Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

1961. október 10., kedd népOjság 3 c \ c Akit segítenek — magára talál Végegyházi történet Megkezdődött a földimogyorA-„szüret” Medgyesegyháza környékén Háromezer kiló mogyorót vásárol fel a Békés megyei MÉK Az asszony felkapta a lezárt bo­rítékot, és rohant a postára. Rá­ragasztott egy 60 filléres bélyeget, és útjára küldte a levelet. Ami­kor a küldeményt a címzett kéz­hez kapta, a boríték szélét gyű­röttnek, kopottnak találta, mintha valaki három-négy napig kabátja zsebében hordta volna. A postai bélyegző kelte a gyors munkáról tanúskodik. Így kétség nem fér hozzá, a levelet írója hordhatta magánál. Így indul útjára a Cseh Vendel agronómus elleni vádas­kodás, a tulajdonképpeni végegy­házi történet. De szóljunk előbb a levél írójá­ról, id. Kardos Györgyről. Becsü­letes embernek ismerik, ezért is bízták meg a Szabads g Tsz ellen­őrző bizottságának vezetésével. Munkája ellen eddig nem emeltek szót. A szövetkezet gazdái álta­lában értelmes, jó szándékú és munkaszerető embernek jelle­mezték. Beszéltek körültekintő ellenőrzéseiről, az itt-ott jelent­kező hibák kíméletlen ostorozójá- ról. Most hogy, hogy nem, tüzes patkót rúgott az agronómusra. Hogy miért? Mert a kertészetből kukoricát morzsolni elvitette az öntözőmotort. Abrak nélkül volt a közős jószág Sürgősen cselekedni kellett. Mivel a kertészet motor nélkül maradt, s nem tudtak öntözni, az ott dol­gozók kétségbeestek a terv telje­sítése miatt. Felzaklatták önma­gukat, és kígyót-békát kiabáltak az agronómusra. A levélből olyan ellenszenv sugárzik Cseh Vendel­re, mintha esküdt ellensége lenne a szövetkezeti mozgalomnak. Ki is Cseh Vendel? Harmincon felüli, magas, vállas, mint mon­dani szokták, tagbaszakadt férfi. Szemüveget visel. Végegyházán lakik, s tagja a Szabadság Tsz- nek. Párttag. Kerekes András, a párt községi bizottságának titkára, a Szabad­ság Tsz elnöke jó elvtársnak, munkatársnak ismerte meg. Már évek óta együtt dolgoznak. Kez­detben sok vita, véleménykülönb­ség volt közöttük. Az agronómus ugyanis gyakran ivott. Napokat ült a sarki kocsmában, és csak keveset törődöt a szövetkezettel. Amikor Kerekes elvtárs kiismerte jó tulajdonságait, közöttük jeles szakképzettségét, akkorra a tag­ság előtt már nem sok tekintélye volt Az egész falu róla beszélt. Ko­moly emberek vénasszonyok mód­jára hurcolták nyelvükön, s ahe­lyett, hogy segítő kezüket nyúj­tották volna, hagyták eltávolodni. És már úgy volt, hogy Cseh Ven­del feje felett összecsapnak a hul­lámok, amikor a párt községi bi­zottsága a hóna alá nyúlt. Órákon át vitatkoztak. Szemébe mondták: mit vártak tőle, s ő mit adott. Bí­rálták taggyűlésen, tsz-igazgatósá- gi ülésen, közgyűlésen... És Cseh Vendel magára talált. A kommu­nisták visszavezették őt az életbe. Pusztán az agronómusi tekintély, a jó vezetőnek kijáró köztisztelet megszerzése okozott gondot Ha az emberek közé ment, gyakran gúnyolódtak vele. A há­ta mögött csípős megjegyzésekkel illették, s akik járatlanok, vagy nem ismerik az agronómus mun­kakörét, mélységesen lebecsülték. Naplopónak, a közösség nyakán élősködőnek titulálták. Sokan, mint agronómusnak is ellene for­dultak: „Minek nekünk agronó­mus — mondották — hiszen ér­tünk mi a nagyüzemhez. Az elnök is akkor kapott Kossuth-díjat, Fehér Illés és a többiek kormány­kitüntetést, amikor nem volt ag- ronómusunk, amikor az egykori mezőhegyesi uradalmakban szer­zett tapasztalatokból gazdálkod­tunk.” Ilyen légkörben bizony nehéz megállni. De Cseh Vendel helyt­állt. Felhagyott a túlzott pálinká- zással, és az élet egyre inkább megtanította határozottságra, a közgyűlések, a vezetőségi ülések határozatainak végrehajtására. Nagy és felel ősségiéi j es iskolát járt, míg rátalált önmagára, társadal­mi helyzetére, végegyházi küldeté­sének teljesítésére. Mert komoly emberré vált, napról napra fogó- sabb, tudásához mért feladatokat bírnak rá. — Legutóbb a termelési terv készítésénél, a termelési szerződé­speciális nyomdagépek a Toplitz- tóba?” Olvasói látták a nagybe­tűs, érdekes kérdést és megvették a lapot a válaszért. Természetesein hiába... A választ akkor legfel­jebb sejteni lehetett, tudni nem. Aztán megindult a kommentá­rok áradata. A legtöbb hírmagya­rázó megvallotta, hogy nem érti a dolgot. Hiszen ezért az óriási font­tömegért a semleges országokban töménytelen szükséges dolgot be lehetett volna szerezni annál is inkább, mert — különösen a há­ború végén — >a nácik alapos hiányt szenvedtek csaknem mindenben. Hogy lehet az, hogy Schacht Reichsbankjának ennyi, ráadásul ennyi elsüllyeszrtenivaló fontja maradt a háború végén? — hang­zottak a kérdések, de a válaszok természetesen elmaradtak, akkor még el kellett maradniok. Azután bonyolult tulajdonjogi problémák szövevényébe bonyolódtak a kom. mentárok: kié lesz ez a rengeteg pénz? Az angoloké, mert egy legyőzött ország által birtokolt angol bank­jegyekről van szó? A „Stem” cí­mű lapé, mert az ő expedíciója találta meg a kincset? Nyugat- Németországé, amely olyan sok tekintetben vállalja a hitleri biro­dalom utáni „folytonosságot?” Ausztriáé, mert a Topliz-tó az Osztrák Köztársaság területén van? Még el kellett telnie néhány hétnek, amíg a kíváncsi közvéle­mény feleletet, meglepő feleletet kapott erre a kérdésre is. Közben — igen stílszerűen — a „Stem” kutatói egykori Wehr- macht-kétéltűeket hoztak, ame­lyek szárazon és vízen egyaránt jól használhatók és amelyekkel mind a tavat, mind környékét ku­tatni lehetett. Mert mind több a suttogás arról, hogy a tó környéke is érdekességeket rejt. De marad­junk egyelőre a víznél, amelyből újabb és újabb ládák bukkannak ki. Fontok és iratok. Tervrajzok és névsorok — egy apokaliptikus birodalom bűntetteinek elsüllyesz­tett dokumentumai. S ahogy múl­tak a napok, még a Toplitz körül nyüzsgő újságírók is mind keve­sebb új adatot tudtak meg a ládák tartalmáról, a suttogás mind óva­tosabb és tartalmatlanabb lett. (Folytatjuk) sek kötésénél végzett jó munkát — beszéli róla Szénási Lajos, a szövetkezet párttitkára. Cseh Vendel az utóbbi időben valójában igen sokat segít az el­nöknek. Ott van mindenhol, ahol igénylik szaktanácsát, ahol a köz­gyűlési határozatok megvalósul­nak. Szorgalmas, jól dolgozó ag­ronómusnak kezdik megismerni. Ez az ő igazi arca! Ezek után csak bizalmat, megértést, megbecsülést várhat a szövetkezetbeliektől. Dupsi Károly Medgyesegyháza környékén a könnyű, fekete, televényes tala­jon évtizedek óta meghonosodott és bő termést hoz a földimogyoró. A kiváló mogyorótermesztő-gaz- dák — akik villaszerű családi há­zakat építettek e közkedvelt cse­mege jövedelméből — a termelő- szövetkezetekben nagyüzemi mo. gyorótermesztésre rendezkedtek be. A 12 éve gazdálkodó med- gyesegyházi Béke Tsz-ben példá­ul saját pörkölőgépekkel vará­zsolják élvezhetővé a földimogyo­rót. A medgyesegyházi, puszta- ottlakai, medgyesbodzási és újkí- gyósi termelőszövetkezetek hatá­rában megkezdődött a földimo­gyoró-szüret. A könnyű talajból gumókkal gazdagon megrakott gyökereket szednek ki a szövet­kezeti tagok. A legjobb táblák holdanként 22—24 ezer forint jö­vedelmet hoznak. A Békés me­gyei MÉK ezen a vidéken három­ezer kiló pörköltmogyoró szerző­déses felvásárlására rendezkedett be. Az Orosházi Üveggyár üzembehelyezéséig a szükséges munkaerőt is biztosítják Az épülő Orosházi Üveggyárban I lik arra, hogy Orosházáról az ár­az öntött- és öblösüveggyártást |szág más vidékeire került gépész­mérnökök és kohászok — ameny­egy-egy üzemrészben 1963 máso­dik felében kezdik meg. Munka­erő alkalmazására ettől az idő­ponttól kezdődően, az üzem fejlő­désével párhuzamosan növekvő számban kerül majd sor. A szakmunkások jelentős részét az a 110 ipari tanuló képezi majd, akiket az üveggyár szerződtetett és tanításuk az oros­házi, békéscsabai, valamint a hód­mezővásárhelyi üzemekben törté­nik. Kisebb számban részesülnek elektroműszerészi oktatásban Esz­tergomban, továbbá Szegeden a gépipari, Budapesten pedig az építőanyagipari technikumban. Egyetemi hallgatók is készülnek arra, hogy az üveggyárban he­lyezkedjenek majd el. Azok részé­re, akik tanulmányi szerződés alapján folytatják tanulmányaikat az egyetemen, havonta 400—600, a technikumi tanulóknak pedig 200—400 forint ösztöndíjat bizto­sítanak. Szép számmal jelentkeztek fel­vételre olyan szakmunkások és technikusok, akik a jelenlegi munkahelyükön nem kaphatnak képzettségüknek megfelelő beosz­tást (szervezési és létszám-okok miatt), vagy fejlődésük során szakmailag túlnőttek a jelenlegi munkakörükön. A jelentkezéseket figyelembe is vették. Részükre le­hetővé teszik, hogy 1963 első ne­gyedévében az ország valamelyik működő üveggyárában elsajátít­sák azokat a fogalmakat, amelyek speciálisan az üveggyártással kap­csolatosak. Ezenkívül részt vesz­nek majd az Orosházi Üveggyár gépészeti felszerelésében is, hogy így még jobban megismerjék az automatagépek szerkezetét és mű­ködését. Ehhez a munkához zö­mében lakatosokra és villanyszerelőkre lesz szükség. Alkalmazásukra a gyár építésének és az egyes gyár­egységek üzembehelyezésének sor­rendjében — folytatólagosan — kerül sor. A munkáslétszám 30—40 száza­léka a nők közül kerül ki, akiknek egy része betanított, másik része segédmunkásként dolgozik majd. Felvételükre akkor kerül sor, ami­kor az üveggyártás megkezdődik. Addig a jelentkezéseket sem fo­gadják el. A felsoroltakon kívül az új üzemhez gépészmérnökökre és ko­hászokra lesz szükség, Mód nyí­nyiben szőkébb hazájukba vissza akarnak térni, s ha arra mód nyílik — az üveggyárban helyez­kedjenek el. Egyébként minden munkakör betöltésénél ,az oroshá­ziak és a környékbeliek jelentke­zését vessük elsősorban figyelem­be. Az üveggyár időbeni üzembehe­lyezése szempontjából most az a legfontosabb, hogy az ÉM Ipari és Mezőgazdasági Tervező Irodája az I. ütemtervet december 15-ig, a II. ütemtervet pedig 1962. márciusa A tótkomlósi Haladás Termelő- szövetkezetben 85 holdon termesz­tettek vöröshagymát. A sok mun­kát igénylő növény termesztési gondjait a lányok és asszonyok vállalták magukra. Az ő lelkiis­Rohamosan növekszik gépjár­műveink száma, ami általános fejlődésünk egyik jellemzője. Amikor a gépjárművek számsze­rű növekedéséről szólunk, nem lehet elhallgatni a közlekedési szabályok betartásának fontossá­gát. És persze máris halljuk, hogy többen megjegyzik: „Már megint a közlekedési szabályok...” Mások másként mondják: „Tud­juk, ismerjük a közlekedés sza­bályait... köszönjük a kiokta­tást...” S most mégis azokhoz akarunk itt szólni, akik így véle­kednek, akik kézlegyintéssel in­tik le a közlekedés szabályainak betartására figyelmeztetőket. Meg azokhoz, akik annyira bi­zonygatják, hogy ismerik az or­szágúton való közlekedést. Azzal persze már nem túlságosan di­csekednek, hogy csak éppen nem tartják azt be, hogy lépten-nyo- mon veszélyeztetik mások testi épségét. Mert mi más lenne a többi között az is, amikor este, illetve éjszaka teljes reflektor- fénnyel „húznak el” a velük szemben jövő gépjármű, vagy ép­pen kiskerékpáros mellett. A KRESZ pontosan és szigorú­an meghatározza, hogy szürkület után a kivilágított járműveknek, amikor egymáshoz közelednek, milyen távolságon belül kell csökkenteniük lámpájuk fényét. Vajon betartja-e minden gépjár­művezető a KRESZ-nek ezt a nagyon fontos pontját, melynek figyelmen kívül hagyása, kézle­gyintéssel való elintézése már annyi emberéletet követelt? Saj­előtt elkészítse. Így az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Válla­lat kellő időben kezdhet a mun­kához. Ehhez jelentős segítséget nyújtanak a Békés megyei KISZ- fiatalok, akiknek nevében Baukó élvtárs, a KISZ megyei bizottsá­gának titkára, a gyár alapkő-leté­telénél az építkezés patronálását vállalta. Jövőre KISZ-építőtábor létesül, amelyben a 160—160 főnyi turnusokban érkező lakói részt vesznek az építkezésben. A fiata­lok minden bizonnyal nagy lelke­sedéssel és szorgalommal tesznek majd eleget vállalásuknak. Pásztor Béla meretes munkájuk eredménye: terven felül húsz mázsa hagyma termett holdanként, s a kiváló minőségű, exportra alkalmas vö­röshagyma csaknem másfélmillió forint jövedelmet adott a termelő- szövetkezetnek. nos nem! Az utóbbi hetek tapasz­talataira gondolunk itt. Arra, hogy a nyílt országutakon annyi gépjárművezető — köztük sok „maszek” gépkocsitulajdonos — fütyül a vele szemben jövő jármű biluxolására, fényjelzésére. Esze- ágában sem jár csökkenteni gép­járművének reflektorfényét. S a vakító fény miatt a szembejö­vő gépkocsi, motorkerékpár, vagy éppen kiskerékpár vezetője el­veszti a vezetés irányát, s a kö- vesút szélére kényszerül, vagy a vakító fényt árasztó jármű irá­nyába indul. Persze az említett két eset még csak hagyján. A me­gyei rendőrfőkapitányság közle­kedésrendészeti osztályánál tud­nának csak arra választ adni, hogy a KRESZ előírásának ilyen módon való be nem tartása mi­lyen súlyos vagy éppen halálos szerencsétlenségeket hozott már maga után. S most ismét dívik, hogy or­szágútjainkon a másokkal mit sem törődök nem hajlandók csökkenteni gépjárműveik reflek­torfényét. Még akkor sem, ha azt „kéri” a velük szemben jövő gép­kocsi vagy motorkerékpár veze­tője. Nem ártana — noha ennek so­kan nem örülnének —, ha közle­kedési rendőreink az ilyen gép- járművezetőket komolyan figyel­meztetnék. Mert az országút min­denkié. Azt nem sajátíthatja ki magának senki, még azok sem, akik csak éppen hogy hangosan nem fütyülnek a közlekedés sza­bályaira. Balkus Imre Másfélmillió forint jövedelmei hozott a vöröshagyma Az országutak „lovagjai” l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents