Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-18 / 272. szám

4 M ÉP ÚJ S AB 1961. november 18., szombat w En érted, te értem — H« tudná, hogy milyen kiáilhatalan természete van. Az istennek sem lehet vele ki­jönni. Ha az ember utasítja vala­mire, máris húzza az orrát... Á másik ember meg így pa­naszkodik kollégájára: — Azt lesi állandóan, hogy mi­kor surranhat be a főnökhöz. És akkor mond mindenkire mindent, szinte nincs vége a piszkálódás- nak... A házfelügyelő meg ezt mond­ja: — Ez a lakó megérdemelné, hogy kitelepítsék a házból. Nem vigyáz a gyermekeire, ezért firkál­ják össze a falat, meg a lépcső­házat. És tetszik tudni, hogy so­ha, de soha nem söpri össze a pin. vében a koszt, amit maga után hagy... A lakó: — A szomszédnak állandóan szól a rádiója, zsivaj van a laká­sában, nincs az embernek egy nyugodt pillanata. A házmester? Arról meg jobb nem is beszélni. Arra állította be egész életét, hogy bosszantsa a lakókat. És a vonaton, vagy az autóbu­szon milyen sokszor halljuk az ismert „megértést”. — Miért nem áll félre, maga azt hiszi, hogy az egész busz a ma­gáé ?! — Fogja be a száját, ha nem tetszik, utazzon taxin! Szóval valahogy így hazudtol­juk meg mi emberek sokszor azt a szép mondást: „Én érted, te ér­tem”, Társas lények vagyunk, egymásra vagyunk utalva és ezért egymást tudomásul kell vennünk. És, és — hibáink is vannak: kényelmesség, szórako­zottság, felületesség, meggondo­latlanság. De ezt is tudomásul kell vennünk egymásban! Nem kihasz­nálni mindezt a veszekedésre, ha­nem megértő figyelmeztetéssel — hogy a megkopott szót használ­jam —, nevelnünk, segítenünk kell egymást. Számtalan pert vezetnek le bí­róságaink ilyen vagy olyan össze­férhetetlenség miatt. Az egyik szomszéd a másik szomszéddal, a kolléga a kollégájával, a házfel­ügyelő a lakóval, sőt olyat is hal. lottam, hogy a beosztott a főnö­kével tart fenn „kibékíthetetlen” vitát. Hiszen, ha nem lennénk egy­másra utalva, ha nem lenne szük­ségünk egymás megértésére, tá­mogatására, „bánja fene”, nem is okozna gondot. De egymáshoz va­gyunk kötve, együtt élünk és dol­gozunk. Szükségünk van egy­másra! De mi tovább is megyünk. Egy új világot, egy emberi társadalmatt Hétfőm 17 órakor: „Mindem építünk. A szocializmust. A szó-{rossz, amit a kommunisták csinál- cializmusnak pedig — épen azért,ínak”. Bukfenc Balázs olvassa fel mert a boldog, nyugodt emberi tfilozófiai tanulmányát. Ezért a mi társadalmunkban kü­lönösen megvetést érdemel az összeférhetetlenség, a felesleges zsörtölődés, a mások bosszantása. Mennyi kárt tudnak okozni az egész közösségnek a meggondolat­lan gorombaságok, vagy az eltúl­zott következtetések, aminek alap­ján aztán „csakazért is” visszaad­juk a „laufot”. Az egyik csabai vállalatnál végiglapoztam egy jegyzőkönyvet. (Mert a személyi sérelmekből vizsgálat is lett!) Két ember összeszólalkozott. S tudja az olvasó, hogy miér? Mert az egyik azt találta mondani a má­siknak: „Azért kaptál dicséretet, mert túl sokat forgolódsz az igazgató körül”. S jöttek a messzemenő követ­keztetések: Igen ? ! Szóval te en­gem karrieristának tartasz?” „Hát te, amikor múltkor együtt söröztél a főnökkel?!” — és még számta­lan megjegyzés. A végén már tücsköt, békát szórtak egymásra, s vizsgálatot kellett indítani. Két hónap alatt — megszámoltam — tizenkilenc ember foglal­kozott (csak hivatalosan) az ügy­gyei. Ezenkívül a vállalatnál, gondolom, minden reggel és este, meg munka közben is, megvolt a beszédtéma. Sajnos nem lehet ki­számítani, de biztos, hogy száznál is több munkaóra kiesett, amit nagyon hasznosan másra lehetett volna tölteni. De nemcsak közvetlenül ártunk a társadalomnak meggondolatlan vitáinkkal, melyek annyira véltek és feleslegesek, hogy sokszor, mi, emberek, inkább az arculütést ér­demelnénk érte. Idegességet ol­tunk egymásba, ami aztán a mun­kahelyen is, az otthonunkban is kellemetlenségeket okozhat, plety­kát szülhet, ami — tudjuk — csa­ládi életeket zúzott már széjjel. Ezért erkölcstelen a mi társadal­munkban a veszekedés és az ösz- szeférhetetlenség. Meg is vetik az emberek, mert tudják, hogy ez ön­zésből, sokszor érdekhajhászásból fakad. Ütnünk kell hát ezt az emberi gyarlóságot magunkban is, és mindenütt, ahol csak találkozunk vele. De azért félreértés ne essék! Nem akarjuk mi a vitatkozás nél­küli életet sem „megteremteni”. Ez legalább olyan erkölcstelen, mint a felesleges veszekedés. Az embereknek szükségük van véle­ménycserére, ha valóban tenni, al­kotni akarnak, vagy ha adni akar­nak a társadalomnak. Ahol pedig van véleménycsere, ott vita is van, hiszen nem egyezhet mindig min­denben a gondolatunk. A jó vita természetesen mindig kiigazítja a dolgokat, mindig meghozza az alapot a lehető legjobb cselekedet­re. Csak vigyáznunk kell, hogy a vi­tatkozás, a véleménycsere csupán a jó döntés érdekében történjék, tehát vegyük tudomásul a másik ember logikáját, gondol­kodásmódját, koncepcióját, s meg­értéssel, figyelmességgel hozzuk tudomására még a hibákat is. Ne használjuk ki mások „gyen­geségét”, hogy aztán beláthatatlan veszekedéseket, ideges légkört, ha­mis következtetést idézzünk elő. Varga Tibor Sajtó-napok Hatvan új előfizető Battonyán A tavasszal a Népújság-napok keretében Battonyán került sor első ízben a sajtóterjesztésre. Ekkor a községben 112-en fizettek elő la­punkra. Most ősszel ugyancsak Battonyán rendezték meg a megyében a Nép­újság-napok folytatásaként a sajtó­napot. Csütörtök délelőtt fél 10 óra­kor mintegy 35 agitátor jelenlété­ben Nemes István elvtárs, a közsé­gi pártbizottság titkára szólt a párt­sajtó jelentőségéről. Elmondotta, hogy a sajtónak milyen nagy sze­repe van a politikai és gazdasági munkában, az emberek öntudatra nevelésében. A tájékoztatás után az agitátorok elindultak a községbe és a határba, hogy újabb előfizetőket szervezzenek. Munkájuk eredmény­nyel járt. Igen figyelemreméltó, hogy az új előfizetők közül 45-en eddig semmilyen lapot nem járat­tak. A község termelőszövetkezetei­ben 19-en fizettek elő lapunkra. A legjobb eredményt az agitátorok kö­zül Marosán Péter, Besenyei József, Kmetz Józsefné és Tóth Imre érték el. A termelőszövetkezetek közül a Dózsa Tsz-ben tízen fizették elő a Népújságot, de még az agitátorok arra kérték a községi pártbizottsá­got, hogy ezt a munkát folytathas­sák, mert még van lehetőség elöfize- tésgyűjtésre. A községben csütörtökön megtar­tott sajtó-napon összesen 60 új elő­fizetőt szerveztek. Ebből Népújság­ra 50-en, Népszabadságra 8-an, Szabad Földre 2-en írták alá az elő­fizetésgyűjtő megrendelőlapot. Ez a szám azonban még nem végleges, mert néhány helyről ezután viszik vissza a kiadott gyűjtőlapokat. A bolgár nagykövet látogatása a Békés megyei pártiskolán szonyitva A Békés megyei pártiskola hall­gatói kedves vendégeket fogadtak november 16-án, csütörtökön dél­után. A Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete, Jancsó Georgiev elvtárs és kísérete láto­gattak el hozzánk. A nagykövet az iskola hallgatód részére előadást tartott. Többek között elmondotta: — A Bolgár Népköztársaság ha­talmas fejlődést ért el a felszaba­dulás óta. Az ipari termelés pél­dául a háború előtti évekhez vi­ti zenkétszeresére nőtt. Ugyanígy jó eredményekkel di­csekedhetünk — mondotta —a me. zőgazdaság terén is. A mezőgazda­ság szocialista átszervezését befe­jeztük, s a párt Központi Bizottsá­ga kidolgozta a további irányelve­ket. Az előadás elhangzása után á pártiskola hallgatói több kérdést tettek fel, amire Jancsó Georgiev elvtárs válaszolt. oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo „Nagy számok’' dömpingje Tegnap reggel már nyolc óra körül csak­nem zsúfolásig meg­telt a sarkadi járási kultúrház. A nem mindennapi esemény a környékbeli közsé­gekből is sok-sok ér­deklődőt odavonzott. Még meg sem kezdő­dött a kísérő műsor, amikor már vagy másfélezer kiváncsi ember szorongott a nézőtéren. Akik nem fértek be a színház­terembe, az ablako­kon „kukucskálva” próbáltak „elkapni” egy-egy érdekes moz­zanatot a változatos műsorból. Kilenc óra után fel-felújuló taps jutalmazta a helyi földművesszövetkezet jól sikerült zenés di­vatbemutatóját, ame­lyen ízléses konfek­ció-árukat mutattak be. Pontosan 10 órakor kezdte meg munkáját a sorsolási bizottság, amelyben többek kö­zött helyet foglalt Forgács elvtárs, a Le­nin Tsz elnöke, vala­mint egy gyulai köz­jegyző is. Aszódi Jó­zsef, a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság osztályvezetője is­mertette a sorsolás menetét, majd a díj­mentes belépőjegyek számai alapján a kö­zönség soraiból kisor­solták az öt számhú­zót. Döbbent csönd fo­gadta a pillanatot, amikor a számgolyók ellenőrzése után meg- pördült a varázslatos lottógömb. Miklián János dobozi lakos, Vincze Károly sarka­di műszaki vezető és Patócs Mihály ugyan­csak sarkadi lakos, valamint Borbély Ká- rolyné sarkadi házi­asszony és Mihucz Ti­vadar méhkeréki pa­rasztember „keze nyomán” sorrendben így jelentkeztek a bű­vös számok: 90 — 60 — 53 — 85 —61. Élénk derültség fo­gadta Miklián bácsi nagy igyekezetét a gömbforgatásnál, s a határozott mozdula­tot, amint kabátujját konyákig feltűrve „kotorászott” a ki­lencven számgolyó között. Az élénkség csak tovább növeke­dett, amikor kiderült, hogy a legnagyobb számot húzta ki. A számok ismere­tében nyomban meg­indult a szelvények értékelése, s pillana­tok alatt híre futott, hogy a nézőtéren máris háromtalálatos szelvényre akadtak. A hazafelé baktató em­berek között termé­szetesen a sorsolás él­ményeinek megbeszé­lése volt a fő beszéd­téma. Sokan úgy vé­lekedtek, hogy ilyen nagy számokkal bizo­nyára jól fizet majd ez a játékhét... — km — É. M. Békés megyei Állami Építőipari Vállalqt építész-, épületgépész­vagy gépészmérnököket felvesz vezető állásba. Jelentkezés mindennap a vállalat személyzeti osztályán, Békéscsaba, Kazinczy u. 4. 52914 A SZER jövő heti műsorából HÍREK HUMORBAN élet társadalma — szigorú tör vénye és erkölcse a kol­lektív, egymást megértő élet. A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT (Műszaki Bizományi) 1961. november 21-én ked­den Békéscsabán, a MÉH Vállalat Sallai utca 6. sz. alatti helyiségében becslési, Hetve lebonyolítást végez. 52934 Kedden 18 órakor: „1917. no- Ivemiber 7-én nem történt semmi” t címmel Bizonygató Elemér vála- Iszol a kétkedő hallgatóknak, t Szerda, 18.30: Halandzsa Káz- ♦ mér tudományos előadást tart a £ horogkeresztes pókok mesterséges t szaporításáról. Ezt követően „Adenauer a bölcsőben” címmel Fasisztái Tódor visszaemlékezéseit hallhatják. Csütörtökön este Bálint gazda arról beszél, hogy Magyarországon egészségtelenül kövérek a parasz­tok. Előadása közben hangfelvéte­lekről hallhatják az egészséges olasz parasztok gyomorkorgását. Péntekn 20 órakor: „Így élünk mi” — rovatban az amerikai mun. kanélküliek és a néger munkások fényes jelenéről beszél Rózsaszíni Veronika, az Üdvhadsereg tagja. Szombaton térzene, az egyik lá­gerből. Vasárnap: 21 órakor Vigasz mi­se, a Szent Vendel templomból. Igét hirdet Revans Tódor kano­nok. Újra robbant a plasztikbomba A napokban egy francia ripor­ter véletlenül szemtanúja volt, amint két ultra plasztikbombát helyezett az egyik forgalmas szál­loda elé. Az újságíró riportjában többek közöti megemlíti, hogy a két me­rénylő, miközben homokot szórt a bombára, és a közelben álló rend­őr szemébe, kedélyesen beszélge­tett. Egyikük szenvedélyes sza­vakkal dicsérte De Gaullet. A má­sik szidta az elnököt, amiért búj- kálva lehet csak bombákat rob­bantani. Végül is megegyeztek ab­ban, hogy De Gaulle tulajdonkép­pen rendes ember, de sajnos, nem mindig csinálhatja azt, amit akar... A riporter így fejezte be tudó­sítását: Az ultrák elsétáltak. A bomba felrobbant. Két arab és egy francia pincér meghalt. A rend őre elszaladt... felsőbb vezetőket is személy szerint megbírálni. Éberségükért a kiküldött dicséretben részesítette a jelenlévőket, a bírálókkal őszinte melegséggel kezet rázott... Mellébeszélés Szerdán alkonyattájt a megye­központi Nagy Székházban aktíva­ülésen a tervteljesítésről tanács­koztak. A felszólalók közül senki nem beszélt mellé... Jól sikerült a gyűlés a gyertalánghegyezőknél Tegnap délután a Gyertyalánghegyc- zö Vállalat dolgozói gyűlést tartottak. A tanácskozás jól sikerült. Az önkri­tika mellett nem feledkeztek meg a Gyors építkezés kezdődött Békéscsabán 1961. november 13-án Békés csa­lién, a Keszeg tér mellett alapozási munkálatokat kezdtek. Ezen a helyen 2028. november 13-ra egy kétemeletes házat építe­nek fel, a legfejlettebb technikával dolgozó, szorgalmas építészek.

Next

/
Thumbnails
Contents