Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-10 / 265. szám

4 MÉPÚJSAG 1961, november 10., péntek Megkezdődtek a munkás- és tsz-akadémiák előadásai A múzeum az élet szolgálatában Már a tavalyi népművelési év­adban is több munkásakadémia és termelőszövetkezeti akadémia működött megyénkben és ezek kö­zül nem egy példamutató munkát végzett. Az idén a tavalyi tapasz­talatokat is felhasználva 11 mun­kásakadémiát és 26 tsz-akadémiát szerveztek, az előbbiekben 166 elő­adást, az utóbbiakban pedig 353 előadást tartanak majd. A szám­szerű emelkedés a tavalyihoz vi­szonyítva a munkásakadémiáiknál kétszeres, a tsz-akadémiákmál pe­dig háromszoros. Az akadémiák ünnepélyes meg­nyitói a közelmúltban kezdődtek meg. Különösen jól sikerült a munkásakadémia megnyitó ün­nepsége a Békéscsabai Kötöttáru- gyárban, ahol a hallgatók 99 százaléka nő és a Gyulai Haris- nyagyárban is, ahol október 31-én jöttek először össze a munkásaka­Beíejezésóhez közeledik hazánk­ban a mozihálózat kiépítése. A filmszínházai?; száma elérte a 4575. öt, s az állam gondoskodáséval, valamint a társadalom hozzájáru­lásával az év végére 200 kis lélek­számú település kivételével az or­szág valamennyi községében rend. szeresen játszó mozi működik. A filmek eljutnak a 200 falucska la­kódhoz is: ezeket két-háromhe- tenkint vándormozi keresi fel. Az új filmszínházak építésével egy­idejűleg, elsősorban 1958 óta, je­lentős gondot fordítanak a meg­Egy 25 ezer forintos balesetbiz­tosítási szerződés tulajdonosa ha­lálos balesetet szenvedett. A biz­tosítási szerződés kedvezményezett személyt nem jelölt meg és bemu­tatóra szóló kötvényt sem állítot­tak ki, ezért a biztositó intézet ka­matozó betétkönyvbe helyezte el a balesetbiztosítási összeget. A közjegyző az összegre hagyatéki eljárást folytatott le és a biztosí­tási összeg felét az elhalt személy gyermekeinek adta át a biztosított személy feleségének özvegyi ha­szonélvezeti jogával terhelten. Az ősszeg másik felére vonatkozóan megállapította, hogy az az özve­gyet illeti meg, mint házastársat. Az üggyel a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész törvényességi óvása folytán foglalkozott. A bal­esetbiztosításra vonatkozóan az életbiztosítás szabályait kell alkal­mazni. A vonatkozó jogszabályok szerint a biztosítási összegre az’a személy jogosult, akit a szerződés­ben kedvezményezettként megje­löltek, vagy aki a bemutatóra szó­ló kötvény birtokosa, végül ha a kedvezményezettet a szerződés-ben nem jelölték meg és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki, a démia hallgatói. A Kötöttárugyár­ban az ünnepélyes megnyitó után Pataj Pál, a TIT természettudo­mányi szak titkára megtartotta az első előadást is „Vulkánosság és földrengések” címmel. A megnyi­tó ünnepség és az előadás is min­taszerű volt. Különösen tetszett a hallgatóknak az, hogy az előadó szavait jól sikerült szemléltető eszközökkel: képekkel, rajzókkal illusztrálta. A tsz-akadémiák ünnepélyes megnyitói is megkezdődtek. Me­zőhegyesen november 1-én és no­vember 3-án két tsz-akadémiát is megnyitottak a MEDOSZ művelő­dési otthonban. A sarkadd járás­ban — ahol hat tsz-akadémia szer­veződött, és jó néhány Szövetke­zeti Téli Este előadássorozatot is rendeznek — szintén megkezdőd­tek az akadémiák. A szarvasi já­rásban néhány nap múlva tartják meg az ünnepélyes megnyitókat. felújítására, rekonstrukciójára is. Az elmúlt három és fél, négy év­ben több mint 236 millió forintot költöttek erre a célra. Az állami gondoskodáson kívül a társadalom hozzájárulása elérte a 28 millió fo­rintot. Ennek legnagyobb részét a tanácsok biztosították, többnyire a községfejlesztési alapokból. Az idén az ország 39 községében építettek új filmszínházat, vagy olyan művelődési otthont, amelyek filmek vetítésére is alkalmasak. vénykönyv indokolása szerint a biztosítási összeg nem része a ha­gyatéknak, tehát arra hagyatéki eljárást sem kell lefolytatni. A konkrét esetben, minthogy sem kedvezményezett személy a biztosítási szerződésben megjelöl­ve nem volt, és biztosítási köt­vényt sem állítottak ki, az elhalt személy örökösei közvetlenül a biztosítási szerződés alapján szer­zik meg a biztosítási összeget. A biztosítási összeg nem tartozik a házastársi vagyonközösséghez sem és nem lehet ezen a címen az el­halt biztosított személy özvegyé­nek juttatni a biztosítási összeg fe­lét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a közjegyző hagyatékátadó végzését törvénysértőnek találta, azt hatá­lyon kívül helyezte és utasította a közjegyzőt, értesítse az illetékes gyámügyi hatóságot, hogy a bizto­sítási összeg hagyatéki eljárás nél­kül illeti meg azokat a személye­ket, akik örökösökként figyelembe vehetők. Ha az örökösök között vita van, azt csak külön perben lehet elbírálni. Nem egy ember akad még, aki ilyesféleképpen vélekedik: — A múzeum ásatag tárgyi emlékek rideg őrzője, afféle jégszekrény, mely a múltat tartósítja a mának. Vajon igaz-e ez ma nálunk? A múzeum előtt gépkocsik, mo­torkerékpárok száguldanak le-fel, céljuk felé. A magasban repülőgép húz el. Az épület ablaka alatt já­rókelők sietnek napi dolguk után. Lehetséges volna, hogy egy rideg emlékraktár zordonoskodik ennek az életzajlásnak a kellős közepén? — A múlt esztendőben múzeu­munknak 24 000 látogatója volt. Az idén, noha még két hónap vá­laszt el bennünket a Szilvesztertől, 27 ezren tekintették meg mindazt, ami megtekintésre érdemes... És még csak nemrég nyílt a VIII. megyei képzőművészeti kiállítás, ami máris szép számmal vonzza a közönséget. Aztán ott van állan­dó jelleggel a régiségtár, meg a Munkácsy-terem. Ügy fest a do­log, hogy a látogatók száma év vé­gén túlhaladja majd a tavalyit is — mondja dr. Tábori György, a múzeum igazgatója. Tehát nemcsak kint, 'hanem itt bent is zajlik az élet. És — vajon honnan áramlik ide? Iskolákból, üzemekből, hivatalokból, termelő- szövetkezetekből, a város és kör­nyéke minden tájiról. Ezrek és ez­rek kíváncsiak minden évben a festők és szobrászok művészeté­re, a város történetére, munkás- mozgalmi múltjára, népművészeti hagyományaira. Nincs itt semmi­féle múzeumi „dohosság”, hanem eleven lüktetés! Persze, nem mindig volt így. Például 1948-tól 1952-ig a látoga­tók száma csupán 4—5 ezer. A je­lenlegi igazgató idekerülésével szervezett, tervszerű munka kez­dődött, melynek eredményeként a múzeumlátogatók száma rövid idő alatt 10—15 ezerre nőtt, és foko­zatosan elérte a mai tetszetős, de még korántsem túlteljesíthetetlen számot. Csaba népe tehát meg­kedvelte és mindjobban szereti múzeumát. A múzeumnak a lakosság­ra gyakorolt kulturális nevelőha­tását az érzékelteti talán legjob­ban, hogy csupán az idén 16 kiál­lítást nyitottak meg. Ennek 60 szá­zaléka képzőművészeti, a többi néprajzi, várostörténeti, munkás- mozgalmi és más egyéb volt Az egyéniek mellett örvendetesen gyarapodott a csoportos látogatá­sok száma, ami az üzemek, intéz­mények, szövetkezetek dolgozói részéről a közös kulturális érdek­lődés fokozódásának a jele. A mú­zeum megtekintésében és ismételt felkeresésében az iskolák vezet­nek. Sajnálkozva halljuk, hogy a csoportos látogatások üzemi szer­vezése gyenge. Tábori elvtárs hangoztatja is, hogy a gyárakban, vállalatoknál fokozni kellene a dolgozók arról való meggyőzé­sét, hogy egy-egy múzeumi látoga­tás milyen nagymértékben széle­síti kulturális látókörüket. Ehhez kapcsolódóan nekünk az a véle­ményünk, hogy a felvilágosítás­nak elsősorban bent, az üzemek­ben, közvetlenül a kultúrfelelősök és mindazok részéről kell meg­történnie, akik ennek érdekében ott a legtöbbet tehetnek. A meghí­vó és a plakát ugyanis egymagá­ban nem elég. Az is hasznos vol­na, és segítene az érdeklődés fel­keltésében, ha a múzeum részéről üzemi és tsz-klubokban időnként tájékoztató előadást tartanának egy-egy soron következő kiállítás­ról, és általában a csabai múze­um életéről, népművelő szerepé­ről. Az idei múzeumlátogató csoportok száma eddig 168. Több kiállítás még több embert von­zana. Azt halljuk azonban, hogy a múzeum fejlődésének van egy nagy akadálya, a helyiséghiány. — Rohamosan alakul életünk, minden átépül, gépesedik, aminek csak örülhetünk — mondja az már nehéz lesz népművészeti, ház­tartási és mezőgazdasági kortörté­neti eszközöket lelni —fűzi hozzá a múzeumi szakember aggodalmá- val.Ezért most mindent begyúj­tunk, ami csak fellelhető érték. Emiatt aztán kénytelenek va­gyunk raktárrá alakítani a kiállí­tási termek egy részét. Innen a helyiséghiány. A párttól, a tanács­tól eddig mindig megkaptuk a szükséges erkölcsi támogatást. Re­méljük, erre, a fejlődésünkéi gát­ló kényszerhelyzetre is akad or­vosság. Mi is reméljük, hiszen a lakos­ság részéről mind nagyobb a kész­ség, hogy a jövő részére megment­sen kultúrtörténeti értékeket. Mind többen ajánlanak fel, aján­dékoznak önzetlenül ilyen tárgya­kat, dokumentumokat, vagy hív­ják fel ezekre a múzeum figyel­mét. Kell tehát a hely mindenkép­pen, s amellett a kiállítások ren­dezése sem szenvedhet csorbát, hi­szen ennek az intézménynek ez a másik fő tevékenysége. A továbbiakban bepillantást nyerünk a múzeumi munka olyan területére is, mellyel kapcsolatban szerényen azt mondják a benne tevékenykedők, hogy nem érdekli a nyilvánosságot, mi azonban úgy véljük, érdekli. Az igazgató, aki egyébként a múzeum egyetlen tu­dományos munkatársa, a TIT fel­kérésére gyakran ellátogat vidék­re, néprajzi és régészeti előadások tartására. Mikor annak idején az intézmény élére került, mindössze ötven, most pedig háromezer kö­tet szakkönyv áll a múzeumban az érdeklődők, a kutatók rendel­kezésére. Egyébként ami a régé­szeti és néprajzi anyagot illeti, annak kétharmadát maga gyűjtöt­te. Még mielőtt a városrendezés miatt végképpen eltűnne, rajzban és fényképen megörökítette Csaba jellegzetesen paraszti háztípusát, a podsztyenás (tornácos) házat, szám szerint 15-öt. Általában 300 felvételt készített Békéscsaba olyan házairól, amelyeket a város- fejlesztés során idővel lebontanak. Értékes csabai paraszti bútorokat, szőtteseket is sikerült megmente­nie a jelen múzeumlátogatói és az tetőkor részére. A múzeum részé­ről egyébként örömmel keresik fel mindazokat, akiknél népművé­szeti, kortörténeti tárgyak, emlé­kek lelhetők, és menthetők meg. Tábori igazgató a szakirodalmat is gazdagította, és gazdagítja. Számtalan bel- és külföldi lapban, művészettel foglalkozó írását, m békéscsabai szlovák népművészet­ről szóló tanulmánya pedig most van kiadás alatt. Az intézet régi munkatár­sa, és a múzeumi munkában az igazgató régi segítője Asztalos György restaurátor, aki ebben a minőségben meglepő eáztétikai érzékkel végzi nem könnyű mun­káját. Ö egyébként a képzőművé­szeti, a múzeumi kiállítások szer­vezésében és kivitelezésében or­szágosan ismert szakember, aki­nek szaktudását legutóbb Debre­cen, Nyíregyháza és Eger múzeu­mai vették igénybe. Most, a múzeumi látogatásun­kon túl lévén, visszagondolunk az ott hallottakra, és arra a követ­keztetésre jutunk, amire bizonyá­ra már sokan, hogy a csabai Mun­kácsy Mihály Múzeumnak a szo­cialista kultúra terjesztésében nem lebecsülendő szerepe van. Segíteni kell tehát, hogy zavarta­lan működéséhez minden tárgyi feltétel biztosítva lehessen. Sze­rény véleményünk azonban az, hogy addig is, amíg valamilyen formában a raktárkérdés megoldó­dik, terjedelem helyett változatos­ságban kellene és lehetne bővíteni kulturális tevékenységét és hatá­sát. Az üzemekben, szövetkezetek­ben való közvetlen hírverésről már szólottunk. Most arra hív­nánk fel a múzeumvezetés figyel­mét, hogy olyan kiállításokat is érdemes lenne a programba iktat­ni, amelyek nem kapcsolódnak ugyan szorosan a „klasszikus érte­lemben vett’ múzeumi profilhoz, és mégis otthonosak lennének ott. Például ilyenek az ismeretterjesz­tés tudományos oldalai, mint pél­dául az orvostudomány (a ráolva­sástól az antibiotikumokig), a tech­nika (a faekétől a traktorekéig), a csillagászat (a mennyországtól az extragalaktikákig) és még sorol­hatnánk a témát. Tehát még bát­rabban bevinni az életet — annak minden vonatkozásában — a mú­zeum falai közé, s így a múlt a szocialista jelennel a csúcsán, még erőteljesebben megmutatja, hogy milyen magasra jutottunk. Huszár Rezső Fizessen elő a Népújságra! Kérjen előfizetési űrlapot a helyi postahivatalban a kézbesí­tőktől vagy a hírlapszesvezőktől. Befejezés előtt a mozihálózat kiépítése — Kétszázharminchatmillió forint a filmszínházak rekonstrukciójára — lévő intézmények tatarozására, (MTI) Új könyv Komló* János: ELÁRULT ORSZÁG E könyv lapjain hazánk történetének egyik legfontosabb idő­szaka elevenedik meg az eseményeket átélt író tolla nyomán. 1944 március 19-én kezdődik a történet. Krónika? Memoár? Történet­írás? Mindegyik és egyik sem! Sok új tény, adat és a politikai élet hátterében megbújt igazi mozgató figurák bemutatása teszi rendkí­vül érdekes olvasmánnyá a könyvet. HASZNOS TUDNIVALÓK Kié az életbiztosítási összeg biztosított örököse. A Polgári Tör­igazgató —, de ugyanakkor arra folyóiratbant jelent meg cikke. A is kell gondolnunk, hogy ilyen kö- Szlovák*Tudományos Akadémia rülmények közt néhány év múlva nemrég adta ki a tótkomlósi nép-

Next

/
Thumbnails
Contents