Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-08 / 238. szám
«61. október 8., vasárnap NÉPŰJSÁG 3 A magyar országgyűlés nyilatkozata a német békeszerződésről ^^étköznapi feljegyzés a művelődési igényekről (folytatás a 2, oldalról) A magyar országgyűlés szívvel- lélekkel helyesli és támogatja azokat a javaslatokat, amelyeket a német békeszerződés megkötésére és ezzel egyidejűleg Nyugat-Ber- lin státusának rendezésére a hitleri Németország legyőzésében döntő szerepet játszó nagyhatalom, a szocialista Szovjetunió tett. A magyar országgyűlés ünnepélyesen kijelenti: csatlakozik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetgyűlésének ama felhívásához, amely a világ parlamentjeihez fordulva sürgeti a német békeszerződés haladéktalan megkötését. A magyar országgyűlés tudatában van annak, hogy a világ minden táján, bármely társadalmi rendszerben is éljenek, nemre, fajra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül száz- és százmilliók A megye termelőszövetkezeteinek nagytábláin összesen hatezerötszáz holdon termesztettek seprűcirkot. A száraz időjárás jó hatással volt a bámulásra hajlamos ciroksZakállra; gyönyörű aranysárga szakállt takarítanak be. A felvásárló szervek szakemberei valameny- nyi cirokszakállt exportképesnek minősítettek. A termelőszövetkezeti tagok Battonyán, Mezőkováesházán, Méhkeréken, Tótkomlóson és másutt kora hajnaltól késő estig szorgoskodnak a cirokföldeken, csakhogy az esőzés előtt átadhassák a termést. A termelőszövetkezetekből ez évben legalább 32Q vagon seprűcirokszakállt exportálnak Kanadába, Írországba, Nyugatkerültek elő a bürokráciáról, a gépkocsikról, a vendégek a végén vendégül látták egy étteremben a parancsnokot. Aztán derűsen ke- zetráztak vele, beültek az Opelbe es az ablakból még visszaszóltak: — Szóval a nyáron találkozunk. ... Elkövetkezett a máskor oly buzgón hirdetett rügyfaikadás, a patakok' megindultak, az idő mind melegébb lett, aztán eljött az a nap is, amikor a falu iskolájában kellemes vakációt kívántak nö- vendégeiknek a tanító bácsik és tanító nénik. A nap már magasan állt a tó fölött, amikor a kis karaván megérkezett. Elöl néhány személygépkocsi haladt, utána hatalmas teherautó dübörgőit. A konvoj rágördült a'tóhoz vezető egyik útra. Az erdész hiába integetett, hiába kiáltozott, hogy tilos út, ügyet sem vetettek rá — az erdész hadonászott, a karaván haladt... Már közel voltak a vízhez, amikor csendőr állt eléjük, széttett karokkal. Az első kocsiról írást nyújtottak féléje, mire a rend marcona őre tisztelgett és utat engedett. A teherautóról is emberek ugráltak le, amikor a partra értek és azonnal megkezdték a lerakodást. Az óriási rakodótérről modern kis úszódarut emeltek le, majd ráhelyezték a vízre. Ezután a felszerelés többi része következett: búvárruhák, légzőkészülékek, fényképezőgépek és televíziós kamerák, köztük néhány speciális, méregdrága apparátus, vízalatti közvetítésre. harcolnak a békéért. A magyar országgyűlés örömmel látja és a magyar nép nevében üdvözli a nemzetközi demokratikus szervezetek és mozgalmak — a Békevilágtanács, a Szakszervezeti Világszövetség, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség — állásfoglalásait és felhívásait a német békeszerződés megkötésére. Biztosítja e nagy tekintélyű nemzetközi szervezeteket arról, hogy a magyar nép, erejét nem Rendkívül erősen kötött, szikes talajon gazdálkodik a Vizesfási Állami Gazdaság, ahol az őszi esőzés gyakran hetekre félbehaNémetországba, Ausztráliába, Olaszországba és Csehszlovákiába. Bő termést hozott ez évben a cirokmag is, ami az árpával egyenlő fehérjedús takarmány. Békés megyében csaknem 800 vagon cirokmagot takarítanak be. A környékbeliek mindebből nem tudtak semmit, csak azt, hogy valamiféle munkálatok kezdődtek a Toplitz-tavon ... vagy a Toplitz- tó’oan? A táblák „életveszély” felirata csak fokozta a borzongás kíváncsiságot. — Nem nehéz kitalálni, mit csinálnak ott — mondotta a szemüveges, kopasz, textiles-segéd. Háború lesz és hol lehet csodálatosabb óvóhelyet építeni, mint a mi tavunk medrében? Azt mondják, gépeket láttak a víz körül, A tó- feneket kotorják, bunkert készítenek. Emlékezzenek csak airra, amit mondtam, egyszer úgyis kiderül ..: — Lidércek tanyáznak ott a habokban — suttogta Irene néni, az öreg javasasszony, aki halottlátástól kezdve tenyér jóslásig mindenre vállalkozott, aki otthonosan mozgott a túlvilágon, csak éppen itt a földön voltak állandó problémád — a csendőrséggel. A forró nyári napokon hólabdaként gördültek házról házra és nőttek rémhírlavinává a munkálatokról szóló mendemondák. A világsajtó is felfigyelt. Mind gyakrabban érkeztek újságírók, hogy 1 megpróbáljanak megtudni valamit. Amit ilyen áthatolhatatlan titokfal vesz körül, az érdekes lehet... A riportereket eleinte be sem engedték a munkálatok színhelyére. Persze tiltakoztak. Az eredmény: megkapták a belépési engedélyt, egy nagyon furcsa megszorítással: kímélve, harcol a német békeszerződés mielőbbi megkötéséért és a béke védelmében egyesíti erőfeszítéseit a földkerekség minden népével. A magyar országgyűlés egyidejűleg felhívja népünket: az üzemekben, a földeken és minden más munkahelyen végzett további jó munkával, bátor helytállással ég szilárd egységben dolgozva harcoljon a békéért, a szocializmus építéséért és hazánk boldog jövőjéért. (MTI) gyatja az időszerű munkát. Ezért ezen a vidéken igen hasznos a száraz ősz. A gazdaság vezetői és dolgozói elhatározták, hogy a jó idő minden percét kihasználják, s így idejében főidbe kerül az őszi kalászosok magja, góréba a kukorica. Ezt a célt szolgálja a vasárnapi munka is: egész nap két csőtörőgép és ötszáz ember — közöttük négyszáz középiskolai diók — töri a kukoricát, öt gép veti a búzát, három kombájn és két cséplőgép pedig a rizst ereszti zsákokba. Vizesfáson ugyanis 400 holdon csaknem húsz mázsa átlagtermést ad a rizs, s a bő termés betakarítása nem kis gondot okoz. A szombat délutáni nyújtott műszakok és a vasárnapi munkák azonban sokat segítenek abban, hogy veszteség nélkül magtárba kerüljön a termény. Ha bármi szenzáció történik a Topliiz-tó körül, azt leadhatják ugyan lapjaiknak — de csak a Stern című nyugatnémet újság után! Ha a tó titka még nem is, de az már hamarosan kiderült, mi volt ennek a nem mindennapi kikötésnek az oka. Az egész akciót a Stern szervezte és ami a lényege, fizette. Mikor azt, megtudták, az ‘újságírók érdeklődése megsokszorozódott. Világos volt: ha egy lap hatalmas összeget szán valamire, attól azt reméli, hogy behozza a ráfordított pénzt, méghozzá az egyetlen lehetséges módon — a páldányszám ugrásszerű emelkedésével. Ezt pedig csak átlagon felüli, kiemelkedően érdekes írások, kai érheti el. „A szenzáció az utcán hever, csak le kell hajolni élte” — hangzik a régi zsurnaliszta-közmondás. „A szenzáció a tó mélyén hever, csak* felszínre kell hozni” — mondogatták egymásnak a Toplitz-tó körül ugrásra készen várakozó új. ságírók. Közben a búvárok igazán mindent megtettek, hogy a szenzációt felszínre hozzák. Az egyébként sima víztükör naphosszat gyűrűzött, csobbant a le- és felszálló nehéz búváröltözetektől. Napok múltak, hetek követték egymást és néhány újságíró már értesítést kapott szerkesztőjétől: utazzék haza, a lap nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hétszámra napidíjat fizessen — semmiért. (Folytatjuk) Felemelő érzés még rágondolni is, milyen nagy akarással vette birtokába 1945 után népünk a műveltség barikádait is. A szabadság úgy buggyantotta ki népünkből az ismeretek utáni vágyat, mint forrás a vizet, mely az eredéstől távolodva folyammá dagad. Hasonlóan terebélyesedett, szélesedett népünk látóköre, azzal a különbséggel, hogy a folyamnak gátat szabnak, a nép műveltség barikádjait is. A szárító tengerré válik. Ezernyi állami, gazdasági, kulturális irányító „nőtt” ki a tegnap még egytdl jó ételért verekedő munkásból, falusi cselédből. A nép fiai megtanultak kormányozni, megtanulták, hogyan lehet úgy gazdálkodni, hogy gyarapodjon a közösség és ebből fakadóan mind jobb legyen a munkálkodó emberek élete. Képletesen kifejezve: egyik kezükben fogták a kalapácsot, a kaszát, másik kezükben a könyvet, S hogy nem rosszul fogták egyiket sem, mutatják a földből kinőtt üzemek, a falvak határában dohogó traktorok, az épülő új lakások, a kenyérrel, cukorral, ruhával, cipővel telt boltok, az új iskolák, művelődési házak és az emberek, akik mindezt birtokba vették, akiknek már csak rossz emlék a 30-as évek életlehetősége: az inségmunka, az inség- konyha. S már csak egy kor történelmének visszhangjaként csengenek a felnövő nemzedék fülébe József Attila szavai: Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki resteség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy hitessék: föl kéne szabadulni már! A valóság e villanásnyi „rajzához” rögvest odakívánkozik: nem vagyunk elégedettek. Akarjuk, hogy tovább „dagadjon” a műveltség tengere, újabb és újabb ismeretekkel gazdagodjon népünk, hiszen újabb és újabb eredményeket akarunk kicsikarni a géptől, a földtől és mindentől. Ehhez pedig az is szükséges, hogy azokat a lehetőségeket észszerűbben használjuk ki, melyek népünk műveltségének, kulturáltságának az emelői. Többek közt említve: igen sokat jelentett és jelent ebben az ismeretterjesztés. Sok természettudományi, történelmi s legkülönbözőbb ismereteket nyújtotta a műveltségre szomjazóknak. De ha a társadalom rohamos fejlődését vesz- szük figyelembe — mint ahogy mindenkor ezt kell figyelembe venni —, akkor azt látjuk, hogy ismeretterjesztésünk nem áll teljesen összhangban az igényekkel. Gondoljunk A kora tavaszon új munkaszervezést vezettek be a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban. Létrehozták a specialisták széles hálózatát. A specialisták alapos részletességgel kidolgozták a gazdaságban termelt növények agrotechnikáját, a betakarítás és az értékesítés legfontosabb tennivalóit. A specialisták munkájához a korábbi évek gyakorlata miatt nem tudták bízcsak arra a nagy változásra, amely a mezőgazdaságban végbement: uralkodóvá váltak ott is a szocialista termelési viszonyok, s ez nagyon sok feladatot ró az ismeretterjesztésre is. Vegyük csak a következő példát. Megyénkben a mezőgazdaság fejlesztésében központi helyet foglalja el a kővetkező években többek között a kukorica terméshozamának a növelése, a nagyhozamú külföldi búzafajták vetésterületének a növelése. Nem feladata-e az ismeretterjesztésnek, hogy tematikájában is ezt figyelembe vegye? De nagyon is feladata. Sőt azt is hozzátennénk — bár következik az előbbiekből —, hogy a tematikát a helyi adottságoknak, követelményeknek megfelelően szükséges összeállítani. Ehhez persze az is szükséges, hogy bővítsük az ismeretterjesztés társadalmi bázisát, vegyenek részt ebben éppen úgy az agronómusok, az orvosok, mint a pedagógusok, hiszen az igényeket csak ebben az esetben tudjuk megközelítőleg kielégíteni. Azért mondjuk, hogy csak megközelítően, mert az igények állandóan nőnek, s újra és újra kiigazításra szorul a tematika is. Ezért szükséges visszaszorítani a szubjektív elemeket is, melyek abban is jelentkeznek, hogy egyes előadók hét-három éve készült előadásukat különösebb változtatás nélkül ismétlik. Amikor e gondolatokat megemlítjük, azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a mezőgazdasági szakoktatás lebecsülése is fellelhető. Egyes szövetkezeti gazdák úgy vélekednek, hogy kapálni úgy is tudnak, ha nem járnak, akadémiára. Ez a felfogás azt tükrözi, hogy vannak, akik még nem érzik szükségét szakmai művelségük bővítésének, pedig enélkül sem a növényi, sem az állati hozamokat nem tudjuk olyan arányban növelni, ahogyan azt népünk jólétének a fokozása megkívánja. Ezért is hárul nagy feladat mindazokra, akik a műveltség tengerének a „dagadásáért” küzdenek. Ezért helyes, ha az ismeretek átadását szórakoztató módon is elősegítjük, hiszen ez közelebb viszi az embereket a szervezett oktatáshoz. Ismételjük: népünk nagy akarással vette birtokába a műveltség barikádjait a felszabadulás után, azonban minél jobban „ostromoljuk” a szocializmus várát, minél gyorsabban akarunk előrehaladni, minél gazdagabbá akarjuk tenni országunkat, népünket — márpedig ezt álcájuk! —, annál nagyobb akarással szükséges újabb és újabb ismereteket terjeszteni, annál nagyobb akarással szükséges a nép műveltségét emelni. tosítani azokat az összefüggő 500 1000 holdas területeket, amelyeken a termelést a nagyüzemi követelményeknek megfelelően ki tudják alakítani. Most az ősz folyamán azonban valóra váltják a tömbök kialakítását, és már így is vetik el az őszi kalászosokat, és készítik elő a talajt a tavasziak alá. Kanadába, Írországba, Ausztráliába és más államokba exportálják a Körös-vidéki sepríicirkot- 320 vagon szakállt szállítanak külföldre 450 diák segíti a kukoricatörést Békésen A Békési Gimnázium 450 tan ulója október 4-től négy napon át segíti a kukoricatörést a Vizesfás i Állami Gazdaságban. A diákok az itt végzett munka utáni kerese tből a tanév ideje alatt tanulmányi kirándulásokat szerveznek, é s a kiváló tanulók jutalmazására is biztosítanak összeget, A diákok ezeken a napokon vidám, kellemes estéket is szerveznek, amelyekei tréfás játékokkal, nótaszóvai és tánccal kötnek egybe. Vasárnap is vetnek, csépelik a rizst és törik a kukoricát Vizesfáson Cserei Pál nilllllllllllllllllltlimillIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIMIIIIIIIIHIIIIBI Mezőhegyesi jelentés
