Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-02 / 284. szám

1961. december 2., szombat

NÉPÚJSÁG

3

Ez évben 2500, a jövő évben 3235 hold talajjavítást végeznek a gyomai járás közös gazdaságaiban

(Tudósítónktól)

A termelőszövetkezetek segíté- sében jelentős helyet foglal el a terméketlen, szikes földek megjavítása. Államunk erre a célra hosszúlejáratú és kedvezményes hiteleket bocsát rendelkezésre. A nagymérvű föld- és szállítási munkákat nagy teljesítményű, korszerű gépekkel végzik. A gyomai járásban nincs még egy éve, hogy megalakult a Talajjavító Vállalat Ki- rendeltsége. Dolgozóinak jó mun. káját már eddig 2500 kh. talajjavítás dicséri. A digózott, meszezett földek többségén szépen zöldell az őszi vetés, várható, hogy már a jövő évben jó terméssel fizet a megjavított terület.

A jövő évre is több mint 5 millió forint beruházást, illetve hitelt kaptak talajjavításra a gyomai járás szövetkezetei. A Talajjavító Vállalat a fenti összegből 2185 kh. digózást, 1050 holdon pedig kémiai javítást, illetve meszezést végez. A dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezetben 500, a Gábor Áron Tsz-ben 400, a gyomai Új Élet Tsz-ben 200, a Dózsa Tsz-ben 205 holddal növekszik a megjavított terület. Néhány év múlva, az ötéves terv végére szinte megváltozik egyes községeknek a határrésze. Eltűnnek a járásból a terméketlen és kopár legelők, a nehezen munkálható és alacsony termést adó földek. F. S.

Félezer állami gazdasági traktor segíti a termelőszövetkezetek munkáját

Az állami gazdaságok traktorosai azonkívül, hogy saját földjeiken befejezték a vetésit és nagy erőfeszítéseket tesznek a mélyszántás időbeni elvégzésére, jelentős mértékben segítik a termelőszövetkezeteket is. Hetek óta 503 állami gazdasági

traktor dolgozik a közös gazdaságok földjein. Az ősziek betakarításán és szállításán kívül eddig 5500 hold vetőszántással, és csaknem 10 000 hold vetéssel készültek el a szövetkezeti földeken. (MTI)

Négyszázezer üveg márkás kölni, ajándékcsomag férfiaknak karácsonyra

Húszmillió forint értékű kozmetikai cikk érkezik külf öldről

Az illatszerboltok kirakataiban és az áruházak kozmetikai osztályain is már megjelentek a karácsonyi újdonságok, a közönséget mindenütt bőséges választék várja.

A boltok jelenleg mintegy négy- százezer üveg magyar kölnit tartalékolnak. Igen sokféle púderkészlet és szájrúzs bővíti az illatszerboltok választékát. A férfiak részére a kereskedelem újfajta

székében, valóban úgy fest, minit egy óriási tunya mackó.

— így állunk hát Keresztesivel. S ha még az is kiderül, hogy éppen ő ajánlotta a Napsugár mulatót annak a fiatalembernek, akit az ő öccse felbujtására ütöttek le tegnap este, senki sem mossa le róla többé a bűnösséget.

Sárosi elégedetten emelkedik föl a helyéről.

— Hát éppen ez az.

— Micsoda?

— A Napsugár mulatót Valóban Keresztesi ajánlotta a fiatalembernek.

— Ezt meg honnan tudja?

— Ma reggel bementem a kórházba és beszéltem Csiszárral. Nincs különösebb baja, ma már haza is engedik. Megkérdeztem, hogyan került a Napsugárba. Elmondta, hogy valami budai szórakozóhelyet keresett és Keresztesi ajánlotta a helyet.

— Ejha!

Az alezredes füttyent, szivarját elnyomja a hamutartóban. Nagy kendőjével letörli a homlokát, aztán úgy rázogatja, mint valami porrongyot.

— így persze már másként fest a dolog.

— És mégis azt mondom, valahogy nem az igazi vonalon haladok.

— Honnan veszi?

— Nem tudom. Érzem, hogy rossz nyomon baktatok s hogy ■ainden túl egyszerű így. Ilyen buajándékdobozt hoz forgalomba karácsonyra. Ez a csomag borotvál- kozó-krémet, arcvizet, hajfixatőrt és krémet tartalmaz. A nők részére is készül a kozmetikai gyárakban úgynevezett egységcsomag.

A márkás magyar kozmetikai cikkek választékát külföldi áruk bővítik. Mintegy húszmillió forint értékben az NDK-ból, Lengyelországból, Franciaországból és Angliából vásároltak kölniket, és más kozmetikai cikkeket (MTI)

ta hfbákaí., primitív ostobaságokat nem követnék el gyárrobbantó nemzetközi ügynökök. Túlságosan világos minden, az összefüggésekben semmi bonyolultság. Csak azt nem tudom, merre induljuk tovább?!

Az alezredes borostás állét si- mítgatja, csak úgy serceg ujjai alatt az érdes, kemény szakáll.

— Igen, igen. Azután van egy olyan színezete is így az ügynek, mintha valaki egyedül követte volna el a merényletet. Ha ugyan valóban diverzióról van szó.

— Mi másról. Efelől bizonyos vagyok. Sőt arról is, hogy több ember gondosan szervezett és előkészített diverziójáról. Miért tartanak olyan veszedelmes vegyszert, mint a fémalkil ilyen felelőtlenül a laborban? S épp azon a helyen, amely közvetlenül határos az irodaépülettel és ablaka egész nap nyitva van. A virágoknak is valami szerepük van az ügyben.

— Mit akar azoktól a szerencsétlen zöldségektől?

— A virágok nem mennek ki a fejemből. Mondom, a virágoknak valami szerepük van az ügyben.

, — Akkor nyilván a gazdájuknak is?

— Nem tudom.

— Persze mindenre fény derül, ha folytatja a munkát.

— Hol? Ezt tessék megmondani, alezredes elvtárs!

Keserű alezredes feláll.

— Mennem kell, várnak. Tudja,

Uj vállalatra bukkantam

VAN AZ ÜGY NÉHA... — szokták volt mondani, amikor az embert meglepetés éri. Bizony, „van az úgy néha”, hogy abban a városban, melyben az ember évek óta él, és amelynek — úgy véli — minden zegét-zugát jól ismeri, olyasvalamire bukkan, amiről eddig sejtelme sem volt.

Témaszerzés okából járom Csabát. Már a harmadik kerület határán szedem lábaimat, mikor eszembejut, hogy délre nem érek vissza, s ezt illő jelenten? a szerkesztőségnek, nehogy hiába keressenek. A megoldás igen egyszerű: telefonálok, és azzal kész is. Körülnézek, hogy honnan is lehetne „távbeszélni”. Bizony, csak egy elhagyottnak tetsző üzemfélét látok, melynek háztető-kalapja mellé egy kihűlt gyárkémény van tűzve. Innen ugyan sohasem fogok telefonálni, gondolom. Megszólítom az első szembejövőt, s az illető határozott mozdulattal mutat az általam kihaltnak vélt épületre:

— Tessék onnan, az Erzsébet- malomból. Biztosan megengedik.

— De, de egyáltalán léteznek abban?... — mondom. Felvilágosítóm azonban már tovasietett, s én bizonytalanul nyomom le a nagy vaskapu kilincsét. Így nyithat be a mese vándorlegénye a kísértetek házába. Az udvar macskakövei közt száraz fűszálak árváskodnak. Balra, egy kisebb épület vaslemezből készült rozsdás ajtaja felett felirat: Iroda. Benyitok. Üres „hodály”. Valamikor a malom lakatosműhelye lehetett, mert még most is érződik az olaj, a koksz és az edzett acél együttes illata. Az egyik sarokban néhány ruháskosár árváskodik. Honnan kerülhettek ide? És érdekes, csak félig készek. A tulajdonképpeni irodát a „lakatosműhely” erre a célra elfalazott részében lelem meg. A két íróasztal egyikénél szőke lány — de lehet, hogy menyecske — könyvel. Jobbra, az ablaknál lévőnél egyszerű, rokonmit jelent az a francia mondás: Cherohez la femme? Keresd az asszonyt! Hány asszony szerepel ebben az ügyben?

— Kettő. Rózsi, azaz Szentim- reyné, a Napsugár kávéfőzőnője és az ismeretlen nő, Csiszár Lajos titokzatos ismerőse.'

— Nos?

— Ügy érzem, nincs közvetlen szerepük az ügyben.

Az apró szemek csúfon dárosan villannak.

— Ügy érzi? Csakhogy a mi munkánk alapja a módszeresség és nem a megérzés. Hazudnék, ha fogadnám, hogy nem vezetett ered. menyre néha az a bizonyos megérzés is, de mégsem építhetünk rá teljesen. Egyelőre senki sem bűnös, de mindenki gyanús. Arra sincs bizonyítékunk, hogy robbanás történt és szándékos gyújtoga. tás, de gyanítjuk, hogy bűnesetet követtek el. Semmi sem bizonyos, de minden bizonyítható. Körül kell nézni, főhadnagy elvtárs. Nyitott szemmel szimatolni, fiatalember. Itt van ez a Rózsi, amott az ismeretlen nő. Valamit tudnak, valamit titkolnak. Mit? Ezt kell megtudni. Tehát...

— Keresd a nőt!

Az öreg nevet.

— Ügy ám. Elő mindennel, amit a nyornozóiskolán tanultunk! Nem hiszem, hogy ilyen jóképű fiatalembernek nem beszélnének szívesén az asszonyok. Hát csak rámenni, főhadnagy elvtárs!

(Folytatjuk)

szenves tekintetű férfi ül. A kölcsönös bemutatkozás után készséggel tolja elém a készüléket. Telefonálok, s azzal már búcsúzom is. Az ajtóban jut eszembe, hogy megkérdezzem, milyen üzem ez itt?

— Az erdőkémiai vállalat kosárfonó üzeme — hangzik a felvilágosítás.

A BIZONYOSSÁG kedvéért ismét megkérdezem, hogy milyen üzem, mert fejemben az „erdő”, a „kémia”, meg a „kosárfonás” valahogy nem akarózik „abszorbe- álódni” (hogy már én is fokozzam a fogalmi zűrt). Mintha ilyesmit hallanék: „kozmetikai kenyérsütés”, olyan ez az erdőkémiai kosárfonás. Erről feltétlenül írni kell, meg egyáltalán arról a meglepő felfedezésről, hogy az általam kihaltnak vélt néhai Erzsé- bet-malomban, itt, a Szentmiklósi utcában, élnek és termelnek.

Szabó Imre elvtárs, a felvilágosítóm, akiről kiderül, hogy ő maga az üzem vezetője is egyben, tömör és kerek formában elmondja, hogy itt valóban kosárfonás folyik, és valóban az erdőkémiai vállalat üzemeként, mert ez a vállalat intézi az ország kosárfonó üzemeit alapanyaggal ellátó fűztelepek sorsát. Ugye milyen egyszerű a megfejtés?

Sokan akadnak velem együtt, akik azt hiszik, és úgy tudják, hogy a megyében csak Békésen termelnek üzemi méretekben kosárféléket, és most ime kiderül, hogy a megyeszékhelyen is. Egy évvel ezelőtt, a Dózsa György úton 25 fővel kezdték Szabó elv- társék a munkát, és ma már 90 dolgozó keze alól kerülnek ki ezek a kézműipari remekek.

— És a további távlatok?

— Kérem, mivel ez malom volt — tájékoztat az üzemvezető — egész felépítése olyan, hogy csak átlakítással felelhet meg céljainknak. Anyagelőkészítőre, például csíráztatóra, feldolgozó-helyiségekre van szükségünk. Tekintettel kell lenni a munka egybekapcsolódásának, folyamatosságának a biztosítására. Mindez átalakítás kérdése. Helyiség van hozzá bőven. Már csinálják, rendezik a „terepet”, és ha befejeződik ez a munka, akkor itt 200—300 embert is lehet foglalkoztatni. Hogy az

Í előző szűk, fejlődésre alkalmatlan körülmények közül ide kerülhettünk, ebben nagy szerepe van a városi pártbizottságnak és a tanácsnak, ahol felismerték üzemünk létének és fejlődésének szükségét és közhasznúságát. Még tárcaközi probléma sem volt! Az Élelmiszeripari Minisztérium zokszó nélkül adta át az Iparügyi Minisztérium részére a telepet — közli mosolyogva Szabó elvtárs, bizonyára arra gondolva, hogy már hány egészséges kezdeményeÍ zésnek szegte nyakát oktalan tárcaközi villongás.

Kedves közjáték szakítja meg a tájékoztatást. Aranyhajú lány nyit be, és szabadságot kér.

— Aztán miért kellene, Giziké? — fordul feléje atyai érdeklődéssel az üzemvezető.

— Esküvőre.

KIDERÜL, hogy Agócs Giziké férjhez megy, és ehhez kell a szabadság. Vőlegénye lakatos, lakásuk van, fiatalok, mi kell több a boldogsághoz? Igazán szívből jövőn rázzuk a kislány kezét, gratulálunk a nagy eseményhez. Jóleső meglepetéssel veszem tudomásul ezt a közvetlen és gyors ügyintézést, mármint a szabadság megadását. Szabó elvtárs leolvashatta arcomról, mert szerényen megjegyzi:

— Nem vagyunk elszigetelve egymástól mi, vezetők és beosztottak. Közvetlenül jönnek hozzánk a dolgozók, és gyorsan intézünk el, amit csak lehet, hiszen itt senki sem szereti a bürokráciát. (Hol szeretik egyáltalán?)

Hogy mennyire nincsenek elszigetelve egymástól, az abból az egyszerű okból is érthető, hogy amikor egy évvel ezelőtt az üzem megalakult, helyesebben „összeállt”, Szabó elvtárs is ott ült a munkaszéken. Mondja is:

*— Tanítottam az embereket, hiszen majdnem mind kezdő volt. Sokszor megdolgoztam a 16 órát; vagyis a két műszakot, amíg idáig juthattunk, ahol ma vagyunk. Egyedül persze nem bírtam volna. Jöttek a békési kosárfonóból olyan szakemberek, mint Sipaki István, Hídvégi László és Kovács Ferenc. Aztán itt is maradtak; nyilván azért, mert nincs kifogásuk az itteni munkakörülmények ellen. Az év elején még úgy álltunk, hogy terv nélkül dolgoztunk, most meg annyira helyrerázódtunk, hogy...

MEGCSÖRREN a telefon, S már beszél is a készülékbe:

— Igen, igen! A kémény mellett... befedni szorosan bádoggal, az átázás miatt. Mielőbb jöjjenek... Leteszi a hallgatót. Ránk néz, gondolkodik, hol is hagyta abba. Kisegítjük:

— Mennyire is rázódtak helyre?™

— Ja, igen! Az évi termelés értéke egymillió-háromszázezer forint értékű lesz. Jelenleg' 960 000 forintnál tartunk. Minden nappal egyre jobban belejövünk a munkába. Nálunk egyébként nem az anyagérték a nagy, hanem a termelési. A kosárfonás munkaigényes mesterség.

— Aztán mi is tulajdonképpen a gyártmány „profilja”, teszem fel tréfás tudálékossággal a kérdést.

— Sütőipari — meg úgynevezett „sínes” ruháskosarakat gyártunk, méghozzá exportra! — hangzik nem kis büszkeséggel.

Ázsiába, Amerikába, mindenüvé szállítanak a világon. Lám, no, lám! Telefonálás közben véletlenül bukkantam megyeszékhe- lyünknek egy olyan kézműipari üzemére, melyet Csabán nem sokan ismernek, de túl az óceánokon annál többen.

Huszár Rezső

Ötvennégyezer forint járdásításra Nagy bánhegyesen

méteres járdákat kicserélik széle.

sebbre.

A községi tanácsháza előtt és az udvarban már ott van az a nyolcezer széles járdalap, melyet 54 ezer forintért vásároltak meg a tavaszi járdásításhoz, járdacseréhez — a községfejlesztés forintjaiból.

Nagybánhegyesen már nincs olyan utca, amelyikben ne égne esténként a villany. A lakosság községfejlesztésre adott forintjaiból, s a társadalmi munka nyomán minden utcába eljutott a villany. Most a járdásítás gondja, itól akarnak mielőbb megszabadulni. A keskeny, alig 30 centi-