Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

2

NÉPÚJSÁ IS

1961. október 10., kedd

Az országgyűlés hétfői ülése

' (Folytatás az 1. oldalról)

A továbbiakban hagsúlyozta, hogy

az ötéves terv egyik központi feladata a szocialista iparosítás folytatása, elsősorban a nehézipar fejlesztése.

Részletesen kitért az egyes iparágak fejlesztésére, a minőségre, a műszaki színvonal emelésére, s hangsúlyozta: a műszaki fejlődés meggyorsításában döntő szerepe van a dolgozó tömegek alkotó kezdeményezéseinek, amely főként az újítási mozgalomban öli testet. Fokozott támogatást kell nyújtani a feltalálóknak, az újítóknak, minden munkakörben növelnünk kell a dolgozók szakképzettségét, hogy még szélesebb körben kiterebélyesedhessék az újítómozgalom. Az ipari szerkezet megjavításának, a műszaki színvonal emelésének és általában az egész iparfejlesztési terv megvalósításának legfontosabb feltétele a munkásosztály, a műszaki értelmiség munkakedve, alkotókészsége, szorgalma. A pártszervezetek — s velük együtt a KISZ és a többi tömegszervezet — politikai, nevelő- és szervezőmunkájukban tekintsék fő céljuknak annak megértetését az üzemi dolgozókkal:

A termelékenység növelése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé, hogy emeljük az életszínvonalat, előteremtsük a növekvő fogyasztáshoz szükséges árualapokat, s megfelelően továbbfejleszthessük a népgazdaságot.

— Az előttünk fekvő törvényjavaslat elkészítésének egyik alapvető meghatározója volt az az örvendetes körülmény — folytatta Fehér Lajos —, hogy az ötéves terv kezdetére lényegében befejeződött hazánkban a termelőszövetkezetek tömeges, számszerű fejlesztése. A parasztság döntő többsége a nagyüzemi, szövetkezeti szocialista gazdálkodásra tért át.

Ügy gondolom, túlzás nélkül állapíthatja meg a Tisztelt Ország- gyűlés, hogy

a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme a „fordulat éve” óta a legkiemelkedőbb társadalmi, politikai esemény és vívmány hazánkban. Létrejöttek annak a feltételei, hogy a magyar mezőgazdaságot kiemeljük a viszonylagos elmaradottságából, s meggyorsítsuk a mezőgazdasági termelés növekedésének ütemét. A második ötéves terv egyben a mezőgazdasági termelés fellendítésének a programja. Most az a fő feladat, hogy mindenütt jól vezetett, eredményesen gazdálkodó termelőszövetkezetek alakuljanak ki, amelyek mielőbb magas terméshozamokat érnek el, és több árut adnak az országnak.

Az ötéves terv időszakában a dolgozó parasztságnak — egész társadalmunk hathatós segítségével — a következő fő feladatokat kell megoldania:

1. Már a tervidőszak első felében meg kell oldani mindenekelőtt o kenyérgabona-szükséglet hazai termésből való kielégítését, hogy kenyérgabonát ne kelljen többé külföldről behoznunk.

2. A növekvő állatállomány szükségletének kielégítésére szilárd takarmánybázist kell teremtenünk.

3. Erőteljesen fejlesztjük a sertés- és baromfihústermelést annak érdekében, hogy a lakosság egy főre jutó évi húsfogyasztását a múlt évi mintegy 45 kg-ról a tervidőszak végére több mint 53 kg-ra emeljük, és a növekvő exportfeladatokat is megoldjuk.

4. Elsősorban az alföldi borvidéken, tehát a homokon, nagyarányú telepítésekkel nagyüzemi árutermelő, szőlő- és gyümölcs- termelő üzemeket kívánunk létrehozni. A rekonstrukció keretében mintegy 70—80 ezer katasztrális hold szőlőt, továbbá mintegy 110 ezer katasztrális hold új nagyüzemi gyümölcsöst telepítünk.

5. A ma még gyengébben gazdálkodó szövetkezetek megszilárdítása, s vezetésének megerősítése, gazdálkodásuknak a jobbak színvonalára való emelése a párt és a kormány egyik elsőrendű politikai feladata a legközelebbi években. Megerősödésük esetén az eddiginél jóval többet fognak termelni, és több árut tudnak majd adni a népgazdaságnak.

Az állattenyésztéssel kapcsolatban a takarmánykérdéssel foglalkozott.

A törvényjavaslat helyesén szorgalmazza, hogy el kell terjeszteni a takarmányozás korszerű módszereit, mindenekelőtt a keveréktakarmány széleskörű fel- használását. Ennek érdekében már az ötéves terv első felében csaknem 200 korábban leállított malmot szerelnek át abrakkeverék előállítására.

A keverőüzemek jövőre 80 ezer, a tervidőszak végén több mint 200 ezer vagon korszerű, nagyobb termelékenységet biztosító keveréktakarmányt állítanak elő az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek állatállománya részére. Ezzel új iparágat szervezünk hazánkban: az abrakkeverék (sertés-, baromfi-, tehéntáp) ipari előállítását, amelynek etetése magasabb szintre, belterjesebb fokra emeli a nagyüzemi állattenyésztést.

Ezután a munkafegyelem kérdéséről beszélt, hangsúlyozva:

— Támogatjuk az olyan munkaszervezési és ösztönző módszerek alkalmazását, amelyek jó minőségű, szorgalmas munkára serkentik a szövetkezeti dolgozókat, biztosítják a földek jobb megmunkálását, a jószágok jobb gondo-. zását, s ennek alapján nagyobb terméshozamokat, tehát a közös gazdaságok, a szocializmus erősödését szolgálják, s ugyanakkor maguk a szövetkezeti tagok is megtalálják a számításukat.

— A népgazdaság ismert szűkösebb teherbíró képessége szükségessé teszi a termelőszövetkezetben a saját erőforrások maximális félhasználását. Szocialista államunk természetesen ezután is hathatósan segíti a termelőszövetkezeti parasztságot a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság kiépítésében.

A törvényjavaslat 36 milliárd

HARMATH - RÉTI:

forintot — az összes beruházások 17—19 százalékát — irányoz elő a szocialista mezőgazdaság anyagi, műszaki ellátásának javítására, a termelés korszerűsítésére.

A tervidőszakban 37 000 traktort kap a mezőgazdaság. A gépesítés fejlődésére jellemző, hogy míg 1956-ban egy 15 lóerős traktoregységre 358, tavaly 193 katasztrális hold szántó jutott, a tervidőszak végére 112 katasztrális hold szántó jut majd — fokozódik a gépi aratás is. 1956-ban a gabonafélék összterületének 19 százalékát, tavaly 42 százalékát, az idén, a terv első évében pedig 60 százalékát takarítottuk be géppel, az ötéves terv utolsó évében a gépi betakarítás aránya 85 százalékra növekszik.

— A termelés fejlesztésére előirányzott állami és termelőszövetkezeti erőforrásokat okosan, célszerűen kell felhasználni. Főként olyan területekre kell összpontosítani, amelyek a népgazdaság szempontjából a legfontosabbak, és ahol megtérülésük gyorsabb és gazdaságosabb; ilyenek a műtrágyagyárak, az öntözés, a gépesítés, a növényvédelem, a ke- veréktakarmány-gyártás, a sertés- és a baromfitenyésztés, hizlalás stb.

— Az állattenyésztésben — folytatta — bonyolultabb a helyzet, részben azért, mert a nagyüzemi állattenyésztés kialakítása hosz- szabb időt vesz igénybe, másrészt

— beruházási okokból — nem tudunk olyan gyorsan és annyi közös férőhelyet építeni, ameny- nyit kellene. Éppen ezért a tervidőszakban mindvégig jelentős lesz a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelő szerepe, döntően a sertés- és baromfihús-, valamint tej- és tojástermelésben. Ebből a helyzetből következik, hogy a fő feladat a közös állattenyésztés minden erővel való fejlesztése, de emellett vegyük bátran igénybe a háztáji gazdaságok árutermelő szerepét. Törekedjünk arra, hogy a népgazdaság onnét

— a különféle szerződések révén és elsősorban a közös gazdaságokon keresztül — maximálisan megkapja mindazt a terméket, amely az ország ellátásához feltétlenül szükséges.

— Állami gazdaságaink az idén eddigi legnagyobb búzatermés-átlagukat érték el: katasztrális holdanként több mint 16 mázsát. A termelőszövetkezetek búzatermés- átlaga is megközelíti a 11 mázsát. A vártnál jobb .terméseredményként kenyérgabonából szeptember végéig 110 000 vagon gyűlt be a központi készletbe. Ez nagyon jelentős eredmény.

— Hasonló igyekezettel és szorgalommal kell nekilátnunk a jövő esztendei nagyobb gabonatermés megfelelő, gondos előkészítéséhez, ezen az őszön 2 400 000 holdon kell kenyérgabonát vetnünk, tehát a tavalyinál valarfli- vel nagyobb területen.

Alapvető népgazdasági érdek

— és az ország közvéleménye is elvárja —, hogy az állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, gépállomásaink dolgozói a 2 400 000 katasztrális holdat az utolsó négyszögölig bevessék, mégpedig időben, s gondosan előkészített, jó magágyba.

A jövő évi nagyobb terméshozamokat nagymértékben elősegíti, hogy ezen az őszön már több mint 700 000 katasztrális holdon vetünk nagy termőképességű búzafajtákat, jelentős mennyiségű műtrágya felhasználásával. Eddig az időjárás kedvezőtlen volt a vetésre, mégsem szabad tovább várni, hanem minden erőt meg kell mozgatni annak érdekében, hogy a kenyérgabona időben földbe kerüljön!

Továbbiakban Fehér Lajos felhívta a figyelmet, hogy a legszigorúbb takarékoskodást kell bevezetni a takarmányozásban.

— A beterjesztett törvényjavaslat utal a lakosság foglalkoztatásának alakulására az ötéves tervidőszakban — mondotta a továbbiakban. — A keresők száma ez idő alatt mintegy 300 000 fővel nő. A mezőgazdasági ágazatokban foglalkoztatottak száma mintegy 370 000-rel nő, a mezőgazdasági dolgozók létszáma pedig mintegy hetvenezerrel csökken. A tervből az következik, hogy a munkalehetőségek 1965-ig tovább növekednek.

A tervidőszakban — ha lassúbb ütemben is — folytatódik a lakosság átrétegeződése. 1958-ban a keresőknek mintegy 41—42 százaléka, a múlt év végén 36—37 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban; az ötéves terv végén pedig mintegy 33 százaléka dolgozik ott. Ezek a számok is kifejezik, hogy a második ötéves terv éveiben erősödik az ország ipari jellege, s ugyanakkor a termelés korszerűsítésével természetesen a mezőgazdaság szerepe is — más vonatkozásban — megnő. A keresők számának növekedését a dolgozni kívánó nők fokozottabb munkábaállításával, valamint a

munkába lépő fiatalok foglalkoztatásával kell biztosítani. A női keresők aránya 1965-ig általában emelkedik.

A népgazdaság számára fokozott feladatot jelent a munkaképes korú ifjúság továbbtanulásának biztosítása, az elhelyezkedési lehetőségek növelése. A második ötéves terv időszakában a 14 éven felüliek nagy száma tanul tovább. A fiatalok foglalkoztatása azonban így is munkaerőgazdálkodásunk egyik fontos problémája marad. Ennek megoldására — a lehetőségekhez képest — növelni kell a 14—18 évesek foglalkoztatását, csökkentett munkaidővel és más területeken is keresni kell a megoldás lehetőségeit.

— ötéves tervünk nagy, lelkesítő feladatok megoldását tűzi ki célul mind a szocialista iparban, mind a kiépülő nagyüzemi szocialista mezőgazdaságban, mind a kultúra terén. Kit ne lelkesítenének olyan, széles rétegeket közvetlenül érintő célkitűzések, minthogy a tervidőszakban negyedmillió lakást, több mint 4000 osztály- termet építünk, a gyógyintézeti ágyak számát 7600—8000-rel növeljük, a társadalombiztosításba bevontak száma eléri a tízmilliót. Vagy hogy a tervidőszakban 130 ezer darab hűtőszekrényt, több mint 600 ezer darab mosógépet és az asszonyok munkáját nagyban megkönnyítő egyéb háztartási gépeket hozunk forgalomba. Vagy az, hogy 1963 végéig hazánk minden községében kigyullad a villany!

— Az ötéves terv a békés építőmunka, a mindennapos munka terve. Érdemes, lehet és kell is dolgozni érte kommunistáknak és pártonkívüli- eknek, minden becsületes állampolgárnak, az ipari munkásságnak, a parasztságnak, az értelmiségieknek, egyszóval — egész népünknek.

Érdemes és kell is, hogy e nagy célokért összefogjon az ország minden dolgozója, mert azok eredményes megvalósítása a szocialista társadalom felépítésének ügyét szolgálja a Magyar Népköz- társaságban!

A második ötéves tervről beterjesztett törvényjavaslatot az MSZMP és a magam nevében elfogadásra javaslom. (Nagy taps.)

Fehér elvtárs után további felszólalások következtek, majd az országgyűlés egyhangúlag elfogadta a beterjesztett törvényjavaslatot.

Á Toplitz-tó titka i

(2.)

... Felhős volt az ég, eső szemerkélt azon a napon. A munka azonban a rossz idő ellenére sem szünetelt. Az egyik búvár a felszínre bukkant és izgatottan integetett. Lecsatolták fejéről a hatalmas sisakot és csak úgy kirobbant belőle a régen várt kiáltás :

— Ládák!

A kis darut azonnal odavontatták. Lánc csikordult a csigán, aztán csobbant a víz, a búvár újra leszállt, egy ideig dolgozott a mederben — a láncot erősítette a ládához. Rövidesen megrándult a lánc. Ez volt a jel.

— Felhúzni! — kiáltotta a daru. kezelőnek a Stem egyik riportere. Az expedíció részvevői, az újságírók feszülten figyeltek. Nagy pillanat volt.

Egyik sarkával felfelé bukott ki

a vízből az első láda. Azonnal a partra szállították. A riporter, aki hozzálátott, hogy kinyissa, alig tu. dott megmozdulni a körülötte zsúfolódó tömegtől. Akkor már ott voltak az osztrák hatóságok képviselői is. Egy gyorsírónő készen állt arra, hogy vezesse a hivatalos jegyzőkönyvet, felberregtek a fílmfelvevőgépek, felhúzott fényképezőgépek meredtek a ládára és odairányultak a legkülönbözőbb televíziós társaságok kamerái is.

Nagynehezen engedtek a rozsdás eresztékek. Csikorogva nyílt a láda fedele és egymásra rakott, SS-pecsétekkel telenyomott akták tárultak a bámulók szeme elé. Kinyitották az első iratot.

„Arbeitslager. Sachsenhausen” — ez volt a nyomtatott „cégfelirat”. Alatta: „Napló”. És a rövid szöveg: „A szokásos mennyiség ma

Is elkészült. A vezetőség megvitatta, hogyan lehetne növelni a termelést. A tanácskozásról készült jegyzőkönyvet, javaslatunkkal együtt szolgálati úton illetékes helyre juttattam. A 83-as számú fogoly megbetegedett. Azonnal kórházba szállíttattam. Bernhard Kruger őrnagy. 1944. november 18.”

A sachsenhauseni náci koncentrációs tábor 19-es barakkjának iratait egymás után vették jegyzőkönyvbe. Az újságírók most már megértették, miért szervezte a Stem ezt a fantasztikus expedíciót. Úgy látszik, valóban óriási szenzációt rejt ennek a csendes nyugat-ausztriai tónak a mélye.

Hogy rohantak a postára, a tele. ionhoz! Hogy kérték, követelték volna az azonnali, dringend összeköttetést lapjaikkal. De nem tehették. Kötötte őket a megállapodás. Meg kellett várniok, amíg a Stem riportere kényelmesen leadja anyagát. A Stem egyébként hetilap, de a munkálatok ideje alatt szinte mindennap különkiadás készült hamburgi nyomdájában ...

Az igazi, nagy szenzáció előre

vetítette árnyékát. És nem is késett soká.

Néhány aktákkal tömött láda után olyanokat is felszínre hoztak, amelyekben különleges klisék és furcsa nyomdai felszerelések voltak. Aztán előkerült az első olyan láda is, amelynek kinyitása után a közelállók nem tudtak uralkodni magukon és artikulátlan kiáltásokkal közölték a hátrább szorulókkal:

— Fontok! Az istenért, angol fontok.

A hamburgi Stem példán yszá- ma valóban csillagászati magasságokba ugrott.. j

A rádió hullámhosszán, az újságok hasábjain izgalmas számok követték egymást:

— Már ötezer font, mór tízezer, egymillió!... És jöttek az eseményhez méltó ordító címek: „Angol fontok egy nyugat-ausztriai tó mélyén!” „Az SS bizalmas iratai a tóban!” „A kiemelt fontok száma elérte az egymilliót!” Az egyik francia lap drámai kérdés formájában fogalmazta meg címét: „Hogyan kerültek angol bankjegyek, német titkos akták és