Békés Megyei Népújság, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-12 / 292. szám
1961. december 12., KEDD AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Ara 50 fülét Világ proletárjai, egyesüljetek 1 Örömtiizek a Kilimandzsárón Nagy sikerű magyar—német barátsági estek, találkozók Békéscsabán és Nagykamaráson örömitüzek gyúltak ki Afrika tetején, a Kilimandzsáró legmaga. sabb csúcsán, hogy elűzzék a sötétségnek az emlékét is és a jövő. be világítsanak. A környék sokat próbált népének szíve csordultig telt boldogsággal. Ezért hordták nappalon és éjszakán álló héten át a függetlenség napjának kikiáltásáig a fáklyákat fél a hegytetőre. Több mint félszáz kormány képviselői jelentek meg a Dar es Saalam-i ünnepségeken, látták a fényeket, amelyek hirdetik: Tanganyika kiszakadt a gyarmati uralom láncából, megszületett Kelet-Afrika első független állama. Tanganyika függetlensége any- nyit jelent, hogy a gyarmati rendszer válsága a függetlenségükért harcoló népek győzelméhez vezet immár az afrikai földrész délkeleti vidékein is. A gyarmati területek mindegyike másként és másként fejlődött. Más a történetük, mások gazdasági körülményeik, népeik osztálytagozódása, szabadságmozgalmának ereje, különböző földrajzi helyzetben más és más a lehetőségük. Másképpen bontakozik ki a gyarmati rendszer válsága különböző imperialista hatalmak birtokolta területeken. Tanganyika angol gyarmatot, mint ismeretes, Viktória királynő adta át 1896-ban Németországnak. Az első világháború után a ver- saillesi szerződés értelmében Tan- ganyikát a Népszövetség gyámsága és Nagy-Britannia kormányzata alá helyezték. A második világháború után, 1946-ban az ENSZ gyámsága alá került, de a kor. mányzatot továbbra is Nagy-Britannia látta el. A függetlenségi mozgalom az elmúlt évtized második felében bontakozott ki a maga teljességében. Bár a külön, böző gyarmati területeken a harc feltételei egymástól eltérőek, Kelet-Afrika népei tudják, hogy célkitűzésük csak azonos lehet. Valamennyien a gyarmati rendszer igájában sínylődnek, s együtt kell fellépniök azért, hogy lerázzák ezt az igát, bármilyen legyen is annak formája. Valamennyi kelet-afrikai nép, amelynek hazájában az angol uralom akár gyarmatosító, akár gyámkodó alakjában lépett is fel, együttesen vívta harcát és vívja ma is nemzeti államuk létesítéséért Kelet-Afrikában, annak a lehetőségnek megteremtéséért, hogy végül is elsöpörjenek minden gátat, amelyet az idegen hatalom országuk gazdasági, kulturális és politikai fejlődés útjába torlaszolt. Szeptember elején megalakult Tanganyika „felelős kormánya” élén Julius Nyererével, akit hazájában az afrikai nacionalizmus egyik vezéralakjának, egyszer, smind bölcs államférfiak ismernek. Alkotmányozó konferencián állapodtak meg Tanganyika vezetői és a gyarmatosítók a függetlenségnek 1961. december 8-án éjfél, kor történő kikiáltásában. A függetlenséghez vezető úton jelentős állomás volt a már teljesen afrikai kormány megalakulása, élén Nyererével, 1961. május elsején. A függetlenség elnyerése minden volt gyarmati ország esetében: csak első lépés. A függetlenség kikiáltása egyáltalán nem jelenti még a gazdasági függőség teljes felszámolását, az önálló politika biztosítékát. Nagy eredmény mégis, mert csak az első lépést követheti a második. Az utóbbi esztendőkben felszabadult afrikai területek példája bizonyítja, mennyire ragaszkodnak a konchoz az imperialisták, és miként tesznek meg mindent azért, hogy megakadályozzak a már felszabadult országokban a szabad gazdasági, kulturális és politikai fejlődést. Számos afrikai országban sikerült az imperialistáknak a függetlenséget úgy készíteniük elő, hogy a hatalom a burzsoázia legreakciósabb rétegeinek kezébe kerüljön át. Még ilyen országokban is érvényesül a fejlődés törvényszerűségének következtében az antiimperialista tendencia. Az állami szinten leghaladóbb afrikai országok gyors fejlődést mutatnak minden vonalon. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán három felszabadult afrikai ország, Ghana, Guinea és Mali nem-leninista pártjainak képviselői is részt vettek — élénk bizonyságául annak, mennyire igazak voltak az 1960-as moszkvai nyilatkozat megállapításai a nemzeti demokratikus államról, a békés átmenet lehetőségeiről a volt gyarmati és elmaradott országok számára. Tanganyika esetében minden azon múlik, milyenek lesznek a következő lépések, a második és a többi. Május elsején még a britek fenntartották a külpolitikai vezetést a maguk számára, ők irányították mindmáig a hadügyet is. A függetlenség kikiáltásával ez a „megállapodás” érvényét veszíti. Megváltozik a gazdasági függőség is. Julius Nyerere néhány nappal ezelőtt a nemzetgyűlésben kijelentette, hogy kormánya nem tekinti az ország függetlenségének elnyerését követően magára nézve kö- telezőeknek a gyarmati időkben létrejött brit-tanganyikai megállapodásokat. A kölcsönösség elve alapján — mondotta — betartjuk a jelenleg érvényben lévő kétoldalú szerződéseket, de azok érvényességét csak a függetlenség elnyerését követő első két esztendőben ismerjük el. Az ilyen kijelentést nyilván újabb kijelentések és újabb tények követik majd. A tanganyikai főminiszternek például szolgálnak különösen Nkru- mahnak az utóbbi időben megtett egyre határozottabb antiimperialista lépései, nyilvánvalóan Tanganyika példája is hat majd a jövőben a széles kelet-afrikai területeken. Tanganyika függetlensége bátorítja a kelet-afrikai szabadságharcosokat. A győzelem ünnepe Dar es Saalam-ban egész Afrika ünnepe, amely megmelengeti minden szabadságszerető ember szívét a világon. Szombaton és vasárnap igen jól sikerült magyar—német barátsági találkozókat és békeesteket rendezett a Hazafias Népfront megyei bizottsága a helyi népfront-bizottságok, valamint párt- és tanács- szervezetek támogatásával. Ebből az alkalomból kedves vendégek is érkeztek megyénkbe: Lothar Hentschel élvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének titkára és Adolf Richter elvtárs, a nagykövetség fiatal munkatársa. Szombaton délután Békéscsabán, a Hazafias Népfront megyei helyiségében a megyei és a városi népfront-bizottság, a pártbizottság, a tanács vezetői, képviselői és a népfront-bizottságok kiváló munkásai — köztük Páljuk György elvtárs, a városi tanács v. b. elnökhelyettese, Sitz György élvtárs, a városi pártbizottság képviselője, Kovács M. István elvtárs, a városi népfront-bizottság elnöke, Kendra János elvtárs, a népfront- bizottság titkára, Nyemcsok Paine elvtársnő, az első kerületi párt. alapszervezet titkára, Vichnál Pál elvtárs, a megyei népfront-bizottság, Fabulya Balázs elvtárs, a városi KISZ-bizottság munkatársa — baráti eszmecserét tartottak a német elvtársakkal. Este az I. kerületi pártalapszer- vezet Dózsa György úti szókházá- ban Bánszki Pál elvtárs, az I. kerületi népfront-bizottság elnöke nyitotta meg a barátsági békeestet, üdvözölte a Kendra János élvtárs kíséretében megjelent német vendégeket és a nagytermet megtöltő közönséget. Ezután Hentschel elvtárs, az NDK budapesti nagykövetségének titkára rendkívüli érdeklődéssel kísért előadást tartott a nyugat-berlini s általában a német kérdésről, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának szocialista politikájáról, a haladó új Németországot építő német dolgozók pártjának hősies küzdelméről a háború kirobbantásával is kacérkodó nyugati mesterkedésekkel szemben, s a keletnémetországi lakosság mai életéről. Elmondotta, hogy például a Szabad Német Ifjúság Szövetsége az első sorban tömörült a nyugatnémet imperializmus ellen, több százezer fiatal önként jelentkezett a haza védelmére, ha szükséges lenne Szólt arról is, hogy Nyugaton most kétféle nézet viaskodik. A hidegháborúra hajlókon kívül vannak pozitív megnyilatkozók is a nyugati államférfiak között, akik a tárgyalásokat tartják helyesebbnek. Ezek a pozitív erők szóhoz jutottak, s elő kell segíteni, hogy helyet kapjanak a német békeszerződés megkötésében. Jelenleg úgylátszik, a pozitív erők győznek, mert rájöttek, hogy csak egyetlen helyes út van, a tárgyalások útja. Háborúval nem jutunk előbbre, mert a Szovjetunió vezette szocialista tábor olyan erős, hogy az ilyen esztelen kísérlet a saját vesztüket okozná. S a békeszerződés megvalósításával pedig az összes háborús kilátások megsemmisülnek. A német elvtársak a hallgatóság számos kérdésére is részletesen válaszoltak. Többek között beszéltek a kelet-németországi nők helyzetéről, az ifjúság életéről, az oktatási rendszerről, a kereskedelemről és az iparról. A nagy sikerű előadásért és tájékoztatásért Nyemcsok Pálné elvtársnő, az I. kerületi pártalapszervezet titkára mondott köszönetét, majd az NDK ipari fejlesztését, a gépesített növénytermesztés új útjait és Berlint bemutató színes filmeket vetítettek. Vasárnap Nagykamaráson rendeztek baráti találkozót és békenagygyűlést. A községben külföldi vendégek nem jártak eddig, s a mostani kiemelkedő esemény volt a falu életében. A szabad Németországnak Vichnál Pál elvtárs kíséretében érkezett követeit, békeharcosait sokáig emlékezetes kedvességgel és vendégszeretettel fogadták a nagykama- rásiak, idősebbek és fiatalok, köztük az úttörők. Délelőtt a tanácsházán a község vezetői beszélgettek a vendégekkel, ismertették községüket; délután megmutatták a Ságvári Tsz fejlődő állattenyésztését, s mivel épp körvadászat volt a határban, oda meghívták a kedves ven. dégeket is. Este a művelődési otthon zsúfolásig megtelt nagytermében a német elvtársak békenagygyűlésen találkoztak a falu lakosságával. A barátsági estet Békési Béla élvtárs, a helyi népfront-bizottság s egyben a tanács v. b. titkára nyitotta meg, majd Hentschel elvtárs tartalmas előadását hallgattak feszült figyelemmel, utána közvetlen eszmecsere alakult ki a közönség és az előadók között, s Hentschel elvtárs és a fiatal Richter elvtárs felváltva válaszoltak — sok problémát tisztázva — a hallgatók kérdéseire. Bemutatták az érdekes és színes dokumentumfilmeket, s kulturális műsorral is kedveskedtek a vendégek tiszteletére, akiknek a helyi nőtanács ízlésesen bekötött József Attila-kötetet adott emlékbe. Az éjféli órákba nyúló, nagy sikerű békeesten kicsendült, hogy népünk aggódik a német kérdés jelenlegi állapota miatt, őszinte híve a Német Demokratikus Köztársaságnak, az élvtár- sias magyar—német barátságnak. Sa mostanihoz hasonló, példásan megszervezett barátsági estek, találkozók nagyon hasznosak a tudatformálás kialakításában is. (B. L.) A kelet—nyugati tárgyalások ügye a De Gaulle—Adenauer találkozó után, a nyugati külügyminiszteri értekezlet előtt A nyugati diplomácia gépezete ezekben a napokban „gőzerővel” dolgozik — legalábbis ezt a látszatot igyekeznek kelteni az állam- és kormányfők találkozói, a külügyminiszterek értekezletei. A négy nyugati nagyhatalom külügyminiszterei hétfőn ületek össze Párizsban, ugyancsak a francia főváros lesz a színhelye szerdától péntekig a NATO minisztertanácsa szokásos évi ülésének. Amint a külügyminiszterek tanácskozásának középpontjában az a kérdés áll: bocsátkozzék-e hát végre a Nyugat — milyen szinten és mikor? — a Szovjetunióval való tárgyalásokba, ugyanúgy ezt a problémát vitatta meg szombaton Párizsban De Gaulle Adenauerral. Bonni tudósításunk beszámol arról, hogy Adenauer újból Kennedy levelével a zsebében ült le az Elysée-palota szalonjában a francia elnökkel folytatott eszmecserére. Párizsi tudósításunk arról ad hírt, hogy a francia főváros diplomáciai megfigyelőinek várakozása szerint De Gaulle aligha enged a kelet— nyugati tárgyalásokat egyelőre ellenző, merev magatartásá bői. A NATO minisztertanácsi ülésén szóhoz jutnak az Atlanti Szövetség „másodrendű tagjai” is, a kis államok többsége általában a kelet—nyugati tárgyalások mielőbbi megindítása mellett foglal állást. Hangadójuk a NATO volt főtitkára, Spaak, a mai belga külügyminiszter. Míg a nyugati politikusok egymásközti huzavonája tart, a moszkvai szakszervezeti világkongresszuson Hruscsov, a Szovjetunió miniszterelnöke újból körvonalazta a szovjet állam békepolitikáját, és szombati nagy beszédében megvilágította a nemzetközi munkásosztály feladatait. A világközvéleményben széleskörű visszhangot keltett a Hruscsov-beszéd, és elmélyítette azt a békevágyat, amely például Angliában az amerikai támaszpontok elleni óriási tüntetésekben is kifejezésre jutott.
