Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-25 / 278. szám
1961. november 25., szombat NÉPOJSAG «3 FALUSI ARCKÉPEK <4 M-takUtő. £étityUéfté4b Jó néhány hónappal ezelőtt a KIOSZ megyei választmányi és ** titkári értekezletén nem várt öröm érte Bíró József vésztői fényképészt. Meghatottan vette át A könnyűipar kiváló dolgozója jelvényt és oklevelet, mellyel fáradhatatlan munkásságát jutalmazták. Ekkor biztosan lepergett előtte élettörténete. Hosszú volt az út a kitüntetésig, az elismerésig. Valamikor maga se hitte, hogy egyszer a művészettel rokon fényképész szakmával jegyzi majd el magát. A sovány pénzű kántortanitó fia, aki szeretett volnatovább tanulni, a hatodik osztály után cipésztanulónak szegődött. S hogy nem maradt végleg a kaptafa mellett, azt az orvosnak köszönheti, aki a gyomrát fájlaló cipészmesternek ajánlotta: válasszon más szakmát. Megfogadta a tanácsot. Átképeztette magát, fényképész lett. Méghozzá nem is akármilyen, hiszen a kitüntetést is azért kapta, mert az átlagosnál magasabb szaktudású. Felvételeivel ki tudja hány és hány kedves családi eseményt örökített meg. Képeit, amelyek az édesanyákról, édesapákról, a szeretett gyermekekről készültek, féltett kincsként őrzik a község, a környék házainak lakói és falai. cm véletlen, hogy jó fényképész lett belőle. A figyelmes szem- * lélő csakhamar megállapíthatja róla, hogy művészlélek-tí- pus. Szereti a szépet, a jót, törekszik, hogy több legyen egyszerű fényképésznél. Műtermében számtalan maga alkotta, újította reflektor-megoldás, kapcsoló-tábla s más egyéb árulkodik arról, hogy szüntelenül keresi a tökéletesebbnél tökéletesebb megoldásokat. Olyan ember, akitől lehet szakmai szeretetet tanulni. S ezt a buzgalmat nemcsak saját javára kamatoztatja, hanem kisiparos társainak javára is. Ritka az olyan nap, hogy legalább 4—5 mester fel ne keresse ügyes-bajos dolgaival. Bizalommal fordulnak hozzá, mint a község KlOSZ-titkárához. Amikor meg ideje engedi, ő is útra kerekedik. Patronálja a körösnagyharsányi és körösújfalui ipa- rostársait. Nem véletlen, hogy ez a KlOSZ-csoport a megyei versenyben kétszer is az első helyre került. Nemcsak a saját gondjai foglalkoztatják, hanem a másoké is. Szívesen vállalta ezt a ,'olet- munkát. Ügy érezte, kötelessége, hiszen párttag. Többet várnak tőle másoknál. Igyekszik megfelelni ennek a bizalomnak. Sokoldalú ember. Ugyan ki hinné róla, hogy a zenében is legalább olyan otthonos, mint o szakmájában. A megyében, sőt bizonyára az országban is kevés olyan kisiparos van, aki karmesteri oklevelet szerzett. Neki megvan. De ennél is többre vitte. Egy kis kazettában elsárgult újságokat, meghívókat, emlékeket őriz. A Békés megyei Közlöny 1934. június 28-i számában „Egy dalköltő elindul” című cikkben olvasható: „Bíró József fiatal, tehetséges dalköltő szerzői estje volt e hó 23-án Vésztőn.” A kritikus ezután megírja, hogy kedvesek, megható daXlamúak a nótái. A mester emlékezete szerint több mint egy tucat magyarnótát szerzett. Szerzeményeivel 1941-ben a Zeneművészeti Főiskola magyarnóta-délutánján is részt vett. Tehetségét bizonyítja, hogy több országos magyamóta- pályázaton is díjat nyert. Abban a korban született azonban, melyben fiatalon nem bontakoztathatta ki a benne szunnyadó tehetséget. Ha most lenne fiatal, biztosan többre vinné. Á szakma után most is a zene a mindene. Pihenést, szórako- ^ zást, és felfrissülést jelent számára. Szeretné folytatni a nótaköltést. S ki tudja, talán éppen ennek az ambíciójának köszönheti, hogy a fényképészetben is kiváló dolgozó, stílszerűbben művész lett. i P. P. Baromfitenyésztésünk jövő éve Ahhoz, hogy megfelelő körültekintéssel beszéljünk megyénk baromfitenyésztésének jövő évéről, elengedhetetlen visszapillantani a tenyésztés és az árubaromfi-neve- lés korábbi éveire. A baromfitenyésztés megyénkben tradíció volt a falu szocialista átszervezése előtt és a párt jó gazdaságpolitikája tévén a termelőszövetkezeti mozgalom győzelmének második évében már ugyancsak a közös gazdaságok baromfitenyésztési tradíciójáról beszélhetünk. Termelőszövetkezeteinkben jó hozzáállással már megteremtődtek azok az alapok, amelyekre felépülhet ötéves népgazdasági tervünk baromfitenyésztési része. Csupán az idén az 1960. évi baromfiférőhelyek számát 70 százalékkal növelték és jövőre csaknem 200 ezer baromfi elhelyezésére készül ól. Tizenkét szövetkezetünkben elsőnek építenek ötezres és ennél nagyobb tojóházakat. Hogy szövetkezeteinkben milyen nagy ütemű a baromfitenyésztés fellendülése, bizonyítékként ele. gendő összevetni az 1960. és 1961. évi adatokat. (Ezek csak a törzs- állományra vonatkoznak.) I960. I. 1-én 1961. I. 1-én Tyúféle 50 018 89 670 Liba 750 2486 Kacsa 1387 4286 Pulyka 4836 14 419 A számok ilyesfajta szembeállítása fölöslegessé teszi a különféle bizonyítási módszerek felsorakoztatását. Kézenfekvő, hogy közös gazdaságainkban a két év fejlődési irányvonala helyes és megfelel azoknak a célkitűzéseknek, amelyeket pártunk és kormá. nyunk, dolgozó népünk a szövetkezeti mozgalomtól elvár, amiért végeredményben létrehoztuk a szólni vele. Rágyújtottam és átbámultam a laborba, amelyben alig toltak már néhányan, mert ott szombaton csak tizenegyig dolgozlak. Egyszerre mintha robbanást halottam volna. — Mit?! — Robbanást. Szabályszerű rob. bánást. Persze, nem volt ez a hang arős, inkább tompa s mintha nagyon mélyről jött volna. Mégis úgy éreztem, hogy a közelben történt. Sárosi füttyén! önkéntelenül. — Bizonyos ebben? — Kérem, megesküdni nem mernék rá, de... mégis, robbanás volt. Azután csak annyit láttam, hogy a laborban a közeli faltól elindulva vérvörös lángfolyó szalad végig a padlón. Gyors, rövid pukkanások kísérték és egy-egy helyen egészen magasra csapott, valósággal tűzoszloppá vált. És rögtön sűrű füst támadt. — Mit tett ekkor? — lecsaptam a telefont és egészen ldtártam az ablakot, majd át. ordítottam a laborba: Vigyázzatok, tűz van! — Meghallották ezt odaát? — Nem tudom. Nem láttam itt senkit. Kirohantam a folyosóra, a kapu felé szaladtam s közben bekiáltottam a szobákba, hogy ég a labor. A kapunál ezután mozgósítottam a tűzoltókat, majd felszaladtam az étkezdébe, hogy értesítsem az ott lévőke! — Azután? — Mire újra leértem az udvarra, már ott tolongott a fél gyár. Rettentő zűrzavar volt, senki sem tudta, mi a teendő. A gyári tüzérség már dolgozott, néhányan megpróbáltak csinálni valamit, persze teljesen hasztalanul. Néhány perc múlva megérkezték a tűzoltók is. — Honnan tudja, hogy robbanás volt, amit hallott? A fiú némileg zavarba jött. — Gondolom. A hang után. Mintha belefröcskölt volna ez a hang a levegőbe. Remegésszerű zaj volt, mégis morajszerű. — Merről jött a hang? — Nem tudom. Már megpróbáltam visszaemlékezni rá, sehogy se megy. Mégis, ha nagyon gyötröm az agyam, úgy gondolom, hogy jobbról jött, jobb kéz felől. Tessék csak várni, hadd állítsam be magam! Feláll, forog egy kicsit, helyezkedik, imitálja a telefonálást, majd leereszti a karját, megfordul. — Igen, igen. Most már egészen bizonyos vagyok benne, a robbanás hangját jobb felől észleltem. Sárosi fölemelkedik. — Jöjjön velem, lemegyünk a helyszínre. (Folytatjuk) Kilenc szerfás épületet szereltek össze A Kondorosi Gépállomás dolgozóit jó munkájukról ismerik. November második dekádjára úgy előrehaladtak őszi mélyszántási tervükkel, hogy már csak 146 hold felszántásáról kellett terv szerint gondoskodniok. Mivel mélyszántási tervüket teljesítették, de még körzetükben nagyobb . területek várnak bemunkálásra, felkeresték a termelőszövetkezeteket, hogy azok traktorosadnak segítséget | nyújtsanak az őszi mélyszántáshoz. A termelőszövetkezetek elfogadták a gépállomás segítségé! s így november második dekádjá- ban csaknem háromezer hold őszi szántására pótszerződést kötöttek a gépállomással. A gépállomás dolgozói egész éven át fokozni tudták a munka ütemét, és még arra is jutott idejük, hogy a körzetbe tartozó termelőszövetkezeteknek kilenc szerfás épületet rakjanak össze. Lesz füstölnivaló Lapunkban megjelent egy cikk a dohányzás ártalmasságairól. Ez késztetett bennünket arra, hogy utána nézzünk annak: aki mégsem szokik le a dohányzásról, annak lesz-e füstölnivalója jövőre. A békéscsabai dohánybeváltó üzem megnyugtatott bennünket Az utóbbi esős napok idején a pajtákban lévő dohány megereszkedett és a termelőszövetkezetek meg tudták kezdeni a dohány be- szállításá! Erre a negyedévre betervezett mennyiségnek mintegy felét, kétezer mázsa dohány! beszállították. Csupán a méhkeréki Nicolae Balcescu termelőszövetkezet 320 mázsával adózott a „méregszívók'' szenvedélyének. nagyüzemi termelés! Nem kétséges, hogy a baromfitenyésztés ötéves fejlesztési tervének irányvonala éppen ezt az igen jelentős fejlődés-ütemet vette alapul. Ez ä tény arra sarkallja szövetkezeteinket, hogy évről évre egyre nagyobb gondot fordítanak a tojás- és az árubaromfi-termelésre. Szövetkezeteink a tőlük telhető módon eleget is tesznek a népgazdaság kérésének. Évről évre növelik az árubaromfi-nevelés színvonalát. Erőfeszítéseiket legjobban kifejezi az állammal kötött szerződések tartalmi része. Amíg 1960-ban 27 ezer, addig 1961-ben 30 ezer hízott liba értékesítését vállalták. Kacsából 55 ezerrel, pulykából 54 ezerrel, csirkéből pedig 65 vagonnal több árut értékesítenek, mint a múlt évben. Szövetkezeteinkben általában megvannak azok a lehetőségek, amelyek a baromfitenyésztés ilyen nagy ütemű fejlődését elősegítik. Ólakból, takarmányból, hozzáértésből egyre kevesebb a gond. Viszont az idei év arra int valamennyiünket, hogy az elhullás száma elég magas. Szeptember 30. ig a kihelyezet csibékből 200 ezernél is több elpusztul! Különösen magas a napos-állomány elhullása. Ez oda vezethető vissza, hogy a 118 ezer naposkorban elhullott csibe részben kelésgyenge volt, részben pedig tífuszos. Keltetőállomásaink egy részénél sajnos még mindig nem sikerült megvalósítani azt a gondolatot, hogy a kelésgyenge és a beteg csibéket ne tegyék az egészségesek közé, hanem még a válogatás időszakában semmisítsék meg. A magas elhullásnak azonban több összetevője is van. Előfordulhat, hogy a csibék már szállítás közben megfáztak, de gyakori volt a férőhelyek zsúfoltsága. A gondozók zömének lelkiismeretes munkáját nem egy alkalommal az éjszakai ügyelet hozzá nem értő módon lerontotta. De akadt takarmányprobléma is, nem beszélve az állategészségügyi szolgálat fogyatékosságairól. Az eredmények mellett tehát vannak fogyatékosságok is, amelyeket a jövő évi terv megvalósítása során egy percig sem szabad figyelmen kívül hagyni. Kétségtelen — állapíthatjuk meg — termelőszövetkezeteinkben jó irányban fejlődik a baromfitenyésztés. Ezt figyelembe véve, szövetkezeti és társadalmi életünk vezetőinek minden lehető segítséget meg kell adni ahhoz, hogy a közös gazdaságok árutermelő bázisa baromfiból is a korábbi évek üteméhez mérten tovább erősödiö|n| minden szövetkezet 1 foglalkozzon^) csibe-, liba-, kacsa- "és pulyka-neveléssel. Szövetkezeteinkben a baromfinevelés kezdeti eredményei igen biztatóak. Ezek lelkesítenek vala. mennyiünket a jövő évek baromfitenyésztésének elősegítésére. Amikor az ötéves tervben szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének útját meghatározták, nem hagyták figyelmen kívül a háztáji gazdaságok szerepét. Ezen a területen nem stabilak a baromfi-udvarok. Az árubaromfi- nevelés évről évre úgy ingadozik, mint a hol hidegbe, hol melegbe mártott higanyos hőmérő. Ezt az ingadozást az okozza, hogy nagyon sok szövetkezeti gazda a kö. zös baromfitenyésztés előtérbe helyezéséből azt a helytelen következtetést vonta le, hogy a háztáji árubaromfi-nevelés fölösleges. A helyzet persze nem így áll! A háztáji gazdaságokból továbbra is számít a népgazdaság legalább ugyanannyi árubaromfira, mint a korábbi években, de ennél inkább többre. A termelés mégis ebben a szektorban évről évre csökkenő tendenciát mutat. Egyedül a libatartás tanúsít kilencezres fejlődést. A kacsa- és a pulyka-tenyésztés, de a csirkenevelés is egyre kisebb területre szorul. Ebből bizonyos következtetések állnak rendelkezésünkre, amelyek megszabják a termelési irányvonalak tudatosításának további me. netét. A háztáji gazdaságok áruba- romfi-nevelésében beállt csőkké, nés ugyanakkor figyelmeztetés is. Arra intenek bennünket, hogy a termelés szervezésének propagandája körül nincs minden rendben. A háztáji baromfitartás lehe. tőségei nincsenek messzemenően kiaknázva. Ha ennek szemet hunyunk, akkor az ötéves terv végére nem érjük el 1960-hoz képest a 22—23 százalékos termelés-növekedést, hanem pusztán a jelenlegi termelőerők szektorális átcsoportosításával kell beérni. Az ötpves tervnek viszont nem ez a célja, feladata. Ahhoz, hogy baromfitenyésztésünk színvonalát tovább növeljük, elengedhetetlen a háztáji gazdaságokban rejlő termelési adottságokat nem igénybe venni. Az állam takarmányjuttatással és hitelekkel segíti a szövetkezeti gazdákat. Csupán az idén 319 vagon kukoricát és csaknem 21 és fél millió forint szerződéses előleget, illetve hitelt kaptak baromfitenyésztési célokra. A kukorica! a szerződéses előleget és a hitelt a háztáji gazdaságok igénybe vették és eredményesen felhasználták az árubaromfi-nevelés színvonalának további növelésére. De az is igaz, hogy tanácsi szerveink és termelőszövetkezeteink nem mindegyike segít tőle telhető módon a háztáji baromfinevelésben. Gyakori az olyan jelenség, hogy megbüntetik azokat, akik utcára kötik a kotlóst, vagy reggelente utcára terelik a libát. Egészségügyi és egyeb okokra hivatkoznak a büntető szankciók megalkotói. Ezek az emberek elfelejtik, hogy a falusi utca évtizedes jellemzője volt a baromfi, és ezt a jellemzőt a szocializmus építése nem zárja ki, sőt feltételezi kiterjedtebb igénybevételét. De az is előfordult, hogy nem biztosítottak liba- és pulyka-legelőt, ami miatt szintén visszaesett ezek tartása. Most az idei aszályos év után szintén veszélyben vannak a népes baromfiudvarok. A szövetkezettől kevés fehérjedús takarmányt kapnák a háztáji gazdaságok, s félő, hogy a tél megtizedeli az állomány! Közös összefogásra van szükség ahhoz, hogy a meglévő takarmánykészletek gondos beosztásával az idei törzsállományt — amely számban és termelékenységben a múlt évinél magasabb — átment, sük a téli gondokon. Csakis így ne. vélhetünk jövőre az ideinél több csirkét, libát, kacsát és pulykát. Dupsi Károly A gyulai lovarda felhasználásával fedett fürdőmedence épül A Várfürdő jövő évi fejlesztésére kétmillió forintot fordít a gyulai városi tanács. E beruházás nagy része a lovarda hasznosítására lesz fordítva. A lovarda átalakításával és tetőszerkezetének lebontásával egy nagy és két kisebb medencét terveznek építeni, Az épületbe kapcsolják hozzá a lovarda-épület mögött épített két öltözőt is.
