Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-21 / 274. szám
*> NÉPÚJSÁG 1961. november 21., kedd Az ifjúkommunisták nem törheti nie« egy Legyen a takarékossá? a szocializmus építésének általános módszere példa kíván lenni ez az eset azoknak, akikkel megtörtént, és mindazoknak, akik szeretnek okulni a mások dolgaiból. Csaba egyik üzemében, mikor a látogató — baráti érdeklődéstől vezettetve — megkérdezte, hogy milyen náluk a KISZ-éiet, az egyik ottani KISZ-vezetőségi tag megvakarta az üstökét, és félig mosolyogva, félig borúsan azt felelte, hogy „nem valami fényes”. Nehezen lehet a tagsággal szót érteni, és közös tettre lelkesíteni őket. Talán nem szeretnek szórakozni, például táncolni? Azt igen! Ilyesmire buzdítás nélkül is, bármikor hajlandók. Másra, komolyabbra, nehezebbre, tartalmasabb feladatra azonban nem szívesen vállalkoznak. Miért? Olyan értet- lenek, olyan közönyösek lennének talán? Erről szó sincs.' A maga módián derék, becsületes mind. Csak — kedvüket szegték. Egyszer például a KISZ-kollektíva elhatározta, hogy kulturális célra pénzt szerez. Ám hol, merre és miként? Valaki — vagy valakik, nagyon helyesen — azt ajánlották, hogy a fiatalok rámolják*le az üzem padlásain lévő mindenféle lim-lomot, és adják el a MÉH-nek. A tervet az igazgató is helyeselte, és a legnagyobb jóindulattal kezelte. IV osza, megrohamozták a gyár kiszesei meg a többi fiatal a padlástereket, és közös erővel lomtalanították, ami már maga is dicséretes, jutalmat érdemlő cselekedet. Harminckét mázsa hulladék gyűlt egybe, amiért 3600 forintot kaptak, azaz csak kaptak volna! És itt következik a tragikus bukfenc. Mikor a MÉH — természetesen az üzem címére — elküldte a számlát és átutalta a pénzt, a főkönyvelő az üzemi pénzek kezelésére vonatkozó rendeletre hivatkozva — helyesen! — rátette a kezét, az összeget, annak rendje és módja szerint a gyári egyszámlára íratta. Azóta lehetetlen bármi okos, ** közhasznú erőfeszítésre mozgósítani fiataljainkat — jelen Olvasó parasztíiatalok Dobozon tette ki szinte „kétségbeesve” a már említett vezetőségi tag. Mi, fiúk, lányok szívesebben vállalunk bármit, ha látjuk az értelmét, tette hozzá. Így is van! Ám de meg lehetett volna előzni ezt a baklövést. Az akció körültekintő mérlegelése esetén az erkölcsi kár elkerülhető lett volna. Abban az esetben, ha az igazgatóval és a főkönyvelővel az akció kezdeményezői előzőleg részletesen megbeszélik, mit lehet, mit nem, s ezt követően az üzem vezetősége a felettes szervtől engedélyt kér, hogy az összeg egy részét a KISZ-alapszerv kaphassa, nincs baj. A fiatalok lényegében az üzem részére túlmunkában dolgoztak, s ennek bérét kapták volna. Tehát az egésznek az át nem gondolt, helytelen szervezéséből származott a hiba. Ugyanis biztosak vagyunk abban, hogyha a Pamutszövő fiataljainak — mert róluk van szó — például minden anyagi és egyéb ígérgetés nélkül megmagyarázták volna, hogy tűzbiztonsági és más egyéb, az üzem érdekét szolgáló okból a padlástereket lomtalanitani kellene, ingyen is megcsinálták volna. Hogyan is mondta az a kiszes elvtárs? „Szívesen vállalunk bármit, ha látjuk az értelmét.” A csabai VI. számú iskola növendékei 30— 40 mázsa vasat gyűjtöttek nemes versengésben, ingyen. Még a nagypapák is segítettek unokáiknak. Egyszerűen az történt, hogy a nevelők érthetően, világosan megmagyarázták, hogy az így gyűjtött vashulladékot városuk építői a városfejlesztés keretében közcélra használják fel. Hány és hány fiatal akad, aki ingyen véradó. És így tovább sorolhatnánk az ifjúság önzetlenségének példáit. Persze, ha a pamutszövősöket úgy indították el, hogy ennyit meg eny- nyit kaptok kulturális célra, ha- lomtalanítjátok a padlást, ők ilyen értelemben végezték buzgón a feladatot, s bizony csalódniuk kellett... I kedvét csalódás ^zért a Pamutszövő fiataljainak nincs igazuk, ha egyetlen ilyen eset kedvüket szegi. Vegyenek példát a gyulai Harisnyagyár, az orosházi Barnevál és a Ruhagyár meg sok más megyei üzem fiataljairól, kiszeseiről, akik nemcsak a kulturált szórakozásban, de a termelésben is sikert sikerre halmoznak, s ha valamiben csalódnak is néha — ilyesmi bizony előfordulhat —, ez egyáltalán nem zökkenti ki őket ifjúkommunista magatartásukból. — Takarékossági ankét A megyénkben november 15-től december 15-ig tartó takarékossági napok kiemelkedő eseménye zajlott le tegnap este a Békés megyei Jókai Színházban. A Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága és az Országos Takarékpénztár megyei, fiókja közös rendezésében műsoros takarékossági ankétot tartott. A színháztermet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők százai. A rendezvény elnökségében helyet foglaltak a megye és a város 'állami és társadalmi szerveinek vezetői. A Takarékpénztári Főigazgatóságot Hoffmann József főosztályvezető-helyettes és Barát Mihály osztályvezető képviselte. a Jókai Sxínháxban — Rusznák János elvtársnak, a Hazafias Népfront megyei titkárának üdvözlő szavai után dr. Terpitkó András pénzügyőr-vezérőrnagy, a pénzügyőrség országos főparancsnoka tartott ismeretterjesztő előadást az egyéni pénztakarékossági mozgalomról és a takarékossági napok jelentőségéről. — Sokan itt a jelenlevők között már saját tapasztalatukból ismerik az egyéni pénztakarékosság előnyeit, a megyében pedig már több tízezer azoknak a száma, akik évek óta magukénak vallják a takarékossági mozgalmat. Országosan emberek százezrei tehetnek tanúbizonyságot amellett, hogy nagyobb költség- kihatású beszerzéseikre megtakarításaikat takarékbetétben gyűjtik össze a legpraktikusabban — mondotta többek között dr. Terpitkó elvtárs, majd így folytatta: — A takarékbetétgyűjtés ma már olyan népszerű tömegmozgalom, amelynek minden egyes résztvevője közvetlenül élvezi annak előnyeit. Sem ebben a megyében, sem másutt, szerte az országban nem találkoztam olyan véleménnyel, hogy a takarékbetét haszontalan dolog volna. Ellenkezőleg: ma már nemcsak a takarékbetétesek száma gyarapodik jelentősen napról napra, hanem azoké is, akik — maguk is takarékbetétesek lévén — maguk is szószólóivá váltak a széleskörű társadalmi mozgalomnak. Rámutatott az előadó, hogy napjainkban körülbelül hatmiiliárd forint az az összeg, amelyet a lakosság jelentősebb beruházásainak megvalósítására országosan takarék- betétben tart. A takarékossági napok jelentőségéről többek között a következőket mondta: — Munkahelyeken és lakóterületeken, üzemi értekezleteken és lakógyűléseken, családi körben és baráti társaságban essék minél több hasznos szó e tömegmozgalomról. Ez és elsősorban ez a takarékossági na pok megrendezésének célkitűzése, amely jelentős hozzájárulás annak a jelmondatnak a gyakorlati megvalósításához, hogy a „takarékos ember jobban él!" A rendkívül hasznos előadás után a Jókai Színház művészei — Havas Ágnes, Bánffy Frigyes és Nagy Erzsébet — színvonalas ajándékműsort adtak a megjelenteknek. Hatalmas taps köszöntötte a vendégként fellépett Házy Erzsébetet, a Magyar Állami Operaház neves és népszerű művészét. Kazár Mátyás Huszár Rezső ^QaL&tás Szezonnyitó táncestet rendezett a napokban a Balassi Bálint Tánc- együttes KISZ-szervezete. A jól sikerült bált a táncegyüttes új produkciója, a Palotás nyitotta meg. A régi magyar táncot hozzáértéssel, művészien lejtették a fiatal táncosok. Képeink erről adnak beszámolót. A dobozi KISZ-szervezetek és a községi könyvtár sokat foglalkozik a fiatalok műveltségének növelésével. Ezért éltek a József Attila olvasómozgalom lehetőségeivel és helyes szervező- munkájuk eredményeként 63 fiatal nevezett be a mozgalomba. A mozgalom követelményei szerint 33 fiatal beszámolt a kötelezően előírt könyvekről és a KISZ Központi Bizottság által rendszeresített jelvényt már megkapták. A József Attila olvasómozgalomban részt vevők ezzel teljesítették az Ifjúság a szocializmusért mozgalom negyedik követelményét. Háromkötetes almanachot állítanak össze a magyar feltalálókról A Műszaki- és Természettudományi Egyesületek Szövetségében az arany- és gyémántokleveles mérnökök köre elkészíti a műszaki és természettudományok magyar kiválóságainak almanachját. A három kötetre tervezett mű Kempelen Farkastól napjainkig ismerteti majd a magyar tudósok, feltalálók, alkotók életrajzát és munkásságukat, megvalósult gondolataikat. (MTI) Túri András: EG A GYÁR (5.) — A fémalkillal én dolgozom. 'Ma is nekem volt rá szükségem. í Közben elszaladt az idő, dél lett s Í már nem került rá sor. Megmond, tam Rittemek, vigye vissza az üveget I — Hol szokott dolgozni vele? | — Az asztalomnál. Más nem I nyúlhat hozzá, csak ón. : — Most is ott volt az ön asztaláJnéi? ! — Természetesen. Mielőtt ebéjdélni mentem, odahívtam Rdttert jés utasítottam az üveg visszaviteliére. I — Köszönöm. Legyen olyan ked. jves, küldje be Rittert I Sápadt, vézna fiú a Ritter gye- jrek, a haja a homlokában, riadt ! pillantása ide-oda jár. Ideges uj- 5 jaival nadrágja oldalát gyűrögeti. (Nines több húsz évesnél. — Mióta dolgozik a laborban? — Féléve. — Vegyészeti technikumot végzett? — Igenis. — Nem tudja, hogy a fémalkiil veszélyes anyag, különleges figyelmet követel? — De tudtam, kérem. — Szólt önnek Bán elvtárs, hogy az üveget vigye vissza? — Szólt — És miért nem hajtotta végre az utasítást? A gyerek hallgat, ajka láthatóan remeg. — Beszéljen, kérem! — A hibás egyedül én vagyok... — Nos? — Éppen ebédhez csengettek, amikor Bán kairtárs szólt, hogy vigyem vissza az üveget. Mindenki egyszerre indult el az ebédlőibe... — nyel. — Rózsáné is. — Nem értem. — Kérem, én mindig Rózsánéval szoktam ebédelni. Láttam, hogy ő is megy és féltem, hogy más ül majd mellé az asztalnál. — Tudniillik én ... illetve... Szóval én akartam vele ebédelni. Átvettem Bán kartárstól az üveget, aztán le. tettem a hidráló asztalra és a többiek után siettem. Gondoltam, majd előbb jövök vissza az étkezdéből és csak akkor viszem fel a raktárba. — Tudja, milyen következnie nyekkel járt ez a könnyelműsége? A fiú lehajtja a fejét. — Tudom.-*- Hány éves? — Tizenkilenc. — A dologról még beszélünk. Most elmehet.. Rózsáné. Szép, fekete asszonyka, fehér köpenye csupa korom és piszok. Még mindig abban van, úgy, ahogy elhagyta a laboratóriumot. — Rendszeresen együtt ebédel Ritterrel? — Általában. — Milyen a kapcsolat maguk között. Az asszony arca vérvörösre válik. — Semmi! Egyáltalán semmi! Elég kínos a számomra, hogy ez a gyerek folytonosan utánam mászkál. Ha nem lenne olyan fiatal, még hírbe is hozhatna. Nem tudom lerázni, ez az igazság. Sárosi tiltakozó mozdulattal leinti. — Nem szeretnénk, ha félreértené. Egyszerű tájékoztatásról van szó. — Igen, de ez a fiú már kellemetlen kezd lenni számomra. Férjes asszony vagyok és állandóan a nyakamon lóg. — Ma is együtt ebédeltek? — Igen. — Tudott róla, hogy Rittemek kellett visszavinnie a fémalkilt? — Tudtam. Meg is kérdeztem tőié, hogy visszavitte-e? Azt mondta, igen. Számomra ez a dolog nagyon kellemetlen. — Miért nem szólt a főnökének, hogy a gyerek a terhére van? — Nem akartam ilyen ostobasággal zavarni. — Jó, kérem. Több kérdésünk nincs. Sárosi főhadnagy elveszi Krämer elől a füzetet, belenéz. Egy pillanatig töpreng, majd: — Azt hiszem, sorra vehetjük a tetveseket és a kereskedelmieket. Nézzük meg, kik dolgoznak a laboratóriummal szemben levő szobákban?
