Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

II 1961. október 10., kedd NÉP ÚJSAG Bucsától Mezőhegyesig Biciklivel a 21. hosszúsági fok mentén A 21. hosszúsági fák összeköti me­gyénk két legtávolabbi pontját: Bucsa határában lép be, Mezőhegyes és Battonya között hagyja el a megyét. Két munkatársunk, Kiss Máté és Varga Tibor a fok mentén, kisebb el­térőkkel végigmennek, hogy megis­merjék az őszi mezőgazdasági mun­kák helyzetét, az embereket és a ke­zük nyomán újuló, átalakuló tájat. Közlekedési eszközül a kerékpárt vá­lasztották, hogy az elhagy atottabb dűlőutakat is bejárják. Ügy bocsá­tottuk útnak őket, hogy kísérjék figyelemmel a termelőszövetkezeti birtokon az emberek versenyt bíró ütemű munkáját, hogyan igyekeznek betakarítani a föld termékeit, vagy jó ágyába fektetik a jövő kenyerét. Az embereken legyen a szemük, akik örömökkel telve, bajokkal küzdve élik napjaikat. Ügy bocsátottuk el őket, hogy mindenről híven számol­janak be olvasóinknak. S ma már közre is adjuk az útjukról szóló első beszámolót. A tűzkeresztség Amikor elköszöntünk kollégá­inktól, felelős szerkesztőnk vicce­sen ugyan, de komolyan figyel­meztetett bennünket: — Aztán nehogy az első vizes­ároknál visszaforduljatok! Megértettük a figyelmeztetést. Nos, a tűzkeresztségen már át­estünk. Bucsára, kiindulópontunk­ra gépkocsival mentünk. Nagyon figyelmes volt a gépkocsivezető, amikor leszedtük a kocsiról ke­rékpárjainkat. Aggódóan köszönt el tőlünk: — Viszontlátásra, Csabán... de ennivalót tetszettek hozni ma­gukkal? Nem hoztunk, s elköszöntünk. Ö visszasietett, s elporzott Fü­zesgyarmat felé. Persze, az olvasó most azt hi­szi, hogy mi meg rögtön belevág­tuk magunkat az élet forgatagába, s gyűjteni kezdtük riportjaink­hoz az adatokat. Öh, bár csak így lett volna! Egyszerűen kép­telenek voltunk munkához látni. Sem a rutin, sem a terv nem segített bennünket. Álltunk a ta­nácsháza előtt „meztelenül”, gon­dolatok nélkül. S a tanácstalansá­got „fűtötte” bennünk az is, hogy ebédidő miatt nem találtunk sen­kit a tanácsnál. Azaz, mégis: Idős bácsi szólított meg bennünket: — Az elvtársak keresnek vala­kit? — Keresnénk, bátyám, de úgy látjuk, nem találunk senkit... — Nem bizony, mert ebédidő van. Most csak én vagyok itt! Kihúzta magát, s értésünkre adta, hogy ő ugyan nem tud hi­vatalos dolgokban felvilágosítást adni, de nagyon szívesen szóval tart bennünket, ha nekünk is úgy tetszik... — Én, tudják, itt vagyok be­osztásban a tanácsnál, én csinál­tam ezt a parkot a székház előtt, s azt mondták a vezető elvtársak, hogy maradjak továbbra is a ta­nács alkalmazásában... Kázmér Lajos bácsi 81 éves. Ahogy megtudtuk, parkőr De ha a község vezetői mást bíz­nak rá, akkor mást csinál. — Tetszenek tudni, ez a falu az enyém is, oszt’ szolgálatjában állok a bucsai népnek... Ha nem izgultunk volna a „té­makeresés” miatt, talán estig hallgattuk volna Lajos bátyán­kat, de valahogy mégiscsak az „élet mélyébe” akartunk jutni. Oda, ahol a „minden” van, ahol eldől a ma és a jövő. Aztán, amikor a gémeskút mel­lett beszélgettünk Hőgye Mihály bácsival, a falu kondásával, meg Szappanos Károllyal, a falu gu­lyásával, aztán Kerekes Sándor­ral, a falu géplakatosával, gyor­san „észhez tértünk”, hogy az elet, a társadalom nem egy egy- begyűjtött „központból”, hanem az emberek cselekedetétől, gondola­tából, lelkesedéséből és akaratá­ból áll. A gulyás azzal fogadott ben­nünket, hogy a falu 150 „háztáji” szarvasmarháját tartja gondjai­ban, s hogy a legelő sajnos elég rossz, „csak sétál a jószág”. Iga­zán jöhetne már egy kis eső. A sertéspásztor, Mihály bácsi is elmondta, hogy mi a jó a disznónak, meg hogy mi a rossz. Sőt! Azt is mondta, hogy a jó kutya többet ér egy rossz bojtárnál, mert „tessék csak ide figyelni!”: — Hé, oda ni, keresd meg! — S az okos kutya ugrott Mihály szavára, hogy igazolja gazdáját. A géplakatosnak is a maga problémája az első. — Megy, megy az „üzlet”, de jobban is mehetne. — Azért csak nem hal éhen... ? — Mit gondolnak, mennyit „fór. galmazok?” — Mondjuk, kétezret havon­ta... —■ Hm... Jó, ha megvan az ezerkettő. s. És elmondja, hogy a tsz-nek is dolgozik, ő maga is tagja az egyik tsz-nek, de hát mégis kevés a munkája. Ügy látszik, az emberek jobban vigyáznak a szerszámokra, mint azelőtt. Nos, minden ember „csak” a maga munkáját tudja, csak arról beszél. Hát akkor az újságíró nem is tudja meg a falu embereinek munkáját, eredményeit, együtt, „összesítve”? Mert mi mégiscsak meg akarjuk „üzenni” az egész megyének, hogy mit csinálnak most a bucsaiak. Mégis van az életnek és a mun­kának „központja”. A falu veze­tői nagyon is figyelmükben tart­ják a problémákat is, meg az eredményeket is. Tessék csak meghallgatni Béres Lajost, a tanácselnököt. Ezt mondta nekünk, amikor délután találkoztunk vele. — A falunk három termelőszö­vetkezetben, és két csoportban dolgozik. Dolgosuk, mert itt van a nyakunkban az őszi munka... Na, hogy is állunk? A vetéstervnek 40 százalékát teljesítettük... Mehet­ne gyorsabban is, de az új vetések a mostani kukoricaföldbe kerül­nek, s ez visszatart bennünket... le kell először tömi. Mennyi lesz a kukorica? — Az Űj Alkotmányban 25 má­zsa. A Kossuthban, sajnos, a na­gyobb részét le kellett silózni, nem volt rá időjárás. Érzi szinte az ember, ha már a mezőgazdasági munkákról van szó, megtudja azt is, mennyire tudnak beleszólni a szarvasi és gyomai járás versenyébe. — Elfogadta valamennyi terme­lőszövetkezetünk, és... hogy mondjam ... nem is leszünk az utolsók. A bucsaiak október 31-ig minden munkával végeznek... — Tehát a betakarítással is, és a vetéssel is? — Ahogy mondják az elvtár­sak! Ezzel is köszöntünk el Bucsá­tól. Hallhat megnyugtatóbbat az újságíró annál, hogy: a bucsaiak nem hoznak szégyent megyénk parasztjaira? Nem! Üljünk, biciklire, indul­junk a 21-es hosszúsági fok men­tén délre. Varga Tibor — Kiss Máté (Folytatjuk) NÉPÚJSÁG-NAPOK WWVv Megduplázódott Reformátuskovácskázán az olvasók száma Pénteken nem sokkal 8 óra után idősebb elvtársak és KlSZ-fiata- lok igyekeztek a községi tanács­hoz. Egy-két aktíva kivételével valamennyien eljöttek, hogy a párt megyei bizottságának javas­latára ellátogassanak azokhoz, akik még semmilyen napilapot, újságot nem járatnak és tovább növeljék megyénk lapjának, a Népújságnak olvasótáborát. A párt aktívái között ott voltak a termelőszövetkezetek, a földmű­vesszövetkezetek, a takarmányelő­állító üzem és más szervek veze­tői, s a kiszisták. Az egésznapos agitációs munka nem volt eredménytelen. Délután 6 órakor, amikor ugyancsak a köz­ségi tanácsnál sor került az an- kétra, vagyis az olvasók és az új­ságíró találkozására, az értékelés során örömmel állapították meg a jelenlévők: ezen az egyetlen nap alatt jóval megduplázódott Refor- mátuskovácsházán a Népújság ol­vasóinak a száma. 200 férőhelyes kísérleti nővendékmarha-sstálló épül a füzesgyarmati Aranykalász Tsz-ben — Tíz év alatt hatvan új épületet emelt tető alá a saját épitőbrigád — Tíz évvel ezelőtt a Sárrét ter­méketlen, szikes talaján alakult a füzesgyarmati Aranykalász Tsz. A vezetőség első dolga volt a közös jószágállomány fej­lesztése, hogy minél több istál­lótrágya jusson a gyenge föl­dekre. Ennek megfelelően ren­dezték be életüket: saját építő­brigádot alakítottak, s hozzálát­tak a romos, tanyasi istállók rendbehozásához, s azóta szin­te gombamódra nőnek ki a földből az új épületek is. Egy évtized alatt mintegy hatvan kisebb-nagyobb ólat, istállót, gondozói lakást, górét és egye­bet építettek. A tízmillió fo­(Delictum. A fegyelmi bizottság tagjai komoran nézték a vádlottat. Az elnök fel­állt és intett: — Mit tud felhozni mentségére? Viola Aladár, a vádlott felállt, lehajtotta fejét és beszélni kezdett. — Mélyen tisztelt fe­gyelmi bizottság! Most, amikor az én fegyelmi ügyemet tárgyalják és ötszörös becsületsértés­sel vádolnak s remegő megbánással állok itt önök előtt, hadd mond­jam el, hogyan is töi> tént. . i Rövid leszek! A történet nem újszerű. Hat éve, tizenegy hónap­ja, három hete és öt napja annak, hogy be­nyújtottam újítási javas­latomat a vállalat illeté­keseinek. Lényege az volt, hogyan lehet egy­két csavar ki-beiktatásá­val, a hengerfalak belső homorításával, a sebes­ségváltó, valamint a vo- 14n teljes kiiktatásával egyszerűen elhasználha- tatlanná tenni a gépko­csikat. Milliókat és mil­liókat lehetett volna megtakarítani a nép­gazdaságnak. Beadtam az újítást és vártam. Na­pokig. Hetekig. — Sem­mi! Utánanéztem. Az újítási felelős helyettese emlékezett a dologra és el volt ragadtatva. Óri­ási ötlet! Az újítási fele­lős megveregette a válta­mat és azt mondta, sze­mélyesen jár ed a cso­portnál, hogy mielőbb az alosztályra, onnan az osztályra, majd pedig a főosztályra kerüljön a nagyszerű, már-már ta­lálmányszámba menő újítás. A vállalatnál el­terjedt a hír: mindenfe­lől biztató, elismerő pil- lintások értek. — Üjabb hónapok múl­tak el. Türelmetlenkedé­seimre csak nyugtató válaszokat kaptam. Megy a dolog a maga útján. Csak nyugalom! Meg kell azt az újítást alapo­san nézni. És egyáltalán, sorja van az ügynek. Van ügymenet is a vilá­gon. — Azután otthon fts .; 8 Először csak a feleségem érdeklődött. Volt valami anyai szánalom a hang­jában .. . Azután a gye­rekek! összesúgtak a hátam mögött. „Talán nem csak a spanyolvi­aszt fedezte fel apu­ka?" i. s — Mélyen tisztelt fe­gyelmi bizottság! Végül is hat év, tizenegy hó­nap, három hét telt el, és én — szánom-bánom most már — kissé türel­metlenül újra csak ér­deklődtem az újításom iránt. És — bízván újítá­som igazában és nagy- szerűségében, az évek során összegyűlt dicsé­retekben és elismerések­ben — azt bátorkodtam megjegyezni: aki vég­eredményben nem érti, milyen nagy dologról van szó, egyszerűen nem normális... Erre az újí­tási felelő® helyettese, az újítási felelő®, a cso­portvezető, az alosztály- vezető, az osztályvezető, főosztályvezető — össze­sen és egyszerre hatan — fegyelmi eljárást indí­tottak ellenem, mert hi­telüket rontottam, bele­gázoltam a becsületük­be, azt állítottam róluk, hogy hülyék .;; — Most mondja meg nekem a tisztelt fegyel­mi bizottság — noha a hülye kifejezést nem is használtam —, honnan tudhattam volna én, hogy ennyire érzéke­nyek és ennyien vannak. DÉR FERENC rintos beruházást meghaladó új épületekben jelenleg többek között 1100 szarvasmarhát, 3820 sertést és minden nagytáb­la sarkára baromfiólat építettek — összesen 34-et —, ahol éven­te az idős, nyugdíjas termelőszö­vetkezeti tagok egymást váltva 35—40 ezer csibét nevelnek fel. A korszerű épületek sokat se­gítettek abban, hogy a füzes­gyarmati Aranykalász Tsz ez évben állattenyésztésből — hiz­lalással és állati termékek ér­tékesítésével együtt — 12 mil­lió forint jövedelemhez jut. Jelenleg egy 200 férőhelyes, kísérleti növendékmarha-istál- lót építenek az Aranykalász tagjai. Az önitatós, takarmá- nyozóval és tej házzal felszerelt istálló padlásán 100 vagonnyi gabonát tárolhatnak. Az érde­kesnek ígérkező épület tervét az Aranykalász Tsz jól képzett, fiatal elnöke. Csató Zsigmond, egykori középparaszt tervezte. Előreláthatólag 1962. áprilisá­ban beköthetik új helyükre a növendékj ószágokat. Rádió- és televízió-műsor SZERDA, 1961. OKTÓBER 11. KOSSUTH RADIO: 4.30 Hírek. 4.35 Vidáman, frissen. 8.10 Operarészletek. 9.00 Nevető irodalomtörténet. 9.20 Já­róka Sándor népi zenekara játszik. 10.00 Hírek. 10.10 Üttörő-híradó. 10.30 Elhangzott műsorainkból. 11.50 Napi­renden. 12.00 Hírek. 12.15 Részletek Farkas Zeng az erdő és Miljutyin Nyugtalan boldogság c. operettjéből. 13.00 Látogató. 13.20 Zongoraművek. 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 14.00 Könnyű zene. 15.00 Hírek. 15.10 Lon­doni levél, 15.30 Szüreti bál. 16.05 Szív küldi szívnek szívesen. 16.30 Egy viet­nami tőkés portréja. 16.40 Makarov: Hős folyó. 17,00 Hírek. 17.15 A maláj! lány. 17.35 Az Ifjúsági Rádiószínpad be­mutatja: Ferkó, a sztár. 18.35 A Szabó— Beamter—Pcge-trió játszik. 19.05 Bach: III. szvit. 19.30 Könnyű zene. 19.54 Jó éjszakát, gyerekek. 20.00 Esti krónika. ?0.25 ősszel a tavon... 21.10 A pa­raszt meg az ördög. 21.40 Liszt-rapszó­diák népi zenekarok előadásában. 22.00 Hírek. 22.20 Ugetőverseny-eredmények. 22.25 Orfeusz. 23.20 Lee Annácska. 23.25 Közvetítés a Búsuló Juhász étterem­ből. 24.00 Hírek. PETŐFI RÁDIÓ: 5.00 Reggeli zene. 8.00 Hírek. 14.15 Kórusok, hangszerszó­lók. 14.40 Orosz nyelvlecke az általános iskolásoknak. 15.00 Zenekari muzsika. 16.00 Hírek. 16.05 Vadfüvek. 16.30 Ope­rettrészletek. 17.10 Hajnali és alkony] elégiák. 17.30 Mirko Dorner gordonká- zik. 18.00 Hírek. 18.05 Orvosi tanácsok. 18.10 Magyar tájak népdalaiból. 18.35 Rádióegyetem. 19.00 Hírek. 19.05 Szó­rakoztató fúvőszene. 19.20 Falurádió. 19.40 Budapesti Zenei Hetek. 21.25 Filmdalok. 21.40 Gyémántrögök rab­szolgái. 22.00 Tánczene. 23.00 Hírek, TELEVÍZIÓ: 18.00 Falusi posta. 18.30 ! TV-világhíradó. 18.45 Tanuljunk oro- ; szül! 19.00 Közvetítés a József Attila ; Színházból: Turandot hercegnő. (Szín­játék két részbep). 22.00 Hírek, \ SZABADSÁG MOZI, Békéscsabai Október 5—11: Rocco és fivéred I—II* r. K. h.: 6, vas.: 4, fél 8. BRIGÁD MOZI, Békéscsaba. Októ­ber 9—11: Déryné. K. h.: fél 6, fél 8; v.: fél 4, fél 6, fél 8. TERV MOZI, Békéscsaba. Október 10—11: Hailálhajó. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. SZABADSÁG MOZI, Gyoma. Októ­ber 10—11: Bolond április. K. h.: 8, v.: 4, 6, 3. TÁNCSICS MOZI, Szarvas. Október 8— 11: Ludas Matyi. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7. BASTYA MOZI, Békés. Október 9— 10: Elloptak egy villamost. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. PETŐFI MOZI, Gyula. Október 5—10: Puskák és galambok. K. h.: 6, 8, v.: 4, 6, 8. ERKEL MOZI, Gyula. Október 9—11: A gleiwitzi eset. K. h.: fél 6, fél 8, v.: fél 4, fél 6, fél 8. VÖRÖS OKTÓBER MOZI, MezőkO- vácsháza. Október 9—11: Vidéki lány. K. h.: 7, v.: 3, 5, 7. béke MOZI, Orosháza. Október 8— 11: Fehér éjszakák. K. h.: 5, 7, v.: 3, 5, 7. PARTIZÁN MOZI, Orosháza. Októ­ber 7—11: 80 nap alatt a föld körül I—II. r. K. h.: fél 6, fél 8, PETŐFI MOZI, Sarkad. Október 9— 11: Két vallomás. K. h.: 8, v.: 4, 6, 8. ADY MOZI, Szeghalom. Október 9—11: A messzi utca. K. h.: 7, v. 3, 5, 7. DÓZSA MOZI, Tótkomlós. Október 9—11: Afrikában jártunk. K. h.: 8, v.: 4t 6, 8. SZABADSÁG MOZI, Vésztő Október 9—11: A csinos férj. K. h.: 7a v.: 5, 7*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents