Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-07 / 237. szám

1961. október 7szombat NÉPŰJSÁG 3 Látogatóban Battonya legöregebb és legfiatalabb j termelőszövetkezetében... Eltűnnek a fehér pontok Mostanában sokat hallottunk arról, hogy a három nemzetiség­lakta Battonya termelőszövetke­zeti községben jól halad az őszi betakarítás, s a szárazság ellené­re szép kukoricaterméssel dicse­kedhetnek. A község legidősebb és legfiatalabb termelőszövetke­zetébe látogattunk el, s érdeklőd­tünk: hogyan szervezték meg a munkát, hogyan birkóznak a rendkívüli szárazsággal, a szokat­lan időjárás okozta nehézségek­kel? A 12-ik éve gazdálkodó Dózsa Tsz-ben derűs arccal, vidám jó­kedvvel fogadott bennünket Sze- lezsán Jefta elnök, aki évek óta irányítja a munkát ebben a kol­lektívában: — Nincs okunk a panaszra, szé­pen haladunk a munkákkal. Szí­vesen megmutatom a határt, nem volt még ezen a vidéken ennyi nyári mélyszántás emberemléke­zet óta. Mi nagyon pártoljuk a nyári mélyszántást, saját gépjeink mellett sok segítséget kapunk a gépállomástól is. Azért lett ná­lunk jó kukoricatermés, mert a mélyen művelt, pihent talajban megbirkózott a szárazsággal a nö­vény. Lesz nálunk olyan tábla is, amelyikről átlag ötven mázsa csöveskukoricát törünk Amikor a munkaszervezésről beszélgetünk, főleg az idős terme­lőszövetkezeti tagokról, a tízéves gyakorlattal rendelkező szövetke­zeti gazdákról esik sok szó. — De nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a fiatalokkal nagyon sokra megyünk. Negyvenhárom KISZ-tagunk van, de azokat min­dig megtalálni a legfontosabb, legnehezebb munkákban. Én csak most a napokban jöttem rá, ami­kor komolyabban elkezdtem gon­dolkodni az ő munkájuk és élet- körülményeik felől, hogy nem te­szünk meg értük mindent, ami tő­lünk telne. Bizony, a fiatalság több gondosságot érdemelne ná­lunk. Igaz, hogy van rádió, tele­lent. A hidak — néz fél a légvédelmi tüzéreik őrmestere. És a pincében meghúzódó, a for. rósodó falak alatt gubbasztó em­bereken átszáll valami síró®, fá­zó®, rettenetes szomorúság. « Négy ember áll a Hotel Hungá­ria személyzeti kijárójánál. Béla bácsi karjára támaszkodva a feketehajú, láztól cserepes ajkú Zsuzsa. És Mária — Péterrel. Kor. mosak, piszkosak és éhesek. Most már nincs, amit félteniök kellene odalent — vannak anyák, akik ezt a néhány órát még odalent akar­ják átvészelni, néhány család át­óvakodott a Vigadó épületébe. Most merre? A sarkon egyenruhás emberek állnak — Péter arrafelé indul, Bé­la bácsi is arrafelé indul, karjára támaszkodva Zsuzsa visszabökken. — Mi van, Zsuzsa? — néz rá Péter és megérti a visszahőkölést. Zsuzsa még minden egyenruhá­ban a halált látja. Nyugodtan mehetünk, kedve® — teszi kezét a lány vállára Béla bá. esd is. Hát elindulnak. De az egyik katona odakiabál, apró, zömök kis prémsakpás kato. na ez, amolyan jó kiskun arca van, pedig hát inkább tatár lehet — gyerünk, gyerünk a fal mellé! Ezt a kiáltást nem értik. De az intést igen. Hát odahúzódnak. Ak­na vijjog a levegőben. De nem a vízió, lemezjátszó, de ez önmagá­ban nem elég. Ök nem mentek el az iparba, jól érzik magukat kö­zöttünk, szívesen dolgoznak a földeken. A gondjaikra bízott te­rületeken bizony jó termést ér­tek el, sokszor szég akezni kell az idősebbeknek, mert lemarad­nak. Ebben a jó hírű termelőszövet­kezetben a száraz nyár ellenére 40 forint értéke lesz a munkaegységnek Kovács Erzsébet, Posnyák Eta, Besenyei András, Marosán János és több fiatal keresete családfenn­tartókéval egyenlő. Példamutató­an élenjárnak nemcsak az őszi betakarításban, de a szántás-ve­tésben is. Olyan jó magágyat ké­szítenek a száraz, rögös földeken, hogy bámulatos. Jóleső érzéssel búcsúztunk, ide nem jöttünk hiá­ba, a jó hírekhez méltó rendet, jó munkát találtunk. A falu legfiatalabb termelőszö­vetkezetében, a Kossuth-ban — amely második zárszámadására készül — hasonlóan szép eredmé­nyeket, jó hangulatot tapasztal­tunk. Első meglepetést a sok új épület, a szép állatállomány okoz­ta. Az alakulás utáni hónapok­ban ugyanis jártünk ebben a szö­vetkezetben, s a puszta földön, a szűkös kis irodán kívül alig lát­tunk mást. Most új istállók, mo-1 dem sertéstelep tele kiváló állo­mánnyal. — Magam sem hittem, hogy ilyen szépen haladunk — magya­rázza mosolyogva Keszthelyi Ist­ván tsz-elnök. — Nem mondom, hogy nincs nálunk semmi hiba, de sokat javult a tagság munkafegyelme, én ezen mérem le a szövetkezet életrevalóságát. Tavaly még több családnak könyörögni kellett, hogy csinálja meg a részére ki­mért területen a munkát, ma már térre csap. Hát óvakodnak tovább a fal mellett A sarokról még utoljára vissza­néznek. A Vigadó mellől világosan látni, mint rajzolódik az ég szürke vásznára vörössel és feketével, mint valami régen megholt közép, kori barát iniciáléja, a félig rom­má vált szállodaépület falainak égő, bíborvörös váza. Csendesen izzik, olyan fény lengi körül, mint a mikulás-kirakatot, amelyekben krampuszok ijesztgetik sztaniollal bevont puttonyok közül a gyere­keket Négy emelet válik parázzsá ott. És a négy emlettel az ál-lord Hampton emléke, meg az igazi lordoké — a „csak egy nap a vi­lágé”, amely immár egy nap sem. A Vörösmarty téren idegenül kopog a léptük. Először járnak az utcán napok óta. Hullák. És döglött lovak. Le­szakadt villanyvezetékek. Törött üveg. És a Gerbaud-ból váratlanul ki­lép egy csatakos, fáradt ványadt katonaló és embert látva, pana­szosan félnyerít. A téren csak Vörösmarty szobra ép. Rendületlenül. Mögötte háttérnek égő házak. És mégis, mintha friss levegő szállna valahonnan — min tha rossz álom lidérce röppent volna el a mellé­ről, Soós Péter szomjasan szívja tele a tüdejét a kormos-füstös le­vegővel ... (Vége) nemigen kell biztatgatni senkit. Igaz, hogy előleget is rendszere­sen adunk, látja a tagság a sza­vunk hitelét. Ez pedig komoly do­log. Hermann elvtárs, egyik növény- termesztési brigádvezető elmond­ja, hogy bizony ő nemegyszer hajnali 3 órakor már munkában talál több tagot. Amikor elhang­zott a „bűvös szó”, hogy meg­kezdhetik a cirokszakáll betaka­rítását, már napfeljötte előtt szedték a kiváló minőségű kalá­szokat Szűcs Mátyás, Ludmai Já­nos, Fábián Antalné és mások. Kiderült, hogy az esőtől félnek, amit egyébként maguk is nagyon várnak, de a cirokszakáll minő­ségén sokat rontana. Azt akar­ják, hogy exportra alkalmas árut adhassanak át, mert akkor töb­bet kap érte a szövetkezet. Jól esett hallani, hogy ebben az újdonsült szövetkezetben is szép a kukoricatermés, harminc mázsán felüli átlagra számítanak. Termé­szetesen itt is lesznek kiugró eredmények egyik-másik táblán. Takarmánygondjuk nekik sem lesz. A kedvezőtlen időjárás elle­nére egy munkaegység értéke meghaladja a 30> forintot. A tag­ság nagyon megdolgozott ezekért az eredményekért, s most nyugod­tan néz a hosszú tél elé. Ary Róza Az elmúlt héten Budapesten a KPVDSZ Eötvös utcai kultúrott- honában az Áruházi és Ruházati Szakmai Bizottság értekezletet tartott, ahol számos cipőipari és kereskedelmi szakember, vezetők és műszakiak hallgatták végig Hegyi Frigyes elvtársnak, a Bőr­ipari Cipő Igazgatóság munka­társának, a Bőripari Tudományos Egyesület vezetőjének referátu­mát a cipőipar jövő évi termelési és egyéb intézkedési tervezetéről. Az életszínvonal emelkedése, a vásárlóerő fokozott növekedése megkívánja, hogy ehhez mérten növekedjen a közszükségleti cik­kek termelése is, úgy az élelme­zés, ruházkodás, mint egyéb vo­nalon. Ezt tartották az illetékesek szem előtt akkor, amikor a cipő­ipar jövő évi termelési terveze­tét elkészítették. A keresletet fi­gyelembe véve, 1962-ben egymillió pár cipő­vel termel többet az ipar» mint 1961-ben. így az össztermelés 18 millió 800 ezer pár lesz, melyből 5 millió 700 ezer pár készül exportra. A többtermelés mellett azonban nagy súlyt kívánnak fektetni a minőség fokozására annál is in­kább, mivel ebben az évben olyan visszaesések voltak ezen a téren, amilyen az elmúlt évek során nem volt tapasztalható. Hogy csak egy példát említsek, a belkereske. delem az elmúlt napokban is 280 ezer pár gyermekcipőt reklamált meg. De hasonló jelenségek ta­pasztalhatók a női- és férficipők terén. Ezért a jövőben a minőségi ellenőrzést nem a Cipő Nagyke­reskedelmi Vállalatoknál fogják végezni, mint azt jelenleg teszik, hanem közvetlen a termelő özemben, a gyárakban. Ennek a módszernek a bevezetése hozzájá­rul ahhoz, hogy a nagykereske­delmi vállalatok az előállí­tó gyártól már minőségileg kifo­gástalan árut kapjanak. Igen jelentős intézkedésnek szá­mít a minőség megjavítása terén a gumitalpú cipőknél a garancia bevezetése. Ez természetesen nem Azzal, ami megvan, általában nem sokat törődünk. Ki elmél­kedik manapság vajon azon, amikor egy csavarással bekap­csolja a rádiót vagy éppen fel­gyújtja a csillárt, hogy milyen jelentős dolog a villanyáram. Ügyet sem vetünk rá, hozzászok­tunk már ahhoz, hogy villany­fény árasztja el lakásunkat, hallótávolságba, sőt a televízió segítségével látóközeibe hozza Budapestet, Moszkvát vagy ép­pen mint vasárnap a bécsi Prá­ter-stadiont.* S ez így van már megyénk sok községe közül — néhány ki­vételével — mindegyikben. A villany házhoz szállítja a fényt, a kultúrát. Elősegíti a városok és falvak népének művelődését, szórakozását, általában kulturá­lis igényeinek még jobb kielégí­tését. Roppant jelentős és jó dolog ez. A felszabadulás óta megyénk­ben is nagy erőfeszítéseket tet­tek a faluvillamosításra. Sokat kellett pótolni, mert 1945 előtt a falvak lakóit azzal is igyekez­tek a sötétségben tartani, hogy kisemmizték őket a tudomány jelenti az áru kicserélését, hanem azt, hogy amennyiben a vásárolt cipő a meghatározott időn belül meg­rongálódik, az ipar nyolc na­pon belül térítés nélkül, saját terhére megjavítja. A jövő évben a legújabb modellú cipők előállítására 115 féle színű anyag áll az ipar rendelkezésére, így a nők — mert ezen a téren Ők az igényesebbek — tetszésük sze­rint válogathatnak majd 1962-ben. Tavaszra a félgömbölyű és hegyes orrú cipő lesz a favorit a jövő év­ben. A következő évben fokozottan áttérnek a rámán és gojzer var­rott cipők gyártására is. Az érdek­lődés ugyanis jelenleg ezek iránt növekedett meg. Erre a célra a Bonyhádi Cipőgyárat kívánják át­állítani. Sok panasz hangzott el a vásár­lók részéről a cipők méretezésé­vel kapcsolatban is. A cipők bő­sége ugyanis a számnagyságot fi­gyelembe véve, egy középarányban volt meghatározva. Ért art jelen­tette, hogy sok esetben a hosszú­ságra megfelelő cipő szűk, vagy túl bő volt. Ezért a jövő évben az ipar húsz fajta különböző nagy­ságú kaptafát fog beállítani két bőséggel, amiket elsősorban is a női és férficipők gyártásánál kí­vánnak használni. A Szombathelyi Cipőgyár pedig már a közeljövő­ben háromféle bőségű gyermek­cipőket gyárt. Eddig a gyermekcipőkből na­és technika eme áldásának él­vezetéből. Ez természetes is volt. Egyik úrnak sem fájt azért a feje, hogy a falvakban petróle­umlámpa pislákoló fénye mellett vakoskodtak a leckéjüket író iskolásgyerekek, a ruhát foltozó édesanyák. Népi államunk fennállásának első percétől arra törekszik, hogy minél kedvezőbb munka- és életfeltételeket teremtsen váro­son és falun egyaránt. Óriási ál­dozatokat hozott és hoz ezután is azért, hogy mindenhová eljus­son a fény. Az ilyen községek száma megyénkben is egyre ke­vesebb lett, pontosabban most már csak három van: Üjszalon- ta, Csárdaszállás és Nagyko­páncs. Itt sem nélkülözik azon­ban már sokáig a villanyt. A megyei tanács jövő évi terve szerint a következő esztendőben ebben a három községben is be- fejezik a villamosítást: kigyúlhat a fény! Jövőre tehát a megye villa­mosítási térképéről az utolsó há­rom fehér pont is eltűnik. gyem gyenge volt a választék, sőt sok esetben, mint hiánycikk je­lentkezett a kereskedelemben. A cipőipari szakemberek, látva ezt a tarthatatlan állapotot, nemcsak a gyermekcipő-ter­melés növelésére hoztak hatá­rozatot, hanem arra is, hogy ezek a eipők a jövőben a leg­jobb minőségű felső és alsó bőrökből készüljenek még akkor is, ha a felnőtt cipők előállításától kell elvonni ezeket az anyagokat, és különböző mű­anyagokat kell azokat helyettesí­teni. Komoly gondot okozott a szak­embereknek a gyógybetétes gyer­mekcipők gyártásának beindítása. A vásárlók ugyanis több esetben reklamáltak, hogy az üzletekben nem lehet ilyen cipőt kapni. Az eddigi tapasztalatok és az ortopéd szakértők véleményei alapján az az elhatározás született, hogy a jö­vőben sem gyárt az ipar ilyen ci­pőket. Megállapítást nyert ugyan­is, hogy egsészségi szempontból nemhogy hasznos volna, hanem inkább káros annak használata. Helyette inkább egy új gyártási formát veztenek be erre a célra. A fentiekből láthatjuk, hogy a cipőipar komoly programot tűzött maga elé a jövő évre. Bízunk ab­ban, hogy azokat maradéktalanul meg is fogják valósítani, s az idő­szaknak megfelelően, ízléses, csi­nos cipők közül válogathat a vá­sárlóközönség az 1962-es esztendő­ben. Sztanyik Károly Ünnepi taggyűlés Szarvason Pénteken este a Szarvasi Gépállomáson ünnepélyes párttag­gyűlést tartottak. Erre a taggyűlésre meghívták azokat a dolgozó­kat is, akik a nyári és az őszi munkából derekasan kivették részü­ket, hogy szinte az egész gépállomás tanúja legyen annak a pilla­natnak, amikor Csillag Nándor elvtárs. a Békés megyei Gépállo­mások igazgatója átadja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Brnoi Gépállomásának ajándékát, a hímzett zászlót. A szarvasi és a Brnoi Gépállomás között évek óta baráti kap­csolat alakult ki. A brnoiak gratulálnak a szarvasi traktorosoknak az őszi mezőgazdasági munkák mihamarabbi befejezésére tett vál­laláshoz és szívből kívánnak nekik sok sikert. f^/^^^^^^^AAA^AAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAA^ * Ez mi volt — kérdezi valaki oda. P. P. Egymillió párral több cipő készül a jövő évben, javul a minőség, bővül a választéki bevezetik a garanciát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents