Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-15 / 295. szám
4 NÉPÚJSAa 1961. december 15., péntek Egészsége állandóan javul... — Sarkad egészségügyi kultúrájáról — Volt idő - a petrólámpás, munkanélküliséges, köpködős korra gondolunk — amikor a községnek legfeljebb a „feje” volt mosdatott, fésült, de a keze-lába meg a többi része — jobb arra nem is emlékezni. A költő megrázó szavai Sarkadra is szó szerint illettek: Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, gyilkosság, lelki restség, mely hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kifessék: föl kéne szabadulni már! (József Attila: Hazám) A vágy valóra vált, és most, a szabadság éveinek a szaporodásával sorra vetkőzi le a község népe a múlt átkos nyavalyáit. Ha létezne olyan hatalmas rendelő, amelyikbe Sarkad lakossága egy emberként beleférne, bármely lelkiismeretes orvos megállapítaná róla, hogy arca pirospozsgás, tüdeje tiszta, reflexe jó, vérnyomása normális és étvágya kifogástalan. Dr. Tóth István, ügyvezető községi orvos, aki már 16 éve gyógyít a községben, azt mondja, hogy nem kis dolog, mikor már ott tart egy falu lakossága, hogy tudja, mit jelent a betegségek megelőzése, s maga igényli a rendszeres orvosi szaktanácsadást. Az egykor oly pusztító gyermekbetegség, a diftéria, évek óta nem fordult elő Sarkadon. Szamárköhögés? Valamikor 60—70 eset is volt évente, most meg alig emlékeznek rá. Tetanusz a 16 év alatt egyszer fordult elő. Minden gyermek Sa- bin-oltásban részesült. Míg azelőtt a kötelező védőoltásokra a szülők nagy része csak könyörgésre hozta be gyermekeit, ma már maguk követelik azt. A Lenin, a Dózsa, a Haladás, a Vörös Csillag és a Kistelki Termelőszövetkezet tagsága ma már a közületi betegellátást élvezi. Igaz, hogy a betegforgalom száz százalékkal emelkedett, ami jelenleg erősen próbára teszi az orvosi teljesítő- képességet. — Ilyen értelemből még a dolgok elején vagyunk — állapítja meg az orvos —, ám semmilyen kezdet sem könnyű, és a múlthoz képest óriásit léptünk előre. Kezdetben például nem volt egyszerű megértetni a tehenészekkel, hogy egészségi állapotuknak és a tej tisztaságának a rendszeres vizsgálata milyen fontos. Ma már természetesnek veszik ezt is. A termelő- szövetkezetek anyagilag is áldoznak egészségügyi célokra, azonban még eléggé szégyellősen, nem úgy, mint mezőgazdasági, kulturális és sportdolgokban. Holott az egészség a munkához nélkülözhetetlen kincs, és annak óvása, a betegségek megelőzése érthetően nem kevésbé fontos, mint a mezőgazdasági, kulturális és sporteszközök előteremtése, a jó agrotechnika és a kiművelt fő. A tsz-ek közössége egyik nélkül sem teljes értékű. És ez így igaz. Tobay Sándor bácsival, a Lenin Tsz egyik alapítójával a tanácsháza előtt találkozunk. Buszra vár. Újságolja, hogy a szövetkezetükben vöröskereszt-csoport alakult, melynek tagjai járatosak az elsősegélynyújtásban. Önkéntesen vállalt fő feladatuk azonban az, hogy a tagság élet- és munkakörülményei az egészségügyi kultúra követelményeinek mind nagyobb mértékben megfeleljenek. Nő a számuk a térítés nélküli véradóknak. Jó példával a vöröskeresztcsoport tagjai járnak elöl. Nemcsak kulturális oldaláról, de a betegellátás szempontjából is fejlődést jelent, hogy hat család kivételével, a tsz minden tagja már bent lakik a községben. Hosszadalmas lenne elsorolni, hogy milyen őszintén fogadták érdeklődésünket és milyen készségesen világosítottak fel a maguk körébe vágó mindennemű kérdésről azok a sarkad! egészségügyi emberek, akiknek feladatuk a község pulzusán tartani a kezüket és mind jobban előresegíteni a 13—14 ezer lakosú község egészségügyét. Dr. Szerb György, a járási egészségügyi osztály vezetője, Törőcsik Pál, a járási vörös- kereszt titkára, Borbély Ferenc vb.-titkár, dr. Csekei György főorvos, a tüdőgondozó vezetője, a sarkadi járási tanács egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottságának az elnöke, dr. Mosonyi Jenő, a csecsemőotthon ellenőrző orvosa, Tokai Gáborné, az otthon vezetője, Szabó Imréné, a tisztasági fürdő vezetője — mindnyájan néhány értékes mozaikkal járultak Sarkad község egészségügyi kultúráját ábrázoló mai kép teljessé tételéhez. Megtudtuk például, hogy a tisztasági mozgalom eredményeként alig akad a községben porta, ahol ne a közegészség feltételeinek megfelelő volna a rend vagy legalábbis efelé fejlődő. Az ivó- vízellátást'15 nagy és több kisebb artézi kút biztosítja. Az ötödik és a hatodik kerület egy részét törpe- vizművel gazdagították. Többfelé utcai csapokat szereltek fel. A ta_ nácsnak van egy aranyat érő univerzális szerelő-lakatos brigádja. Időben és anyagiakban is jobb így, mintha az ezerfelé elfoglalt ktsz- ekre várnának. Az utcákat nyaranta locsolják. Ez is haladás. A por és a sár azért még átka Sarkadnak. Némelyik mellékutcába kukkantva pedig szemetet is láttunk kiszórva. Most, a második ötéves terv keretében sor kerül az utcák egy részének a rendezésére. A vasas, kénes, jódos vizű fürdő épülete valamikor csendőr, laktanya volt. Most kulturált kör. nyezetben, kád- és zuhanyfürdőkben tisztálkodhatnak az idevalósiak. Sőt távolabbról is jönnek SZTK-beutaltak, a gyógyvíz miatt. Tóth bácsi, a fűtő, elmondja, hogy a község a sarkadi cukorgyáriakkal közösen alakította szép fürdővé az egykori csendőrhodályt. Szemet gyönyörködtető épület a tanácsi dolgozók és a pedagógusok étkezdéje. Kint a Kossuth utcában pedig fogorvosi rendelő épül. Ha minden jól megy, két orvos is teljesít majd benne szolgálatot. Eddig egyetlen fogorvos látta el saját szűk otthonában még a járásból bejárókat is. Az ötvenes évek elején még a hangos bemondó se. gítségével kellett toborozni a „tagokat”, agitálni a szülőket, ma pedig már bizottság dönti él — a szociális helyzet alapján —, hogy hány csöppséget vállalhatnak a két bölcsődébe. Hogy milyen bent az ellátás? Zsókai Gabriella születési súlya 2 kiló 60 deka, felvételi súlya 5 kiló volt. Ez két héttel ezelőtti adat. Jelenleg 5 kiló és 60 deka. Mindegyik baba hízik itt sőt egyikük olyan rohamosan hogy az orvos és a gondozónők legnagyobb gondja, miként állíthatnák meg ebben. A véradás életet-adás Sarkad a térítésnélküli véradásban példamutató. Ennek a térítés- nélküli véradó mozgalomnak eddigi rövid ideje alatt 143-an tettek ki magukért. Például magából a Cukorgyárból hetvenen adtak. A Kendergyárból a párttitkárral együtt 18-an járultak ehhez az önzetlen cselekedethez. Az oltásokra és a tüdőszűrésre sem kell már senkit sem nógatni. Mindenki tudja a megelőzés nagy hasznát. Minden termelőszövetkezetben van egészségügyi felelős, aki mindenről idejében tájékoztatja a tagságot. — És mindez csupán a kezdet — jelenti ki egyik tájékoztatónk. Éppen ezért akad még hiányosság is. A tüdőgondozó orvosa panaszkodik, hogy lehetetlenül szűk helyen, öregedő épületben és nem mindenben korszerű felszereléssel kell helytállniuk. A járási egészségügyi szervezet évekig küzdött gépkocsi-hiánnyal, s emiatt lassan értek el a járás területére. Ma van kocsijuk, de nem ők a gazdái, tehát ott állnak, ahol eddig. $&©CfÍS egy kedves képpel kívánjuk lezárni ezt a történetet. A község szélén lévő II. számú általános iskolába éppen akkor nyitunk, amikor Szövérfy Béla, az iskola Vöröskereszt-csoportjának a tanárelnöke, Vincze József tanárral és a nyolcadikos Szilágyi Erzsébettel, a Vöröskereszt ifjúsági titkárával az oldalán, nagy ügybuzgalommal vonul végig a folyosón és betér velük a II. á-ba. Az apró emberkék, lánykák, fiúcskák nyomban talpra szöknek és kedvesen köszöntenek tanító nénijükkel, Tóth Istvánnéval együtt. Nagy a boldogság, hiszen a háromtagú bizottság a 92 tagú iskolai Vöröskereszt-csoport nevében most adja át a „Tiszta osztály” táblát, mely majd az ajtón függ. Vajon megérdemelték-e? Bebizonyítják most is. A kezecskék az asztalra kerülnek. Tiszták. És tiszták a fü- lecskék, ruhácskák. Mindenkinek van ivópohara, törülközője. Egyetlenegynek, a kis N. Jancsinak azonban nincs. Nyolcán vannak testvérek. A nagy család- miatt csak az édesapa dolgozik, aid a Gyulai Vízügyi Igazgatóság egyik részlegénél segédmunkás. A sarkadi szociális szervek segítsége, támogatása bizonyára nem fog elmaradni. A negyven közül tehát egy gyermeknek pillanatnyilag nincsenek meg a „munkafeltételei” a tisztasági versenyhez, de meglesznek! A tanító néni a 30-as évekre gondol, amikor egy rozoga tanyai iskolában 90 gyermeket — hat osztályt — tanított egymaga. Micsoda silány körülmények közt, micsoda kis elhanyagoltakat... De ez akkor volt. Tekintetünk végigfut a nagy ablakokkal teli, jól fűtött és ragyogó tiszta, virágos osztályon, az üde, egészséges gyermekarcokon. Mennyi harc kellett ahhoz, hogy Sarkadon is így legyen. De már készülődik Sarkad népe, hogy bevágja az utolsó gólt is a sötét kapus mellett a múlt fekete hálójába, s akkor nemcsak N. Jancsikának lesz pohara, törülközője az osztályban, hanem szép sorjában minden kicsi és nagy kérdés megoldódik utcán, házakban, mezőkön, mindenütt a szocialista egészségügyi kultúra ottani diadalára. Huszár Rezső FILMHÍRADÓ Szurkolók lesen — Csehszlovák filmvígjáték — Egy példás fér) és családapa, kinek. neve Sekac, foglalkozása pedig műszaki rajzoló, imádja két gyermekét és feleségét. Egyetlen rabsága azonban a futball. Emiatt még a családi szeretet némi meg- bolygatására is képes. Két drukkertársával, BariakkaZ és Drozddal minden meccsen ott van nak és heves viselkedésükkel kiütköznek a szurkolók közül. Egy alkalommal, amikor Bratislava mérkőzik a brazilokkal, nem jut a hdrom jóbarát jegyhez. Pedig ők mindenképpen meg akarják tekinteni a nem mindennapi mérkőzést. A kacagtató és meglepetésekkel teli jelenetek során mely alatt az anyóstól a mentőautóig a legképtelenebb kalandok és fúr- fangok születnek s végül is váratlan fordulattal a legutolsó pillanatban kezükbe hull a három jegy a Bratislavas Brazília mérkőzés megtekintésére.. Nyugalmuk azonban most sem végleges, örömük nem zavartalan, mert előző sok furfangjuk miatt még a rendőrség elől is bujkálniuk kell, 8 így a mérkőzésből alig-alig látnak valamit. A brazilok győznek, s a három jóbarát ennek okát abban véli, hogy ők nem drukkolhattak igazán a hazai csapatnak, mivet állandóan „lesen” kellett lenniük. Játssza Békéscsabán • Brigád Filmszínház december 14-től 16■ ta. TARLAT SZARVASON Dénes János festőművész kiállítása a művelődési házban December 10-én nyílt meg Szarvason Dénes János festőművész-tanár kiállítása. A művelődési ház klubjában kiállított harmincegynehány kép, akvarell és grafika egy útkereső, formákat kereső, bonyolult érdeklődési körű művészt mutat be. Dénes János első önálló kiállítása ez, szerepelt azonban már Budapesten is, a Pedagógus Szakszervezet által rendezett tárlaton két képpel, a megyei képzőművészeti munka- csoport kiállításain 1957 óta vesz részt, és a megye pedagógusainak képzőművészeti kiállításain is rendszeresen jelentkezik. Eddigi sikerei között emlegeti a megyei pedagógus festők tárlatán elért első díját, valamint azokat az első helyezéseket, melyeket járási kiállításokon is szerzett. Ez a kiállítás, mint mondottuk, az akvarellista és grafikus- művészt mutatja be, igen szerencsés válogatásban és összeállításban kiállított képekkel. A képzőművészek szövetsége és a Képzőművészeti Alap képviselőiből alakult bíráló bizottság meglepően magasra értékelte a Új képzsvészeti szakkör Békéscsabái Békéscsabán, az Építők Trezort utcai Munkácsy Mihály művelődési otthonában Ezüst György festőművész-tanár irányításával új képzőművészeti szakkör alakult a napokban. A város második számú képzőművészeti szakkörében a rajzolást, a festészetet és a szobrászától kedvelő, e művészeti ágakra hajlamos dolgozó és iskolás fiatalok tehetségének kibontakoztatását segítik elő szakszerű vezetéssel, hetenkénti foglalkozásokon. A képzőművészeti szakkörbe szívesen váriák az ifjú képzőművész-j el öl teket, j elentkezéseket még elfogadnak. fiatal festő alkotásait, és nem egy akvarelljének értékét az országos átlagnál is magasabbra tette, A zsűri döntése és válogatása Dénes János több mint ezer grafikájából és akvarelljéből —a mint mondottuk — igen szerencsés és jól tükrözi a fiatal művész stíluskeresését, de ugyanakkor egyhangúan bizonyítja szilárd művészi célját: bemutatni az egyszerű hétköznapok emberét, munkáját, örömét, bánatát, gondolatait. Tusrajzai közül a „Jó veled” című, nagyon érekes alkotás. Modern, ugyanakkor érthetően modern és érdekes technikai kísérlet. Mozgalmas, bár kissé komor fényhatásokkal telített a „Kőtörő" című szénrajza. Ez a komorság azonban a kőtörők nehéz munkáját húzza alá, érsék- letesen. Nagyon kifejező és a kiállítás egyik legértékesebb darabja a „Gyarmaton” című grafika, mely egy szenvedő emberi arcot ábrázol, amint kitekint a rabságot jelentő rácson. Ennek az arcnak a fájdalma, a szomorúság tükröződése kiáltó vádirat a gyarmatosítók ellen. Nagyon tetszett a „Fények Tokajban” című akvarell, a „Dallamok” című szépiarajz, a „Bajai táj" (gvas) és más Tokajon festett akvarelljei. Biztató képet nyújt ez a kis tárlat Dénes János festőművész tehetségéről és törekvéseiről, minden bizonnyal szorgalmas munkával a jövőben mindinkább eléri majd a maga elé tűzött célokat, melyeket művészetével megvalósítani kíván. S. E.
