Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-02 / 284. szám
4 NÉPÚJSAG 1961. december 2., szombat A háztáji vita túlnő a „ház táján“ Már-már tengeri kígyóvá dagadt az ügy, s véleményét hallatta hozzá a megye, a járás, mert a sértett fél nem volt rest felkeresni felsőbb szinten a mezőgazdasági osztályokat, amikor végre a nagy- bánhegyesd Zalka Máté Tsz igazgatósága is hajlandónak mutatkozott érdemben foglalkozni vele, és 800 öl háztájit megszavazott özvegy Cupra Pálnénak. Ezzel megoldódott a dolog. Hogy mégis foglalkozunk a kérdéssel, ennek oka az, hogy a háztáji földek körüli probléma túlnő Nagybánhe- gyes határain. Hány családnak jelent bosszúságot, tényleges anyagi megkároscdást, s hány szövetkezeti elnök vagy igazgatóság tekintélyét csorbítja mrg a háztáji földek körüli vita, s a részrehajló megoldás — nem tudjuk. Az mindenesetre biztos, hogy amelyik szövetkezeti vezetőség a sógor-komaság alapján igaz. ságtalanul nyúl ehhez, nem egyforma mértékkel méri ki a háztáji földeket, az saját magának, következésképpen az egész szövetkezetnek okoz mérhetetlen erkölcsi és politikai kárt. De hogy visszatérjünk Nagybán. hegyesre, a tényállást elmondjuk röviden. Özv. Cupra Pálné, a Zalka Máté Tsz tagja két esztendje egy baleset folytán mindkét lábát*törte. Sokáig betegeskedett emiatt, s puha talajon ma sem tud állni órákig egyhuzamban. Ezért a közös munkából sem tudja azóta kivenni a részét. Ebben az évben saját maga még 20 munkaegységet sem teljesített. Négy holdat vitt a közösbe, s a közgyűlés határozata szerint amennyiben 80 munkaegységet teljesítene, egy hold háztáji föld járna neki is. Helyette azonban húga, Karkus Jánosné dodgozott, s az általa végzett munka mennyisége került Cupráné könyvecskéjébe. Karkus. Jánosáénak a férje szintén szövetkezeti gazda, magának pedig koszorúkészítésre ipar- engedélye van. Iparát űzi is. Karkus János Aiunkája után rendesen megkapja a háztájit A vita onnan kerekedett, hogy Karkusné nővérének, Cupra Pálnénak nem adott háztájit a szövetkezet vezetősége, mivel maga nem teljesítette a kötelező munkaegységet. De nem adott azért sem, mert a bizottság, amelyik felülvizsgálta a családok helyzetét, azt állapította meg, hogy Cupráné közös háztartásban él Karkusékkal. Ebben a szövetkezetben a háztájit is közösen művelték és kukoricával vetették be. Igen jó termésük lett, s az átlag után 36 mázsa csöveskukoricát osztottak a háztáji földek hozamaként. Özv. Cupráné jogosan érezte sértettnek magát, mert az igazgatóság teljesen ki akarta őt zárni a háztáji juttatásból. A rendelkezések értelmében legalább fél hold háztáji föld neki is járna, mert mindazoknak jár, akik földet hoztak be, még akkor is, ha önhibájukon kívül nem Repülőszerencsétlenség Ausztráliában SYDNEY (MTI) Sydney közelében felszállás után egy pár perccel a tengerbe zuhant a Transaustralia Airlines Légiforgalmi] Társaság egyik Viscount-típusú utas-' szállító gépe — jelentik nyugati hír-] ügynökségek. A gép négy főnyi személyzete és tizenegy utasa szörnyet-] halt. ‘ tudtak részt venni a közös munkában. Ugyanakkor mások, akik hasonló helyzetben voltak, megkapták a minimális 800 öl utáni háztáji kukoricájukat. Emiatt háborodtak fel jogosan Cupráék, s mivel először mereven elzárkóztak kérésük teljesítésétől a helyi tsz- vezetők, de elsősorban Veraj János, mint mondottuk, elmentek a megyei szervekhez. — Ott inkább meghallgattak bennünket, mint itthon... — mondották Cupráék. S másoktól is azt hallottuk, hogy bizony a Zalka Máté vezetőségében, mindenekelőtt Veraj János elnökben van olyan „hajlam”, hogy nem szeret másoknak igazat adni Ugyanakkor azt is elmondták, hogy olyan elnöke, mint Veraj elvtárs, nem volt és nem is igen lesz a Zalka Máté Tsz-nek. Veraj precíz, karakán ember, aki nagyon érti a dolgát, s vezetése alatt jelentősen megerősödött a szövetkezet. Csakháit a magatartása... az bizony még hagy maga után kívánnivalót. Ezen kellene változtatnia ... Ne higgye a kedves olvasónk, hogy ezzel a fenti< bekezdéssel elkanyarodtunk Cupráék ügyétől. Ellenkezőleg, most értünk el problémájuk megoldásáig, mert — nem akarunk nagy szavakat hangoztat, ni —, de valóság az, hogy a XXII. kongresszus szellemének hatása oldotta meg Cupráék háztáji problémáját. Nemrégiben ugyanis a helyi párttítkárok és Veraj János tsz- elnök járási aktívaértekezleten vettek részt Mezőkovácsházán, ahol Cseszkó elvtárs, a járási párt. bizottság titkára a Központi Bizottság határozata alapján beszólt a XXII. kongresszus tanulságairól, jelentőségéről. Az értekezletről hazafelé jövet, egy darabig szótlanul ült a kocsiban Veraj János, majd töprengve a szövetkezet párttitkárához fordult: — Mondja csak, János bácsi. Nem rólam beszólt Cseszkó, amikor azt mondta, hogy a járásban is akadnak még vezetők, akik magas lóra ültek, ahonnan nem hallják mag mindig az emberek szavát ... ? G. Tóth János elmosolyodott. — Nem említett semmiféle nevet. Általánosságban mondta azt. — Pedig én magamra értettem kicsit... El kell ezen még gondolkoznom — válaszolt csendesen Ve. raj. S az utána nemsokára következő igazgatósági ülésen maga is, aki pedig sokáig ellene volt, megszavazta, hogy márpedig Cupra Pál- nónak igaza van: 800 öl háztáji kukorica jogosan jár neki is... Varga Dezső Életmentő gépkocsivezető Még nem fagytak be a folyók, a tavak, de már reggelenként vékony jégréteg fedi be az állóvizeket. Különösen az elmúlt hét csütörtökén „fogott” az idő a reggeli órákban. A békéscsabai Gyulai úti halastavaknak ismert gödrökben is kipróbálták a gyerekek a cipőtalpakat. A széleken még csak le-lecsúszkáltak a kisebbek, a nagyobbak, a 8—9 évesek már beljebb merészkedtek. így történt, hogy a 9 éves Susánszky Misi alatt beszakadt a jég és a méternél mélyebb vízbe csúszott. Hiába kapaszkodott, kapálózott, sehogyan sem tudott kijönni, már-már eszméletét vesztette. A gödör körül összesereglő gyerekek, felnőttek is csak nézték Misi élet-halálharcát. Hideg volt, fázott mindenki a vízbe ugrani a gyermek után. Egyszer csak egy tehergépkocsi fékje nyikorgóit és a gépkocsivezető nem törődve a hideggel és azzal, hogy még kilométereket kell megtennie, ruhástul beugrott a félig befagyott mély gödörbe és kimentette a meggémberedett gyér. meket. Fülöp Vilmos a Konzerv- és Húsipari Vállalat gépkocsivezetője nagyszerű tette után visszaült a volán mellé, csuromvizesen is a rábízott feladatokat teljesítette. Száraz ruhát csak a munkahelyén, a pósteleki Konzervgyárban kapott. A kis Susánszky Misi azóta meggyógyult és hálával gondol megmentőjére, a fiatal gépkocsi- vezetőre. Cs. E. óhők a munkában a békéscsabai Májas 1 Tsz asszonyai November 23-án Békéscsabán, a Baromfifeldolgozó Vállalat kultúrtermében a termelőszövetkezeti asszonyok tanácskozást tartottak, melyen a városi nőtanács értékelte a tsz-asszonyok és lányok munkáját. A város nyolc termelőszövetkezetének lányai és asszonyai évről évre versenyeznek egymással. Az elmúlt évben a nőtanács vándorzászlaja a Petőfi Termelőszövetkezeté volt. Ők jártak az élein a munkában, az idén azonban jobbnak bizonyultak a Május 1 Termelő- szövetkezet asszonyai és a zászló gazdát cserélt. A tanácskozás részvevői közül most képeinken mutatjuk be a győzteseket és azokat, akik a munkában jó eredményeket értek el. özvegy Galambos Józsefné, az Előre Termelőszövetkezet baromfigondozója ebben az évben 480 munkaegységet teljesített. Munkája elismeréséül oklevelet kapott. Zsilák Márton, a Petőfi Termelőszövetkezet elnöke sok sikert kívánva adja át a zászlót a Május 1 Tsz tagjait képviselő Balogh Istvánnénak. Nem lettek elsők a Petőfi Tsz asszonyai, de azért ők is kiváló munkát végeztek. Képünkön a Petőfi Tsz asszonyainak egy csoportját látjuk. Az idős tanítónő őszi kirándulásra vitte tanítványait. Ahogy ott 'állt az erdő szóién, alig látszott >30 évesnek, pedig már legalább I ennyi év óta tevékenykedett hiva- ’tásában. Az őszi Nap szinte becéző bőséggel ontotta langyos fényét. [Erzsi néni szemben állt a Nappal. 'Tanítványai vidáman játszottak, .hancúroztaik az öreg fák között. [ Elgondolkozott: Milyen változás történt itt nádiunk! Mikor ő kezdte az életet, hányszor kellett varrogatni egy- [egy szegény gyerek rongyos ruháját. És hányszor juttatott a maga 'szegényes keresetéből ennivalót 'azoknak a gyerekeknek, akik [nem hoztak tízórait, mert otthon 'se volt a kamrában semmi. Hány 'sápadt, beesett arcú, csenevész tanítványa volt! A tüdőbaj akkor ■sűrűn szedte áldozatait. Mikor eljött a vizsga ideje, bizony legtöbb esetben megfogyott az osztály létszáma, mert az urak országa sok kis halottal gyarapította hírhedt korát. Ahogy így visszaemlékezett, KIRÁNDULÁSON könny futotta el szemeit. Igen, érdemes volt szenvedni, tanítani, küzdelmesen élni, hiszen mindenért kárpótlást nyert ő is. íme, 31 tanítványa közt egyetlen egy sincs, akinek arcán éhségrajzolta bánat ülne. Nevetnek ezek valamennyien, makkegészségesek és jól öltözöttek. Magához intette tanítványait, körül ültette őket a fűpázsiton és mesélni kezdett nekik. Mesélt arról a korról, melynek gazság-töviseit még most is szivében érezte. És e mesébe egyszerre csak belépett élő alakként az öreg erdőkerülő, kereki Nagy Antal. — Adjonisten! — köszönt az öreg. — Magának is — viszonozta Erzsi néni. — Nohát, élvezik az időt? Lehet is. Mert ilyen hosszú ősz, ilyen enyheség régen volt. A gyerekek körülfogták az öreg erdőkerülőt, ■ nézték kétcsövű puskáját, madártollakkal teletűzdelt kalapját és érdeklődtek tőle az erdei manók (felől. — Manók? Hát azok léteznek. Ha beljebb mennétek az erdő sűrűjébe, ahol nagy piros gombák tenyésznek, meg is látnátok őket. — Megyünk, megyünk! — lelkesedtek az apró gyerekek. — No, dehát most hiába mennétek. Mert a manók csak éjjeli holdfénynél jelennek meg. De ha akarjátok, beszélek róluk valamit. — Akarjuk, akarjuk! — mondják kórusban. — Hát, kis híveim, egyszer ezek a manók nagyon megtréfálták a földesurat, aki éheztette, sanyargatta á cselédséget. Az úgy volt, hogy az uraság éppen vadászaton járt és bizony eltévedt az erdőben. Mikor ráesteledett, rémülten kereste, kutatta a kivezető utat, de a manók mindig beljebb és beljebb csalogatták őt az erdőbe. A földesúr hiába kiabált segítségért, a manók elfogták a hangját, úgy, hogy három nap három éjjel té- velygett étlen-szomjan. Gyomra égetően fájt már az éhségtől, torka kiszáradt a szomjúságtól, míg végül is összeesett. Negyednap hajnalán úgy találtak rá félig holtan. Mikor aztán eszméletre térítették, a földesúr magához rendelte szolgáit és megparancsolta nekik, hogy azonnal induljanak az erdő mélyébe és pusztítsák ki a manókat. Mivel ez nem sikerült, a földesúr féktelen dühében a cselédségen töltötte ki bosszúját. Kínozta, hajszolta, éheztette őket egészen a felszabadulásig, amikor is egy furkósbottal úgy fejbe kólintották őkelmót, hogy azóta ökölnyi daganattal a fején ődöng, falubolondjaként eszelősen mondogatja: — Emberek, irtsátok ki az erdei manókat, mert azok csak a szegényeket szeretik! A gyerekek nagy figyelemmel hallgatták kereki Nagy Antal meséjét és még akikor is csendben voltak, amikor Erzsi néni indulásra sorakoztatta őket. Bíró Gyula Lajos
