Békés Megyei Népújság, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-23 / 18. szám
2 MÉPÚJSÁG 1962. január 23., kedd Hz idei építési program csak tervszerű munkával valósítható meg — Termelési tanácskozás as Építőipari Vállalatnál — Ki korán kel, aranyat lel — tartja a közmondás. Vagyis a napi munkára fordítva ezt az aranyszabályt, ahol időben megismerkednek az idei tervszámokkal, ott szervezetten kezdhetnek a termeléshez, összefüggéseiben is maga előtt láthatja minden vezető és munkás az egész évi munkaprogramot. Az ÉM Békés megyei Állami Építőipait Vállalatnál, hogy a közmondással éljünk, korán keltek. A múlt hét szombatján az osztályvezetők, a főépítés- és építésvezetők, főművezetők, párta-lapszervezeti titkárok, szakszervezeti aktívák és meghívott fizikai munkások részvételével megtartották a központi termelési tanácskozást, amelyet rövidesen a munkahelyi megbeszélések követnek. Az építőiparban a tél nálunk még olyasféle uborkaszezonnak számít. Ha csikorgásra fordul az időjárás, a munkások fagy szabadságon várják az enyhébb napokat. S ezek mostanában gyakran alkalmat is adnak a félbehagyott munka folytatására. A kényszerszabadság tehát helyes előkészítéssel, kellő munkaalkalom megteremtésével az építőiparban immár a minimálisra csökkenthető. Sok szó esett erről a termelési tanácskozáson, mert az idei terv időjárás kedvez, akkor már február elején megkezdik az új építési eljárással épülő lakások „öszszeszerelését”. E néhány példából is látható, hogy nehéz esztendő elé néz a vállalat gazdasági és műszaki gárdája, munkáskollektívája. Ez nemcsak a tavalyinál lényegesen nagyobb tervből adódik, de abból is, hogy ennek megvalósítása magasabb szintű vezetést, a lehetőségek jobb kihasználását, a fokozottabb műszaki fe jlesztést igényli. A tervek teljesítése parancsolóan előírja, hogy a hagyományos építkezésről mindinkább az új módszerek, korszerűbb eljárások alkalmazására térjenek át. Megköveteli ez azt is, hogy szembeszálljanak az újtól irtózó maradi nézetekkel. A termelékenység növelésének igen hathatós módja például a gépi vakolás. A vállalat ígéretet kapott,' hogy az idén ellátják ilyen berendezéssel. Eredményes kihasználásához azonban az is szükséges, hogy a műszaki vezetők és a munkásók között eloszlassák azt a képtelen nézetet, amely szerint a gépi vakolás nem tökéletes. Az idei negyedmilliárd forintos terv i esztendőkben az átlagosnál magasabb önköltséggel dolgoztak. A takarékosságnak még számos lehetőségét aknázhatják ki, akár a szigorú bérgazdálkodás, akár a tervszerű szállítási rendszer kialakításával, vagy az anyagok előírás szerinti tárolásával. Olyan területek ezek, amelyek mindegyikénél van még rejtett, fel nem használt tartalék. Több törődéssel, a népgazdaság érdekeinek szem előtt tartásával csökkenthetők tehát a költségek, méghozzá az építkezések minőségének állandó javításával együtt. A vállalat idei tervét nem lesz könnyű teljesítem. Végrehajtásához tervszerű munka, rugalmas és jó vezetés, új, korszerűbb termelési módszerek, eljárások alkalmazása szükséges. Mindez azonban kevés. Az is kell hozzá, hogy az emberek: a vezető beosztásúak és a fizikai dolgozók is felnőjenek a nagyobb feladatokhoz, az eddiginél jobban felhasználják a szocialista munkaversenyben és brigádmozgalomban rejlő erőt. Ennek kibontakoztatásához kézzelfogható , segítséget ad a vállalat idei céljait rögzítő versenyprogram, amelyet a központi termelési tanácskozás részvevői elfogadtak, s azt a munkahelyi értekezleten is ismertetik. sikeres teljesítése már az első negyedévben szinte minden perc jó kihasználását követeli Drienyovszíki elvtárs, a vállalat ; igazgatója alapos és gondosan 1 összeállított beszámolója nemcsak • körvonalazta, hanem részleteiben 11 is elemezte a feladatokat, sőt a , végrehajtás módszereinek kijelö-t lésével hasznosítható útravalóval j is ellátta az idei munkaprogram J megbeszélésére meghívottakat. I Ha valaha szükség volt erre, ak- * kor most igazán elkel a sokoldalú ♦ tájékoztatás, a segítség. Olyan J munka vár az idén a vállalat ve- f zetöire és munkásaira, amellyel ♦ csak úgy birkózhatnak meg siker-1 rel, ha jól megismerik feladatai- t kát. Az idei építés-szerelési terv* ugyanis a múlt évinél 57 százalék- * kai, a tavaly ténylegesen elért f termelésnél pedig 52 százalékkal * nagyobb, vagyis 228 millió forin-1 tot tesz ki, ezenfelül a segédüzem f idei termelése megközelíti a 22 és+ fél millió forintot. A számok mö-I gött olyan nagyarányú építkezé-T sek állanak, amelyek a második* ötéves ' tervben megyénk legna-1 gyobb létesítményei lesznek, s t amelyeknél az építőmunkások Z több esztendeig dolgoznak. Azi idén például a három legna- r gyobb építkezés a vállalati terv-I nek több mint a felét teszi ki.I Az Orosházi Üveggyárnál 70 mil-t lió forint értékű, a Békéscsabai I Konzervgyárnál csaknem 13 mii- * lió (várható azonban, hogy ez 30 + millió forintra növekszik), a Bé-I késcsabad Hűtőháznál pedig 301 millió forint értékű építkezést va- J lásítanak, illetve fejeznek be az I idén. A tervek szerint 7 ebben az esztendőben + 240 lakást adnak át $ Ebben egyik jelentős feladat ai múlt évről áthúzódó építkezések j befejezése, mert ezeknek nagy ré-I szét az első félévben szeretnek j átadni rendeltetésének. A lakás- + építkezést forradalmasítja majd 1 a téglablokkos építési mód. Bé- j késcsabán a Vásártéren, ha az ? eredményes végrehajtása természetesen nem nélkülözheti a takarékosságot. Vagonszámra használják’ fel a különféle építőanyagot, s így már egy-két százalékos megtakarítás is milliókat eredményezhet. Fontos tehát a fajlagos n yagf el használ ás csökkentése. :tt szorít leginkább a cipő, mert tapasztalatok szerint az elmúlt Ónodvári Miklós: Korán kell hát kelni, mert különben nehéz lesz pótolni a lemaradást. A téli munkának kedvez most az időjárás, van lehetőség munkaalkalomra, építkezésre. Ha már most kihasználnak minden termelésre alkalmas percet, csak nyerhetnek vele. S erre szükség is van az idei negyedmilliárd forintos terv sikeres teljesítéséhez. P. P. XIX. JTorró homlokát a hideg ablaküveghez szorította. Ez jót tett, lehúzta a lázát. Kifelé bámult, figyelte a házakat, az embereket. Ellátott innen egészen a Kartner-Strasséig, de távolabb már párás ködbe, füstfelhőbe burkolódzott minden. — Mit tegyek? — egyre csak ezt kérdezgette a láthatatlan valakitől. Lassan szállingózni kezdett a hó. Esteledett. Lent gyújtogatni kezdték a kirakatok neonfényeit. A félhomályos folyosón sziluettnek tűnt az alakja. A háta mögött a boyfiú kiabált: — Susan, Susan! Órák óta keresem!... A 26-osba kérik! Rohant le a harmadik emeletre. Két lépcsőfokot is ugrott egyszerre. — Parancsol, uram? Az öreg úr a díványon hevert. .Jöttére megélénkült és felemelke•dett. . — Soká jött... már régóta várrom. Üljön le, beszélni akarok •magával. . Zsuzsa zavartan foglalt helyet [az ablak melletti fotelban. Fürkészve nézett az öregúr szemébe. — Hallgatom, uram! ' — Gondolkoztam azon, amit •reggel mondott. Ezért hivattam ■ most ide. Lenne egy ajánlatom a [számára. Én holnap elutazom •Bécsből és szívesen magammal viszem. Azt akarom, hogy ezt most megbeszéljük: elhatároztam, hogy segítek magán.„ Zsuzsával forogni kezdett a szoba. — Köszönöm, uram, de hogy érti ezt? Az ügynök elmosolyodott és felkelt a díványról. — Mindjárt elmagyarázom! A szekrényhez lépett. Konyakot vett elő és töltött két pohárkával. — Igyunk előbb... — Köszönöm, nem élek vele! — Ugyan! Ez a kevés nem árt meg. Igyék csak, hozzá kell szoknia ... em számított erre a váratlan fordulatra és félénken tiltakozott: — Nem, nem. ön igyék csak uram, s elégítse ki kíváncsiságomat! Az ügynök bólintott, kiitta a konyakot és járkálni kezdett a szobában. — Nos, arról van szó, hogy én egy műanyaggyár ügynöke vagyok. Sokféle terméket gyártunk, amelyekből különféle ruhák is készülnek. Mindjárt mutatok egy párat. Az íróasztalról keményborítású albumot emelt fel. Zsuzsához vitte, a kezébe adta. Ő maga a lány fölé hajolt, a fotel támlájára támaszkodva. Az elegáns és hallgatag úr „Pontosan hetven óv múlt el Sálán tábornok születésétől halálraítéléséig. Vajon mennyi fog elmúlni az ítélet meghozatalától az ítélet végrehajtásáig?” — teszi fel a kérdést egy nyugati hírmagyarázó. S valljuk be, ez a probléma foglalkoztatja ma Franciaországot, Algériát, s a világ más országainak közvéleményét is. Sálán tábornok magas, ősz, elegáns és hallgatag úr — így jellemzi az Associated Press tudósítója. Igen, Raul Albin Louis Sálán egyesek szemében még mindig az úriember megtestesítője. Emlegetik azt az időt, amikor Sálán négy évvel ezelőtt még az Algériában állomásozó francia egységek parancsnoka volt. Azóta gyorsan zuhant a hivatalos ranglétrán és gyorsan emelkedett az illegalitás hierarchiájában. Ma halálraítélt és úgy emlegetik, mint az algériai ultrák és a franciaországi fasiszták terrorista szervezetének, az OAS-nafc „szellemi vezérét”. Minden bomba, amely Párizsban, Marseillesben, Algírban vagy Oranban robban, az OAS, az ultrák, Sálán bombája. Nevével adót vetnek ki, önkénteseket toboroznak, zsarolnak, gyilkolnak. Halálraítélten, az illegalitásban sem megy rosszul a dolga. „Oda megyék, ahova akarok, azt csinálok, amit akarok” — jelentette ki nemrég az amerikai televíziónak adott nyilatkozatában. Nyilatkozatának alátámasztására hadd idézzünk a nyugati lapokból. „Mély gyökereket eresztett a francia hadseregben” — állapítja meg a Times. „Néha magam is felteszem a kérdést: nem tagja-e de Gaulle és Debré is az OAS- nak? Ezek itt az OAS-ban túl sokat tudnak” — idézi a Daily Telegraph egy francia rendőrtiszt nyilatkozatát. „Megvan a magunk embere minden minisztériumban ... Vezérkarunk most Pár izs külvárosában van, holnap talán másutt lesz, talán éppen valamelyik főtisztvisélő irodájában” — közölte az OAS egyik párizsi vezetője a Stockholm Tidningen tudósítójával. Sálán tehát nem érzi magát törvényen kívülinek. S igazi elismeréssel nyugtázza De Gaulle elnöknek, hogy rendőr-akciókkal igyekszik megakadályozni a francia haladó erők megmozdulásait. Azokét, akik szembeszállnak az OAS terrorjával, tiltaltoznak a plasztikbombák és mindaz ellen, amit Sálán neve jelent. A kormány azzal védekezik, hogy „óvakodni kell a kommunista provokációktól”. A párizsiakkal persze mindezt nehéz lenne elhitetni, mert bár nem mindannyian kommunisták, de többségük kétségkívül „nem kíván élni fasiszta országban” — ahogy azt Brigitte Bardot, a világ, hírű íilmszínésznő írta aiz OAS zsarolására adott válaszában. — Nagy kérdés, hogy az OAS valójában milyen erőt is képvisel? — töprengenek az angol polgári lapok. Valóban erről van szó! Sálán ereje, az OAS ereje ugyanis megfoszthatja reális értékétől De Gaulle és az ideiglenes algériai kormány minden megegyezését. Mert hogyan lehetne teljesíteni a szerződéses kötelezettségeket Salannak a hadseregbe, a közigazgatásba és a kormányba egyaránt befurakodott embereivel? Sőt, ezen túlmenően, ilyen helyzetben vajon képes-e De Gaulle kötelezettség-vállalásra? Ezért vetődik fel mind gyakrabban az a kérdés, hogy mikor éri már utói az igazságszolgáltatás keze nemcsak Raul Albin Louis Salant, az ex-tábornofcot, a „magas, ősz, elegáns és hallgatag urat”, hanem mindazt és mindazokat, amit és akiket a neve képvisel. (márkus) — Látja, ez itt mind a mi gyárunk terméke. Ugye, mennyi csodálatos ruha, magán például milyen jól mutatna valamennyi... — Oh — felelte a lány, aki két hónappal ezelőtt, amikor a kórházat otthagyta, talán csakugyan örült volna ennek — ön tréfál, uram! — Ellenkezőleg, nagyon is komolyan beszélek. Itt van például ez — mutatott az egyik virágosmintás kisestélyi ruhára — ehhez mit szólsz? — Gyönyörű ! — kiáltotta elragadtatással Zsuzsa. — Álmomban sem láttam még ilyen szépet! — Ugye... Hirtelen félelem szállta meg. Rossz érzete támadt. Nagyon közelről érezte a föléje hajoló ember alkoholos leheletét — A tiéd lehet!... — mondta az ügynök és kéjes vágyakozással a lány mellére szorította a kezét. Zsuzsa eldobta az albumot. — Uram! Erre kellek önnek!... — Erre, te... — lihegte az ember és birkózni kezdett vele — te... te... buta lotyó... nálam megalapozhatod a szerencsédet, mellettem grófkisasszony lehetsz, ha engedelmeskedsz... — Eresszen! — sxkoltotta Zsuzsa dulakodás közben. — Értsd meg, te szamár: pénzt adok, felöltöztetlek, mindent adok, amit megkívánsz, ha ideadod magadat... Százan kapaszkodnának belém, ezren kapnának az alkalmon. Ma a Royalban két magyar nő is kikezdett velem, de nekem csak te kellessz!... — Örült! Örült! Eresszen! — kiáltozta Zsuzsa a férfi karjaiban vergődve. Valahogy kiszabadult, az ajtóhoz rohant, de az ügynök két lépéssel ott termett és útját állta. — Kellesz, kívánlak, nem engedlek — kiáltotta vérbeborult szemekkel — magyar lány még nem feküdt az ágyamban. — Soha! öljön meg, de akkor is: soha! Vadállat! Az ügynök ismét elkapta a karját, s hirtelen hátracsavarta. Zsuzsa iszonyatos fájdalmat érzett* egy pillanatra az eszméletét is elvesztette: az ügynök a díványra teperte, s egyetlen erőszakos rántással leszakította róla a blúzt, kibuggyant rózsaszínű melle. Vad éhséggel esett neki, csókolta, harapta, a fogaival akarta széttépni. Zsuzsát a fájdalom észheztérítette és öklével teljes erőből az arcába csapott. A megvadult ember megtéri torodott, Zsuzsa egérutat nyerhetett. Két ugrással az ajtónál termett, feltépte és a szakadt blúzt összefogva elrohant. Még a lépcsőfordulóban is hallotta az ordítozó ember hangját: — Buta lotyó, kirúgatlak! Kinígatlak, te ringyó!... A szobájába rohant, nem is emlékezett, hogy magára zárta-e az ajtót, halálos kimerültséggel, ájulásba fúló zokogással zuhant az ágyra. Rázta a sírás, s ha annyi erőt összegyfljthetett volna, hogy az ablakig vánszorogjon, kiugrott volna bánatában a mélységbe. Kifullasztotta a zokogás. A kimerültség elaltatta. Nyomasztó, lázas álma volt. Az ügynök jelent meg álmában. CFolytatjuk)
