Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-04 / 234. szám
1961. október 4., szerda NÉPŰJSÁG 3 Felvillant „filmkocka” a ruhagyárból Huszár Károly nyugtalan élete Langyos őszi szél simogatta arcunkat szombaton este, amikor az utca forgatagába kiléptünk. Mellettünk ünneplőbe öltözött emberek igyekeztek a már odahaza elhatározott szórakozóhelyekre. Megszokott kép ez Békéscsabán minden szombat este. A Sztálin úton sétálunk, amikor mellettünk elhaladó fiatal házaspár férfiismerősük kíváncsiskodó érdeklődésére vidáman újságolta: — Mi a gyárba megyünk... A szocialista brigád közös vacsorát rendez... Finom halászlé meg rántott hal lesz a menü... * A ruhagyár kultúrtermének nyitott ablakából erős villanyfény vetődött a járdára és a kövesútra. A zenekar tangót játszott, s az udvar felől nótaszó hallatszott. A teremben családias társaság ülte körül a fehér abroszokkal leterített asztalt. A söröspoharak sűrűn emelkedtek a magasba. Vajon mi lehet itt? Nem kellett sokáig töprengenünk, mert éppen felénk tartott Nagy elvtárs, a gyár igazgatója. — Mit ünnepel ez a kis kollektíva, Nagy elvtárs? — Kérem, ez az egyik szocialista brigádunk... Hetek óta készülődnek egy családi ünnepség megrendezésére... S máris a brigád munkájáról beszélgettünk. Közben Nagy elvtárs látható büszkeséggel mutatta be Kovács Józsefnét, a brigád vezetőjét. Beszédes, vidám asz- szonyka, akit valóban szerethetnek a brigád tagjai. A beszéd fonalat Kovácsné vette át: — Régen készülünk egy ilyen családias összejövetelre... Júniusban elnyertük a szocialista brigád címet. Azóta, mi harmincán együtt, egy szalagon dolgozunk. Nagyon megszerettük egymást. Az utóbbi két hét alatt sokszor szóba is jött közöttünk: ha tudunk együtt dolgozni, akkor tudunk együtt szórakozni is... — És a vacsora megrendezése? — kíváncsiskodunk. — Ezt is közösen, saját költségünkön csináltuk... Mindenki hozott lisztet meg savanyúságot, s aztán vettünk halat és már kész is volt a vacsora. Néhány perc múlva azt is megtudtuk a mindig vidám és kedélyes Kovácsnétól, hogy az új cikknél, a gyermek-pizsamánál, melyet másfél hónap óta gyártanak, már az első napokban 110 százalékos teljesítményt értek el. Közben Nagy elvtárs érdekességként újságolta: — Van ennek a ma esti baráti, munkatársi találkozásnak más jelentősége is. Mégpedig az, hogy a brigád tagjai hozzátartozóiknak megmutatták azokat a gépeket, melyeken hosszú évek óta dolgoznak... Majd ismét Kovácsné vette át a szót: — Persze, nemcsak a gépek mellett vagyunk mi együtt, meg ilyen összejöveteleken... A nyáron együtt mentünk az épülő KISZ- táborba fát hordani... * Még vidáman nótáztak a ruhagyári Béke-brigád tagjai, a szocialista brigád asszonyai, lányai, amikor ismét az utcán voltunk. A gyártói való eltávolodás mindinkább elmosta a zene s a nótaszó ritmusát. Helyébe szép gondolatok telepedtek értelmünkbe. Olyan gondolatok, hogy érdemes volt betérni a ruhagyár kultúrtermébe, hiszen nagyszerű embereket ismertünk meg. Olyanokat, akik tudnak lelkesedni a munkában és a szórakozásban egyaránt. Jóllehet, ez csak egyetlen pici „filmkocka” volt a ruhagyáriak életéből... ÍGY SUMMÁZTA 1958-ban nyugodt, zavartalan életét: Birtokosa 12 hold földnek Vésztő határában. Nem a legjobb, de megteremtette a család szükségletét és maradt is belőle adóra meg egy kis tartalékra. A lovak egyszerre indítanak. Szépek is, erősek is. Jól tejel a tehén, s az ólban is röfög egy-két hízó és hízónak való. Azután itt a család. Dolgos feleség, a nagyobbik lány besegít a munkák dandárjába, s a nagy fiú nyugdíjas állást szerzett a vasútnál. Szőtte, tervezte életét, s bor- zongva fogadta ezt a nagy nyugodtságot. Teremtő, alkotó ember nyugtalanságára termett, s maga sem tudta, megfogalmazni sem akarta, hogy többre, ezerszer többre képes. És mégis, mikor nagy-nagy nyugtalanságot hoztak a szelek, s befújtak Vésztő egyenes utcáiba is, Huszár Károly válla közé húzta a nyakát és teremtő, alkotó akaratát tette a kavargó szelek elé. AZ UJJAL dacolt. Annak az embernek az erejével dacolt, aki tudta, mit jelent az új, ismerte is, szerette is. Erőtlenül, makacsul dacolt. Tudta, hogy sok ember várja a döntését, sok vésztői paraszt aláírása rajta múlik. Ezért is dacolt. A sötét kis konyhában szikrát csiholt két világ összeütközése. Az egyik ezt akarta: legyetek saját sorsotok jobb kovácsai. A közös legyen új életetek alapja. A másik: a másik nem tudta, mit akar. Vajúdott csak, s okos, biztce kezű ember intésére várt Huszár Károly ült a kisszéken, lábaira támasztott könyökén tartotta fejét, s csak hallgatott. Azért hallgatott, mert nem is tudott mit mondani. Magában eldöntötte már annyiszor, hogy jobb is meg eredményesebb is a közös gazdálkodás, csakhát a megszokás, a felelősség rántotta vissza az igentől. Amikor megtört a jég, már régen meg volt repedve. A példa és az igazság repesztette meg és Huszár Károly „igen”-je már ismétlésnek hatott. Akkor nem választották meg el. Az egyik vállalatnál jelentős árumennyiség megromlott. A főkönyvelőnek is. tudomása volt arról, hogy a szóban forgó áru tárolásra nem alkalmas, és tisztában volt azzal is, hogy az árut minél előbb tovább kell adni. Ennek ellenére semmit sem tett az értékesítés érdekében. Megjegyzendő, hogy a vállalat jellegéből is folyt az áru mielőbbi továbbadása, feladata volt, hogy öntevékenyen lássa el áruval a közületeket, a kiskereskedelmet, a feldolgozó- üzemeket stb. Kérdés, hogy a főkönyvelő ilyen magatartásáért büntetőjogilag felelősségre vonható-e vagy ■ sem. Ezzel a kérdéssel a legfelsőbb bíróság is foglalkozott. Megállapította, hogy a vállalati főkönyvelőkről szóló 125/1951. (VI. 17.) MT sz. rendelet a pénzügyi fegyelem biztosítása, és általában a vállalat gazdaságos működésének ellenőrzése terén a főkönyvelők részére széles körben állapít meg adminisztratív jellegű feladatokat, és hárít reájuk e feladatokkal kapcsolatban felelősséget. Megállapította azonban azt is, hogy az adott esetben a vállalatnál a főkönyvelő által vezetett főkönyvelőségen kívül áruforgalmi osztály is működött, amelyen belül az értékesítést külön csoport végezte. Az áruforgalmi osztály nőknek, nem is tudják, miért. Talán, mert más, erősebb, rokoni szálak vezéreltek a Magvetőben. Vagy hosszú tanácstalansága bizalmatlanságot szült az emberekben? Lehet Felült a kocsirá, s hajtotta a lovait tovább. Szántott, vetett, úgy, ahogy azelőtt, csakhogy már a „mi két lovunkkal” és szélesebben ölelkező barázdákat szántott Azután az építőbrigádban dolgozott. Soha sem értett hozzá, mégis, most minden ment mintha ezer éve azt csinálná. Tapasztottak. Azt mondják, hogy aki soha sem csinálta, az nem is tudja, hogy milyen nehéz munka az. A kezdő tapasztó keze- nyomán megreped a sár. S lám, az ő munkája egyenes, sima volt, mint a tükör. ILYEN VOLT az új élet is. Akkor, azon az e' kezetes gyűlésen azt mondta K. Tóth Mihály: — Ne Magvető, hanem zokogó tsz legyen a nevünk — és sírt is hozzá az öreg, sajnálta a sók szép holdat, amire már egyszer kutaknak is mondták. A Magvetőben mégsem zokogtak az emberek. Inkább furcsán, boldogan nevettek néha, mikor látták sajátjuk szép gyarapodását. Az idén májusban azt mondták a termelőszövetkezet tagjai, hogy Huszár Károly legyen az elnök. Fiatalabb is, mint a régi és jobban is érti a dolgát. — Ha tagság 90 százaléka rám szavaz — mondta —, akkor elvállalom. Rászavaztak többen is, és május 10-től megint nyugtalan lett az élete. Hirtelen azt sem tudta, mit kell egy elnöknek ilyenkor csinálni. MÁSNAP hajnalban befogott, s kiment ekézni. Ügy mentek utána, Békéscsabán kedden délelőtt megalakult a vasutasok első alkoholizmus elleni bizottsága a helyi Vöröskereszt-szervezet, a városi alkoholizmus elleni bizottság, a MÁV szolgálati főnökségek és a Vasutas Szakszervezet vezetőinek, egyébként is az igazgató alá volt rendelve. Amiatt tehát, hogy az áruforgalmi osztályon feladatai ellátásánál ilyen mulasztás következett be, a főkönyvelő terhére büntetőjogi felelősség nem állapítható meg. hogy jöjjön be az irodába, mert más dolga is van neki. Ma már magabiztosan vezeti a termelőszövetkezetet. Űj erővel is gyarapodott, még mielőtt elnök lett. Tagja lett a pártnak. Ott tanulgatta, szít. ta magába elvtársai között a vezetés tudományát. Ennek köszönheti, hogy a sok régi sejtésből ma már tudat, s a bizalomból hit lett. Hótapusztán találtam meg a múltkorában, a falutól 10 kilométerre, az érő kukorica közt. Határszemlére jött. Mosolygós, fiatal arcáról nem néz az ember 40-nél többet, pedig már a 47-et tapossa. — Sok a gond, a baj — mondja. — A maszekokkal sem bánik úgy a tanács, mint velünk. Azt sem tudom, hány helyen van a földünk. Itt is van 10 hold, máshol öt és fél meg két hold, Lápoldalon 2,5, Körösújfalun is van, nem is tudom hol és mennyi. — Sok a gond — ismétli, s tarkójára tolja a sapkát. — De hát megbirkózunk vele, ha még kevesebb lesz is a nyugodt éjszaka. A BIZALOM, amit májusban kapott, azóta is megmaradt. — Nem nekem, maguknak adják a bizalmat. Maguknak dolgoznak vasárnap is, éjjel is, ők járnak jól, ha nem mulasztanak a munkából, nekik erősödik, szépül a Magvető. Szomorúan, szárazon perdül ki a fölmarkolt termőföld a kezétől. — Három hónap óta egy szem se esett — s a kezében maradt rögöket szeretettel teszi vissza a földre. — Szóval: nekünk erősödik, szépül a Magvető. Kiss Máté képviselőinek jelenlétében. A társadalmi bizottság elnökévé Zádo- ri Lajost, a helyi vasutas szak- szervezeti bizottság titkárát választották. Az új társadalmi bizottság széleskörű felvilágosító munkával küzd majd az alkoholizmus ellen. Fontos szolgálatuk, és a társadalom s családjuk iránti felelősségük tudatára emlékezteti azokat a vasutasokat, akiknél ez még szükséges. Állandóan felhívja arra is a figyelmet, hogy alkoholt még jóval a szolgálat megkezdése előtt se fogyasszanak, segítséget nyújt — a különösen a fizetések után — a mértéket túllépő italozók családjának, rendszeres fogadónapokat tart. Balkus Imre /vvs/vwvwvwwwvvvwvvvwwvvvwvwvvvvs mert vékonyul, magasodik a gépek motorhangja, aztán újra, még közelebbről orgonái, sivítóan és mennydörögve. Péter Marika keze után nyúl a sötétben. A kéz ujjai ernyedten, a rémülettől szín. te bénQltan próbálják visszaadni a bátorító szorítást. Ez mi volt? Alulról nem kaphat bombát az épület! És mégis, mintha a pince betonfenekét lökte volna meg valami acélkalapács, rettenetes, sújtó erővel. Azután idegekig ható, mélységes, reccsenő roppanás és nyomban nehéz, sorozatos zuhanások. Az egész pince veszettül táncol. — Ezt mi kaptuk — mondja egy hűvös hang a sötétben. Nem kell látni hozzá a hang tulajdonosát, hogy Péter tudja: Tamás „rögzíti” a helyzetet. Nyomban utána már mondja a többit is: — Nem kell nyugtalankodni, kétszer egyhelyre nem vág. Hanem Tamásnak sincs mindig igaza. Mert most egy könnyebb bombasorozat találja derékba a szállót. Az előző az ötödik emeletet vitte ei — ez a második a lépcsőházat szakítja le, azután gyújtóbombák hullnak és egyszerre felrántja az óvóhelyajtót a pizsamás, kisfiúsán rémült Padlizsán, mögötte Arany Dénes, ezúttal fölény és magabiztosság nélkül, viszont futtában összekapkodott kis- bőrönddel, panyókára a vállukra vetett irhabundában és Padlizsán torkából lihegve és alig érthetően tör elő a szó: — Ég a ház! Tűz van, gyerünk, gyerünk! A Hotel Hungária valóban ég. (Folytatjuk) Tsz-ek! Tsz-tagok! Egyéni termelők! Október 1-től a hús- és húsjellegfl szerződött sertéseket 100 kg-os súlytól a zsír- és zsírjellegű sertéseket 120 kg-os súlytól kezdve veszi át az Állatforgalmi Vállalat szerződéses áron. Az ilyen súlyú sertések a lejárati idő előtt is átadhatók, ha a kötéstől számítva 60 nap eltelt. Az átvételi árak változatlanok maradtak. Békés megyei Allatforgalmi Vállalat 496 HASZNOS TUDNIVALÓK A főkönyvelő felelősségéről Békéscsabán megalakult az első vasutas alkoholizmus elleni bizottság
