Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-10 / 239. szám
4 NÉPÚJSÁG 196t. október 18., kedd ÜNNEPI GYŰLÉS az NDK megalakulásának 12. évfordulója alkalmából Humanizmus és A Hazafias Népfront békéscsabai városi bizottsága október 8-án, vasárnap délelőtt 10 óraikor Békéscsabán a városi tanács nagytermében ünnepi gyűlést rendezett a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 12. évfordulója alkalmából. A gyűlésen részt vett Köhn Hermann, az NDK budapesti nagykövetségének kul- túrattaséja. Az ünnepélyesen díszített tanácsteremben igen szép számmal vettek részt a meghívottak. Az elnökségben többek között helyet foglalt Köhn Hermann, Vrbovszky György, az MSZMP városi bizottsága részéről, Kovács Szeptemberben már a gimnázium mind a négy KlSZ-alapszer- vezete megtartotta alakuló gyűlését. Nekünk elsősöknek nagy izgalmat jelentett ez, hiszen még csak egy hónapja ismerjük egy. ynást, s így nehézség volt a vezetőségi tagok megválasztása. Később kiderült, hogy nem is kellett izgulni, hisz a negyedikes kiszis- ták segítségünkre voltak. Különösen Németh Valinak köszönhetünk sokat. Bármit kérdeztünk, kértünk, ő mindig szívesen segített. Az alapszervezet vezetőségébe vidékieket és helybelieket egyaránt választottunk. A vidékieket Földi Mária és Zsótér József képviseli. Az alapszervezet titkára én lettem. Legnagyobb népszerűségnek a gimnáziumban az iskola-rádió örvend. Hetenként egyszer hallhatjuk hangját. Értesülünk a bel. és külpolitikai eseményekről, megtudjuk, mi történt egy hét alatt az iskolában, s mindezt a jól ismert diákhumor, zene fűszerezi. Az osztályok a Mezőhegyesi Állami Gazdaság komló-földjén töltöttek egy hetet és a helyi AlPál, a városi tanács elnöke és Rusznák János, a Hazafias Népfront megyei bizottsága képviseletében. Kendra János, a Hazafias Népfront városi titkára megnyitója után Medgyesi Dezső, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának szervező titkára mondott ünnepi beszédet. Többek között ismertette a jelenleg kialakult németországi helyzetet, beszélt a berlini kérdésről és a békeharcról. Az ünnepi beszéd után felszólalt Köhn élvtárs is, aki röviden tájékoztatta a jelenlévőket az augusztus 13-a után kialakult helyzetről. Elmonkotmány Tsz paradicsomát szüretelték. A munkák után kapott pénz összegéből a nyári szünetben kirándulni szeretnénk menni. KOVACSOVICS ZSUZSANNA Mezőkovácsháza * w Rossz újítás Békéscsaba Utasellátó III. osztályú kiszolgáló helyiségében kezdettől fogva blokkra adták a szeszárukat és a fagylaltot, míg a kiflit, szendvicset, húsféleségeket, tortát, külön az áru- kiadónál kellett fizetni, ez azt jelentette, hogy a kiszolgálás a nagy tömeg esetében is zökkenőmentes volt. Az Utasellátó vezetősége felsőbb rendelkezésre most egy rossz újítást vezetett be, ugyanis egy pénztárnál kell tolongani azért, hogy valaki kiflit vagy szendvicset vásároljon. A vásárlóközönség kéri Békéscsaba Utasellátó vezetőségét, hogy a felsőbb szervnél hathatós indokkal járjon el, hogy a kifli, szendvics, hús- és süteményáruknál a régi, jól bevált rendszert alkalmazza, mely szerint az árukiadónál keljen fizetni, aki egyébként megbízható személy. Nem szabad a becsületes dolgozóknak munkájában kételkedni és az utasok kárára mindenre blokkrendszert bevezetni csak azért, hogy minél nagyobb legyen a tolongás. BOLDIZSÁR GYULA levelező dott néhány példát is arról, hogy milyen nagymértékű volt a csempészés augusztus 13-a előtt. Például a Kelet-Berlinben vásárolt fényképezőgép átcsempészéee után az árából — amikor ismét keleti márkára váltották át a pénzt — öt fényképezőgépet tudtak vásárolni a csempészek. Ez a nagymérvű üzérkedés mintegy. 3 millió márka kárt okozott évenként a Német Demokratikus Köztársaságnak. Az augusztusi intézkedések után ez lényegesen megváltozott és a lakosság is megelégedetten nyilatkozik az azóta kialakult gazdasági helyzetről. A gyűlés után a Hazafias Népfront vendégül látta Köhn elvtársat, majd megtekintették a megyei tanács művelődésügyi osztálya által rendezett politechnikai kiállításit. A kiállításról igen elismerően nyilatkozott Köhn élvtárs. „Itt hagyták”... Munka után sietve mentem az önkiszolgálóvá átalakított Sztálin úti — volt gyorskiszolgáló — boltba, hogy megvegyem a vacsorának valót. Az őszi napfény még ilyenkor is lágyan melegített, s lekerült rólam a ballonkabát. Karomra téve léptem be az ajtón és a táskámmal együtt letettem az erre kijelölt helyre. A bevásárlás után ugyancsak sietve mentem haza, de csak a táskát vettem magamhoz, a kabát ott maradt. Csak másnap vettem észre — amikor a reggeli hűvösben jő a kabát —, hogy nincs ballonom. Nosza lett izgalom, lázas töprengés, hol hagytam és vajon meglesz-e. Izgatottan tértem be a boltba, ahol — kérésemet előadva — mosolyogva fogadtak, s már hozták is a kabátomat, rajta egy kis fehér cédula: „Itt hagyták” felirattal. Kell ehhez kommentár? K. J. Legtöbbször, ha az igazi humanizmusról beszélünk, az emberszeretet legnagyszerűbb megnyilvánulásaira gondolunk, amelyek haladó, forradalmi, társadalomformáló eszmékben és ezeknek megfelelő cselekedetek, ben öltenek testet. Sajnos néha megfeledkezünk arról, hogy a humanizmusnak a hétköznapi életben számtalan apró megnyilvánulása is van, azaz lenne, ha nem mulasztanánk el kinyilvánítani. Itt van például az ismerősök, munkatársak egymáshoz való viszonya, a kölcsönös udvariasság, a tisztelet egymás iránt. Sokszor vétünk ezellen. Egyik ismerősöm nagy humanistának tartja magát, de amikor arról volt szó, hogy főnökét figyelmeztesse, bírálja elkövetett hibái miatt, nem szólt. Miért bántsam? Miért okozzak neki fáj-4 dalmat? Aki dolgozik, hibát is elkövethet. Efféle nézetekkel élve hallgatott a mulasztásokról. A vezető hibái aztán annyira elmélyültek és önteltséggel is párosultak, hogy az illetőt le kellett váltani. Mindez elkerülhető lett volna, ha nem dühöng néhány emberben, köztük ismerősömben is az álhumanizmus. Olyasmi ez, mintha egy vízben fuldoklót nyakára szorított kötéllel akarnánk megmenteni. Az emberek szívesen mondják Békéscsaba színházlátogató kö- .zönsége nagy figyelemmel kíséri és várja már a színház megnyitását. Tudvalévő, hogy színházunkban átépítések vannak folyamatban, de értesülésünk szerint november 3-án megtarthatják évadnyitó előadásukat. A tájélőadások már több hét óta megyeszerte nagy sikerrel folytatódnak. Négy darabbal tájol a színház, ezek közül a soron lévő bemutatókat szer. dán, október 11-én Békésen (Feólhumanizmus magukat humanistának. Próbáljon valaki mást állítani róluk. Előfordul azonban, hogy ugyanaz az egyén, aki gondolkodás nélkül hajlandó a folyóba ugrani, hogy valakit megmentsen, vagy a társadalmi életben közügyekben áldozatos módon tevékenykedik, a buszon vagy vonaton már megfeledkezik magáról, nem, vagy vonakodva adja át helyét az idősebbnek. Esetleg rágyújt, pedig látja, hogy útitársának kellemetlen a füst... Apró emberi figyelmességekre nem mindig vagyunk hajlandóak. Nem gondolunk arra, hogy az igazi tisztelet és megbecsülés a dolgozó ember iránt nemcsak nagy dolgokban kell megnyilvánuljon, hanem kicsinyekben is. Hányszor előfordul a munkahelyeken, például irodákban, hogy valaki nem lényeges, időtöltő fecsegéssel félórákig gátolja a munkatársát az alkotásban. Jóllehet az illető a gyűléseken egymás megbecsüléséről, kölcsönös segítésről beszél... Számtalan ilyen és hasonló apró esetet említhetnénk, melyek kellemetlen perceket jelen, tenek. Ugyanannyi erővel 'több kellemes percet szerezhetnénk egymásnak, csupán azon múlik minden, hogy egy pillanatra se feledkezzünk meg a másik emberről gondoskodni. hér akácok, operett), pénteken Szeghalmon (Pompadour), Eleken (Warrenné mestersége), szombaton Hunyán (Pompadour), Pusztaföldváron (Warrenné mestersége), vasárnap Dombegyházán (Pompadour) és Körösladányban (Warrenné mestersége) rendezik meg. A Hamilton család eímű színmű legközelebbi tájbemutatója október 18-án este Szarvason lesz. Levelekből röviden Gimnáziumunk mind a négy KISZ-alapszervezetében megtartottuk az első, alakuló taggyűlést B. Z. HBiiiiniiiiiiiunisiu Sikeresen folytatódnak a Jókai Színház tájelőadásai DCö í u í t j h í r s, mikor már minden reményem odalett, valahol azt ajánlották, hogy próbáljak szerencsét az árvagyerekeknél... — Hol, tanár néni kérem? — szólalt meg az osztály légyzümmögést is hallató csendjében egy rekedtes fiúhang. — Hát az árvagyerekeknél. Tudjátok, létezik ott Pesten egy gyermekotthon, amelyikben iskoláskorú árvák élnek. Olyan örömmel fogadtak, mint akik régtől ismernek és szeretnek. Hát még amikor megtudták, hogy mi járatban vagyok, hogy az én negyven lányomnak, fiamnak keresek a három napi pesti kirándulás idejére szállást. Mind hozzám tolakodott, hogy az ő hálótermükbe költözzünk majd. Különösen az elsősök voltak aranyosak. Heveskedve közölték, hogy a tanterem padjain is elalszanak, csak hozzájuk menjünk. Nem- is gondoljátok, hogy ezek a kis árvák mennyire vágyjék a szeretet. A gondozó nénik mondták, hogy amikor esténként mesélnek nekik, egy kisebbet mindig az ölükbe vesznek egy kicsit. Mikor elérkezik a „váltás” > ideje, társai egymást lökdösve igyekeznek a helyére. Hiányzik szegénykéknek az anyai szeretet. Minden tekintet a tanár nénin csüggött, minden fül az ő szavait itta. Mikor elhallgatott, az osztály belemerült a meghatódottság szívet ölelő nagy csendjében. A lelkekben kedves, furcsa változásokat szült a „beszámoló”. Balogh Gyurka elhatározta, ha hazaér, nem veti oda csak úgy a szót, hogy „kezicsókolom, mi van ebédre”, hanem átöleli az édesanyját. Wagner Ica úgy döntött, hogy nem jelenti be a kínai radírja eltűnését. A tanár néni ugyanis kijelentette, ha bármi iskolai vétség történik, a pesti kirándulás elmarad. Hátha csak otthon felejtettem a radírt — gondolta —, minek dönt- sem veszélybe az osztályt. Topka Feri ugyanakkor nagy bűntudattal és verejtékezve igyekezett észrevétlenül visszacsúsztatni a törlőgumit az előtte ülő Ica padjába. A szöszi Susák Vera kitervelte, hogyan fogja beosztani úgy a délutánját, hogy ellátogathasson a szomszédban lévő Erzsikéhez, segíteni a tanulásban meg a takarításban, mert Erzsiké anyukája beteg. A rekedtes fiúhang tulajdonosa, a Bodor Laci is döntött magában. Nagy, súlyos elhatározás volt az övé, hiszen egy általa tervezett és szervezett akciót kellett felszámolnia. De megteszi! Tanítás után nyomban. Hogy így helyrejött önmagával, felszabadult szívvel szólalt meg ismét: — Tanár néni kérem? — Tessék, Lackó. — Vinni kéne valamit azoknak a szegény kis árváknak. Mintha mindnyájuk helyett mondta volna, megbolydult az osztály. Áthágva az iskolai fegyelmet, össze-vissza kiabáltak. Mindenki ajánlt valami okos, hasznos módot a kis vendéglátóik megajándékozására. Gondolatban mindegyikük válogatott már a játékai, könyvei között, s a zsebpénzét számolgatta édességre. * Tanítás után Bodor Laci vágtatni kezdett, de nem hazafelé, hanem a kertek alján, le a laposra, ahol a patak mentén húzódó fasor elején izgatottan várta néhány — másik iskolából való — barátja. Mikor elébe szaladtak, s lelkendezve ki. áltatták: — Lesz létránk is! Ügy könynyebben megy! Csak a fiókák vannak a fészekben! Zord tekintete láttán azonban meglepetve kérdezték: — Mi bajod? Bezúgtál? Végignézett társain, majd pillantása fel, a magasba, a fészekig futott. Tekintetében most símogatás csillogott. Aztán ismét társaira nézett, szavai megfellebbezhetetlenül hangzottak: — Fészekrablás pedig nem lesz! — De hiszen te hívtál minket — szabadkoztak amazok értetlenül. — Nektek jó lenne, ha nem volna apukátok, anyukátok? Az első szavakat még „férfias” hangon mondta, de a többi már zokogásba fúlt. Bodor Laci, a „fészek- rablás” hős szervezője és vezetője sarkonfordult és elrohant. • Pestre érve az osztály szorongó szívvel indult a tanár néni vezetésével a szálláshelyre, az árvákhoz. Maguk elé képzelték a bánatos arcocskákat. Az otthon kapujában azonban nagy meglepetés érte őket. Pirospozsgás, életvidám lánykák és fiúcskák rohantak eléjük és ugrottak a nyakukba. Katák egymást. Pillanatok alatt vidám pajtásokká, testvérekké váltak. Bodor Laci arcán a kellemesen csalódottak derűjével lépett a tanár nénihez és bizalmaskodóan súgta: —■ Nem is olyan borzasztó ár* vagyereknek lenni. Nevelőjét valósággal elképesztette a kijelentés. Hirtelen nem is tudott mit válaszolni. Nézte Lackót, aztán az ölelkező, barátkozó többieket, majd tekintete átsiklott a gyermekfejek felett, bele a zajló-zúgó életbe, ebbe az igazán miénkbe: Igen, igen... Laci szavaiban van némi igazság... Az árvaság sem olyan tragikus, mint egykor... A másnap reggel apró eseményei ezt az új igazságot példázták. Az ébredező vendég-gyerekek ágya felől hol innen, hol onnan hangzott meglepetten: „Hová lett a cipőm?” „Jaj! Merre a fogkefém?” „Nézzétek! A villanykörtére van kötve az úttörőnyakkendőm!” „Juj! Vízbe léptem! Valaki teli lavórt tett az ágyam elé!” Aki az ébredezek közül figyelmesen körülpillantott, észrevehette, hogy a hálószoba ajtaja tenyérnyire megnyílik és nevetéssel küszködő, huncút gyermekarcok tűnnek fel a nyílásban, a „szegény kis” árvák. Űj Kezső megpillantották, cagva, boldogan ölelték, csókol-
