Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-10 / 265. szám

1961. november 10., péntek HÉPűJSAa 3 Nagy jövedelem baromfitenyésztésből II termelőszövetkezetek igényeljék a kutatóintézetek segítségét Kovács Gábor elvtársnak, az ÖRKI igazgatójának nyilatkozata Klaukó elvtárs országgyűlési hozzászólásáról Az orosházi Új Élet Tsz-bon — ahol télen istállópadlásan, para­bolatükrös módszerrel nevelik a csibéket — nagy jövedelmet ad a baromfitenyésztés. Ez évben csu­pán csibét negyvenezret neveltek eladásra. Ezenkívül hétezer puly­kát és ötezer libát. A libatollat külön értékesítették, ami 150 ezer forint jövedelmet adott. Az Új Élet Termelőszövetkezet ez évben egyedül a pulyka- és libatenyész­tésből több mint egymillió és há­romszázezer forint jövedelemhez jut. A jó eredmények láttán elha­A megyei tanács végrehajtó bi­zottságának határozata alapján a mezőgazdasági osztály november­Balesete! okozott a műszaki hiba és a gondatlan vezetés A Kondoros és Endrőd közötti országúton történt november 5-én délután. Jancsár Márk és felesége saját gépkocsijukon utaztak. Köz­ben a gépkocsi első rugója eltört és a kocsi utasaival mintegy 60— 70 km-es sebességgel az útszéli fá_ nak ütközött A házaspár kisebb sérülést szenvedett, a kocsiban azonban körülbelül 25 ezer forin­tos kár keletkezett * Figyelmetlenségből történt bal­eset november 7-én délután a Szarvas és Örménykút közötti or­szágúton. Csabai Antal békés- szentandráöi lakos motorkerékpár­jával figyelmetlenül és nem a kel_ lő körülteikintéssei vezetett, s így elütötte Roszik Mihály szarvasi la­kost, aki az országúton kerékpár­ját javította. Mindketten megsé­rültek. túlozták, hogy nagyüzemi törzs- baromütenyész'tésíre rendezked­nek be. Pulykából ezer tojót hagy. nak, libából ötszázait, tyúkból pe­dig több ezret. Az Új Élet Tsz ba­romfigondozói a jövő nyáron lega­lább 10 ezer pulykát, ötezer libát, és több tízezer baromfit nevelnek eladásra. A parabolatükrözéssel előnevelt aprójószágokat szabadon nevelik tovább s a lucernatáblák kártékony bogarad, a gabonatar­lók hulladékai nagymértékben pótolják az abraktakarmányt. ben és decemberben a termelőszö­vetkezeti dolgozók részére külön­féle tanfolyamokat rendez. A szö­vetkezeti elnökök — mintegy negyvenen — egy hónapon át az idei gazdasági év lezárásának módszereit tanulják és vitatják meg. A tanfolyam helyét néhány napon bélül kijelölik és a meghí­vókat is elkészítik. A sertéstenyésztés őszi és téli tennivalóinak megbeszélésére a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 70—8C szövetkezeti sertésgondozó részére egyhetes gyakorlati és el­méleti oktatást tartanak. Mintegy 50 szövetkezeti brigádvezető ré­szére az őszi és a téli állattenycsz. tési feladatok megismerésére szín. tén egyhetes tanfolyamot szervez­nek. A szövetkezeti könyvelők a zárszámadás elkészítése előtt két­napos megbeszélésen vesznek majd részt. Az öntözéses gazdálkodás to­vábbfejlesztésére, az 1962. évi cél­kitűzések megvalósítására szövet­kezeti gazdák részére háromhetes tanfolyamot szerveznek. A szövetkezetek ellenőrző bi­zottságai az idén jutnak először szervezett tanulási formához. Klaukó Mátyás elvtárs, a párt Békés megyei Bizottságának első titkára, az országgyűlés legutóbbi ülésszakán tett hozzászólásában bírálta a tudományos kutatóinté­zetek munkáját. Klaukó elvtárs többek között kijelentette, hogy „tudományos kutatóintézeteink távol vannak a termeléstől, el vannak szakadva az élet­től. A tudományos kutatómunka nincs megfelelően összhangban a gyakorlati élet bonyolult problé­máival.” Tudott dolog, hogy megyénkben dolgozik egy tudományos kutató­intézet, amely az ország öntözési problémáit van hivatva megolda­ni. Ezért kerestük fel Kovács Gábor elvtársat, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, a kuta­tóintézet igazgatóját, aki Klaukó elvtárs hozzászólásával kapcsolat, ban a következő nyilatkozatot tette: Intézetünk növénytermesztés­sel, speciálisan az öntözési prob­lémákkal foglalkozik — mondotta. — Ezért természetes, hogy csak kapcsolatból ismerjük más kutató-' intézetek munkáját. Klaukó elvtársnak azonban igaza volt, mikor intézeteink munkáját bírálta és az ő részletes elemzéséhez már nagyon kevés hozzátenni való van. Mégis meg kell említenem, hogy néhány állattenyésztési inté­zet munkájában mi is látunk hi­ányosságot annál is inkább, mert a megyéből, a megyén kívül is sok termelőszövetkezet keres meg bennünket állattenyésztési prob­lémákkal. A kutatóintézetek ter­mészetesen megfelelő munkát, el­mélyült kutatómunkát végeznek, de nem megfelelő kísérleteik ered­ményeinek a propagálása. Sokkal elmélyültebb kapcsolatot kell te­remteniük a termelőszövetkezetek kel. Hogy egy példát mondjak. Nagy probléma a termelőszövetke­zeteknek a baromfi egyszerű tar­tásának megoldása. Tudjuk, hogy némely kutatóintézetünk egészen szép eredményt ért el ezen a té­ren. Nagyszerű módszereket talál­tak például a sertésistálló tojató üzemmé való átalakítá­sára. Gazdaságos és kiiny- nyen megoldható lehetősége­ket biztosít ez a termelőszö­vetkezeteknek. A gazdaságok azonban nem isme­rik mindenütt ezeket a lehetősé­geket, az intézetek nem propa­gálják eredményeiket széles kör­ben. Persze nem általános a propa­gandának ilyen értelmű hiánya, mert végeredményben az intéze­tek elsőrendű feladatai közé tar­tozik ez. A szarvasi intézet példá­ul két öntözőagronómust küld ki Békés megyébe már hosszabb idő óta, akik különösen öntözési mun­kákban elmaradott termelőszövet­kezetek munkáját segítik vagy ép­pen az öntözés hasznosságát hin­tik el szövetkezeteink vezetőségé­nél. Öntözőbrigádjaink járják a megyéket, tapasztalatokat, új módszereket adnak át azoknak a termelőszövetkezeteknek, ahol már bevezették az öntözést. Van azonban egy probléma, amiről részletesen kívánok szól­ni, annál is inkább, mert Klaukó elvtárs nem említette ezt ország- gyűlési hozzászólásában. Történe. tesen arról, hogy Békés megye termelőszövet­kezeti, állami vezetői nem igénylik intézetünk segítségét. Lehet, hogy furcsán hangzik, de úgy van, hogy más megyékkel szorosabb kapcsolatot tartunk, mint amelyikben dolgozunk, kí­sérletezünk. Még közelebbről érin­tem a problémát: A megye né­hány járása, termelőszövetkezete sűrűbben eljön hozzánk tapasz­talatcserére, mint például a szarvasi járás. Amióta az intézet igazgatója vagyok, meg tudnám számolni egy kezemen is, hány­szor jöttek segítségért a szarva­si járási tanács vezetői. Megláto­gatnak ők bennünket — ritkán —, de nem úgy, mint egy fontos fel­adattal rendelkező tudományos intézetet, amely hasznos segítséget is tudna adni. A gyomai járásból sokkal több termelőszövetkezeti tag jár, mint a szarvasiból. A füzesgyarmati Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tagsága évente elküldi hozzánk küldöttségét, hogy a legújabb módszereket megismer­jék. Intézetünk kikísérletezte a lu­cerna termesztésének öntözé­ses módszerét. Ilyen alapon 72 mázsa átlagtermést tud­tunk holdanként elérni és ez­zel jelentősen hozzájárultunk a takarmányproblémák meg­oldásához. Az így nyert lucernatermésben holdanként hat mázsa emészthe­tő fehérje található. Ügy gondol­juk, hasznos, eredményes lehetősé­get nyitottunk meg a termelőszö­vetkezetek előtt. Elmondottuk már járási tanácsi vezetőknek, mező- gazdasági szakembereknek is, és mégis kevés helyen vették még igénybe. Eredményes kísérleteket foly­tattunk az öntözött legelőterüle­tek kialakításában, különösen a kiöregedett rizstelepek helyén. Olcsó takarmányt biztosít és javít­ja a termőtalajt. Módszereink alapján dolgoznak a Pankotai Ál­lami Gazdaságban és a turkevei Aranykalász Termelőszövetkezet­ben. A megyében is be akartuk vezetni ezt a módszert. Megpró­báltuk a sarkadi legeltetési bizott­ság mintegy 300 holdas legelőjét öntözni még 1959-ben, de a sar­kadi tanács visszautasította köze­ledésünket. Természetes, hogy intézetünk keresi elsősorban a kapcsolatot és az elmondottak ellenére is megfe­lelő segítséget ad. Úgy vagyunk azonban vele és azt hiszem ez ért­hető is, ahol szívesen fogadják közeledésünket, oda szívesebben is megyünk. Még egy problémáról szeretnék szólni — folytatta Kovács elv­társi ■ Jó lenne, ha a tudományos intézet és a termelőszövetke­zetek vagy a termelőszövetke­zeti szakemberek közötti ta­lálkozókat a jövőben kisebb létszámban szervezné a me­gyei tanács vagy a járási ta­nácsok. Ha 200 vagy ennél több embert elhoznak ide, akkor ez reprezen­tatív, a célnak semmiképpen sem megfelelő találkozó szokott lenni. Egy 30 fős ankét ad meg minden lehetőséget arra, hogy elmélyült, alapos munkát tudjunk végezni. Ha már a tapasztalatcseréknél tartunk, akkor el kell mondanom azt is, hogy kevés helyen számol­tatják be a tapasztalatcserén részt vevő elvtársakat arról, hogy mit láttak és hogyan tudják hasz­nosítani azt. Én például Kínában vettem részt egy tanulmányúton és felsőbb szerveink évenként kér­nek írásos információt arról, hogy milyen eredményeket értem el kí­nai tapasztalatom alapján. Ezt a módszert a megyei tanács és a já­rási tanácsok mezőgazdasági osz­tályai is bevezethetnék. Ügy vélem, Klaukó elvtárs or­szággyűlési hozzászólása lendüle­tet adott a tudományos kutatóin­tézetek munkájához. Amit kellett, azt mi is magunkra vettük ebből a hozzászólásból és arra törekszünk, hogy ilyen formában javítsuk munkánkat. Amit a termelőszö­vetkezetekkel és a gazdasági veze­téssel kapcsolatban elmondottam, az súlyos problémánk és szeret­nénk, ha mielőbb változás állna be ezen a téren — fejezte be nyi­latkozatát Kovács Gábor elvtárs. Kiss Máté mán „beveszi” a fontokat. Eddig soha, semmiféle komplikációja nem volt. Tevékenysége főszínhelye ezút­tal Svájc volt Abbáziából indult, természetesen először az olasz részt kereste fel. Luganoban ment minden, mint a karikacsapás. Genfben a legnagyobb tisztelettel üdvözölték a bankpult mögött álló tisztviselők a hatalmas fontössze­get beváltott urat, Baselben, Lu- zernben, Bernben nemkülönben... Rudi táskájából fogytak a fontok, de a másik rekeszben gyarapod­tak az igazi svájci frankok. Hete­ken át járta a béke szigetét a vi­lágégésben, a semleges Svájcot, élt mint Marci Hevesen, napokat töltött a legjobb, a legszebb szál­lodákban, hiszen utasítása volt erre, nehogy túl gyors távozása valahol feltűnjék. Csaknem harmincezer hamis fonton adott túl, feladatát elvégez­te, visszatérhetett volna. A siker azonban a fejébe szállt. Elhatá­rozta, hogy a maradékot a világ egyik legkisebb törpeállamában, Lichtenstein nagyhercegségben váltja át. Ez is könnyedén sike­rült, mindössze kétezer font körüli összeg maradt a jókora diplomata- táskában. Rudi ficánkolt jókedvé­ben, egy kiadós ebéd után elégedetten dőlt hátra a vaduzi Metropol Hotel kényelmes karos­székében... és akkor fogamzott meg benne az ötlet. Hogy megdicsérné őt a Főnök — gondolta —, ha valamilyen bravúros módon is bizonyságot szereznének arról, hogy a bankje­gyek tökéletesek, a hamisítást a legilletékesebbek sem fedezik fel. Fütyürészve lépett a telefonfülké­be, a központos kisasszonytól nyájasan kérte a Zürich 357—26­ot. Egy amerikai pénzintézet Zürichben működő irodájának telefonszáma volt ez, vezetőjét, egy Doman nevű német szárma­zású urat Rasch alias Hartner kitűnően ismerte. — Talán még emlékszik rám Mr. Doman, Hartner vagyok Né­metországból. Igen, mi kereskedők háborúban is eljutunk néha csen­des helyekre. Vaduzból beszélek, Lichtensteinből. Szokatlan kéré­sem volna önhöz, egy üzletből ki­folyólag valaki fonttal fizetett nekem a napokban. Tudja, hogy van ez ilyen zavaros időkben... Szeretnék meggyőződni róla, nines-e közöttük hamisítvány. Önök szoros kapcsolatban állnak a Svájci, Nemzeti Bankkal. Ha megmutatná néhány szakértőnek... Doman készségesen megígérte és cselekedett. Rövidesen megjött a svájci bank hivatalos válasza: a fontok valódiak. Doman azon­ban egy régebbi tranzakció óta lekötelezettje volt Rudi Raschnak és ki akart tenni magáért. Meg­kérte a svájci szakértőket, továb­bítsák a bankjegyeket Londonba, a Bank of England szakemberei­hez. Rudi pechére ez megtörtént. Három nap kellett hozzá, míg megjött a londoni felelet: a bekül­dött bankjegyek közül hat darab hamisnak bizonyult. Mivel a kérdő fél közvetlenül a svájci bank volt, ez kapta meg a londoni választ és a jogügyi osz­tály — ahogy az ilyenkor lenni szokott — automatikusan értesí­tette a zürichi rendőrséget. A rendőrség érintkezésbe lépett Mr. Domannal, aki — mit tehetett vol­na mást — ráadásul segíteni is akart „Hartner”-nek, közölte Rudi Rasch vaduzi címét. (Folytatjuk Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek új, korszerű általános vagyonbiztosítása alapján történt az alanti kifi­zetés. Még a tavasszal történt, hogy a Battonya határában folyó Iratosi csatorna a nagy esőzések következtében meg­áradt és kilépett medréből. A kiömlő víz elöntötte a batto- nyai Aranykalász Tsz mint­egy 180 kh. vetését. A vetésben komoly károkat okozott. Az Állami Biztosító az érvényben lévő termelőszövetkezeti általános vagyon­biztosítás feltételei értelmében az árvíz által okozott károsodás miatt 166 945,— forintot utalt ki a tsz-nek. Kevesebb adminisztrációi Kedvezőbb díjl Nagyobb biztonsági ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ 558 Szakosított tanfolyamok a termelőszövetkezeti dolgozók részére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents