Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-04 / 234. szám

1961. október 4., szerda NÉPŰJSÁG 3 Felvillant „filmkocka” a ruhagyárból Huszár Károly nyugtalan élete Langyos őszi szél simogatta ar­cunkat szombaton este, amikor az utca forgatagába kiléptünk. Mel­lettünk ünneplőbe öltözött embe­rek igyekeztek a már odahaza elhatározott szórakozóhelyekre. Megszokott kép ez Békéscsabán minden szombat este. A Sztálin úton sétálunk, amikor mellettünk elhaladó fiatal házaspár férfiis­merősük kíváncsiskodó érdeklő­désére vidáman újságolta: — Mi a gyárba megyünk... A szo­cialista brigád közös vacsorát ren­dez... Finom halászlé meg rántott hal lesz a menü... * A ruhagyár kultúrtermének nyi­tott ablakából erős villanyfény vetődött a járdára és a kövesútra. A zenekar tangót játszott, s az udvar felől nótaszó hallatszott. A teremben családias társaság ülte körül a fehér abroszokkal leterí­tett asztalt. A söröspoharak sű­rűn emelkedtek a magasba. Vajon mi lehet itt? Nem kellett sokáig töprengenünk, mert éppen felénk tartott Nagy elvtárs, a gyár igaz­gatója. — Mit ünnepel ez a kis kollek­tíva, Nagy elvtárs? — Kérem, ez az egyik szocialis­ta brigádunk... Hetek óta készü­lődnek egy családi ünnepség meg­rendezésére... S máris a brigád munkájáról beszélgettünk. Közben Nagy elv­társ látható büszkeséggel mutat­ta be Kovács Józsefnét, a brigád vezetőjét. Beszédes, vidám asz- szonyka, akit valóban szerethet­nek a brigád tagjai. A beszéd fo­nalat Kovácsné vette át: — Régen készülünk egy ilyen családias összejövetelre... Június­ban elnyertük a szocialista bri­gád címet. Azóta, mi harmincán együtt, egy szalagon dolgozunk. Nagyon megszerettük egymást. Az utóbbi két hét alatt sokszor szóba is jött közöttünk: ha tudunk együtt dolgozni, akkor tudunk együtt szórakozni is... — És a vacsora megrendezése? — kíváncsiskodunk. — Ezt is közösen, saját költsé­günkön csináltuk... Mindenki ho­zott lisztet meg savanyúságot, s aztán vettünk halat és már kész is volt a vacsora. Néhány perc múlva azt is meg­tudtuk a mindig vidám és kedé­lyes Kovácsnétól, hogy az új cikk­nél, a gyermek-pizsamánál, me­lyet másfél hónap óta gyártanak, már az első napokban 110 száza­lékos teljesítményt értek el. Köz­ben Nagy elvtárs érdekességként újságolta: — Van ennek a ma esti baráti, munkatársi találkozásnak más jelentősége is. Mégpedig az, hogy a brigád tagjai hozzátartozóiknak megmutatták azokat a gépeket, melyeken hosszú évek óta dolgoz­nak... Majd ismét Kovácsné vette át a szót: — Persze, nemcsak a gépek mellett vagyunk mi együtt, meg ilyen összejöveteleken... A nyáron együtt mentünk az épülő KISZ- táborba fát hordani... * Még vidáman nótáztak a ruha­gyári Béke-brigád tagjai, a szoci­alista brigád asszonyai, lányai, amikor ismét az utcán voltunk. A gyártói való eltávolodás mind­inkább elmosta a zene s a nóta­szó ritmusát. Helyébe szép gon­dolatok telepedtek értelmünkbe. Olyan gondolatok, hogy érdemes volt betérni a ruhagyár kultúrter­mébe, hiszen nagyszerű embereket ismertünk meg. Olyanokat, akik tudnak lelkesedni a munkában és a szórakozásban egyaránt. Jóllehet, ez csak egyetlen pici „filmkocka” volt a ruhagyáriak életéből... ÍGY SUMMÁZTA 1958-ban nyu­godt, zavartalan életét: Birtokosa 12 hold földnek Vész­tő határában. Nem a legjobb, de megteremtette a család szükségle­tét és maradt is belőle adóra meg egy kis tartalékra. A lovak egyszerre indítanak. Szépek is, erősek is. Jól tejel a te­hén, s az ólban is röfög egy-két hízó és hízónak való. Azután itt a család. Dolgos fele­ség, a nagyobbik lány besegít a munkák dandárjába, s a nagy fiú nyugdíjas állást szerzett a vas­útnál. Szőtte, tervezte életét, s bor- zongva fogadta ezt a nagy nyu­godtságot. Teremtő, alkotó ember nyugtalanságára termett, s maga sem tudta, megfogalmazni sem akarta, hogy többre, ezerszer többre képes. És mégis, mikor nagy-nagy nyugtalanságot hoztak a szelek, s befújtak Vésztő egyenes utcáiba is, Huszár Károly válla közé húzta a nyakát és teremtő, alkotó aka­ratát tette a kavargó szelek elé. AZ UJJAL dacolt. Annak az embernek az erejével dacolt, aki tudta, mit jelent az új, ismerte is, szerette is. Erőtlenül, makacsul dacolt. Tudta, hogy sok ember várja a döntését, sok vésztői pa­raszt aláírása rajta múlik. Ezért is dacolt. A sötét kis konyhában szikrát csiholt két világ összeütközése. Az egyik ezt akarta: legyetek saját sorsotok jobb kovácsai. A közös legyen új életetek alapja. A má­sik: a másik nem tudta, mit akar. Vajúdott csak, s okos, biztce ke­zű ember intésére várt Huszár Károly ült a kisszéken, lábaira támasztott könyökén tar­totta fejét, s csak hallgatott. Azért hallgatott, mert nem is tudott mit mondani. Magában eldöntötte már annyiszor, hogy jobb is meg ered­ményesebb is a közös gazdálko­dás, csakhát a megszokás, a fele­lősség rántotta vissza az igentől. Amikor megtört a jég, már ré­gen meg volt repedve. A példa és az igazság repesztette meg és Hu­szár Károly „igen”-je már ismét­lésnek hatott. Akkor nem választották meg el. Az egyik vállalatnál jelentős árumennyiség megromlott. A fő­könyvelőnek is. tudomása volt ar­ról, hogy a szóban forgó áru táro­lásra nem alkalmas, és tisztában volt azzal is, hogy az árut minél előbb tovább kell adni. Ennek el­lenére semmit sem tett az érté­kesítés érdekében. Megjegyzendő, hogy a vállalat jellegéből is folyt az áru mielőbbi továbbadása, fel­adata volt, hogy öntevékenyen lássa el áruval a közületeket, a kiskereskedelmet, a feldolgozó- üzemeket stb. Kérdés, hogy a főkönyvelő ilyen magatartásáért büntetőjogilag fe­lelősségre vonható-e vagy ■ sem. Ezzel a kérdéssel a legfelsőbb bí­róság is foglalkozott. Megállapí­totta, hogy a vállalati főkönyve­lőkről szóló 125/1951. (VI. 17.) MT sz. rendelet a pénzügyi fegyelem biztosítása, és általában a válla­lat gazdaságos működésének ellen­őrzése terén a főkönyvelők részé­re széles körben állapít meg ad­minisztratív jellegű feladatokat, és hárít reájuk e feladatokkal kapcsolatban felelősséget. Megállapította azonban azt is, hogy az adott esetben a vállalat­nál a főkönyvelő által vezetett fő­könyvelőségen kívül áruforgalmi osztály is működött, amelyen be­lül az értékesítést külön csoport végezte. Az áruforgalmi osztály nőknek, nem is tudják, miért. Ta­lán, mert más, erősebb, rokoni szálak vezéreltek a Magvetőben. Vagy hosszú tanácstalansága bi­zalmatlanságot szült az emberek­ben? Lehet Felült a kocsirá, s hajtotta a lovait tovább. Szántott, vetett, úgy, ahogy azelőtt, csakhogy már a „mi két lovunkkal” és széleseb­ben ölelkező barázdákat szántott Azután az építőbrigádban dolgo­zott. Soha sem értett hozzá, még­is, most minden ment mintha ezer éve azt csinálná. Tapasztottak. Azt mondják, hogy aki soha sem csinálta, az nem is tudja, hogy milyen nehéz mun­ka az. A kezdő tapasztó keze- nyomán megreped a sár. S lám, az ő munkája egyenes, sima volt, mint a tükör. ILYEN VOLT az új élet is. Akkor, azon az e' kezetes gyű­lésen azt mondta K. Tóth Mihály: — Ne Magvető, hanem zokogó tsz legyen a nevünk — és sírt is hozzá az öreg, sajnálta a sók szép holdat, amire már egyszer kutak­nak is mondták. A Magvetőben mégsem zokog­tak az emberek. Inkább furcsán, boldogan nevettek néha, mikor látták sajátjuk szép gyarapodását. Az idén májusban azt mondták a termelőszövetkezet tagjai, hogy Huszár Károly legyen az elnök. Fiatalabb is, mint a régi és job­ban is érti a dolgát. — Ha tagság 90 százaléka rám szavaz — mondta —, akkor elvál­lalom. Rászavaztak többen is, és május 10-től megint nyugtalan lett az élete. Hirtelen azt sem tudta, mit kell egy elnöknek ilyenkor csi­nálni. MÁSNAP hajnalban befogott, s kiment ekézni. Ügy mentek utána, Békéscsabán kedden délelőtt megalakult a vasutasok első alko­holizmus elleni bizottsága a helyi Vöröskereszt-szervezet, a városi alkoholizmus elleni bizottság, a MÁV szolgálati főnökségek és a Vasutas Szakszervezet vezetőinek, egyébként is az igazgató alá volt rendelve. Amiatt tehát, hogy az áruforgalmi osztályon feladatai ellátásánál ilyen mulasztás követ­kezett be, a főkönyvelő terhére büntetőjogi felelősség nem álla­pítható meg. hogy jöjjön be az irodába, mert más dolga is van neki. Ma már magabiztosan vezeti a termelőszö­vetkezetet. Űj erővel is gyarapo­dott, még mielőtt elnök lett. Tagja lett a pártnak. Ott tanulgatta, szít. ta magába elvtársai között a veze­tés tudományát. Ennek köszön­heti, hogy a sok régi sejtésből ma már tudat, s a bizalomból hit lett. Hótapusztán találtam meg a múltkorában, a falutól 10 kilomé­terre, az érő kukorica közt. Határ­szemlére jött. Mosolygós, fiatal arcáról nem néz az ember 40-nél többet, pedig már a 47-et tapossa. — Sok a gond, a baj — mondja. — A maszekokkal sem bánik úgy a tanács, mint velünk. Azt sem tu­dom, hány helyen van a földünk. Itt is van 10 hold, máshol öt és fél meg két hold, Lápoldalon 2,5, Kö­rösújfalun is van, nem is tudom hol és mennyi. — Sok a gond — ismétli, s tar­kójára tolja a sapkát. — De hát megbirkózunk vele, ha még keve­sebb lesz is a nyugodt éjszaka. A BIZALOM, amit májusban kapott, azóta is megmaradt. — Nem nekem, maguknak ad­ják a bizalmat. Maguknak dolgoz­nak vasárnap is, éjjel is, ők járnak jól, ha nem mulasztanak a mun­kából, nekik erősödik, szépül a Magvető. Szomorúan, szárazon perdül ki a fölmarkolt termőföld a kezé­től. — Három hónap óta egy szem se esett — s a kezében maradt rö­göket szeretettel teszi vissza a földre. — Szóval: nekünk erősödik, szé­pül a Magvető. Kiss Máté képviselőinek jelenlétében. A tár­sadalmi bizottság elnökévé Zádo- ri Lajost, a helyi vasutas szak- szervezeti bizottság titkárát vá­lasztották. Az új társadalmi bizottság szé­leskörű felvilágosító munkával küzd majd az alkoholizmus ellen. Fontos szolgálatuk, és a társada­lom s családjuk iránti felelőssé­gük tudatára emlékezteti azokat a vasutasokat, akiknél ez még szük­séges. Állandóan felhívja arra is a figyelmet, hogy alkoholt még jó­val a szolgálat megkezdése előtt se fogyasszanak, segítséget nyújt — a különösen a fizetések után — a mértéket túllépő italozók csa­ládjának, rendszeres fogadónapo­kat tart. Balkus Imre /vvs/vwvwvwwwvvvwvvvwwvvvwvwvvvvs mert vékonyul, magasodik a gé­pek motorhangja, aztán újra, még közelebbről orgonái, sivítóan és mennydörögve. Péter Marika keze után nyúl a sötétben. A kéz ujjai ernyed­ten, a rémülettől szín. te bénQltan próbál­ják visszaadni a bá­torító szorítást. Ez mi volt? Alulról nem kaphat bombát az épület! És mégis, mintha a pince be­tonfenekét lökte vol­na meg valami acél­kalapács, rettenetes, sújtó erővel. Azután idegekig ható, mély­séges, reccsenő rop­panás és nyomban nehéz, sorozatos zuha­nások. Az egész pin­ce veszettül táncol. — Ezt mi kaptuk — mondja egy hűvös hang a sötétben. Nem kell látni hoz­zá a hang tulajdono­sát, hogy Péter tudja: Tamás „rögzíti” a helyzetet. Nyomban utána már mondja a többit is: — Nem kell nyugtalankodni, kétszer egyhelyre nem vág. Hanem Tamásnak sincs mindig igaza. Mert most egy könnyebb bom­basorozat találja derékba a szál­lót. Az előző az ötödik emeletet vitte ei — ez a második a lépcső­házat szakítja le, azután gyújtó­bombák hullnak és egyszerre fel­rántja az óvóhelyajtót a pizsa­más, kisfiúsán rémült Padlizsán, mögötte Arany Dénes, ezúttal fö­lény és magabiztosság nélkül, vi­szont futtában összekapkodott kis- bőrönddel, panyókára a vállukra vetett irhabundában és Padlizsán torkából lihegve és alig érthetően tör elő a szó: — Ég a ház! Tűz van, gyerünk, gyerünk! A Hotel Hungária valóban ég. (Folytatjuk) Tsz-ek! Tsz-tagok! Egyéni termelők! Október 1-től a hús- és húsjellegfl szerződött sertéseket 100 kg-os súlytól a zsír- és zsírjellegű sertéseket 120 kg-os súlytól kezdve veszi át az Állatforgalmi Vállalat szerződéses áron. Az ilyen súlyú sertések a lejárati idő előtt is átadhatók, ha a kötéstől számítva 60 nap el­telt. Az átvételi árak változatlanok maradtak. Békés megyei Allatforgalmi Vállalat 496 HASZNOS TUDNIVALÓK A főkönyvelő felelősségéről Békéscsabán megalakult az első vasutas alkoholizmus elleni bizottság

Next

/
Thumbnails
Contents