Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-04 / 234. szám
4 NÉPÚJSÁG fl politechnikai képzés helyzete megyénkben Kőül is az a „polileknika” vagy micsoda az én gyeraiekem- nek! Dolgoztatni Otthon is tudom, a ház körül. Az iskolában csak tanuljon — hallottuk a minap, szülői értekezleten egy tanyasi mama szájából. Az értekezletet vezető tanár és a szülők közül is sokan, egyszerre kezdték magyarázni neki, hogy nem pusztán dolgoztatásról, annál sokkal többről van szó! Az említett példa nem egyedülálló eset. Noha megyénkben már sok értője, híve van a politechnikai nevelésnek, az öt plusz egyes oktatásnak, azonban a dolgozók minden régeteken, sőt maguk közt a pedagógusok közt is akadnak olyanok, akik ennek a szocalista oktatási módszernek még nem látják világos célját, igazi rendeltetését. Egy „tévhit” eloszlatásával kell kezdenünk. Az összes iskolatípusok tanulóinak alkalmi állami gazdasági, termelőszövetkezeti tevékenysége, vagy az, hogy városon, falun fát ültet, csatornát ás és egyéb közmunkát végez, esetleg nyári táborozás keretében mocsarat csapol, gyümölcsöt szed vagy más hasonló módon szorgalmas- kodik, ez nem politechnikai oktatás, hanem társadalmi munka, A szocialista nevelés szempontjából ennek is nagy a hatása. A termelő- munka megbecsülésére buzdít, fejleszti a közösségi szellemet, erkölcsi és anyagi eredményeivel az iskolai közösségek erejét, önbizalmát növeli, a dolgozó tömegeikhez, a hazához való tartozás érzését táplálja, tehát „iskola” ez is a javából. A tananyagnak azonban nem szerves része, míg a politechnikai képzés, miként azt az öt nap elméleti, plusz egy nap gyakorlati tanítás is példázza, az iskolák évi tantervébe ágyazott, abba szorosan belefoglalt nevelési, oktatási feladat. A politechnikai oktatás alapelve, hogy a szocialista és kommunista társadalom anyagi jólétének alapja a munka, a termelés. Ebből fakad minden jó. Következésképpen az oktatást az élettel, az értéket termelő, alkotó munkával kell összekapcsolni. El kell érni, hogy a középiskolát elhagyó, tovább már nem tanuló fiatalok szakmunkásként kapcsolódhassanak a termelésbe az ipar vagy a mező- gazdaság területén. A politechnikai képzésben az elméleti és a gyakorlati oktatás egymást szükségszerűen kiegészítő szerves egész. Az általános iskolák népe, az alsó tagozattól felfelé fokozatosan megismerkedik az egyes foglalkozási ágakkal, mesterségekkel, az üzemekben, termelőszövetkezetekben folyó munkával. A lakőhelyis- meret keretében ellátogatnak a közeli ipari és mezőgazdasági üzemekbe. A gyakorlati órákon barátságot kötnek a különféle szerszámokkal. Kezdetét veszi néhány anyag megmunkálása. Kézügyességre tesznek szert. A felső tagozatban főként a természettudomá. nyos tárgyak ismerete, valamint rajzolás és gyakorlati foglalkozás keretében valósul meg a politechnikai képzés. Például a kémiában megtanulják a legfontosabb alapanyagok, fémek, energiahordozók, kémiai nyersanyagok, félgyártmányok gyártási technikáját. A fizikaórákon megismerkednek a gépek legegyszerűbb szerkezeti megoldásaival, az energiatermelés legfontosabb területeivel. A kémia és a fizika tanítása legkevésbé nélkülözheti a gyakorlati élettel való állandó és szoros kapcsolatot. A korszerű mezőgazdasági tudományos alapismereteket pedig a biológia alapozza meg a tanulókban. A politechnikai oktatás tantervének mezőgazdasági változata felöleli többek közt a konyhakertészetet, a kisállattenyésztést, gyümölcstermesztést, méhészetet, ezek alapvető ismereteit a gyakorlatban. A leánytanulók a kézimunka, szabás-varrás, főzés és tartósítás (gyümölcs, főzelékféle eltevésé- nek) ismei'eteit, munkafogásait is magukévá teszik. Megyénk általános iskoláiban az iskolán belüli gyakorlati oktatás az 1958—59-es tanévben kezdődött. Huszonnégy iskola ötödikesei, azaz 2100 tanuló volt ennek első részese, mondhatni úttörője, pedagógusaikkal egyetemben. Az idei tanévben már 67 iskola 11 649 tanulója vesz részt a gyakorlati oktatásokon. A 67 iskola közül tizenháromban ipari, ötvennégyben mezőgazdasági jellegű oktatás van. Az iskolaműhelyek száma 53. Az általános gimnáziumokban az öt plusz egyes tanítási rendszert az 1957—58-as tanévtől kezdték „meghonosítani”. Míg 1957- ben csupán egy, addig a jelen tan. évben már 11 általános gimnáziumban és egy technikumban folyik az öt plusz egy rendszerű tanítás. Középiskoláink 44 ipari, illetve mezőgazdasági üzemmel állnak szerződéses kapcsolatban, ahol a hét egyik napján gyakorlati munkát végeznek. Az öt plusz egyes rendszerű tanítás, noha már megyénkben is túl jutott a kezdet kezdetén, még problémákkal küszködik. Hogy csak egy-kettőt említsünk közülük: megyénkben még mindig vannak iskolák, illetve osztályok, melyeknek tanulói még nem, vagy csak részben vesznek részt a gyakorlati tanulásban. A felsőtagoza- túaknak csupán 36,7 százaléka. Ennek oka, hogy sem a tanerők száma és ilyen irányú felkészültsége, sem az anyagi lehetőségek tekintetében még egyelőre nem tartunk ott, hogy az új oktatási mód mindenütt egyeduralkodóvá váljék. A tanteremhiány is bántón érződik. A gyakorlati oktatás teljes megvalósításának nem csekély akadálya továbbá megyénk ipari üzemeinek korlátolt befogadóképessége. mezőgazdasági foglalkoztatásnál pedig a tanulók helyszínre és visszaszállításának a mikéntje. A gyakorlati foglalkozások jobb, alaposabb megszervezése is égetően szükséges. Hiszen nemcsak egyes szülők, hanem a gyakorlati munkára az iskolákkal szerződésben álló ipari és mezőgazdasági üzemek némelyikének vezetői sincsenek teljesen tisztában a politechnikai oktatás lényegével és célkitűzésével. így történhetett, hogy az ilyen helyeken „rohammunkásoknak” könyvelték el Egy nagy ember értéke MINDEN NÉP előbb vagy utóbb — fejlődésének megfelelő fokán — felismeri és értékeli az őt képviselő teremtő művészt, tudóst, a nagy embert és annak életművét. A valóságot, a valódi értékeket magukban foglaló alkotások természetes következménye ez; a teremtő személyétől, korszakok külső körülményeitől és esetlegességeitől mindinkább elváló időtálló gondolatok és művészi kifejezések megkezdik önálló életüket, és lassan beépülnek az emberek tudatába ellenállhatatlanul, mert igaznak bizonyultak. Nyilvánvalóvá vált, hogy nagy emberről és értékes alkotásról van szó. Kedvező körülmények esetén e folyamathoz esetleg kisebb idő is elégséges, olykor azonban hosszú kerülő utak, nagy tévedések előzik meg a helyes felismerést. A saját korukban meg nem értett, vagy szándékosan félremagyará- zótt nagyszabású alkotókat helytelenül haláluk után érvényesülőknek nevezik. A kifejezés helytelen, mert nem a teremtő személyének érvényesüléséről vagy nem érvényesüléséről van szó, hanem az általa felismert Valóság megértéséről és felhasználásáról. Sok csalódás és kiábrándulás árán ma már kezdjük valahogyan sejteni, hogy a művész, a tudós, a nagy ember a valósággal jegyzi el magát, így segít, működésével eloszlatja az emberi elmét borító homályt, amely a világ tényleges valósága és minden egyes emberi lény között kisebb vagy nagyobb mértékben jelen van. Aki nem így cselekszik, aki nem a valóság szószólója, az kétes értékű alkotó, mert munkái — bár külső megjelenési formájukban tudománynak és művészetnek tetszhetnek — valójában a káprázatot, a félrevezetést szolgálják. De mivel minden káprázatot és valótlanságot az idő könyörtelenül megsemmisít, ebből könnyen érthetően következik, hogy minél később állítanak egy működése szerint kiemelkedő személynek emlékművet, annál valószínűbb, hogy valódi értékek alkotójáról, felismerőjéről van szó. Mindezek előrebocsátásával nem állítjuk azt, hogy a kiváló alkotó minden esetben csak jóval a működése után termékenyíti meg az elméket. De akik ellentétben állottak koruk átlagával, ■vagy olyan nyelven szólaltak meg, amelyhez előbb fel kell emelkedni az általános művelődésnek, azokat saját korukban csak kis számú csoport értette meg. Ez utóbbi közé tartozik Bartók Béla, akit ma egyre többen vallunk büszkén a magunkénak. Fokozatos megértésének folyamata szép példája annak, hogy a valódi nagy értékek pem kallódnak el, a félreértések tömegét, a magyarázók hadseregét legyőzi a nagyszerű életmű, a lényegtelent elsöpri a lényeges, a maradandó. Ám lássuk, mennyire tekinthetjük a mienknek Bartók Bélát azon az alapon, hogy megértettük őt, és úgy véljük, hogy az ő gondolatai egyben a miénk is. A végefelé közeledő 1961-es esztendő ünnepi Bartók-évforduló éve, érdemes pár percre figyelmünket ezekre a kérdésekre irányítani. KÉT OLDALRÓL közelíthetjük meg felvetett kérdéseinket. Nézzük meg előbb a Bartók-kultusz nyilvánvaló oldalát, figyeljük meg, milyen tényekben nyilatkozik meg itt a megértés, a megértés szándéka. Ha már egyszer kimondtuk, hogy Bartók Béla munkássága örökkévaló értékeket képvisel, és ez értekek megfontolását, minden igaz érdeklődő javára való hasznosítását megkezdtük, megkérdezhetjük önmagunktól és másoktól, mit tettünk annak érdekében, hogy ezen értékekhez mindenki akadálytalanul hozzájusson? Mit hagyott itt Bartók Béla, milyen munkákban helyezte el gondolatait? írt elsősorban zeneműveket sokféle formában, különböző hangszerekre, énekhangokra, zenei együttesek számára. Összegyűjtött sok népdalt, azok sajátosságait tudományos műveiben jellemezte. Végül, de nem utolsósorban írásban és szóban nyilatkozott kora és környezete emberi és társadalmi kérdéseiről, nyilvános magatartást gyakorolt, és éppen azért, mert gondolatait ilyen formában is szándékosan közölte, 1961. október 4., szerda „Tudjátok gyerekek, hogy ez lopás?' S Az október 2-án, délután 5 jj órakor Orosháza felől érkező vo. ■ nat megáll a telekgerendást va• sútállomáson. Nagy csoport zsi• vajgó gyerek „rohamozza” meg [ az utolsó kocsikat. Lehetnek öt- ; vénén vagy többen is. ; Ahogy megtudom tőlük, VII., ; VIII. osztályosok. A békéscsabai ; I. számú általános iskola tanulói. ; Kukoricát törtek az állami gaz- ; dasó,gban. | Legtöbbjüknek írattáska vagy Jj valamilyen szatyor van a kezé- ! ben. Ezekben hozták reggel a • tízórait és a hideg ebédet. Fellj tűnik azonban, hogy a táskák, ; szatyorok most is tele vannak. | A rejtély hamarosan megoldó■ dik. Az egyik gyerek kinyitja a ■ táskáját és csillogó szemmel bá. ; múlja az előtűnő kukoricacsö- ; veket. Meg is számolja: pontosan i tíz. A mellette ülű fiú is büsz- ; kétkedni akar és mutatja: neki i tizenegy van. ; — Holnap már zsákot hozunk S — mondja hangosan a tízcsöves, • mire a körülötte levő tömött tás- ! kások hangos nevetésre fakad- l nak. I Ez már túl sok, megkérdezem ■ tehát tőlük: j — Mire kell nektek a kukorica? i — A tyúkoknak meg a ka- Z Csáknak — válaszol az egyik. : Nagy zsivaj támad, míndnyáZ jan azt bizonygatják, hogy ott- I hon szükség van arra a kukori■ cára, amit most visznek maguk■ kai. — És ki engedte meg nektek, hogy a táskátokba rakjatok belőle? — Hát, nem szólt érte senki — érvel a legbátrabb. — Tudjátok-e, hogy ez lopás? Erre a kérdésre nem várok már választ. A „lopás” szóra azonban meghökkennek egy kicsit. Ei is halkul a zsivaj. Tudom, hogy tettük elkövetésére nem a tudatosság, a haszonlesés késztette őket, s az anyagi kár, amit a gazdaságnak okoztak, nem jelentős. Éppen ezért tettük inkább csinytevés- nek tudható be vagy talán afféle virtuskodásnak. Mutassuk meg, ki az „ügyesebb”! Mégis súlyos hiba származhatna abból, ha szabad folyást engednénk ennek, mert az iskolások dolgoztatása a gazdaságokban elsősorban nevelési céllal történik: a közös munka gazdasági és erkölcsi erejének megismertetése, szépségeinek megszerettetését szolgálja. De vajon így elérhető-e a kitűzött cél? Semmiesetre sem. Ma még többségükben nem haszonlesésből dézsmálnak, de ha látják, hogy a közvagyon csak amolyan „csáki 'szalmája”, akkor később, felnőtt korukban sem lesz az egyéb. A pedagógusoknak, az állami gazdaság vezetőinek és a szülőknek együttes feladatuk, hogy véget vessenek ennek a jelentéktelen gazdaságit de annál súlyosabb nevelési hibának. Pásztor Béla a fiatalokat, akiket anyagmozgatásra vagy kukoricatörésre kell „bevetni”. Vagy olyan szakmunkás gondjaira bízták őket, akinek sem pedagógiai érzéke, sem türelme nincs tudománya továbbadására. Az eredmények mégis a fejlődés irányába mutatnak. Mind több azoknak az agronómusoknak, mér. nököknek, ipart és mezőgazdasági szakmunkásoknak a száma, akik felismerik ennek az igazi szocialista nevelésnek roppant hordere- jét és önzetlenül, szíwel-lélekkel összefogva a pedagógusokkal, nevelik lányainkat, fiainkat az életre. Huszár Rezső ilyen irányú hagyatékát is a teljes Bartók Béla-i életműhöz tartozónak véljük. Ha körültekintünk ebben az irányban, az első benyomás feltétlenül kedvező. Ma lényegesen több zeneműve jelenik meg a kottakiadóknál, mint 25—30 évvel ezelőtt. Tanítási célzattal írt munkáinak jelentős része helyet kapott a zeneoktatás hivatalos tervében. Zeneműveit ma már Magyarországon is egyre több alkalommal játsszák zenekarok, szólóművészek, a gramofonlemezes kiadások is emelkednek. E téren tehát fejlődést látunk, de van még igen sok tennivaló is. Például lehetővé kell tenni azt, hogy zeneműveinek az a csoportja is köny- nyen és olcsón beszerezhető legyen Magyarox-szágon, hazájában, mely, ez idő szerint csak külföldi kiadónál jelenik meg, és így a magyarországi igénylők csak olykor juthatnak korlátolt példányszámhoz magas áron. Reméljük, hogy a cél mellett csak kicsinyesnek minősíthető hátráltató akadályok mielőbb eltűnnek, és ennek nyomán Bartók zeneműveinek szabad forgalmazását mi sem fogja akadályozni a jövőben. A RÉGI ÁLLAPOTOKHOZ viszonyítva hasonlóan kedvező jeleket látunk zenetudományi munkáinak kiadása terén. Bai-tók és Kodály már 1913-ban javasolta a kormányzat illetékes szervének az összegyűjtött magyar népdálok közzétételét. Jóval később, csak 1934-ben kapott Bartók megbízást a magyar népdalok kiadásának előkészítésére a Magyar Tudományos Akadémia kebelében. A háború és egyéb azzal járó akadályok miatt csak 1949-ben lehetett folytatni — ettől kezdve Kodály Zoltán vezetésével — ezt a munkát, és végrehajtani a régi tervet, a magyar népdalok kiadását. Azóta szép eredménnyel, zavartalanul folyik ez a munka az Akadémián, és kellő idő után letehetjük a világ asztalára a legnagyobb gonddal szerkesztett népzenei gyűjteményt. Hátra van még Bartók nem magyar népzenegyűjtésének közzététele, és minden azzal kapcsolatos tennivaló. Ma már széleskörű magyar és nem magyar nyelvű Bartókról írt könyv és tanulmány segíti Bartók megismerését, megértését. Ez az értelmező irodalom ma még kissé bizonytalan, tapogatódzó, zavarban van a lényeges és lényegtelen megkülönböztetésének tekintetében, de letagadhatatlan hasznával sokban járul a gondolatok tisztulásához, a szempontok tágulásához. Összefoglaló életrajzi munka még nincsen, egyelőre hiányzanak a szükséges adatok, dee területen is fokozódik az érdek- lődés és kutatás. Bartók éppen nem mindennapi érdekű, kifelé látszólagosan zárkózott jellemű ember volt, az egész jelenség rendkívülisége és korával fel nem oldott ellentéte olykor nem hasznos irányba is ingerük az érdeklődést. A személyes életkörülmények is természetesen elválaszthatatlanul tartoznak egy emberi életmegnyilvánulás oszthatatlan
