Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-18 / 272. szám
1961. november 18., szombat HÉPÚJSÁG 3 A keso őszi nap. HM 1/11 y büszke a feleségéeugarakat gyors | Q I O I K C re> hogy nevel, inamban takarták vllClll\.Ui<CliJ tanít, a feleséel a sötéten go- molygó felhők. Előbb csak szórványosan, majd egyre nagyobb csep- pekben s azután szűnni nem akaróan rázendített a megkésett eső. Kerékpáromon haladva gyorsítottam az ütemet, hogy mielőbb hazaérjek, s így megkíméljem magam a bőrigázástól. Ezekkel a gondolatokkal tapostam egyre gyorsabban a pedált, amikor valaki a nevemen szólított. Nem tudtam, ki lehet az, aki ily zuhogó esőben beszélni akar velem. Megálltam. „Hát nem ismersz meg?” — hangzott az első kérdés! — Dehogynem, hisz nem volt nehéz az ezelőtt még pár perccel ismeretlen ismerős személyében felismerni egykori barátomat, akivel 5 év óta nem találkoztam. Öt év nem nagy idő, s mégis mennyire megváltozott beszélgetésünk témája. Mikor öt évvel ezelőtt utoljára beszélgettünk, ő arról ábrándozott, hogy villanyszerelő szeretne lenni, én meg arról, hogy tanár. És most, hogy találkoztunk, úgy szorítunk kezet egymással, mint akik egy hosszú álom után felébredtek, s álmuk teljesült. Villany- szerelő lett a .barátom egy vállalatnál. Szépen keres. Két évvel ezelőtt nősült, tanítónőt vett él. Ö ge meg büszke rá, mert mindenhez ért. így nincs is semmi baj. Van egy kilenc hónapos kisfiúk, akiről nagy lelkesedéssel beszélt. — Na és hogyan éltek? Hova jártok szórakozni? Mik a terveitek? S már ömlik belőle a szó. — Tudod, mikor összekerültünk, volt nyolcezer forint spórolt pénzünk. Ezt egy év alatt gyűjtöttük, márt menyasszony és vőlegény. Ebből vettünk egy hálószobabútort. Azóta vettünk hozzá egy konyhabútort, s most csőbútorra spórolunk. Hogy megkönnyítsük az otthoni munkát, mosógépet és porszívót is vettünk. Moziba nem járunk, mert televíziónk van, igaz, hogy részletre vettük, de van. Majd szép lassan ezt is kifizetjük. „Hát így élünk” — fejezi be aircán nyugodt, megelégedett mosollyal. Mialatt beszélgettünk, nem is vettük észre, hogy nagyon megáztunk. Azzal a gondolattal váltunk el, hogy megáztunk, de most az egyszer megérte. Olyan jólesett hallani a beteljesült álmokról szóló beszédet. ifj. Szilárd Ádám tanár, Bucsa 101,8 százalékos tervfeljesítés a Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárban Sikeresnek ígérkezik ez az év is a Békéscsabai Forgácsoló' Szerszámgyárban. Jelenleg 101,8 százalékot mutat a gyár kollektívájának tervteljesítése. Ez a negyedév azonban még jobbnak ígérkezik. A legutóbbi értékelés szerint 102 százalékot mutat a negyedik negyedévi tervteljesítés. Most túl. nyomó részben Xylló mellfúrógé. fjeket és a mezőgazdaságnak jár- vasilózó hajtáselosztót gyártanak. Megkezdődtek az 1961—62. évi szántóversenyek A KISZ, a MED ŐSZ, a Magyar Ag- »ártudományi Egyesület és a földművelésügyi miniisziter együttes feüihívása aLapjam pénteken megkezdőditek az 1961—62. évi szántóvensenyek. Az első versenyt Szarvason rendezték meg. Most az ősz folyamán, a mélyszántás idején a gépállomásokon, a terme- lőszövetkezetekiben és az állami gazdaságodéban dolgozó traktorosok részére, úgynevezett üzemi válogatóversenyeket rendeznek, s ezeken dől el, hogy kik vesznek részt jövő év tavaszán a járási szántőversenyeiken. (MTI) játe át biztonságosabb helyre. Ebben, igen ebben talán ő is segíthetne. Nem mozdul mégsem, csak áll és nézi, hogy erőlködnek azok. Valami megroppan a magasban s a tető egy darabja sistergő zuhanással alázuhan. — Vigyázat! — ordítja egy kétségbeesett hang. A lezuhant gerendadarab apró lángocskákkal ég tovább a keramit-köveken. Vízsugár zúdul rá, szétfröccsen a fal tövében s a fa sercegve elalszik. Vékony, kellemes arcú férfi áll meg Hevesi előtt. Tekintete töprengő. — Micsoda pech — mondja szemtelenül. — Tizenhat lottószelvényem maradt az íróasztalomon. Nem lesz mivel igazolni, ha nyerek. S amilyen a formám, biztos, hogy ezúttal nyerek. Kovács, az egyik gyári tűzoltó siet féléjük. — Kérek négy-öt embert, a pincekiürítéshez! Jelentkezzenek ott, az első kocsinál! S elmegy. Hevesi áll, nem mozdul. Miért éppen ő? Vannak itt jó. val fiatalabbak is. A kövér Puszta, Fischer, Zágoni, Léger. Már mennek is. De még egy kellene. — Na, jöjjön még valaki — mondja Fischer és jelentősen feléje néz. Na nem, felőlem bámulhatsz, mint a birka. Nekem családom van és negyvennégy éves elmúltam. És visszanéz merőn, harciasán, keményen. — Jövök én! A kis Bárányné lép elő. Munkaköpenyben van, úgy, amint leszaladt a szobájából. Egy nő. Zsebébe Süllyeszti apró kézitükrét, amiben élőbb még az arcát nézte — hű, milyen kormos lettem, te jó Isten! — és fintorogva azt mondja: — Nem kéne zsebkendőt kötni az arcunkra? Azzal elmennek. S Hevesi ott marad egyedül a szipákdó Arankával. Csak ne szipákolna úgy! Az ember idegeire megy a csuklása. — Hagyja már abba! — formed rá idegesen. — Ezzel úgy sem segít rajta! Lojzi megy el a közelükben, kézikocsit húz, az arca véres. — Vérzik a homloka — kiált utána. Amaz pedig: — Tudom. Esküvőn voltam Budakeszin és összeverekedtem az el. ső vőféllyel. Azzal tovább vonszolja a kocsiját. Huligán. Nyegle, pimasz tak- nyos! Mindig is utálta ezt a fickót. — Mi lehet vele? — szipákól Aranka. — Talán nem is él már. — Minek rohant a lángok közé? — mordul föl dühösen. — Ki kényszerítette? Azt hiszi, az ő kötelessége megmentem a terveket? A nagy hős. Aranka is elhúzódik tőle. A kiszikkadt béka! Mi bajuk van vele? Amiért nem rohan a lángok közé, mint az az álszent Keresztesi? Persze, azt majd felhasználja a ju- taiomosztáskor. Mintha nem kapna amúgyis elég prémiumot! De mintha csitulna a sistergés, csendesedne az alvilági színjáték. Lángot egyáltalán nem látni már, a füst is áttetszőbben, világosabban kavarog. Az igazgató, Hollán Béla, a parancsnoki kocsi körül Megyénk takarmánytermesztéséről Az ország egyik legdélibb területén, viszonylag alacsony tengerszint feletti magasságban helyezkedik él Békés megye. Az ország legdélibb területei közé sorolása azonban nem jelenti azt, hogy egyben a legmelegebb és a legszárazabb területe is ez a md kis országunknak. Az évi átlagos középhőmérséklet 11,3 Celsius fok. Nem ritkán 25 C fok feletti forró és 20 C fok alatti téli napok is előfordulnak. A növénytermelésire, köztük a takarmánynövények termelésére is egy adott éghajlati keretben éppen ezek a szélsőségek hatnak ki leginkább. A nyári forróság következtében jelentős megyénk területén az aszály-veszély, a téli hideg az őszi kultúrákban tehet igen komoly károkat. A napi átlagos hőmérséklet 17 C fok. A tenyészidő- szakban a növények rendelkezésére áll átlag 3500 C fok hőösszeg. Ez kedvező adottsága megyeriknek I. a hő- és napfényigónyes kultúrák termelése szempontjából. A csapadékviszonyok alakulása már nem mutat ilyen kedvező képet. Megyénk középső területe, a békés—csanádi löszh át 515 nun csapadékot kap. Ez a csapadékmennyiség 115—120 nap alatt hull le. A legnagyobb baj nem is a csapadék mennyiségével van, hanem inkább elosztásával, mind időben, mind térben. Volt már például Bé_ késcsabán egy hónap (július) alatt 1 mm csapadék, de előfordult 174 mm is. Az állandó és a jó termés biztosítása elsősorban a csapadék mennyiségétől és eloszlásától függ. E kedvezőtlen jelenség hatását a növénytermelésre az öntözéses gazdálkodás nagymértékű elterjesztésével csökkenteni tudjuk. Az öntözéses gazdálkodás elterjesztésével emelni lehet a terméseredményeket egyrészt, másrészt állandó jelleget is adunk annak, füg. getlenítjük magunkat az időjárás szeszélyeitől Talajadottságaink általában jónak mondhatók. Megyénk területén domináló a jó minőségű középkötött vályog, de megtalálható a terméketlen vakszik is. E rövid természetföldrajzi bevezető után nézzük meg, milyen lehetőségeket, adottságokat találunk a megye rét- és legelőgazdálkodásában a takarmány termelés szempontjából. Területi részarányuk igen alacsony, jóformán csak azokon a területeken maradtak fenn, melyek eddig másként gazügyködik. Vigyázni kell, eivtár- sak, tele van a labor gyúlékony anyaggal. Valami csomagfélét vonszol a földön, Lojzi felé kiált s a fiú már lohol a kiskocsival. Még mindig sípolnak, de már ritkábban. S már csak három vízsugár dolgozik. A létra tetejéről most különböző tárgyakat csúsztatnak lefelé. Az ablakon füst tör elő, gomolyogva kavarog, el-eltün- tetve a létravéget. Aranka leült a földre. Hátát a falnak támasztja. Valamit kiáltoznak. Ketten is sietnek errefelé, integetnek. — Keresztesi! Hol van Keresztesi? Hevesi vállat von. — Bement! Bement az irodába. Már régen. Azok tovább integetnek s a hivatali épület felé szaladnak. Ebben a percben megint megreccsen valami, mintha az ég dörögne. S valami ismét zuhan, villanó láng tör fölfelé, de csak egy pillanatra. Ügy tetszik, a létra meginog egy pillanatig. — Vigyázz! — ordítják elöl. A raktárajtón két sisakos, füstös tűzoltó lép ki, kezükben csákány. Mintha bányászok lennének — gondolja Hevesi. Aranka egyszerre felkiált, tekintetét az iroda, épület bejáratára szegezi. Mintha birkóznának ott a bejárat előtt. Mintha vad és elszánt harcban küzdene egymással két alak: egy egyenruhás és egy másik, tépett zakójú, piszkos figura. Aztán látni, hogy az egyenruhás támogatja azt, aki majdnem elesik a gyengeségtől, ám a tűzoltó elkapja és átölelve kifelé vezeti. — Ű az — suttogja Aranka el- fulladva. Valóban Keresztesi közeledik amott, imbolyogva és megpihenve. Az udvar közepére ér és megtán- torodik. Jobbjában viaszosvászon csomag, baljában fehéres színű táska, egy női retikül. Válláról, karjáról letépve a ruha, nyakáról csurog a vér, s mintha béna lenne a féloldala. — Mit csinált, ember? — támad rá egy gyári tűzoltó rekedten. — Megunta az életét? — A tervek — dadogja Keresztesi. — AB. 6-os rajzok. Elhoztam. Hollán lép hozzá, az igazgató. Némán átöleli. — Derék dolog volt, Keresztesi kartárs. Aranka feltápásakodik, feléje indul. — Óh — mondja s másra nem Is telik az erejéből. — Óh ... A férfi észreveszi. — A táskája — szólal meg a férfi. — Azt is megmentettem. Ősz haja csapzott, arca csupa piszok és füst, szeméből patakzik a könny. — A táskám... Az én táskámat is elhozta. — Maga megsebesült — mondja Hollán. — Semmiség. Csak a füsttől. Hanem a virágaim.... Minden virágom odaveszett, igazgató kartárs. Az én gyönyörű virágaim. Oly komikusain hangzik ez most. Mégsem nevet senki. (Folytatjuk) daságosan nem voltak hasznosíthatók. A régi nagy kiterjedésű és jó minőségű réteket feltörték és a produktívabb szántóföldi növény- termelésben hasznosítják e terület teket. Annak, hogy csak ilyen rossz minőségű legéiőterületek maradtak fenn, egyik oka az, hogy művelésbefogásukhoz nagyobb tőkeerőre, céltudatos tevékenységre lett volna szükség, mint amit a kapitalista gazdálkodási forrna és a maximális profit érdekei megengednek. Az állatállomány növekedése so. rán felmerültek olyan kérdések is, hogy érdemes-e, lehetséges-e a rét- és legelőterületek növelése. Esetleg nem lenne-e gazdaságosabb a legelő-és rétterületek növelése. A jelenlegi gazdasági helyzetünk és az agrotechnika színvonala nem tesizi lehetővé azt, hogy egyik napról a másikra minden területet a legproduktívabb gazdálkodási ágban hasznosítsuk, ezért a legelő- és rétterületek bizonyos arányú fenntartása indokolt. A rét- és legelőterületek fenntartás'ára egy másik szempontot az adhatna számunkra, hogy az állatok egészséges fejlődése számára késő tavasztól egész őszig kedvező jártatási és legeltetési lehetőséget biztosít. A rét- és legelőterületek jelentős részét a távolabbi jövőben fel fogják törni és a magasabb hozamú szántóföldi növénytermelésbe vonják be. Már ma is találkozunk olyan területekkel, ahol a régebbi rét. és legelőterületeket feltörték, helyükön virágzó búzaföldek, rizs- táblák, vagy esetleg cukorrépa ígér gazdag termést. A jelenlegi rossz minőségű legelő területein belül nem nagy beruházást igénylő öntözéssel, talajjavítással, esetleg vetésforgóba vételével nagyobb takarmányértóket hozhatunk le, mint korábban. Ezekután nézzük meg a szántóföldi takarmánynövények termelését. A megye szántóterületének átlagosan 60 százalékén termelnek ta. karmánynövényeket. Ez az arány, ha azt jelenti, hogy a legintenzívebb mezőgazdasági ágiban az állattenyésztésben hasznosítjuk a szántóterület több, mint a felét, kedvező jelenségnek mondható. A mellékelt térkép a takarmánynövények vetésterületének részarányát mutatja a szántó százalékában községhatáros térkép alapján a tanácsi szektorra vonatkozóan. A térképről is megállapítható, hogy a megye területén belül jelentős különbségek mutatkoznak a takarmánytermő-terület nagysá. gában. Legmagasabb aránnyal a megye középső részén találkozunk. Itt a növénycsoportok vetésterülete a szántó területének több, mint 64 százalékát foglalja el. Magas arányt mutat a megye északi része is. A két terület takarmánytermelésében mégis nagy különbségeket találunk. Erre a helyes magyarázatot azzal adhatjuk meg, hogy mást termelnek a középső és mást az északi 1 területeken. A megye középső részén a kedvező talaj- adottságokat kihasználva a legnagyobb terméseredményeket adó növényféleségeket termesztik döntő súllyal, míg az északi területeken a kisebb terméseredményt adó kalászosók szerepelnek a legnagyobb területen. A termelőszövetkezetek erősödésével azonban tendencia mutatkozik arra, hogy a mostohább területeken is a magasabb terméseredményeket adó kultúrákat honosítsák meg, hogy ezzel is biztosítsák a szükséges takarmányalap előteremtését. idász István közgazdász (Folytatjuk)
