Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-12 / 241. szám
1961. OKTOBER 12., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM ÉÉKÉS MEGYEI it Ara SO fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! országgyűlés elfogadta a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szélé törvényjavaslatot Szerdán folytatódott az országgyűlés ülésszaka. A szerdai ülésen a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy József né, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Papp János, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Straub Gyula előadó ismertette a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslatot. Utalt arra, hogy a Magyar Nép- köztársaság iskolarendszeréről szóló törvényjavaslattal hatalmas lépést teszünk előre az iskolaügy fejlesztésében. A Horthy-rendszer iskolapolitikája a munkás- és pa_ rasztfiatalság elől elzárta az érvényesülés útját, s rendeletéivel, gazdasági intézkedéseivel igyekezett még azt is megakadályozni, hogy szegényebb szülők gyermekei akár a polgári iskolába is felvételt nyerjenek. Egyébként is a Horthy-rendszer iskoláiban az élettől teljesen elzárt, a természet- tudományokat semmibevevő, kizárólag a múlt örökségein elmélkedő élettelen, „tudományt” próbáltak az ifjúság fejébe verni. Az elmúlt rendszer uralkodó osztályának művelődési monopóliuma a munkásparaszt hatalom létrejöttével megszűnt, s iskolarendszerünk a felszabadulás óta hatalmas fejlődésen ment keresztül. Hogy most mégis szükség van ennek az európai, sőt világviszonylatban is élen járó iskolarendszernek reformjára, annak kettős oka van — mondotta az előadó. Egyrészt szükség van arra, hogy egy törvényben egységesen lerögzítsük azokat az irányelveket, amelyeket egész oktatási rendszerünkre — az általános iskolától a szakmunkás- képző középiskolán át a főiskoláig és egyetemig — pártunk művelődéspolitikai irányelvei meghatároztak; másrészt rögzítjük azokat az eredményeket, amelyeket szocialista építésünk során az oktatásügy fejlesztésében elértünk, de ugyanakkor a törvény megmutatja a jövő fejlődés irányát is. Az előadó ezután bejelentette, hogy az országgyűlés kulturális bizottságának kibővített ülése a többi állandó bizottság képviselőinek jelenlétében megtárgyalta a törvényjavaslatot, s azt jónak ta_ lálta. A törvényjavaslat iránt nemcsak a parlament bizottságai, hanem egész társadalmunk igen nagy érdeklődést tanúsított. A törvényjavaslatban meghatározott feladatok megoldásához elengedhetetlen a pedagógusok, az állami főhatóságok, a párt- és társadalmi szervezetek, az egész dolgozó nép messzemenő támogatása — mondotta — majd a törvényjavaslatot a kulturális bizottság módosító javaslataival az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Az iskolai oktatás rendszerének továbbfejlesztése megérett társadalmi szükségszerűség A beterjesztett törvényjavaslathoz elsőnek Kállai Gyula, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólt hozzá. Bevezetőül hangsúlyozta, hogy az országgyűlés elé terjesztett új iskolatörvény annak a csaknem kétéves munkának a gyümölcse, amelyet az oktatási rendszer reformjának előkészítésére létrehozott kormánybizottság a pedagógusok, a szülők, a társadalom legszélesebb rétegeinek bevonásával végzett el. Az egy évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott irányelveket oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére széleskörű vitára bocsátottuk, amelyben közel egymillió állampolgár vett részt, sok-sok ezer javaslat és észrevétel hangzott el. A végleges törvénytervezet e vita alapján készült. A törvényjavaslat — szellemét tekintve — kapcsolatban áll a korábbi haladó közoktatási törekvésekkel, azzal a harccal, melyet a magyar közélet haladó alakjai és különösen a haladó szellemű pedagógusok a régi kizsákmányoló rendszer osztálykorlátai által megnyomorított iskolák felemeléséért vívtak. Közvetlen örököse és folytatója a dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaság intézkedéseinek, amelyek — ha rövid időre is — az iskolát a nép birtokába adták, s elkezdték az egységes nyolc- osztályos munkaiskola, s az erre épített 4 osztályos, általános kötelező középiskola és szakmunkás- képző iskola megteremtését. A törvényjavaslat arra a méltán történelminek nevezhető fejlődésre épül, amelyet a magyar oktatási rendszer a fel- szabadulás után elért. 1045-ben létrehoztuk a S osztályos általános iskolát. Ez nemcsak időben, de jelentőségében is egy sorban volt azokkal a nagy fontosságú intézkedésekkel — a földreformmal, a bányák, bankok és nagyüzemek államosításával —, amelyekkel a felszabadult magyar nép hozzálátott új élete kialakításához. De a nép számára csak az államosítás útján lehetett igazán meghódítani az iskolát. Hazánkban 1948-ban államosítottuk az iskolákat. Korábban az általános iskolák 65 százaléka, s a középiskolák 48 százaléka az egyházak kezén volt. Az államosítás óta az ifjúság oktatása és nevelése a szocializmust építő állam feladatává vált. Most már kiadhattuk a jelszót: — Munkás- és parasztfiatalokat a középiskolákba és az egyetemekre! A dolgozó nép fiai előtt szélesre tárultak a középiskolák és az egyetemek kapui: az 1938-as évhez viszonyítva napjainkra mind a középiskolai, mind az egyetemi hallgatók száma közel ötszörösére nőtt. A munkás- és pa_ rasztszármazású fiatalok aránya a középiskolákban az 1938-as 4 százalékról 53,2 százalékra, s az egyetemeken az 1938-as 3,5 százalékról 54,4 százalékra emelkedett. A fel- szabadulás után az alsó-, .közép- és felsőfokú oktatásban tett intézkedéseinkkel — a fasiszta Horthy- rendszer gúzsba kötött iskoláiról és nyomorgó néptanítóiról nem is beszélve — túlhaladtuk és magunk mögött hagytuk bármely kapitalista ország oktatási rendszerét. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről a most elfogadásra ajánlott törvényjavaslattal — amely hazánk történetében először a közoktatás egészét, annak minden láncszemét érinti — azt a célt tűzzük ki, hogy megteremtsük a szocialista társadalom szocialista iskolarendszerét. Az iskolai oktatás rendszerének továbbfejlesztése megérett társadalmi szükségszerűség. Nem véletlen, hogy a szocialista tábor más országaiban is iskolareformot hajtanak végre. A szocialista társadalmi rendszer fejlődésének bizonyos szakaszában megköveteli, hogy a tömegek oktatását és nevelését magasabb színvonalra emeljük, és hozzáigazítsuk ahhoz a nagyarányú ipari, technikai és tudományos fejlődéshez, amely a szocializmus építésének velejárója. Az iskolareform megvalósítása közvetlen hatást gyakorol az egész népgazdaság fejlődésére, elő ''lendíti ? z ipari és mezőgazd rsági ter-1 inelést. A Szovjetunió Kommunis. ta Pártja új programtervezetében kitűzött célok — például az Amerikai Egyesült Államok tálhaladá- sa az egy főre eső termelésben — realitása és a garancia e célok megvalósítására nem utolsósorban abban rejlik, hogy a közoktatás és szakemberképzés te én a' Szovjetunió már maga mögött hagyta a legfejlettebb in periaiista nagyhatalmat is. A mai elsőség az iskoláztatás és szakember- képzés terén holnap az ipar és mezőgazdasági termelés elsőségéhez vezet. Azt, hogy a tudás szerepe megnövekedett, mi is minden területen — az iparban, a mezőgazdaságban, a kulturális életben — nap mint nap tapasztaljuk. Régen például, amíg a mezőgazdaságban több millió kisparcella volt, az 5— 10 holdas kisbirtokos paraszt gazdálkodása teljes mértékben évszázados hagyományokon alapult, sem lehetősége, sem igénye nem volt a mezőgazdasági tudomány alkalmazására. A mezőgazdaság szocialista átszervezése ugrásszerűen megnövelte az igényt az agrártudományok iránt, mert a több ezer holdas szövetkezetek — ha eredményesen akarnak dolgozni — nem folytathatnak csak tapasztalati gazdálkodást. Jellemző, hogy régebben a mezőgazdasági technikumainkat csak nagy erőfeszítésekkel tudtuk úgy-ahogy benépesíteni, az idén pedig két és félszer annyi diák jelentkezett, mint amennyi a mezőgazdasági technikumok első osztályainak befogadóképessége. Pártunk Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány az általános műveltség és a szakmai képzettség nagy szerepét szem előtt tartva, mindent megtesz annak érdekében, hogy felkarolja a tömegek művelődési vágyát és széles, szocialista utat nyisson annak kielégítésére. E munka vezérfonalául a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága művelődési politikája irányelvei szolgálnak. Az oktatási rendszerről szóló törvény elfogadásával újabb jelentős lépést teszünk előre a művelődéspolitikai irányelvek, valamint pártunk VII. Kongresszusa határozatának végrehajtásában. Az oktatási reformterv kiállta a próbát Az országgyűlés az új oktatási törvény tervezetét olyan időben tárgyalja, amikor annak helyessége nemcsak elméleti, hanem már gyekor] a ti téren is bebizonyosodott — mutatott rá a továbbiakban Kállai Gyula. Az 1960/61-es tanév az oktatási rendszer reformjának próbaéve volt. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a reformterv kiállta a próbát: minden elképzelését igazolta az élet. Az a három alapelv, amelyre egész iskolareformunk épül — az élet és az iskola kapcsolatainak megerősítése, a műveltség színvonalának emelése és korszerűsítése, a hatékony kommunista nevelés — osztatlan elismerésre és egyetértésre talált a szülők, a pedagógusok és az ifjúság soraiban. Különösen fontos, hogy az ifjúság széles rétegei is megértették, hogy a reform az ő érdeküket szolgálja, és szívvel-lélekkel támo. gatják. Az üzemekben eltöltött munkában, az iskolai tanműhelyekben, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok földjein, az önkéntes ifjúsági táborokban és más helyeken, ahol a középiskolás diákok és egyetemi hallgatók dolgoznak, ismét és ismét bebizonyosodott, hogy a mi ifjúságunk túlnyomó többsége becsületes, munkaszerető, életvidám ifjúság, az épülő szocializmus ifjúsága, melyre népünk mindig számíthat. Az elmúlt évben választ kaptunk azokra a kételyekre is, amelyekkel egy évvel ezelőtt, az irány, elvek vitái során még találkoztunk. Egyes pedagógusok korábban azt gondolták, hogy a munka bevezetése visszaveti a diákok érdeklődését a humán tárgyak, s általában az elmélet iránt. Ennek pontosan az ellenkezője történt: a diákok érdeklődése nőtt az irodalom, a történelem, a művészetek iránt, s az általános tanulmányi színvonal is emelkedett. A szülők között akadtak olyanok is, akik kezdetben ellenszenvvel nézték, hogy gyermekeik fizikai munkát végeznek; mondván, hogy „az én fiamnak nincs szüksége arra, hogy ilyen fiatalon dolgozzék”. Most már ők is meggyőződtek ró!a, hogy a munka jó hatást gyakorol fiaik és leányaik magatartására, jó irányban formálja jellemüket, növeli ismereteiket az őket körülvevő világról, s minden tekintetben eredményesen járul hozzá nevelésükhöz Némi ellenállással még ma is találkozunk egyes olyan szülőknél, akiknek gyermekei a mezőgazdaságban végzik szakmai gyakorlati munkájukat. Iskolareformunk alapgondolata, a munka és a tanulás összekapcsolása, teljes elismerést nyert. A termelés és a tanulás egybekapcsolása javítja az ifjúság név elését. A munkásosztály mint aktív, közvetlen nevelési tényező jelentkezik az iskolában. 4 munkás máris a pedagógus segítőtársa lett. Az öt plusz egyes tanítási rendszerbe eddig bevont üzemek munkásai féltő gonddal és szeretettel foglalkoznak a reájuk bízott gyerekekkel, Nemcsak a szakma fogásait igyekeznek elsajátíttatni velük, hanem elősegítik emberi, jellembeli fejlődésüket is. A tanú. lók szakmai előrehaladása mellett számon tartják iskolai tanulmányi eredményeiket, érdeklik őket a fiatalok családi körülményei, megkérdezik tőlük, hogyan és hol szórakoznak, kikkel tartanak baráti kapcsolatot. A diákok jelenléte az üzemekben azt is eredményezi, hogy a munkások érdeklődése (Folytatás a 2. oldalon.)
