Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

1961. október 15., vasárnap MÉPŰJSÁG 3 Megkezdődött a konzervipari A jövő évben Békéscsaba új ipari létesítménnyel gazdagodik. Itt építik fel ugyanis az ország egyik legkorszerűbb és legnagyobb konzervgyárát. Ez nagy lépést je­lent a város iparosodásában és majdnem másfélezer embernek ad majd kenyeret. A gyár előreláthatóan a jövő év augusztusában üzemelni kezd és az indulás után naponta mintegy 20 ezer üveg konzervet gyártanak, ami több mint háromszorosa a Pósteleki Konzervgyár kapacitá­sának. Ez a mennyiség a gyár bő­vítése folyamán még többszörösé­re emelkedik. A gyár jövendő szakmunkásai­nak képzése már megkezdődött. A Pósteleki Konzervgyárban csak­nem 30 érettségizett leány és fiú tanulja a szakmát. Mivel ennek a gyárnak a felszerelése eléggé korszerűtlen, a tanulók ellátogat­nak a nagykőrösi és a Szegedi Konzervgyárba is, ahol rövidebb- hosszabb ideig dolgozni is fognak, így biztosítják számukra a szak­ma még tökéletesebb elsajátítását. A tanulók jelenleg a naturlecsó tanulók képzése gyártását tanulják. Nagy dupliká- tor-üstökben főzik a lecsót. Elő­ször a 14 százalékosra besűrített paradicsomot öntik az üstbe, majd forrás közben a sót és a cukrot, végül pedig az egyenle­tes szeletekre Vagdalt paprikát. És még az egyik üstből el sem fogy a főzet, már a másikban új­ra elkészül egy „adag”. Egy-egy adag vagy 150 üvegre való. A merőkanál sem áll meg, új­ra és újra belemerül a gyengén fortyogó üst tartalmába, újabb üvegek telnek meg forró lecsóval. Innen nagy vaskosarakban steril­be viszik, ahol 105 fokos hőmér­sékleten 55 percig sterilizálják. Kihűlés után a raktárba szállítják. Látszatra egyszerű ez. A gya­korlatban sem valami ördöngős, csak tudni kell... S hogy tudni fogják, azt biz­tosítja számukra oktatójuk, aki szakképzettségének, tudásának legjavát adja át a tanulóknak. De különben majd elválik a nyáron Nagykőrösön — a szak­vizsgán. Szekeres István HASZNOS TUDNIVALÓK Űj rendelkezés az építőipari tanulóképzésről Az építésügyi miniszter az érdé. kelt szervek vezetőivel egyetértés, ben újra szabályozta az építőipari tanulóképzésre vonatkozó rendel­kezéseket. Az október 1-én életbe­lépett utasítás a többi között ki­mondja, hogy az építőipari szak­munkások utánpótlásáról a jövő­ben elősorban iparitanuló-képzés útján kell gondoskodni. Építőipari tanulónak csak az vehető fel, aki az általános iskola VIII. osztályát elvégezte, egyes szakmákban azon. ban a felvétel érettségihez is köt­hető. A tanulóképzés elméleti és gya­korlati oktatásból áll. Az építő­ipari tanulók á képzés idejére kü­lönböző kedvezményekben (pél­dául ösztöndíj, munka- és védőru­ha, kedvezményes étkeztetés, el­szállásolás, tankönyvek stb.) ré­szesülnek. Az építőipari tanuló- szerződést a vállalat a tanulóval írásban köteles megkötni, amely­ben részletesen fel kell tüntetni a vállalatot, illetve a tanulót meg­illető jogokat, illetve kötelezettsé­geket. Az iparitanuló-szerződést —ha a tanuló fiatalkorú — a szü­lőnek is alá kell írnia. A rendelkezés a továbbiakban részletesen szabályozza, hogy az iparitanuló-időt 1963. szeptember 1-ig bezárólag mely szakmákban kell 3 érne felemelni és külön meghatározza a felvételi korha­tárt és a képzés időtartamát. Érett, ségizett tanulóknál a felvételi fel­ső korhatár egységesen 25 év. Ügy érezte, ha lehetne, legszíve­sebben elhagyná a szobát. — Erősnek kell lennem — lüktetett benne —, ami most jön, az történelem. Tudta, közelebb kellene lépnie az asztalhoz, fesztelenül üdvözöl­nie kellene a mögötte rá váró fér­fit, de képtelen volt megmozdul­ni.’ Schellenberg tekintete mezte­len tőrként fúrta át és az ajtóhoz szegezte. a Walter Schellenberg dúsgazdag zongoragyáros tehetséges, ké­nyeztetett fia volt. Az apának valóságos rögeszméje volt, hogy „ezzel a külsővel, ilyen készségek­kel” politikai pályára kell mennie a valóban rendkívül értelmes, nyúlánk, arányos termetű, szép arcú Waltemek. Az apának pén­ze volt és nem hiába volt Porosz- ország szülötte: lobogott benne a vágy, hogy a pénzhez a rangot, a patinát, az igazán jó társaságba való belépőjegyét is megszerezze. Hitte, hogy a sors őt arra jelöli ki, hogy mindehhez megteremtse az anyagi feltételeket, de magát a feladatot Walternek kell végre­hajtania. Ifjabb Schellenberg egyetértett. Határozottan volt kedve a dolog­hoz. Burokban született, a pénz­hiányt nem ismerte, jóképű volt, értelmes volt, egészséges volt. Vágyai egy irányban, a hatalom országújára terelődtek. De hogyan kezdjen hozzá? A legkézenfekvőbb az volt, hogy jelölteti magát képviselőnek. A papa meglepően fölényesen mo­solygott. — Tudod, mi az üzleti élet egyik legnagyobb titka? Sohasem sza­bad bedőlni a pillanatnyi helyzet­nek. Előre kell nézni, fiam. A pénzemet jórészt ezzel az egyet­len felismeréssel szereztem. Te is így fogod megszerezni az érvénye, sülést. Schellenberg papa felállt a székről, kurta lábaival róni kezdte a szobát és folytatta: — A mi köztársaságunk, Walter, nem lehet hosszú életű. Hogy is fejezzem ki magam? Valahogy... senki sem veszi komolyan. Se itt­hon, se külföldön. Nem vagyok próféta, de egyet tudok: itt vál­tozás lesz, mégpedig nem is olyan sokára. Most már tüzelt az arca, egé­szen a fotelben hátradőlő fiú fölé hajolt és szinte megszállottan sut­togta: — Egy változás egyeseket min­dig a sárba dönt. De másokat felemel! — Ezekre azt mondják: szerencsések. Pedig a hülyék mondják azt. Mert ezek nem sze­rencsések, hanem egyszerűen jó- szeműek. Meg tudták látni az irányt — és időben arra mentek. Az öreg Schellenberg afféle „self-made man” volt, fiatal ko­Tanulhatnak, művelődhetnek kedvükre Tsz-ctkadémia az Orosháza-fecskésparti pusztán Olyan Gilde Kálmán taní­tó iskolája az Orosháza-fecskés­parti puszta kellős közepén, mint valami messzire kimagasló erős­ség. Csábít is az összehasonlítás, hiszen a közoktatás kőépülete ta­lán nem az? Talán nem erősség, messzire világító őrtorony, tudást, művelődést sugárzó vár? De bi­zony az, és amikor még nem is tudjuk pontosan, hol, merre talál­juk a szétszórt tanyák között, min­denki, akit csak megkérdezünk, szívesen igazít útba, hiszen jól is­merik az iskolát és a tanítót ezen a vidéken. Talán alig is kerülne olyan fecskésparti, aki nem ott, abban a szép, kimagasodó kőisko­lában tanulta volna meg a betűve­tést, a számolást, a történelmet és mindenféle más, hasznos tudniva­lót. A dűlőút poros, repedezett, erre is szikkaszt, gyötör az aszály, és úgy tűz a Nap, mintha augusztus végét forgatná még csak a nap- tál'. Jólesik a tanítói lakás hűs le­heleté, hangosan köszönünk, de a válasz egyre késik. Pár percen belül kiderül, hogy akit keresünk, nincs itthon, Kardoskútra utazott, tanácsülésre. Sietünk át az egytor- nyú kis faluba, és az Orosháza fe­lől befutó motorvonatnál találko­zunk Gilde Kálmánnal, akinek ügyes, hasznos szervezőereje, nép- szeretetének híre már a járás ha­tárain is túlrepült. Így van, hiszen még Csabán, a TIT megyei szervezeténél érdek­lődtem néhány napja: r — Hol sikerült tavaly különösen jól tsz-akadémia? Ott biztosan már jó tapasztalatok is kerülnek, írni szeretnénk ei'ről. A válasz: Nem könnyű választa­ni, sok ilyen van. De különösen az Orosháza-fecskésparti tsz-aka- démiát ajánlom, oda menjetek ki — mondta a TIT megyei elnöke. Megfogadtuk a taná­csát és nemsokkal azután, hogy befutott az orosházi motoros-vo­nat Kardoskútra, már a tanács­háza szépen berendezett nagyter­mében beszélgetünk Gilde Kál­mánnal, Rajki István tanácsel­rában megismerte a nélkülözést. A világ dzsungel volt számára, ahol minden vad egyetlen felada­ta: erősnek lenni. A többi nem számít. Már ismét sétált és széles mozdulatokkal gesztikulált, — A jövő, fiam, Hitler. Azt kér­dezheted, hogy mondhatok ilyet? Hiszen éppen az előbb mondtam, nőkkel, meg a gyülekező tanácsta­gokkal — a tsz-akadémiákról. — Lanyhán megy még a dolog — mondja egy idősebb elvtárs — most kezdegetjük a szervezést, ez az időjárás elcsúsztatott bennün­ket. Tavaly ilyenkor már... Szóval tavaly ilyenkor már job­ban álltak, de hogy most késnek kicsit, abból sem lesz semmi baj. — Dehogy lesz! — mondja Gil­de Kálmán — különben is a ta­nács v. b. már megtárgyalta a népművelési feladatokat, terve­ket, most már a TIT járási szer­vezetén a sor, velük együtt állít­juk össze a részletes, teljesen ki­dolgozott programot. Tudni kell, hogy a két kardos­kúti tsz-ben, a Kossuthban és a Rákócziban is szerveztek tavaly tsz-akadémiát. A Kossuth-beliek a fecskésparti tsz-klubban jöttek össze meghallgatni az előadáso­kat, a Rákóczi tagjai és a Kossuth néhány tagja — akiknek ez volt közelebb — a községi művelődési otthonba jártak akadémiára. — Nálunk, Fecskésparton tör­tént meg az a kellemes eset — folytatta Gilde Kálmán —, hogy negyven állandó hallgatóval kezd­tük az akadémiát, és egy-két elő­adás után „kénytelenek voltunk” felemelni a létszámot több mint hatvanra, olyan nagy lett az ér­deklődés. Valaki vieeesen meg­jegyzi, hogy ilyen „lemorzsoló­dást” sok helyen örömmel venné­nek, mert ugyebár ez nem is le-, hanem „felmorzsolódás” volt!... kitárni az akadémia állandó hall­gatóságának, résztvevőinek cso­portját. Rajki elvtárs, » tanácselnök em­líti, hogy különösen tetszenek a hallgatóknak azok az előadások, amelyeket filmvetítés kísér. Gilde Kálmán még is jegyzi: — Ez biztos. De kritizálni is kell: sokszor kaptunk olyan fil­met, aminek semmi köze sem volt az éppen akkor elhangzott előadáshoz. Erre az idén nagyon vigyázni kell. Már jelentettem is a TIT-nek. Egyre több tanácstag ér­kezik, hamarosan megkezdődik a tanácsülés. Még néhány szót vál­tunk. — A két tsz elnöke, Csongrádi Pál és Tóth Antall sokat segítenék, hogy az idén is jól, vagy inkább: még jobban sikerüljön a két aka­démia, mint tavaly. Ezt a megállapítást a tanácsta­gok is — akik közelünkben van­nak — helybenhagyólag megerő­sítik. — Így van, segítenek. Tóth An­tal sok előadásra is elment és együtt tanult-vitázott a hallgató­sággal. Ez kell, ez a jó. Délután két óra van. Most mór valóban percek múlva összeül a tanácsülés. ígérettel búcsúzunk: a tsz-akadémia megnyitójára, vagy egy érdekes előadására feltétlenül elmegyünk, és megírjuk, hogy a fecskésparti, kardoskúti tsz-gaz- dák az idén még szívesebben, még keményebb elhatározottsággal lát. nak a tanuláshoz, mint tavaly. A nevetés, a mosoly után újra komolyabb a szó. A tapasztalatok, módszerek rövid, de annál tartal­masabb boncolgatása következik. — Az állattenyésztés tudomá­nya hódít mifélénk legjobban. Eb­ből nem is tarthatunk úgy elő­adást, hogy ne lenne ott minden­ki, ha csak nem akad tényleg va­lami nagyon nyomós elfoglaltsága. De az érdeklődés önmagában nem elég, mert minél jobban kielégül, annál többet kíván, így aztán a szórakoztatás sem marad ki a programból. Jól bevált módsze­rünk az, hogy az előadás előtt — például — megrendezzük a szín­játszócsoport próbáját, ahová már együtt érkeznek a szülők a íiata- ■ lókkal, aztán, aki még nem jutott el odáig, hogy felismerte volna a ta­nulás szükségét, sokszor ©ttmarad a többiekkel, és a végén rendsze- ! rés hallgató lesz. Persze, ezt a módszert inkább az egyszerűbb is. meretterjesztő előadások előtt al­kalmaztuk, de ez is segített kiala­Az ígéret — ugye — kétoldalú. Mi betartjuk, de a tsz-akadémds- ták is betartják, biztos... Arra talán nem is gondolnak már, hogy valamikor régen senki sem várt tőlük ilyen ígéretet, és senkinek sem beszélhettek volna arról, hogy tanulnak, művelődnek, kedvükre. Mit ahogy — most. Sass Ervin VWWVWVWVWIAA/WW' Értesítjük kedves vevőinket, hogy november 1-től 5-ig az árukiadás leltározás miatt szünetel. IJélmagyarországi Papír- és Irodaszerértékesítö Vállalat békéscsabai lerakata. 52803 nem vagyok próféta. Nem, gaz­dasági ember vagyok, éppen ezért tudom. Nézz körül! A nemzeti szó- j cialistáknak mind nagyobb az ap­parátusuk — és ami a lényeg — mind több a pénzük! Valahonnan ennek származnia kell. A mi klubunkban nyílt titok, kik tá­mogatják őket. Megmondhatom neked: Thyssen, Krupp és a töb­biek, érted, a legnagyobbak, a fe­jesek. Ez a döntő öregem. Azonkívül ügyesek is, átkozot­tul ügyesek. Pontosan azt mond­ják, amit a szerencsétlen ostobák tömege hallani akar: aki német, mind egyenlő, de aki német, a legkülönb a világon. A legolcsóbb dolog. És a leghatásosabb. Végy hozzá egy kis támadást a munka- nélküliség ellen, egy kis merész Ígérgetést és kész. Higgyél ne­kem, fiam, ez a recept be fog vál­ni. Egy hét múlva Walter Schellen­berg, a bonni jogi egyetem hall­gatója belépett az SS-be. (folytatjuk) Tsz-ek! Tsz-tagok! Egyéni termelők! Október 1-től a hús- és húsjellegű szerződött sertéseket 100 kg-os súlytól« a zsír- és zsír jellegű sertéseket 120 kg-os súlytól kezdve veszi át az Állatforgalmi Vállalat szerződéses áron. Az ilyen súlyú sertések a lejárati idő előtt is átadhatók, ha a kötéstől számítva 60 nap el­telt. Az átvételi árak változatlanok maradtak. Békés megyei Allatforgalmi Vállalat 496

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents