy a KIK nemcsak bí­rálatot, elmarasztalást, hanem di­cséretet is érdemel. Szabó Tiborné Békéscsaba, Szt. István tér 3. Tanulnak a kardoskúti tsz-tagok A téli estéket hasznos foglal­kozással töltik a kardoskúti Kossuth Tsz-ben. A szövetke­zet növénytermesztői közül negyvenötén jelentkeztek ezüst­­kalászos tanfolyamra. Most el­ső évfolyamon tanulnak. He­tenként több alkalommal össze­jönnek, hogy meghallgassák Veres Istvánnak, a Kossuth Tsz főagronómusának előadását a növénytermesztés fejlett mód­szereiről, s megvitassák azokat a munkamódszereket, amelye­ket a cukorrépa, a kukorica, a búza és még több növény ter­mesztésében az elmúlt évben alkalmaztak. Épül a gyors szénaszárító Ebben az évben több gyors széna szárító épül megyénkben. Képün­kön a Körösi Állami Gazdaságban készülő gyors szénaszárítót mu­tatjuk be, ami ez év április 30-ra elkészül. Ne feledkezzünk meg róluk... Nézem őket, amint az utcán be­szélgetve ballagnak. Némelyikük már görbebotjára támaszkodik. Hallgatom őket a pártszervezetek taggyűlésein, s a szövetkezetek közgyűlésein, amint gazdag élet­­tapasztalatukkal vitáznak fontos dolgokban, érvelnek okosan, vagy éppen bírálják a fiatalok kisebb­­nagyobb tévedését. Figyelem, amint munkától megvastagodott, megbütykösödött ujjaikkal újsá­got, könyvet lapoznak. Hogy kik ők, akikről így szóltam? A terme­lőszövetkezetek öreg nyugdíjasai, akik évekkel ezelőtt alapítói vol­tak az újnak, az új paraszti élet megteremtésének, akik sok gond­dal, megannyi erőfeszítéssel mun­kálkodtak az új gazdálkodási for­ma győzedelmeskedésén. Napközben a tűző napon vagy esős hidegben, fagyban, sárban dolgoztak, nem kímélve erejüket. Este pedig, számtalanszor vacsora nélkül, a szűk irodában kérges kezükbe ceruza került. Számoltak, terveztek, vitatkoztak. Éjszakába nyúló tanácskozásokon latolgatták a jövőt Keresték, kutatták a megváltozott gazdálkodáshoz a legmegfelelőbb módszereket. Töprengtek azon, hogy hogyan tovább? „Már nem megy... Hiába... nem megy... Pedig valamikor..-.?! Kilenc évvel ezelőtt, amikor a termelőszövetkezetet tizennégyen megalakítottuk, úgy éreztem, mintha a negyven évhez közeled­nék ... Sokat is dolgoztam — nem hiába. Azonkívüi, hogy évről évre mi is megtaláltuk számításunkat, gyarapodott, gazdagodott közös gazdaságunk... Közben éreztem, hogy fáradok. Nehezebbek lettek a lábaim. Két évvel ezelőtt a szí­vemmel kórházba vittek... Nem akartam elhinni és megérteni, hogy 65 éves koromban tehetetlen lettem... A termelőszövetkezet vezetői sokáig próbálkoztak, amíg nyolc hónappal ezelőtt nyugdíjba mentem... Valami rettenetes do­lognak tartottam a munkátlansá­­got. De a nyáron valami emberit éreztem... Tudja, hogy milyen jólesett, amikor a vezetők egy­más után azzal fogadtak: Mihály bácsi, jó, hogy jött, mondja csak, jó lesz, ha így csináljuk? ... Nem tudnék olyat kérni, amit megta­gadnának tőlem, amiben nem se­gítenének ... Meg aztán érezni azt, hogy most is számítanak rám...” így mondta Orosházán egy nyugdíjas ember. De vajon így mondják-e már valamennyien, kik kezéből kihullt a szerszám, a kü­lönböző munkaeszköz, s nyugdíjba mentek? Örvendetes, hogy mind többen vannak az olyan szövetke­zeti vezetők, akik őszintén cselek­szenek idős tagjaikért. De még nem mindenütt... Két hónappal ezelőtt a sarkadi vasútállomáson ismerkedtem meg egy idős emberrel. Már jó ideje beszélgettünk hétköznapi dolgok­ról, amikor saját magáról kezdett beszélni. „Minden megjárná, csak az em­ber ne öregedne meg, ne válna te­hetetlenné ... De ha már meg is öregszünk, ne erezné az ember, hogy másoknak teher, hogy nincs rá sehol szükség... Én kétszere­sen érzem ezt Egyrészt, mert a két gyermekem nem törődik ve­lem, másrészt a termelőszövetkezet vezetői is magamra hagynak Hat évig voltam a szövetkezet­ben ..: Három évig mint brigád­­vezető, aztán meg az állattenyész­tésben tehenész. Amíg dolgoztam, lépten-nyomon dicsérték. Másfél évvel ezelőtt, 68 éves koromban megszédültem a szénás­szekér tetején és leestem. Később hallottam, azon tanakodtak a ve­zetők, nagy munka lévén, hogy ők szállítsanak-e a kórházba au­tóval, vagy szóljanak a mentők­nek. A két helyen eltört jobb lá­bam még csak rendbe jött vala­hogy, de a három oldalborda-tö­résem és a belső zúzód ás soha nem jön rendbe... Hat hónap után, amikor éjjeliőr akartam lenni, azt mondta az elnök: Gábor bátyám, van már nekünk lógó emberünk éppen elég Nem tudunk semmi­lyen munkát adni, értse meg. Kü­lönben is a maga száméra már csak egy van: nyugdíjba menni. Rettenetes volt ezeket a szavakat hallani ... Mit tehettem volna, el­mentem nyugdíjba. Most, novem­berben a szükség rávitt, hogy új­ra felkeressem az elnököt. Kér­tem, adjon egy kis szalmát, vagy 20—25 kéve kukoricaszár-ízíket. Tudja, mit mondott? Azt, hogy mit gondolok én, fejőstehén a szövet­kezet, akiből a tejet mindenki szív­hatja, azok is, akik nem dolgoz­nak, meg akik már nem is tartoz­nak a szövetkezethez?! Amikor az iroda ajtaját magam mögött be­húztam, higgye el, kicsordult a könny a szememből... Hát én már a szövetkezethez sem tarto­zom...?!” Nem általános jelenség az idős, nyugdíjba vonult szövetkezetiek­kel való ilyen bánásmód. Sőt, azt hiszem, ahogyan ezzel az idős em­berrel bántak, a szövetkezeti ve­zetők legtöbbje elítéli. A szetre­­cseneket azonban ne próbáljuk mindenáron fehérre mosni, mert úgy sem lesznek azzá. Éppen ezért beszéljünk őszintén. Mondjuk meg hogy a termelőszövetkezeti vezetők között akadnak még jócs­­kán olyanok, akik ha nem is ilyen durván, de nem törődnek a munkából kiöregedettekkel Vajon az ilyen emberek, az ilyen termelőszövetkezeti vezetők gondoltak-e már arra, hogy egy­szer felettük is eljár az idő, s a fiatalok, akik majd őket követik, hasonlóan „fizethetnék” nekik? De, ha idáig még nem is jutottak el, azt azért be kellene látni és rádöbbenni arra, hogy azok az idős emberek, akik már nem bír­ják a munkát, tettek egyet és mást a jelenért. Tettek egyet és mást azért, hogy ma úgy élhetünk, aho­gyan élünk és azok lehetünk, akik vagyunk. Mondjuk, éppen terme­lőszövetkezeti vezetők. Nem szántam többnek e soro­kat, mint enyhe ébresztőnek azok számára, akik megfeledkeztek, avagy megfeledkeznek a tisztes­ségben, becsületben megőszült emberekről. Azokról, akik ott áll­tak végtelen türelemmel, őszinte szeretettel, amíg a ma fiataljai emberré lettek, amíg mint vezetők a ma öregjei helyébe léptek. Nem, semmiképpen nem lehet megfeled­kezni ezekről az idős termelőszö­vetkezeti gazdákról, azokról, akik mindent vállaltak, csakhogy új élet fakadjon a régi helyében. Balkus Imre /vwwwwwwwvwwwwwwwwwwvw A Békés megyei AGROKER Vállalat műszaki előadói munkakör betöltésére gépészmérnököt vagy ötéves gyakorlattal rendelkező gépésztechnikust keres Jelentkezés a vállalat Békéscsaba, Szerdahelyi utcai központjában. 155

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents