Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-12 / 241. szám

2 N ÉPÚJ S Á G 1961. október 12., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) egyre növekszik a tanulás iránt, másrészt üzemi munkájukat is igyekeznek jobban, felelősségtelje­sebben elvégezni, mert érzik, hogy magatartásuk példa lehet a fiata­lok előtt. A munkások sok lele­ményességgel és ötlettel végzik nevelő tevékenységüket, s úgy fog­lalkoznak a fiatalokkal, mintha sa­ját gyermekeik lennének. Pártunk Központi Bizottsága, a forradal­mi munkás-paraszt kormány, a szülők, a pedagógusok, az egész Az országgyűlés szerdai ülése társadalom nevében az országgyű­lés színe előtt mondok köszönetét azoknak a munkásoknak, techni­kusoknak, mérnököknek, üzem­igazgatóknak, párttitkároknak, azoknak az iparban és mezőgazda­ságban dolgozó elvtársaknak és barátainknak, akik válóban erőt, időt és fáradságot nem kímélve segítik ifjúságunk oktatását és ne­velését. Az új törvény a tankötelezettséget tíz tanévre terjeszti ki Az ifjúság nevelésének további javítása oktatási rendszerünk re­formjának alapvető feladata. Az iskola az ifjúság második ott­hona. Azt akarjuk, hogy ez a má­sodik otthon — az elsővel, a csa­láddal — a korszerű műveltség, a szakmai ismeretek, s a tudomá­nyos világnézet alapján fejlessze ki a tanulókban a kommunista erkölcsöt, s a legnemesebb embe­ri tulajdonságokat. E reformmal arra törekszünk, hogy fiainkból és lányainkból egyenes jellemű, hatá­rozott, őszinte, munkaszerető, be­csületes, hazáját és népét szerető, szüleit, családját, embertársait tisztelő, melegszívű emberek vál­janak, akik — ahogy a törvény- tervezet mondja — odaadással szol­gálják a szocializmust, a békét, a népek testvériségének ügyét, épí­tik és védik a nép államát. Az új törvény a tankötelezett­séget felemeli, s ezt a hatodik életévtől számított tíz tanévre terjeszti ki. A tankötelezettség kiterjesztése egyrészt azt a célt szolgálja, hogy minden gyermek befejezze az általános iskolát, másrészt pedig szélesíti a tovább­tanulási lehetőségeket. Azok a fiatalok, akik az általános iskola 8. osztályának elvégzése után azonnal nem iratkoznak be sem középiskolába, sem iparitanuló­iskolába, s munkába sem állnak, a kétéves továbbkéző iskolában folytatják tanulmányaikat. Hazánkban évről évre nő azok­nak a fiataloknak a száma, akik az általános iskola 8. osztályának elvégzése után tovább tanulnak. Tavaly az általános iskolát vég­zettek 43 százaléka tanult tovább a közép-, 23 százaléka a tovább­képző-, és 30 százaléka az ipari- tanuló-iskolákban. Az általános iskolát végzettek 96 százaléka te­hát valmilyen formában már to­vábbtanul. Lassan érlelődnek tehát a fel­tételei annak is, hogy a tan­kötelezettséget még jobban ki­terjesszük és bevezessük az általános kötelező középisko­lai oktatást. A legnagyobb változásokat • a középfokú oktatás terén hajt­juk végre. Ez érthető, mert az az ellentmondás, ami a szocialista társadalom egyre növekvő igé­nyei és az oktatási rendszer kö­zött fennáll, a legélesebben a kö­zépiskoláknál jelentkezik. A ré­gi típusú gimnázium már nem fe­lel meg a 14—18 éves ifjúság ne­velése és képzése iránt támasz­tott igényeknek. A középiskola két alapvető típusát akarjuk ki­alakítani: a megreformált gimná­ziumot és a teljesen új szakkö­zépiskolát. A gimnáziumban a ta­nulók valamely szakmában olyan — a heti egynapos üzemi gyakor­latok során szerzett — előképzett­séget nyernek, amelynek birtoká­ban az adott szakmában érettségi után rövid idő alatt magas kul­túrájú szakmunkások lehetnek. A szakközépiskola megteremtése a magyar oktatási rendszerben for­radalmi jelentőségű tény. Ezzel a szakmunkásképzés kö­zépiskolában valósul meg, s ennek eredményeként a szoci­alista munkásosztály szakmai és műveltségi színvonala gyor­san emelkedik. A szakközép- iskolákban a tanulók 4 év alatt érettségit, s egy szakmá­ban teljes képzettséget nyer­nek. A törvényjavaslat a ma műkö­dő középiskolák között felsorol­ja a technikumokat is. A techni­kumok létrehozása tíz évvel eze­lőtt a kulturális forradalom fon­tos vívmánya volt és megtette az első lépést a termelés és a tanu­lás összekapcsolására, s így utat mutatott a szocialista iskolarend­szer megteremtéséhez. A techni­kumok az elmúlt 10 év alatt több ezer fiatalt neveltek. Közülük so­kan kiváló szakemberek lettek, akik szocialista iparunk parancs­noki posztjain áldozatos és ered­ményes munkát végeznek. A fej­lődő ipar és mezőgazdaság igé­nyeit azonban a középfokú techni­kusképzés ma már nem elégíti ki. Ezért tartalmazza a törvényjavas­lat a tecnikusképzés továbbfej­lesztését és főiskolai szintre eme­lését. Az elmúlt évben megkezd­tük a felsőfokú technikumok lét­rehozását is. Jelenleg 2 ipari és 16 mezőgazdasági felsőfokú tech­nikum van az országban, ame­lyek vagy máris működnek vagy pedig a közeli hetekben kezdik meg működésüket. A népgazdaság egyre növekvő igényei megköve­telik, hogy mindenütt, ahol a leg­fontosabb feltételek, tehát első­sorban oktatók vannak, az egye­temek, a tudományos kutatóinté­zetek mellett, ipari és mezőgaz­dasági nagyüzemekben felsőfokú technikumokat hozzunk létre. Egyetemeink alapvető feladata a kommunista szakemberképzés A népgazdaságnak évről évre növekvő számban van szüksége kommunista szakemberekre. Jól­lehet, ma népgazdaságunkban nagy számban dolgoznak és mun­kájuk nyomán közmegbecsülés­nek örvendenek a nem kommunis­ta értelmiségiek, a társadalom szocialista fejlődését, s az ebből adódó követelményeket figyelem- bevéve a ma egyetemre kerülő és ott tanuló fiataloktól teljes joggal várjuk el, hogy mindent megte­gyenek, hogy kommunista szak­emberekké váljanak. Éppen ezért azoknak a társadalmi, politikai és világnézeti követelményeknek, amelyeket a szocializmust építő nép a saját értelmisége iránt tá­maszt. E célok elérése érdekében a törvényjavaslat egyetemeinket és főiskoláinkat, azok oktató-nevelő­munkáját is közelebb akarja hozni az élethez, a szocialista építőmun­ka gyakorlatához. Tovább javít­juk az egyetemi felvételi rendszert. Elsősorban azokat vesszük fel az egyetemekre, akik a középiskola befejezése után legalább egy évet gyakorlati munkában töltöttek. Minden szakon növeljük a hallga­tók szakmai gyakorlatainak idejét és szerepét. Tovább emeljük az egyetemek oktató-nevelő és tudo­mányos munkájának színvonalát. Az egyetemekre bízzuk és szerve­zetté tesszük a végzett szakembe­rek továbbképzését a különböző jellegű és időtartamú tanfolyamo­kon. A szakmérnök-, a mérnök- közgazdász-, a szakorvos- és álta­lában az orvostovábbképzés meg­szervezése szakemberképzésünk nagyon fontos vívmánya. Kulturális forradalmunk nagy erdménye a felnőttoktatás há­lózatának széleskörű kiterjesz­tése. Az elmúlt évben a dol­gozók iskoláiban, az esti és le­velező tagozatokon 185 000 em­ber tanult. Az ipar és mezőgazdaság fejlődé­se, a gépek egyre szélesebb körű alkalmazása a felnőttektől is meg­követeli, hogy éljenek a társa­dalmi rendszerünk által nyújtott lehetőségekkel és szüntelenül bő­vítsék szakmai ismereteiket, nö­veljék általános és politikai 'mű­veltségüket. Az Iskolareform hosszú időre szóló célokat állít a kormány és a társadalom elé. Megvalósítása szívós, áldozatkész munkát köve­tel. Az új iskolarendszer kialakí­tását a törvényjavaslat elfogadá­sával még nem tekinthetjük meg- valósítottnak. Az új oktatási tör­vény kijelöli az iskolarendszer fel­építésének kereteit. E kereteket tartalommal kell megtölteni s ez a jövő feladata. Gondoskodni kell az új iskolatípusok megfelelő tanter­veinek és tankönyveinek elkészí­téséről. Ennek során meg kell megszüntetni. A túlterhelés meg­szüntetését a pedagógus úgy se­gítheti elő, ha úgy tanít és ma­a tanulók * ***** rtUtf. FZJZLS fi“Ä egyaránt nyomja. A túlterhelés­nek a tantervi és tankönyvi okok mellett pedagógiai és módszertani okai is vannak. Nemcsak a tan­anyag túlméretezettsége okozza a túlterhelést. Ha vannak még pe­dagógusok, akik a feladatukat ab­ban látják, hogy feladják és visz- szakérdezzék a leckét, a tankönyv lehet akár csak 25 oldal terjedel­mű, a túlterhelést még sem lehet az órán megértsék és elsajátítsák. Kállai Gyula ezután arról be­szélt, hogy az oktatási irányelvek országos vitája nagy nemzeti mozgalmat bontakoztatott ki az iskola megsegítése érdekében. Az elmúlt évben például - a társada­lom több mint 120 millió forint­tal segítette az iskolaépítést, mű­helyek és szertárak fejlesztését. A társadalom segítsége nélkülözhetetlen a reform megvalósításához Az oktatás, a nevelés és a szak­emberképzés társadalmi támo­gatása hasznos formájának bizo­nyult a társadalmi ösztöndíjrend­szer. A társadalom és az iskola kap­csolatainak megszilárdításában döntő szerepük van a tanácsok­nak'. Az általános iskolák és ma már a gimnáziumok közvetlen irányítása is a tanácsokra tar­tozik. Ezt a munkát nem lehet a tanács művelődési osztálya „reszort”-feladatának tekin­teni. Ott járnak el helyesen, ahol az iskola munkájával a tanács egésze foglalkozik. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tegye az ifjúság sorai­ban végzett munkája központi feladatává az oktatási rendszer re­formjában foglalt képzési és ne­velési célok megvalósításának elő­segítését. Az iskola és a társadalom leg­közvetlenebb kapcsolatát a peda­gógus és a szülő, az iskola és a szülői munkaközösség alkotja. Elismeréssel adózunk a magyar nők országos ta­nácsának, amely odaadó, lelkes munkát végez. A szülői munkakö­zösségek tevékenységét az iskola alapvető oktatási és nevelési cél­kitűzéseinek megvalósítására kell irányítani. A törvényelőkészítő viták so­rán állandóan hangoztattuk, hogy oktatási rendszerünk továbbfej­szüntetni a túlterhelést, amely ma lesztésének középponti alakja a pedagógus. Ha ez a megállapítás igaz volt a reform előkészítése és kidolgozása időszakában, százszo­rosán igaz most, amikor a reform végrehajtásáról van szó. A társadalom segítsége nél­külözhetetlen a reform meg­valósításához, de a szocialista iskola megteremtésének fő feladatai a pedagógus vállaira nehezednek. Az a nagy munka, ami az egész nemzet életére hat — végső soron rajtuk áll vagy bukik. Az iskolareform törvénnyé- emelésének napján bizalommal, nagy megbecsüléssel, forró elv­társi, baráti szeretettel üdvözöljük hazánk minden nevelőjét. (Nagy taps.) A párt, a kormány, a ma­gyar országgyűlés, az egész ma­gyar nép nevében köszönjük ne­kik azt az áldozatos, nagyszerű munkát, amit az iskolareform megvalósításáért, ifjúságunk szo­cialista neveléséért végeznek. Né­pünk legdrágább kincsét, jövőjét: az ifjúság nevelését bízza a peda­gógusokra. Nem lehet magaszto- sabb és szebb életcél, mint eleget tenni e feladatnak, s eredménye­sen oktatni és nevelni, szocialista emberré formálni hazánk ifjúsá­gát. Ez megköveteli a pedagógu­soktól, hogy szüntelenül képezzék magukat, ismerjék szaktárgyuk és a pedagógia legújabb eredmé­nyeit; világnézetben és kulturá­lis ismeretekben együtt haladja­nak az általános fejlődéssel. (Folytatás a 3. oldalon.) HARMATH - RÉTI: II. Az 1026-os ügynök ötlete a egyetemeink alapvető feladata kommunista szakemberképzés. Olyan mérnökökre, orvosok­ra, közgazdászokra, jogászok­ra, agrármérnökökre, peda­gógusokra és más gyakorlati szakemberekre van szüksé­günk, akik jól ismerik szak­májukat, s azt a gyakorlatban tudják alkalmazni, képesek arra, hogy az ipar, a me­zőgazdaság, a kereskedelem, a kultúra terén az élenjáró eljárá­sok és módszerek meghonosítói le­gyenek, s megfeleljenek mind (4.) 1939. szeptember 1... A férfi kéjesen hátradőlt a ké­nyelmes bőrülésen. Jobb lábát feljebb engedte a gáz­pedálról, a „direktből” visszakap­csolt a hármas sebességre, a ki­lométeróra az eddigi 70-ről 40-re ugrott. Egy pillanatra elengedte a volánt, rágyújtott, élvezettel ere­gette a füstöt és közben dúdolt. Szénásszekér döcögött szembe vele, a tetején öreg paraszt, mö­götte, vasvillák és kaszák között, fejkendős asszony. „Véres harcok hajnalán, búcsú­zom én szép hazám” — hangzott fel a Mercedesben, a motor hang­ját most túlharsogva a Faust Va- lentinjének búcsúja. Az öreg a szeme sarkából ráné­zett a mellette elsuhanó szürke fejéről és a hátsó ülésre vágta sli­des sapkáját, tovább cigarettázott, tovább énekelt és gyönyörködve bámulta a nyárutói napfényben fürdő tájat. Baloldalt gondozott szántóföldek álltak sorfalat, mel­lettük, mint két kifeszített húr, sínpár csillant a mindent elárasztó gazdag fényözönben. Jobbra a Vltava hömpölygött egykedvűen, méltóságteljesen, a hátán kis csó­nakok, fürge fehér hajók igyekez­tek felfelé, vagy vitették magukat az árral. Partján zöldre, barnára mázolt weekend-házikók, előttük a smaragdzöld gyepen bronztestű fiúk és lányok hevertek. És túl a folyón — megannyi komor ékszer — lovagvárak néz­tek le a hullámokra, századok és századok óta már. A féri! megtörölte szemüvegét, ruzsoló hangja hirtelen egy má­sodperc töredékére megszűnt. A férfi jobb lába szinte rázuhant a gázpedálra, a motor felberregett, de új, szokatlan hangon, „köpköd­ve”, rángatva. Ezt is csak néhány percig, aztán csend lett, a kocsit már csak a lendület vitte. A férfi az út széle felé fordította a volánt, fékezett, kiszállt és fel­nyitotta a motorhazat. Eddig olyan határozott, magabiztos volt, ez most egy csapásra eltűnt. Sovány alakja a kocsi fölé magasodott, fi­nom kezeivel tanácstalanul bab­rálta őszülő halántékát, aztán né­hány szerszámot vett elő. Kipucol­ta a gyertyát, megnyomta az ön­indítót, a motor néma maradt. Megnézte a benzint: volt. Széttárta karját, aztán leejtet­te. Vége. Többet nem tudott. Legyintett, leült a fűbe, édessé­get vett elő, majszolni kezdte és az utat nézte. Lassan hátradőlt, szemei lecsukódtak. Motorzúgás ébresztette fel. Nagy, ponyvával letakart Skoda teherautó közeledett. A férfi talp­ra ugrott, az út közepére rohant, és hadonászni kezdett A teherautó megállt. Zömök, bajuszos, szőke kocsira, hallotta a nyitott ablakon újra csökkentette a sebességet és sofőr szállt ki belőle. kiáradó éneket. A lovak közé csa­pott és azt dünnyögte. — Egyeseknek azért még jóked­vük van. Bent a kocsiban a férfi még lej­jebb húzta az ablakot, levette a fütyülni- kezdett. A Tannhäuser- ből. — Ilyen várok tövében ösztön- szerűen Wagnert fütyül az ember — mosolyodott el. A kiséret, s a mo­tor eddig szépen, egyenletesen du­— Bocsánatot kérek — mondta a Mercedes utasa határozatlanul — beszól németül? — Szerencséje van — morgott á teherautó overallos vezetője — beszélek. Mi a hiba?

Next

/
Thumbnails
Contents