Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

4 NÉPÚJSÁG 196t. október 18., kedd ÜNNEPI GYŰLÉS az NDK megalakulásának 12. évfordulója alkalmából Humanizmus és A Hazafias Népfront békéscsa­bai városi bizottsága október 8-án, vasárnap délelőtt 10 óraikor Bé­késcsabán a városi tanács nagy­termében ünnepi gyűlést rende­zett a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 12. év­fordulója alkalmából. A gyűlésen részt vett Köhn Hermann, az NDK budapesti nagykövetségének kul- túrattaséja. Az ünnepélyesen dí­szített tanácsteremben igen szép számmal vettek részt a meghívot­tak. Az elnökségben többek kö­zött helyet foglalt Köhn Hermann, Vrbovszky György, az MSZMP városi bizottsága részéről, Kovács Szeptemberben már a gimnázi­um mind a négy KlSZ-alapszer- vezete megtartotta alakuló gyű­lését. Nekünk elsősöknek nagy izgalmat jelentett ez, hiszen még csak egy hónapja ismerjük egy. ynást, s így nehézség volt a veze­tőségi tagok megválasztása. Ké­sőbb kiderült, hogy nem is kellett izgulni, hisz a negyedikes kiszis- ták segítségünkre voltak. Különö­sen Németh Valinak köszönhe­tünk sokat. Bármit kérdeztünk, kértünk, ő mindig szívesen segített. Az alapszervezet vezetőségébe vi­dékieket és helybelieket egyaránt választottunk. A vidékieket Föl­di Mária és Zsótér József képvi­seli. Az alapszervezet titkára én lettem. Legnagyobb népszerűségnek a gimnáziumban az iskola-rádió ör­vend. Hetenként egyszer hallhat­juk hangját. Értesülünk a bel. és külpolitikai eseményekről, meg­tudjuk, mi történt egy hét alatt az iskolában, s mindezt a jól ismert diákhumor, zene fűszerezi. Az osztályok a Mezőhegyesi Állami Gazdaság komló-földjén töltöttek egy hetet és a helyi Al­Pál, a városi tanács elnöke és Rusznák János, a Hazafias Nép­front megyei bizottsága képvise­letében. Kendra János, a Hazafias Nép­front városi titkára megnyitója után Medgyesi Dezső, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának szer­vező titkára mondott ünnepi be­szédet. Többek között ismertette a jelenleg kialakult németországi helyzetet, beszélt a berlini kérdés­ről és a békeharcról. Az ünnepi beszéd után felszólalt Köhn élv­társ is, aki röviden tájékoztatta a jelenlévőket az augusztus 13-a után kialakult helyzetről. Elmon­kotmány Tsz paradicsomát szüre­telték. A munkák után kapott pénz összegéből a nyári szünetben kirándulni szeretnénk menni. KOVACSOVICS ZSUZSANNA Mezőkovácsháza * w Rossz újítás Békéscsaba Utasellátó III. osztályú kiszolgáló helyiségében kezdettől fog­va blokkra adták a szeszárukat és a fagylaltot, míg a kiflit, szendvicset, húsféleségeket, tortát, külön az áru- kiadónál kellett fizetni, ez azt jelen­tette, hogy a kiszolgálás a nagy tömeg esetében is zökkenőmentes volt. Az Utasellátó vezetősége felsőbb rendel­kezésre most egy rossz újítást vezetett be, ugyanis egy pénztárnál kell tolon­gani azért, hogy valaki kiflit vagy szendvicset vásároljon. A vásárlókö­zönség kéri Békéscsaba Utasellátó ve­zetőségét, hogy a felsőbb szervnél hat­hatós indokkal járjon el, hogy a kifli, szendvics, hús- és süteményáruknál a régi, jól bevált rendszert alkalmazza, mely szerint az árukiadónál keljen fi­zetni, aki egyébként megbízható sze­mély. Nem szabad a becsületes dolgo­zóknak munkájában kételkedni és az utasok kárára mindenre blokkrendszert bevezetni csak azért, hogy minél na­gyobb legyen a tolongás. BOLDIZSÁR GYULA levelező dott néhány példát is arról, hogy milyen nagymértékű volt a csem­pészés augusztus 13-a előtt. Pél­dául a Kelet-Berlinben vásárolt fényképezőgép átcsempészéee után az árából — amikor ismét keleti márkára váltották át a pénzt — öt fényképezőgépet tudtak vásá­rolni a csempészek. Ez a nagy­mérvű üzérkedés mintegy. 3 millió márka kárt okozott évenként a Német Demokratikus Köztársa­ságnak. Az augusztusi intézkedé­sek után ez lényegesen megválto­zott és a lakosság is megelégedet­ten nyilatkozik az azóta kialakult gazdasági helyzetről. A gyűlés után a Hazafias Népfront vendé­gül látta Köhn elvtársat, majd megtekintették a megyei tanács művelődésügyi osztálya által ren­dezett politechnikai kiállításit. A kiállításról igen elismerően nyi­latkozott Köhn élvtárs. „Itt hagyták”... Munka után sietve mentem az önkiszolgálóvá átalakított Sztálin úti — volt gyorskiszol­gáló — boltba, hogy megvegyem a vacsorának valót. Az őszi napfény még ilyenkor is lá­gyan melegített, s lekerült ró­lam a ballonkabát. Karomra téve léptem be az ajtón és a táskámmal együtt letettem az erre kijelölt helyre. A bevásárlás után ugyancsak sietve mentem haza, de csak a táskát vettem magamhoz, a kabát ott maradt. Csak másnap vettem észre — amikor a regge­li hűvösben jő a kabát —, hogy nincs ballonom. Nosza lett iz­galom, lázas töprengés, hol hagytam és vajon meglesz-e. Izgatottan tértem be a bolt­ba, ahol — kérésemet előadva — mosolyogva fogadtak, s már hozták is a kabátomat, rajta egy kis fehér cédula: „Itt hagy­ták” felirattal. Kell ehhez kommentár? K. J. Legtöbbször, ha az igazi hu­manizmusról beszélünk, az em­berszeretet legnagyszerűbb meg­nyilvánulásaira gondolunk, amelyek haladó, forradalmi, tár­sadalomformáló eszmékben és ezeknek megfelelő cselekedetek, ben öltenek testet. Sajnos néha megfeledkezünk arról, hogy a humanizmusnak a hétköznapi életben számtalan apró megnyilvánulása is van, azaz lenne, ha nem mulaszta­nánk el kinyilvánítani. Itt van például az ismerősök, munkatársak egymáshoz való viszonya, a kölcsönös udvarias­ság, a tisztelet egymás iránt. Sokszor vétünk ezellen. Egyik ismerősöm nagy humanistának tartja magát, de amikor arról volt szó, hogy főnökét figyel­meztesse, bírálja elkövetett hi­bái miatt, nem szólt. Miért bánt­sam? Miért okozzak neki fáj-4 dalmat? Aki dolgozik, hibát is elkövethet. Efféle nézetekkel élve hallgatott a mulasztások­ról. A vezető hibái aztán annyira elmélyültek és önteltséggel is párosultak, hogy az illetőt le kellett váltani. Mindez elkerül­hető lett volna, ha nem dühöng néhány emberben, köztük isme­rősömben is az álhumanizmus. Olyasmi ez, mintha egy vízben fuldoklót nyakára szorított kö­téllel akarnánk megmenteni. Az emberek szívesen mondják Békéscsaba színházlátogató kö- .zönsége nagy figyelemmel kíséri és várja már a színház megnyitá­sát. Tudvalévő, hogy színházunk­ban átépítések vannak folyamat­ban, de értesülésünk szerint no­vember 3-án megtarthatják évad­nyitó előadásukat. A tájélőadások már több hét óta megyeszerte nagy sikerrel folytatódnak. Négy darabbal tájol a színház, ezek kö­zül a soron lévő bemutatókat szer. dán, október 11-én Békésen (Fe­ólhumanizmus magukat humanistának. Próbál­jon valaki mást állítani róluk. Előfordul azonban, hogy ugyanaz az egyén, aki gondolko­dás nélkül hajlandó a folyóba ugrani, hogy valakit megment­sen, vagy a társadalmi életben közügyekben áldozatos módon tevékenykedik, a buszon vagy vonaton már megfeledkezik ma­gáról, nem, vagy vonakodva ad­ja át helyét az idősebbnek. Esetleg rágyújt, pedig látja, hogy útitársának kellemetlen a füst... Apró emberi figyelmességek­re nem mindig vagyunk hajlan­dóak. Nem gondolunk arra, hogy az igazi tisztelet és megbecsülés a dolgozó ember iránt nemcsak nagy dolgokban kell megnyil­vánuljon, hanem kicsinyekben is. Hányszor előfordul a munka­helyeken, például irodákban, hogy valaki nem lényeges, idő­töltő fecsegéssel félórákig gátol­ja a munkatársát az alkotásban. Jóllehet az illető a gyűléseken egymás megbecsüléséről, kölcsö­nös segítésről beszél... Számtalan ilyen és hasonló apró esetet említhetnénk, me­lyek kellemetlen perceket jelen, tenek. Ugyanannyi erővel 'több kellemes percet szerezhetnénk egymásnak, csupán azon múlik minden, hogy egy pillanatra se feledkezzünk meg a másik em­berről gondoskodni. hér akácok, operett), pénteken Szeghalmon (Pompadour), Eleken (Warrenné mestersége), szombaton Hunyán (Pompadour), Pusztaföld­váron (Warrenné mestersége), vasárnap Dombegyházán (Pom­padour) és Körösladányban (War­renné mestersége) rendezik meg. A Hamilton család eímű színmű legközelebbi tájbemutató­ja október 18-án este Szarvason lesz. Levelekből röviden Gimnáziumunk mind a négy KISZ-alapszervezetében megtartottuk az első, alakuló taggyűlést B. Z. HBiiiiniiiiiiiunisiu Sikeresen folytatódnak a Jókai Színház tájelőadásai DCö í u í t j h í r s, mikor már minden remé­nyem odalett, valahol azt ajánlották, hogy próbáljak szeren­csét az árvagyerekeknél... — Hol, tanár néni kérem? — szólalt meg az osztály légyzüm­mögést is hallató csendjében egy rekedtes fiúhang. — Hát az árvagyerekeknél. Tud­játok, létezik ott Pesten egy gyer­mekotthon, amelyikben iskolás­korú árvák élnek. Olyan öröm­mel fogadtak, mint akik régtől is­mernek és szeretnek. Hát még ami­kor megtudták, hogy mi járatban vagyok, hogy az én negyven lá­nyomnak, fiamnak keresek a há­rom napi pesti kirándulás idejére szállást. Mind hozzám tolakodott, hogy az ő hálótermükbe költöz­zünk majd. Különösen az elsősök voltak aranyosak. Heveskedve kö­zölték, hogy a tanterem padjain is elalszanak, csak hozzájuk men­jünk. Nem- is gondoljátok, hogy ezek a kis árvák mennyire vágy­jék a szeretet. A gondozó nénik mondták, hogy amikor esténként mesélnek nekik, egy kisebbet mindig az ölükbe vesznek egy ki­csit. Mikor elérkezik a „váltás” > ideje, társai egymást lökdösve igyekeznek a helyére. Hiányzik szegénykéknek az anyai szeretet. Minden tekintet a tanár nénin csüggött, minden fül az ő szava­it itta. Mikor elhallgatott, az osz­tály belemerült a meghatódottság szívet ölelő nagy csendjében. A lel­kekben kedves, furcsa változáso­kat szült a „beszámoló”. Balogh Gyurka elhatározta, ha hazaér, nem veti oda csak úgy a szót, hogy „kezicsókolom, mi van ebéd­re”, hanem átöleli az édesanyját. Wagner Ica úgy döntött, hogy nem jelenti be a kínai radírja el­tűnését. A tanár néni ugyanis ki­jelentette, ha bármi iskolai vétség történik, a pesti kirándulás elma­rad. Hátha csak otthon felejtettem a radírt — gondolta —, minek dönt- sem veszélybe az osztályt. Topka Feri ugyanakkor nagy bűntudattal és verejtékezve igyekezett észre­vétlenül visszacsúsztatni a törlő­gumit az előtte ülő Ica padjába. A szöszi Susák Vera kitervelte, hogyan fogja beosztani úgy a dél­utánját, hogy ellátogathasson a szomszédban lévő Erzsikéhez, se­gíteni a tanulásban meg a taka­rításban, mert Erzsiké anyukája beteg. A rekedtes fiúhang tulaj­donosa, a Bodor Laci is döntött magában. Nagy, súlyos elhatáro­zás volt az övé, hiszen egy álta­la tervezett és szervezett akciót kellett felszámolnia. De megte­szi! Tanítás után nyomban. Hogy így helyrejött önmagával, felsza­badult szívvel szólalt meg ismét: — Tanár néni kérem? — Tessék, Lackó. — Vinni kéne valamit azoknak a szegény kis árváknak. Mintha mindnyájuk helyett mondta volna, megbolydult az osztály. Áthágva az iskolai fe­gyelmet, össze-vissza kiabáltak. Mindenki ajánlt valami okos, hasznos módot a kis vendéglátó­ik megajándékozására. Gondolat­ban mindegyikük válogatott már a játékai, könyvei között, s a zsebpénzét számolgatta édességre. * Tanítás után Bodor Laci vág­tatni kezdett, de nem hazafelé, hanem a kertek alján, le a lapos­ra, ahol a patak mentén húzódó fasor elején izgatottan várta né­hány — másik iskolából való — barátja. Mikor elébe szaladtak, s lelkendezve ki. áltatták: — Lesz létránk is! Ügy köny­nyebben megy! Csak a fiókák vannak a fészekben! Zord tekintete láttán azonban meglepetve kérdezték: — Mi bajod? Bezúgtál? Végignézett társain, majd pil­lantása fel, a magasba, a fésze­kig futott. Tekintetében most símogatás csillogott. Aztán ismét társaira nézett, szavai megfelleb­bezhetetlenül hangzottak: — Fészekrablás pedig nem lesz! — De hiszen te hívtál minket — szabadkoztak amazok értetle­nül. — Nektek jó lenne, ha nem volna apukátok, anyukátok? Az első szavakat még „férfias” han­gon mondta, de a többi már zoko­gásba fúlt. Bodor Laci, a „fészek- rablás” hős szervezője és vezetője sarkonfordult és elrohant. • Pestre érve az osztály szorongó szívvel indult a tanár néni veze­tésével a szálláshelyre, az árvák­hoz. Maguk elé képzelték a bána­tos arcocskákat. Az otthon kapu­jában azonban nagy meglepetés érte őket. Pirospozsgás, életvidám lánykák és fiúcskák rohantak elé­jük és ugrottak a nyakukba. Ka­ták egymást. Pillanatok alatt vi­dám pajtásokká, testvérekké vál­tak. Bodor Laci arcán a kellemesen csalódottak derűjével lépett a ta­nár nénihez és bizalmaskodóan súgta: —■ Nem is olyan borzasztó ár* vagyereknek lenni. Nevelőjét valósággal elképesz­tette a kijelentés. Hirtelen nem is tudott mit válaszolni. Nézte Lackót, aztán az ölelkező, barát­kozó többieket, majd tekintete át­siklott a gyermekfejek felett, be­le a zajló-zúgó életbe, ebbe az igazán miénkbe: Igen, igen... Laci szavaiban van némi igazság... Az árvaság sem olyan tragikus, mint egykor... A másnap reggel apró esemé­nyei ezt az új igazságot példáz­ták. Az ébredező vendég-gyerekek ágya felől hol innen, hol onnan hangzott meglepetten: „Hová lett a cipőm?” „Jaj! Merre a fogke­fém?” „Nézzétek! A villanykörté­re van kötve az úttörőnyakken­dőm!” „Juj! Vízbe léptem! Valaki teli lavórt tett az ágyam elé!” Aki az ébredezek közül figyel­mesen körülpillantott, észrevehet­te, hogy a hálószoba ajtaja tenyér­nyire megnyílik és nevetéssel küszködő, huncút gyermekarcok tűnnek fel a nyílásban, a „sze­gény kis” árvák. Űj Kezső megpillantották, cagva, boldogan ölelték, csókol-

Next

/
Thumbnails
Contents