Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-21 / 274. szám
1961. november 21., kedd NÉPÜJSÁG 3 Kikeltek as első csibék Békéscsabán Ä békéscsabai baromfiipar körzetébe tartozó termelőszövetkezetek az őszi keltetés! idényben — december 31-ig — 150 ezer naposcsibét igényeltek. Az első csibe- csoport tegnap, november 20-án és ma, kedden kelt ki a Békéscsabai Baromfikeltető Állomáson. A csibéket csütörtökön adják át a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-nek és á sark ad keresztúri Hunyadi Tsz-nek. A 13 ezer csibéből a füzesgyarmatiak 10 ezret vesznek át. Az idei csibeigénylések teljesítésére a Békéscsabai Baromfikeltető Állomáson hétről hétre egyre több tenyésztojást raknak gépekbe. Jelenleg 40 ezer tojást keltetnek. Decemberben üzembe helyezik a gyulai hatgépes keltetőállomást is, és még a gyomai keltető- üzemet is előkészítik több ezer csibe keltetéséhez. Egyesült Mezómegyer három tsz-e Nem mindennapi tanácskozásra jöttek össze Mezómegyer három termelőszövetkezetének vezetői a napokban. Arról volt ugyanis szó, hogy elérkezett a három mezőmegyeri tsz egyesítésének ideje. Miután ezzel valamennyien egyetértettek, kimondták: az 1962-es gazdasági évben az Egyakarat, a Haladás és a Hunyadi Termelőszövetkezet már közösen gazdálkodik. Ez alkalombői a község termelőszövetkezeteinek gazdái és vezetői vállalták, hogy novemberben befejezik az őszi betakarítást. Az egyesülésre — amint Tóth György, a Hunyadi Tsz agronó- musa mondta — azért kerülhetett sor, mert adva van mind a három termelőszövetkezetben Megjelent a Viharsarok Ifjúsága fyegjelent a Békés megyei KISZ-bi- zottság lapjának, a Viharsarok Ifjúságának novemberi száma. A lap vezércikket közöl arról, hogy a kiszesek hogy álltak helyt az őszi munkában, szól a Békéscsabán épülő Ifjúsági- parkról, majd a szeghalmi járás KISZ- szervezeteinek oktatási felkészüléséről. A lap közli a DÍVSZ titkárságának a berlini kérdésről adott nyilatkozatát Megemlékezik a 43 éves Lenini Kom- szomol munkájáról. A „KISZ-vezetők ötletei” rovatban újabb módszertani tanácsokat ad az alapszervezeti munkához.---.---0-------0------~--a z egyesüléshez szükséges gazdasági feltétel. Többek között van gépi felszerelésük, s a gépállomások is sok segítséget adnak. Ezen túlmenően a szövetkezetekben eredményesen alkalmazzák a helyileg kialakított premizálást, ami különösen megnövelte a községben a munkakedvet. A község termelőszövetkezetei az idei gazdasági évet igen jó eredménnyel zárják, mely szintén alapul szolgált az egyesüléshez. Back Gyula, MÉSZÖV 600 ezer forint baromfiból A kétsopronyi Dózsa Termelőszövetkezetben az idén igen eredményesen foglalkoztak baromfineveléssel. 12 ezer 400 csirkére, 4 ezer 100 pulykára és ugyancsak 4100 pecsenyekacsa nevelésére kötöttek szerződést. A szerződött baromfiak jó részét átadták. Nevelőtelepeiken jelenleg 5700 csirkét gondoznak. A szerződött csirke kilójáért 24, a pulykáért 20, a pecsenyekacsáért pedig 21 forintot kaptak. A szövetkezet eddigi bevétele baromfiból meghaladta a 600 000 forintot. Jövőre továbbfejlesztik áruba- romfi-nevelésüket. Még az idén 4500 naposcsibét vesznek át jövő évi szállításra, továbbá i000-re növelik a pulykatörzset. — A tervosztály vezetője Hevesi főmérnök. — Kérem először őt Ä főmérnök nem sokat tud. Az ebédlőben volt, amikor Csiszár berohant és közölte: a gyárban tűz ütött ki. A többiek sem mondanak többet. Valamennyien egyszerre mentek ebédelni — ez a szokás a gyárban —, egyikük sem volt lent a szobájában a kritikus időben. — Előzőleg sem észleltek semmit? — Mire gondol az elvtársi — Nem vettek észre valami rendellenességet a laboratóriumban? Hiszen az ablakaik ott vannak, alig néhány méternyire. A főmérnök arca elkomorul. — Kérem, mi munkaidő alatt nem álldogálhatunk az ablakban. Ügy emlékszem, egyedül Keresztesi ment oda egyszer, egy kancsó vizet öntött a virágaira. — Értem. És Csiszár? Ö nem étkezett önökkel? Azt mondja, Csiszár volt az, aki berontott az étkezdébe és közölte, hogy ég a gyár? — Igen, így történt. — Miért nem ment most ő is önökkel ebédelni? — Nem tudom. De Jónás Gizi emlékszik. — Azt mondta, van még valami elintéznivalója, majd utánunk jön. Csiszár maradt utolsónak. — Miért nem ment a többiekkel ebédelni? — Eszembe jutott, hogy telefonálnom kell valakinek. Féltem, hogy közben elmegy az illető. —. Visszament a szobájába? — Nem kérem. A kulcsot ugyanis Keresztesi magával vitte. így az egyik köziek szobából telefonál, tam. — Kik voltak még ott? — Senki. Onnan is ebédelni mentek, úgy látszik. Közben átnéztem a laborba és láttam, hogy vastagon gomolyog benne a füst. A lángok, is jól látszottak. Akkor rohantam le. Előbb a portára mentem, azután az étkezdébe. — Küldje be Keresztesit. — Keresztesi nincs itt. Holtán igazgató a századoshoz fordul. — Oltás közben megsebesült. Ő az, aki kimentette a B—6-os terveket. Azt hiszem, füstmérgezést kapott. Hazavitettem a kocsimon s intézkedtem, hogy orvos menjen hozzá. A tisztek fölemelkedtek az asztal Megyénk takarmánytermesztéséről Van-e reális lehetőség arra, hogy saját erejéből a megye biztosítsa abraktakarmányszükségletét? A korábbi évek tapasztalatai alapján állíthatjuk, hogy megyéinkben több év átlagában biztosított az abraktakarmányszükséglet. Hasonló normák alapján tavaly például 3260 vagon ab- raktakarmány-felesleg volt. A jövőre vonatkozóan egyrészt azért, hogy ilyen mértékű abraktakarmányunk ne keletkezzen, másrészt azért, hogy az ország más részein, ahol nincsenek ilyen kedvező adottságok mint megyénkben, több abraktakarmányt adhassunk, helyes volna a vetésszerkezet bizonyos mértékű átalakítása. Természetföldrajzi adottságainál fogva megyénk kiválóan alkalmas szemestakarmányok termelésére, közöttük is a legmagasabb terméseredményt biztosító kukorica termesztésére. Szántóföldi növénytermelésünkből a takarmánynövények vetés- területe 50—55 százalékot foglal el. A szemestakarmányok 40—43 százalékban szerepelnek. Helyes volna, ha ezeket az arányszámokat a jövőben úgy alakítanánk ki, hogy a takarmánynövények vetésterülete 54—58 százalékra emel- | kedne, míg a szemestafcarmányok mellől. K rámer hadnagy zsebre- vágja a jegyzetfüzetét, nyújtózkodik. — Szeretném, ha bejönnél hozzám délután — mondja Sárosi — összeegyeztetjük a hallottakat. — Jó, úgy négy körül. A tűzodtóőmagy cigarettára gyújt. — Azt hiszem, az ügy tiszta. Gondatlanságból eredő szerencsétlenség, A fómal’kilt kint hagyták, a vegyszert valamiképpen levegő érte és meggyulladt — De miképpen? — Bizonyára megrepedt az üveg a hőségtől. — Gondolja? Az őrnagy érdeklődve sekinóSó- rosira. — Önnek más a véleménye? —■ Van valami, ami nem tetszik nekem ebben az ügyben. Az őrnagy mosolyog. — Maguk, rendőrök! Lovas százados a sapkáját igazgatja. — Mi a szándékod? — Ezt a Ritter gyereket és Csiszárt beidéztem. De előbb még meglátogatom a lakásán Keresztéül. arányát jobban emelnénk, úgy, hogy az elérje a 45—47 százalékot. A szemestakarmányokon belül is meg kellene változtatni a jelenlegi arányokat. A magas takarmányhozamú kukorica javára indokolt volt a zab, árpa sőt egyes esetekben ir^ég a búza vetésterületének csökkentése is, különösen a megye északibb területein. Helyes volna, ha az eddig zöldtakarmányként használt árpa-, rozsvetések egy részét a kukoricával cserélnék fel, ez ugyanis több takarmányt biztosít egy egységnyi területről. Az előbbi zöldtakarmányokat csak olyan arányban vessük, ami. lyen feltétlenül kell a kora tavaszi zöldtakarmány biztosításához. Nézzük meg, milyen eredményekre vezetne ez a vetésterületi arány bevezetése megyénk takarmánytermelésében. Ha tehát a kukorica vetésterülete élérné a szántó 34—35 százalékát, akkor a megyében összesen 250—260 ezer kh-on termelnék. Ez azt jelentené, hogy mintegy 25— 40 ezer katasztrális holddal lenne több a vetésterülete, mint a múlt évek átlaga voít. Termésmennyiség tekintetében, ha csak 14 q/kh. átlaggal (májusi morzsolt, 1958— 60-as évek átlaga 14,6) számolunk, akkor is 35 700 vagon termésre számolhatnánk, s ez még akkor is biztosítaná az állatállomány ab- raktakarmány-ellátását, ha növekvő állatállományt veszünk tekintetbe és a kukorica vetésterü. letét teljes mértékben a tavaszi árpa, zab és az egyéb abraktakarmányok vetésterületének rovásé, ra növeljük. Ha összehasonlítjuk az árpa, zab vetésterületének árányát a kukoricáéval, szinte kivétel nélkül azt tapasztaljuk, hogy az előzőek ott mutatnak kiemelkedően magas arányt, ahol a kukorica vetésterületének aránya a legalacsonyabbak közé tartozik. így például Szeghalom, Endrőd, Gyo- ma, Dévaványa, Mezőgyán, Sarkad, sőt e csoporthoz tartozik még Szarvas, Csabacsűd, Kondoros, Kétsoprony, Telekgerendás községek határa is. Egy bizonyos mértékből a talajadottságokra vezethetjük vissza ezeket, de ez nem szolgálhat telj« magyarázatul. Abban, hogy így alakult a vetésszerkezet, nagy része van annak, hogy a gazdaságok vezetői erősen ragaszkod. nak a régi hagyományokhoz és idegenkedést tanúsítanak az Újjal szemben. Ádász István közgazdász (Folytatjuk) ooooooooooooooooooooooooooooooooocxiooooooooooooooa ÖtneMtflLLéjz (Folytatjuk) Már tíz éve, hogy pénzkezelés a foglalkozásom. Ügy kísért ez engem, mint egy átok, már harmadik munkahelyem van, és mindig csak pénztáros vagyok. Igénytelen munkakör ez nagyon, nem kell hozzá sem előképzettség, sem adottság, csak meg kell olvasni a pénzt — visz- szaadni és megőrizni. De a megőrzésnek is szabályai vannak, azt kell betartani, így ez sem terhes. Ha én most számvetést csinálok — hiszen tíz éves jubileumom van ebben az évben •— és összeadom, mennyi pénzt olvastam már meg, először úgy találom, huszonegy és fél milliót. S akkor hirtelen rájövök, ez nem jó szám. Ez a bevétel volt, amit ki is adtam, tehát még egyszer megolvastam, így már negyvenhárom millió. Mikor meg pénzt váltottam, vagy visszaadtam, kétszer olvastam meg, ezzel együtt felrúg 55 millióra. És ezért nem járt sem prémium, sem borravaló soha... De most mégis kaptam ötven fillért... Nem, nem úgy, senki ne higgye, mint a megalázó lekenyerezést adták át — egy 82 éves öreg ember adta — és akkor is, most is azt hiszem, el kellett fogadnom. Ügy történt, hogy SZTK-járulékot fizetett Balogh István bácsi harmincegy ötvenöt három hónapra. — Tudod, én előre fizetek mindig, soha sem szerettem tartozni — mondta, míg ki. állítottam a bizonylatot. A harminckét forintjából vissza akartam adni az ötven fillért, de ő így szólt: — Azt meg tedd el! Tiltakozni akartam, de nem jutott cselekvésig az indító sugallat, mert közben ránéztem... — Tedd el... — mondta újra, és szemében bizalmas kis fények gyűltök. Nem tudtam szólni semmit, kezemben a pénz, és ő mosolyog. S én egyszerre csak nem látok a könnytől; most értem meg, hogy ez nem borravaló, ez valami más, ezt meg kell őrizni az emléktárgyaim közt. ... és István bácsi emlékét — külön a szívemben... Lévai Teréz Kiváló eredmények a Martonvásáron előállított hibrid takarffiányeirok-fajtákkal A Magyar Tudományos Akadémia Marton vásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében évek óta folytatott kísérletek eredményeként kiváló tulajdonságú hibrid takar- mánycirok-fajtákat állítottak elő. E fajták már negyedik éve az amerikai hibridekkel egyenlő termőké pességűc-knek bizonyultak, s a Magyarországon mér hosszabb ideje köztermesztésben lévő, úgynevezett hegari szemesciroknál a szemes hibrid 40—50 százalékkal nagyobb hozamot adott. Egy másik fajta, a hibrid szudáni-eirokíű — amit még külföldön sem termesztenek — zöldtakarmány termése 20—25 százalékkal még a marton- vásári 39-es hibrid kukoricáét is felülmúlja, emellett nagyobb fehérje- és cukortartalmú is. A legjobban bevált hibrid cirokfajtákat az idén már az állami gazdaságoknak és a termelőszövetkezeteknek is átadják kipróbálás végett. (MTI)
