Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

2 NÉPŰJSÁg 1961. október 18., szerda Hruscsov elvtárs beszéde ffolytatás as U oldalról.) vei rendelkezik, amely telje­sen elegendő, hogy biztosan megvédjük a szocializmus ha­talmas vívmányait az impe­rialista agresszorok merény­leteitől.” „Azt a tényt, hogy a háborút si­került elhárítanunk és a szovjet emberek és a többi ország népei a békés élet áldásait élvezhetik, úgy kell tekintenünk, mint an­nak a munkának legfőbb eredmé­nyét, amelyet pártunk és Köz­ponti Bizottsága a szovjet állam erejének növelése területén a le­nini külpolitika megvalósítása te­rületén folytatott; mint a szocia­lista országok testvérpártjai mun­ts mondotta Hruscsov, s hozzátet­te, hogy a kapitalizmus az embe­riségre váró, döntésre érett prob­lémák egyikét sem képes megol­dani. ■ A XX. kongresszus óta eltelt Időben újabb fontos lépés tör­tént — a szocialista világrendszer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Az elmúlt évek eseményei meg­erősítették azt a megállapítást is, hogy a jelenlegi korszakban az államok közti háborúk nem elke­rülhetetlenek, hanem elhárítha- tóak. De ha az imperialisták a jó­zan ész ellenére meg meré­szelik támadni a szocialista, országokat és pusztító világ­háború szakadékéba rántják az emberiséget, ez az őrült lépés utolsó lépésük lesz, az egész kapitalista rendszer vé­ge. Hruscsov megállapította, hogy az elmúlt időszak folyamán a szo­cialista világrendszer történelmi fejlődésének fontos szakasza tető- ződött be. így jellemezte ennek a szakasz­nak sajátosságait: „A Szovjetunió hozzálátott a kommunizmus általánosan ki­bontakozó építéséhez: a legtöbb népi demokratikus országban megküzdöttek a gaz­dasági rendszer egyöntetűsé­gének hiányával és befeje­zik a szocializmus felépíté­sét; a szocialista országok között sokoldalúan kibontakozott a test­véri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás. Ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem minden szocialista országban megszűntet­ték a kapitalizmus helyreállításá­nak társadalmi és gazdasági lehe­tőségeit. Az 'új világrendszer nö­vekvő ereje biztosítja, hogy a szo­cialista országok politikai, társa­dalmi, gazdasági vívmányai meg- ingathatatlanok. Az igazán szabad népek együttműködésének kere­tében biztos a szocializmus teljes győzelme.” Hruscsov kiemelte, hogy a szo­cialista világrendszer gazdasága összehasonlíthatatlanul gyorsabb majd kijelentette: A fő dolog most az, hogy lankadatlanul fejlesztve min­den egyes szocialista ország gazdaságát, kivívjuk a szocia­lista világrendszer fölényét a kapitalista rendszer fölött, az abszolút termési volument te­kintve. Ez a szocializmus nagy történelmi győzelme lesz.” Hruscsov így folytatta: „Min­den egyes szocialista ország nem­zetgazdaság-fejlesztési erőfeszíté­seinek egyesítése a gazdasági együttműködés és kölcsönös segít­kájának, az egész világ békesze­rető erői aktivizálódásának ered­ményét” — hangsúlyozta Hrus­csov. Hruscsov emlékeztetett rá, hogy a legutóbbi -években az imperia­listák nemegyszer próbálták láng- ralobbantani egy új háború tűz­vészét, próbára tenni a szocialis­ta rendszer szilárdságát. Hrus­csov kijelentette: a Szovjetunió, valamennyi szocialista ország minden ilyen alkalommal idejé­ben megállította az agresszort. A két rendszer békés versengé­se folyamán ütemben fejlődik, mint a kapita­lizmus gazdasága, majd közölte: a szocialista országok 1960-ban ipari termelésük volumenjót az 1937. évihez képest 6,8-szorosára növel­ték, a kapitalista országok pedig alig két és félszeresére. A szocia­lizmus országainak részesedése a világ ipari termelésében az 1955. évi 27 százalékról 1960-ban mint­egy 36 százalékra emelkedett. A szocialista világrendszer népgaz­daságának fejlődése ipari irány­zatú. „Ez esztendők nagy forradalmi eseményének” nevezte Hruscsov, hogy a mezőgazdaság termelőszö­vetkezetesítése a népi demokrati­kus országok többségében befejező­dött A szocialista szektor részese­dése a mezőgazdasági termőföl­dek egész területén az egész rend­szerben most felülmúlja a 90 szá­zalékot. Ennek eredményeképpen — mondta Hruscsov — megváltozott a társadalom osztályszerkezete, megszilárdult a munkásosztály szövetsége a parasztsággal, meg­szűntek az ember ember által való kizsákmányolásának gazdasági alapjai. A nép erkölcsi és politikai egysége először a mi hazánkban alakult ki, mast ez minden szocia­lista országban erősödik. „A szocialista országok egy­máshoz való lankadatlan test­véri közeledésének folyamata, ez országok politikai és gazda­sági megerősödése az egész szocialista világrendszer meg­bonthatatlan szilárdságának egyik döntő tényezője.” A legutóbbi években — mondta Hruscsov — a testvérpártok ta­pasztalatai életre hoztak egy új formát, a közvetlen termelési együttműködést. Megerősödtek a szocialista államok kollektív szer­ved: a varsói szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. „Teljes joggal beszélhetünk a szabad népek szilárd szocialista közösségének a világ színterén való jelenlétéről.” Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára hangsúlyozta, hogy ség megszilárdítására és kibővíté­sére kifejtett közös erőfeszítések­kel — ez a szocialista világgazda­ság újabb fellendítésének ország­útja.” A szocialista államok hatalmá­nak növelése a béke anyagi és er­kölcsi tényezőinek fokozódását je­lenti. Most már nem lehet a mai idők legfontosabb kérdéseit, mint például a háború és a béke prob­lémáit csupán a kapitalista törvé­nyek hatásának szemszögéből megközelíteni. Most már nem az imperializmus a maga farkas-mo­dorával, hanem a szocializmus a béke és a haladás eszméivel válik a világ fejlődésének döntő ténye­zőjévé. Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára hangsúlyozta, hogy a szocialista világot nem fé­lemlíti meg semmiféle balsze­rencse vagy megrázkódtatás. A belső reakciónak Magyaror­szágon az imperialista erők támo­gatásával megszervezett ellenfor­radalmi lázadása, a Lengyelor­szágban, a Német Demokratikus Köztársaságban történt ellenséges mesterkedések megmutatták, hogy az osztályharc a szocializmus épí­tése időszakában időn kint foko­zódhat és kiéleződött formákat ölthet. Az imperialista mesterkedések­ről nem szabad megfeledkeznünk — mondotta Hruscsov. Hruscsov rámutatott, a nemzet­közi reakció mindinkább arra vesz irányt, hogy kívülről mérjen csapást a szocialista államokra, majd így folytatta: „Természete­sen az imperialisták kalandokba bocsátkozhatnak ugyan, de nincs esélyük sikerre.” Az imperialisták más utakon is hajlandók próbálkozni — folytat­Az elmúlt években — mondta Hruscsov — továbbfokozódtak a kölcsönös ellentétek mind a kapi­talista országokon belül, mind a kapitalista országok között. Gyar­matbirodalmak omlottak össze, a munkásosztály harca és a népeik nemzeti felszabadító mozgalma óriási méreteket öltött. A kapitalizmus rothadásénak általános irányzata kérlelhetetlen erővel tartott tovább. Az Egye­sült Államokat, a kapitalizmus Egyre ingatagabbá válnak az im­perializmus ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai pozíciói. E kontinen­sek forradalmi harca viharosan fokozódik. A legutóbbi hat esz­tendő alatt 28 állam vívta ki po­litikai függetlenségét. Nem szabad azonban megfeled­kezni arról, hogy jóllehet a gyar­mati rendszer összeomlott, marad­ványait még nem számolták fel — mondotta Hruscsov. Hozzáfűz­te, hogy ez esztendők alatt a Szov­jetunió állhatatosan teljesítve nemzetközi kötelezettségeit, segít­séget nyújtott az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen küzdő népeknek. „Egyeseknek ez az ál­láspont nem tetszik. Mit tegyünk! Ilyen a meggyőződésünk”. Hruscsov kijelentette: Mi szív­ből kívánunk sikereket mindazok­nak, akik most harcolnak az impe­rializmus ellen saját szabadságu­kért és boldogságukért. A népek elidegeníthetetlen jogának tartjuk az idegen el­nyomatás megszüntetését és támogatni fogjuk igazságos harcukat. A gyarmati rend­szer el van kárhoztatva és sírhantjába nyírfakarót ver­nek. Ez a népek akarata, ez a történelem menete! A gyarmattartó hatalmak — folytatta Hruscsov — egyenlőtlen szerződéseket kényszerítenek a felszabadult országokra, katonai támaszpontokat létesítenek ez or­szágok területén. Megpróbálják őket bevonni a leigázás újabb tor­ta Hruscsov. — A szocialista tábor gyengítése céljából egymásra pró­bálják haragítani a testvéri orszá­gok népeit, vagy viszályt próbál­nak szítani közöttük, megkísérlik feléleszteni a nacionalista gyűlöl­ködés maradványait, s mestersé­gesen próbálják felszítani a nacio­nalista hangulatot. „A marxista—leninista pártok­ra, a szocialista országok népeire hárul az a nagy történelmi fele­lősség, hogy állandóan szilárdít­sák a szocialista országok nemzet­közi testvériségét, a népek barát­ságát.” Hruscsov kijelentette: ..Bízunk abban, hogy a kapitalizmussal fo­lyó versenyben a győzelem a szo­cializmusé lesz. Hisszük, hogy ezt a győzelmet békés versenyben, nem pedig háború kirobbantásának útján vívjuk majd ki. Mi a különbö­ző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttműködésé­nek álláspontján voltunk és leszünk, s mindent megte­szünk a vüágbéke megszilár­dítására.” Az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára megállapította: bevált a párt XX. kongresszusá­nak az a következtetése, hogy vezető országát öt esztendő alatt a termelés két válságos hanyat­lása sújtotta, s a háború óta négy ilyen visszaesés volt az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok elvesztet­te abszolút fölényét a kapitalista világ termelésében és kereskedel­mében, s most a többi tőkés or­szág között körülbelül azon a he­lyen van. ahol a háború előtt volt Jelentősen gyengült Anglia és Franciaország pozíciója. A legyő­máinak egyikét jelentő katonai tömbökbe. A gyarmati rendszer széthullá­sa következtében létesült álla­moknak csaknem a felét súlyos, egyenlőtlen szerződésekkel vezet­ték félre. A megújított, de nem kevésbé szégyenletes gyarmati rendszer központjában az Ameri­kai Egyesült Államok van. Leg­A politikai függetlenségért folyó harc egyesítette a gyarmati rend­szertől sújtott és közös éld éktől vezérelt összes nemzeti erőket. Most pedig, amikor napirenden sze repel az imperializmus gyökerei­nek kiirtása, a földreform és más megérett társadalmi reformok végrehajtása, egyre szembeszökőb- ben kezdenek megnyilvánulni az osztályérdek-különbségek. A dol­gozó nép széles rétegei éppúgy, mint az imperialistaellenes, anti- feudális forradalom alapvető fel­adatainak megoldásában érdekelt nemzeti burzsoázia tekintélyes ré­sze, tovább akar* haladni a füg­getlenség megszilárdításának és a társadalmi-gazdasági átalakulá­soknak útján. Ez országok kor­mányköreiben azonban akadnak olyan erők is, amelyek félnek a nemzet demokratikus, haladó ré­zött országok közül különösen erősen feltört Nyugat-Németor- szág és Japán. Az imperialista államok között feltámadtak a háború előtti ellen­tétek, és új ellentétek keletkeztek — mondta Hruscsov. Egyre jobban fellángol a harc az angol és a nyugatnémet imperialisták között a nyu­gat-európai uralmi helyzetért. A francia imperializmus az angol imperializmus ellen vívott harcában tegnapi el­lenségére, a nyugatnémet mo­nopóliumra próbál támasz­kodni. Ez a természetellenes szövetség azonban éppúgy, mint az érdek- házasság, mind gyakrabban Fran­ciaország ellen fordul. Nagy ellen­tétek választják el az Egyesült Ál­lamokat Angliától és más impe­rialista államoktól. Ezek az ellen­tétek megmutatkoznak a NATO- ban. és a többi agresszív tömb­ben is. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy az imperialista hatalmak és azok vezetői a nemzetközi feszült­ség enyhülésétől félnek, mert ép­pen a feszültség közepette tákol- hatnak össze könnyebben katonai tömböket, tarthatnak népeket ret­tegésben a szocialista országok részéről képzelt fenyegetések ürü­gyével. Saht Hruscsov kiemelte, a re­akció a szocializmus országai el­len irányuló agresszió útján pró­bál kivezető utat keresni. Ma a fő agresszív mag szerepét az Egyesült Államok tölti be, amely a nemzet­közi reakció központjává vált. Az amerikai imperiálisták szövetség­re lépnek a nyugatnémet milita­ristákkal és revansistákkal, és ve­szélyeztetik a békét és a népek biztonságát. „A mi időnkben azonban az im­perializmus számára már veszé­lyes háborús szellőző-nyílás segít­ségével kivezető utat keresni az ellentétekből”. Hruscsov a nemzetközi felszaba­dító mozgalom széleskörű kibon­takozásáról szólva kijelentette, hogy közelebbi szövetségesének, de ugyanakkor konkurrensének sze­repét is az angol gyarmati rend­szer, valamint a nyugatnémet im­perializmus tölti be, amely kímé­letlenül kiszorítja az angol és a francia monopóliumokat Afriká­ból, valamint a Közel- és Közép- Keletről. Hruscsov rámutatott, hogy tegeivel való további együttműkö­déstől. Ezek magukévá szeretnék tenni a nép harcának gyümölcseit, meg szeretnék fékezni a nemzeti forradalom fejlődését. Ezek az erők a külső imperializmussal és az országukon belül a feudaliz­mussal való megalkuvás irányá­ban haladnak, s diktátort módsze­rekhez folyamodnak. Hruscsov ilyen politika példá­jaképpen Pakisztánra utalt. Pa­kisztán szomorú sorsa — mondta — elgondolkodásra készteti né­hány olyan más ország közvéle­ményét, ahol befolyásos erők fel­dúlják a nemzeti egységet, meg­hurcolják a haladó vezetőket, el­sősorban a kommunistákat. „A kommunistaellen esség útjára térni a nemzeti erők megbontását, az (Folytatás a 3. oldalon;) a kapitalizmus mély erkölcsi vereséget szenvedett valamennyi nép szemében a szocialista világrendszer fejlődésének új szakaszába lépett, a kapitalista országok szüntelenül újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé haladnak századunk hatvanas évei úgy vonulnak be a történelembe, mint az imperializmus gyarmati rendszere teljes széthullásának esztendei a gyarmati elnyomás alól felszabadult országok fejlődésük új szakaszába léptek

Next

/
Thumbnails
Contents