Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-15 / 295. szám

1961. december 15., péntek NÉPÜJSAQ 3 Ä mi időnkben Egy KlSZ-taggyűlésen nemrég egy idős elvtárs a múlt gyötrel­meiről beszélt. S amint mondani­valójának végére ért, a mellette ülő fiatalember félrehúzta a szá­ját Az eset meglepett Gyűlés után meg is kérdeztem tőle: talán nem tetszett? Szó sincs róla — fe­lelte. Csak azon ütköztem meg, amikor a bácsi azt mondta: „Bez­zeg a mi időnkben.” Egy kicsit sértőnek éreztem ezt a kijelentést Mit is akart ezzel mondani a mi fiatal barátunk? S talán nem­csak ő, hanem számtalan fiatal. Azt, hogy az idősebbek ne beszél­jenek a múltról? Szó sincs róla. A fiatalok szívesen hallanak a múltról. Azt is tudják, hogy az idősek közül is elég sokan elfeled, keznek, vagy nem akarnak tudni róla, hogyan éltek azelőtt Nem is beszélve azokról, akik tudatosan széppé hamisítják a múltbeli hely­zetet Fiataljainknak e kívánsága csu­pán visszatükrözője helyzetének, gondolkodásának. A mai fiatalok túlnyomó többsége nem akarja vissza a múltat, leszámolt véle anélkül, hogy benne élt volna, is­merte volna. Túl vannak már azon is, hogy vitatkoznak: a kapitaliz­mus jobb, vagy a szocializmus. Ők a szocializmust választották. Ta­lán ezért is van az, hogy nem a múlt foglalja él gondolkodásuk­ban a fő helyet Szívesen hallgat­ják a megrázó történeteket, ér­dekli őket a forradalmi munkás- mozgalom dicső harca, megragad­ja figyelmüket vagy képzeletü­ket a harcok izgalmas romanti­kája, de egyszerűen nem tudják elképzelni sem, mert nem érez­ték a bőrükön még azt munka nélkül lenni, vagy kapitalizmus­ban élni. S van még egy dolog, amely ezt a kívánságot indokolja, amely minden fiatal sajátja: első­sorban a jelen érdekli őket. A szo_ cialista jelen problémái foglalkoz_ tátják őket, benne önmaguk éle­te, anyagi és erkölcsi helyzetük, szórakozásuk. És érdekli őket a jö­vő, az a korszak, amelyben ők al­kotják a felnőtt nemzedéket. Épp ezért, aki a múltról akar szólni előttük, helyes, ha figyelembe ve­szi ezt a gondolkodásbeli állapo­tot, s úgy beszél előttük, hogy összekapcsolja a múltat a jelennel és a távlatokkal. A fiatalok tehát azt várják az idős nemzedéktől: úgy beszéljenek a múltról, hogy az lelkesítse őket a jelen nagy fel­adataira, s figyelmeztesse a jövő iránti felelősségükre. Az olyan beszéd, amely nem mond újat, hanem úgy von pár­huzamot, hogy általánosít egyéni hibákat; nem dicsér, csak bírál; mennydörög a mai fiatalokról és idealizálja saját korának ifjúsá­gát, az ilyen mondanivaló sem­mit sem használ, sőt lélohasztja az ifjúság lelkesedését. Az ilyen sza­vak sértik a becsületesen gondol­kodókat, s nem javítják a kevésbé lelkiismereteseket. A helyesen alkalmazott elisme­rés, s vele együtt az új feladatok világos meghatározása viszont szárnyakat ad fiataljainknak, s ahol ez így van, ott a fiatalok lel­kes munkájára máskor is számít­hatnak. A mi fiataljaink ma más kö­rülmények között élnek, mint apáink, nagyapáink. S annyira bántó, kedvetszegő, ha egy „bez­zeg a mi időnkben” megjegyzéssel általában az egész ifjúságot elma­rasztaljuk. Deák Gyula Hovatovább rossz álomnak tűnt az egész, lázas víziónak. Azután azzal biztatgattam magam: ha je­lentkezik is valaki: mit tehetnek? Semmi, de semmi bizonyítékuk nincs ellenem. Megnyugodtam. S egy napon, mintegy fél éve, leve­let hozott be a szobámba a hiva­talsegéd. Személyesen hozta el valaki a portára, onnan küldték fel. Ez állt benne: „Holnap dél­után hatkor legyen a Napsugár mulatóban! Bermünchen.” Mintha jeges vízbe dobtak volna. A hosz- szú ideje tartó önáltatás, hogy ta­lán el is feledkeztek rólam, hogy tán nincs is szükségük rám, egy­szerre semmivé lett. De még min­dig nem vesztettem el a reménye­met. Mi történhetik? Ott leszek a Napsugárban és egyszerűen visz- szautasítom a várható megbíza­tást. Elmentem. Leültem egy asz­talhoz, rendeltem egy üveg bort és vártam. Fél órát tölthettem így, amikor valaki leült az asztalom­hoz. Vézna öregember volt, sem­mitmondó külsejű, rekedt hangú: „Ön Hevesi mérnök?” Bólintot­tam. „Szükségünk van önre.” Fe­lelni akartam, durván elutasítani, de a torkom összeszorult, egy han­got sem tudtam kiadni, ö pedig így folytatta: „A gyárat, ahol dol­gozik, meg kell semmisíteni, a fel­adat magára vár. Az időpontot és a részletes utasításokat később kapja meg.” A rémülettől megjött a hangom. Mindez annyira ostoba volt, olyan közönséges, hogy ma is csodálkoznom kell rajta. Az ol­vasmányokból, filmekből nem így emlékeztem az effajta dolgokra. Nem! — mondtam hangosan. Nem vállalom! Rám emelte a sze­mét, amelynek pillantása hideg volt és személytelen. „Amint gon­dolja — mondta. — Akkor ezt az írást illetékes kezéhez juttatom.” — Miféle írást? — Négyrét haj­tott ívet vett elő a zsebéből, elém tartotta. Szövege arról szólt, hogy én bizonyos szolgálatokért kilenc­venezer forintot átvettem. És alat­ta az aláírásom. Valóban az enyém. De hisz én sohasem írtam alá ilyen szöveget! Pedig ez az én írásom. Azt hittem, elment az eszem. Ez az aláírás eldöntötte a sorsomat. Hevesi oly roskadtan ül, mint egy rongybaba. — Aztán megkaptam a részle­tes utasítást is. Alapos tervezet volt, mindenre kiterjedő. Vegyi­alapon működő robbanószerkeze­tet kellett készítenem, és azt idő­re, pontosan negyed egyre beállí­tanom. Aznap reggel fél órával hamarabb mentem be az irodába, s a szerkezetet Keresztesi kollé­gám egyik virágcserepének föld­jébe rejtettem. Gondoskodnom kellett, hogy a szoba ablakai nyitva legyenek, hogy az osztály valamennyi dolgozója tizenkettő­kor ebédelni menjen. Az utasítás közölte, hogy a megszabott időben a szomszédos laboratórium nagy ablaka is nyitva lesz, és a közeli asztalon valaki fémalkilos üveget helyez el. A robbanás olyan cse­kély, hogy senkinek sem tűnhet fel, de ahhoz elég erős, hogy a rendkívül érzékeny alkilos üveget megrepessze. A beáramló levegő azután gyorsan lángba borítja a berendezést Sárosi bólint. — A virágok — szólal meg. — Emlékszik, mit mondtam a virá­gokról, alezredes elvtárs? Megkezdődött a felkészülés a lövő évi tsz-épíikezésekre — 1962-ben koncentrálják a beruházásokat — Javában dolgoznak már a jövő évi termelőszövetkezeti építkezé­sek előkészítésén. Mint a Földmű­velésügyi Minisztérium illetékes szakemberei elmondották, megvan a lehetőség arra, hogy az építő­munka a jövő esztendőben koráb­ban kezdődjön és fejeződjék be, mint az idén. A megyei tanácsok már szeptemberben megkapták, milyen beruházási keretek állnak rendelkezésre és a feladatokat időben megbeszélhették a terme­lőszövetkezetekkel. Arra is elegen­dő idő maradt, hogy a szövetkezeti közgyűléseken alaposan megvitas. sák, elfogadják az építési terve­ket és intézkedjenek azok meg­valósításáról. 1962-ben új gazdasági épületek emelésére és öntözőtelepek létesí­tésére az ideihez hasonlóan 1600 millió forintot fordítanak. Üj vo­nás lesz az építkezéseknél, hogy a beruházásokat a tavalyinál kon­centráltabban használják fel. így például nem ajánlják az ötven férőhelyes szarvasmarhaistálló építését, hanem legalább 100 férő­helyes istállók kivitelezéséhez ad­nak segítségét. A korábbi 120-as sertéshizlaldák helyett 300—500 férőhelyes, vagy ennél nagyobb hizlaldák építését szorgalmazzák. Ugyanígy növelni kívánják az új sertésfiaztatók, s különösen a baromfinevelő-telepek férőhelyét. Ezek a koncentráltabb, nagy­üzemi jellegű beruházások ked­vező alapot teremtenek a követke. ző években az egyre inkább kia­lakuló szakosodáshoz. (MTI) Amíg a táska kiürül Az ecsegfalvi Egyetértés köny- valahogy így: „Enyhén szólva, az dig 12—13 forintért el tudjuk átí­velője Kisújszállásról jár át a tsz- ilyen dolog tiszteletlenség...” ni... Meglátja, egy év múlva mi­be. Ez naponta 30 kilométer. Ide Most már átadta a szót. Levá- lyen rendesein állunk! is 15, vissza is. Gyalog lenne csak Sott «F harapásra való kenyeret, _ Akkor nincs is baj sok, de vonattal néhány ötperc. s^t rá hús^ s falatozott te- ben... Azért annyira mégiscsak sok, hogy Y**>: TeSSek> lehet.. beszlm' D,e tsz­nem lehet délben hazaruccanni, hogy bekapja az ebédjét. Így aztán — szegény ember vízzel főz — Nagy Mihály meg táskából ebédel. Éppen sülthúst faragott kenye­rére, mikor letelepedtem a szem­közti asztalhoz. Általában mi szoktuk először kibökni a sablo­. . .............. .. - Már hogyne lenne! Ha nem v í’ ti!8 Van f U]igiri? Cik lenne, akkor nem kellene tömi a akkor kényszerül a beszédre ha nehezen jön ki az, amit éppen fejünket az öntözésen, meg a hiz­laláson. Mert ha az ember többet tudni akar. Ha megy ez magától, , • , . , , , , .................. “ , ’ akar kihozni a főidből, akkor az a kkor minek kérdezzen? Marpe- .. ,. ... -T 1 mindig gonddal meg bajjal jár. dig itt megy. Nagy Mihálybol nem kell „kicsavarni” a szót. Előkerül a táskából a mákos­bejgli is. Igaz, hogy még nincs Nemrég 500 sertésünk hullott karácsony, de úgy látszik, Nagyék . . ,el-" Pedlg ha nem er bennun- sem az ünnephez szabják a kosz­nos es üres kérdést: „Mi újság két ez a szerencsetleneg! Harminc tot Mert úgy volt az hogy a sze. maguknál?” Most ő megelőzte az forintot terveztünk, db meglett gényember bejglit cskkaz év há- idegent. volna még 35 is. így meg talán rom-négy nagy ünnepjén evett. — Mi újság a lapnál? — és nem 28—29 lesz • • ■ Máskor is megkívánta ugyan, de a is várta meg a választ, hogy el- Nehogy azt higgye valaki, hogy kívánságból nem lehetett kalács­mondhassam jövetelem célját, te- Nagy elvtárs száraz számokban tésztát gyúrni. Most nem ez a vább mondta gondolatát: — Vala- beszélt és úgy próbálta bemutatni S<tád. Elszoktunk mi már régen melyik nap olvastam egy jó írást a a termelőszövetkezetet, mint álta- az ünnephez szabott étrendtől, lapjukban. Biharugráról _ szólt. ]áb£m a könyvelő emberektől ^agy Mihály is, akinek azelőtt megszoktuk. Szó sincs róla! Igaz, tett elém társalgás közben egy lepedőnyi kimutatást, amely tele volt cseresznyemag-nagyságú ap- csonynlü, most is van egy gon­as* snr világot, hanem azért, hogy értes­Nem mondom, jól odamondogatott egy-két embernek. Azt írta meg éppen, hogy azok az emberek szid. ják a legjobban a tsz-t, akik a egtöbbet „fejnek” le róla. Frap­mint munkásembernek volt benne része. — Ha már itt tartunk a kará­A főmérnök sóhajt. — Egyszerűnek és biztosnak lát­szott az egész. — S talán az is maradt volna, ha valaki meg nem hallja mégis azt a csekély robbanást — jegyzi meg Keserű alezredes. Hevesi arcán megrándul az izom. Ez az arc keserű és re­ménytelen. — Ki volt az? — kérdezi csen­desen. A feleletet Sárosi főhadnagy ad­ja meg. — Csiszár Lajos. el. Megírtuk a banknak, hogy . . . ... ... „ márpedig nekünk kell pénz, mert 8e.L .!ü,n^!ü lOV° megérdemlik a tagok, ho£- le­gyen egy kis pénzük Szilveszterre. — És van remény, hogy a bank ad pénzt? — Még az isten háta mögül ia előteremtem, de akkor is lesz! Őszintén mondom, nem kőtelke, dem Nagy Mihályban. Megszerzi a évben 200 ezer forint állandó tar­talékot tudnak majd biztosítani, s akkor nem kell hitelért futkosni a bankhoz. — És nem kell kamatot sem fi­zetni ... Igazam van? — Hogy tudják majd a tartalé­kot bizosítani? . . , . . , pénzt! Aki ennyi hittel, ekkora — Nagy faba vágtuk a fejszén- , ^ .___J____ akarattal tudja szolgaim a tagsá­g ot, annak sikerülni fog. Azt mondja, nem is lenne kellemes a két. Öntözünk. Már a tervet meg­csináltuk és hozzá is fogtunk a vízszerzésihez. Innen a Berettyó­ból emeljük át a vizet a földre, karácsony, ha ezt nem tudná elin- Tavaly már a szántó egy részét tezni' _ Igen. Ez a sors! A feleségem [öntöztük és milyen sok hasznunk Összehajtja a szalvétát, békát­e lcsábítása után ő akarta veszte- {tett! Képzelje: ahol azelőtt 13 má- tintja bicskáját, s visszagyömö- met is. Nincs több mondanivalóm, kukorica termett egy holdon, szöli az egeszet a táskájába. uraim. Halálosan fáradtnak ér­zem magam. Az alezredes feláll az íróasztal­tól. — Egyelőre elég is ennyi. Az ügy teljesen világos. Elvihetik a főmérnököt. Sott most, hogy öntözni tudtunk, 40 No, így állunk — mondja, mázsát szedtünk le. Sokba kerül ^ aki azt akarja adni i rf'o»» /ia r>,rvw won-dAei 9 ' hogy megvolt az ebéd, s tovább igaz, de nem megéri? Irigyli az ember a főkönyvelőt, hogy olyan izgalmasan beszél a jő. jdej^t vőről. Egy-egy falat után kése nyelőt az asztal lapjára támasztja. már az újságíróra sem pazarolja Klári lezárja a jegyzőkönyvet, a |s úgy kalandozik, gyönyörködik a főmérnök aláírja. Sárosi főhad- jjövő terveiben, nagy az ablakhoz lép, az utcát né- { — Most meg, hogy sok kiesésünk Miért ne lehetne tudomásul ven­ni, mikor annyi mindenen törnie kell még a fejét? Akkor köszön­jünk el, mondjuk, a legjobb kí­zi. Késért megáll a lány előtt. Ivóit a szárazság miatt is, meg a V3nsággal: — Emlékszik még a múltkori * sertéseikullás miatt is, gondoltuk, — Kellemes karácsonyt, Nagy beszélgetésünkre? Azt kérdeztem j veszünk soványmarhát, és azokat elvtárs... — hogy a tagságnak is magától, hogyan hajtana végre ( felhizlaljuk. Öt-hat forintért meg- 32 legyen. egy efféle bűntettet? — Alezredes elvtárs mindig tré­fál. — Nagyon okos kislány maga, Klárika. — Most meg hőkölni tetszik. Szükség van még rám? — Nincs. Visszavonulhat az iro­dájába. Sárosinak váratlanul Csiszár jut az eszébe. Rendes gyerek az, be­csületes fiú! Csak arról az ostoba öltözködésről szokna le! — Vége — [kapjuk kilóját, hizlalás után pe­Varga Tibor Megjelent Báldy Bálint A baromfi tenyésztése című könyve A baromfitenyésztők széles körében ismert és kedvelt mű rész. letes tájékoztatást ad a baromfitenyésztés gyakorlati tudnivalóiról. E kiadás jelentősen bővült a n agyüzemi tartásra vonatkozó tud­nivalókkal. Részletesen foglalkozik a termelőszövetkezetek baromfi, tartásának szervezésével, a telepek, ólrendszerek létesítésével, el­sősorban a meglévő, illetve fölöslegessé vált gazdasági épületek át­alakításával és az egyszerű módszerekkel, önerőből olcsón előállít­ható ólakkal, azok berendezésével, felszerelési tárgyaival.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents