Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-18 / 246. szám
1961. október 18., szerda népújság 3 Hruscsov elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) imperialisták és gyarmatosítók javára való gyengítését jelenti.” Hruscsov arra is rámutatott, hogy minél szilárdabb a demokratikus nemzeti erők egysége, minél következetesebben hajtják végre a megérett társadalmi és gazdasági átalakulásokat, annál erősebb a fiatal állam. Erre Kuba példáját hozta fel. Az imperialista ügynökség mind gyakrabban fordul a felszabadult országokhoz olyan tanácsokkal, hogy ne namarkodják el az átalakulásokat. Azt állítják, hogy nem kerülhetik el azt a hosszú utat, szólva, Hruscsov ezeket mondta: A kommunisták folytatják a jobboldali szociáldemokrata vezetők elvteienségónek és szakadár akciódnak leleplezését, ugyanakkor együtt akarnák működni a szocialisták körében minden egészséges erővel, közösen akarnak harcolná velük a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért „Ez nem ideiglenes taktikai jelszó, ez a kommunista mozgalomnak a munkásosztály alapvető érdekei által diktált általános irányvonala.” Az SZKP Központi Bizottságának titkára kiemelte, hogy a munkásmozgalom fejlődésében kivívott sikerek elválaszthatatlanul összefüggnek a kommunista pártok tevékenységével. Közölte, hogy az elmúlt öt esztendő alatt a kommunisták testvéri családja még 12 párttal, a kommunisták létszáma pedig hétmillió fővel növekedett. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára rámutatott, hogy a XX. kongresszusnak a testvéri pártoktól támogatott határozatai megsokszorozták a kommunista mozgalom hatalmas alkotóerőit, előmozdították: a testvéri pártok életében, kölcsönös viszonyukban visszaálljon a lenini szellem. Hruscsov kijelentette: „Fontos mérföldkövek voltak a kommunista válágmozgalom fejlődésében amelyet az európai és az amerikai tőkés országok megtettek. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kijelentette: A kommunisták véleménye szerint a népek felszámolhatják évszázados elmaradottságukat a szocializmus útján. „Mi azonban senkire nem erőszakoljuk eszméinket és azt az őszinte meggyőződésünket, hogy előbb-utóbb minden nép megérti: nincs más út a boldogság és a jólét felé.” a kommunista és* munkáspártok képviselőinek a legutóbbi években tartott tanácskozásai. A nemzetközi kommunista tanácskozások a testvéri pártok által feltalált olyan formák egyike, amelyek a mai körülmények között biztosítják harcos együttműködésüket. A marxisták—leninisták számára kétségtelen — mondotta Hruscsov —, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom gyökeres érdekei megkövetelik a következetes és lankadatlan akcióegységet, s a kommunista és munkáspártok hűségesen kitartanak emellett. Csak a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének nemzeti korlátoltságától sújtott vezetői tértek le a közvetlen marxista—leninista útról olyan görbe ösvényre, amely a revizionizmus posványába vezette őket Revizionista eszmék hatják át a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőségének nemcsak elméleti, hanem gyakorlati tevékenységét is. Az általuk vett és a szocialista világközösségtől elszigetelt, elkülönült fejlődési irány káros és veszedelmes. Ez az imperialista reakció kezére játszik. Nacionalista irányzatokat táplál és végeredményben a szocialista vívmányok elvesztéséhez vezethet abban az országban, amely leszakadt az új világ építőinek baráti és egységes családjáról. Pártunk — mondotta Hruscsov — bírálta és bírálni fogja a jugoszláv vezetők revizionista koncepcióit. Mint internacionalistáknak, okvetlenül aggódnunk kell a testvéri jugoszláv népek sorsa iránt, amelyek önfeláldozóan harcoltak a fasizmus ellen és a győzelem után a szocialista építés útját választották. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kiemelte a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960 novemberében tartott moszkvai tanácskozásán hozott útbaigazítások óriási jelentőségét a munkás- osztály liártja összetartásának további megszilárdítása szempontjából. Ezek az útbaigazítások elengedhetetlennek nyilvánítják minden párt részére a kollektív módon hozott közös határozatok teljesítését és minden olyan akció megakadályozását, amely megbonthatja a kommunisták sorainak egységét. A szocializmus ták, most pedig helyesebb lenne így mondani: rakétákkal.” Hruscsov azt is hangsúlyozta, hogy ennek vagy annak az országnak harcra kelt népe nem marad egyes-egyedül a világimperializmussal. Oldalán vannak hatalmas nemzetközi erők, amelyek rendelkeznek minden megfelelő eszközzel, hatásos erkölcsi és anyagi támogatás nyújtására. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy a kommunisták ellenzik a forradalom exportját. Mi azonban nem ismerjük el az ellenforradalom exportjának jogát, a nemzetközi csendőr funkciójának betöltéséhez való jogot. A forradalmat indító népek ügyeibe való imperialista beavatkozási kísérletek nem egyéb, mint agresszió, az általános béke fenyegetése. Kötelességünk nyíltan kijelenteni — mondotta Hruscsov —, hogy a kommunisták az ellenforradalom imperialista exportja esetén összefogásra szólítják fel valamennyi ország népeit, mozgósítják erőiket és a szocialista világrendszer hatalmára támaszkodva döntő ellenállást fejtenek ki a szabadság ellenségeivel, a béke ellenségeivel szemben. „Egyszóval: amilyen az adjisten, olyan a fogadjisten!” A legutóbbi hónapokban az imperialisták tudatosan veszélyes — folytatta Hruscsov. — Nem arról van szó, hogy a szocializmus egyoldalúan szereljen le az imperializmus előtt és viszont, hanem arról, hogy egyetemesen mondjunk le a fegyverekről, mint a vitás nemzetközi problémák megoldásának eszközéről. Igen nagy jelentőségű a béke megőrzése és megszilárdítása szempontjából a második világháború maradványainak felszámolása. Mi ma is hajlandók vagyunk arra, hogy a nyugati hatalmakkal helyzet megteremtésére törekedtek Európa közepén. A nemzetközi helyzet kiéleződése közepette — mondta Hruscsov — kénytelenek voltunk megfelelő intézkedéseket tenni, hogy megvédhes- sük hazánkat az agresszorok mesterkedéseitől és megmentsük az emberiséget egy új világháború veszélyétől. Ezeket az intézkedéseket egységesen támogatták népeink, helyesen értelmezték más országok népei, amelyek tudják, hogy a Szovjetunió. sohasem lép elsőnek a háború kirobbantásának útjára. Hruscsov rámutatott, hogy nyugaton most egyesek olyasmit állítanak, mintha a szovjet kormánynak az ország védelme megszilárdítására hozott intézkedések a békés együttélés politikájának feladását jelentenék. A békés együttélés elvei — hangsúlyozta Hruscsov — változatlanul a szovjet külpolitika általános irányvonalát jelentik. — A háborús veszélyt azonban — folytatta Hruscsov — nehéz egyoldalúan elhárítani, miként nehéz eloltani a máglyát is, ha az egyik ember vizet önt a tűzre, a másik pedig olajat. „A nyugati hatalmaknak, amelyeknek nem kevésbé érdekük, mint nekünk, a termonukleáris katasztrófa elkerülése, a maguk részéről szintén keresniök kell a módot a vitás kérdések kölcsönösen elfogadható alapon történő rendezésére.” Az SZKP külpolitikai tevékenységének igen fontos alkotó eleme a karöltve tárgyalások útján keressük a kölcsönösen elfogadható és megegyezésen alapuló megoldást. Gromiko külügyminiszternek az amerikai külügyminiszterrel és az Egyesült Államok elnökével, valamint az angol miniszterelnökkel nemrég folytatott megbeszéléseiről szólva Hruscsov ezt mondta: — Az a benyomásunk alakult ki, hogy a nyugati hatalmak bizonyos megértést tanúsítanak a helyzet iránt, és hajlanak arra, Folytatás a 4. oldalon.) a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt haladó tömegek alkotó tevékenységének eredménye — mondta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy a kommunisták ellenzik az ilyen vagy olyan társadalmi-politikai rendszer erőszakos, mesterséges rákényszerítését más országokra. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Hruscsov —, hogy a szocialista rendszer végeredményben diadalt arat mindenütt, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezt a győzelmet más országok bel- ügyeibe való beavatkozással fogjuk kivívni. „Eszméket nem lehet szuronyokkal szállítani, mint azelőtt mondA nemzetközi munkásmozgalom problémáiról harc az általános és teljes leszerelésért
