Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-25 / 252. szám

4 0EFOJSAG 1961. október 25., szerda Országosan 11138 lakást adtak át Az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége kedden ülést tartott, amelyen megvitatta az építőipar első háromnegyedévé« tervének teljesítéséről készített jelentést. A beszámoló jelentésből kitűnt, hogy az Építésügyi Minisztérium vállalatai országosan 11138 la­kást adtak át az első háromne­gyedévben. Az év első kilenc hó­napjában még sohasem épült eny- nyi lakás. Ez 4700-zal több, mint amennyit a múlt év első három­negyed évében adtak át. a Álom ■ és valóság | Az absztrakt festő ideges lép- jj tekkel járkált a szülőotthon fo- g Igasóján. Minden ajtónyílásra 5 összerezzent, ami lelkiállapotát : tekintve érthető is volt, hiszen g perceken belül várható, hogy apa » lesz, ] Ebben a pillanatban lányítt a g szülőszoba ajtaja és arcán ked- g vés mosollyal kiszólt a nővér: g —■ Uram, a hármas ajtón bejö- g hét, megszületett a gyermeke! g Fehér köpenyt adtak rá, szája E elé fehér kendőt kötöttek és el- ! fogödottan bekopogott az ajtón. Igyekezett ünnepélyes arcot vág­ni, elvégre ez lesz az első talál­kozásuk. — Hol van? — kérdezte torká­ban dobogó szívétől elfúló han­gon. — Tessék kérem —, mutatott a nővér az egyik kis ágyacskára. Az absztrakt festőnek meg kel­lett kapaszkodnia. Borzalommal j vegyes rémülettel, kidülledt ] szemgolyókkal, eszelősen meredt \ az ágyacskára: Egy trapezoid fejű apróság * feküdt a kis hófehér ágyban, g Egyetlen óriási, pillanélküli sze- g me, mely az álla közepén he- § lyezkedett el, vádlóan meredt a g boldogtalan apára. Dugóhúzó- g szerű orra fenyegetően hegyese- : dett előre, amely fölött az ajak- S nélküli szájnyílásból fogaskere- \ kék látszottak ki. Az áll alatt j egyetlen derelye nagyságú és ala- ■ kú fül lebegett, amelynek köze- ■ pén a fülnyílást helyettesítő f rozsdás anyacsavart rőt szőrök \ vették körül. A jobb vállábái g közvetlenül nőtt ki a kézfej, ■ amelynek egyetlen ujja volt. g A balkeze viszont olyan hosszú i volt, hogy kétszer körül lett te- E kerve a derekán, de még így is l vígan pörgette vele a bal lábfej I helyére nőtt taligakereket. Jobb- i lába egyáltalán nem volt. A kúpalakú törzs a gyomor ■ tájékán áttetsző volt és jól lát- ■ háttá az egész bélrendszert, ■ amely egyetlen sezlonrugóból ál- ■ lőtt ■ A festő item bírta tovább. — Nem, ez nem lehet az én g gyermekem! Ilyen szörny a Föld 5 hátán sincs. Ezt nem vállalom... E ez őrjítő— Csuromvizesre izzadva riadt \ fel. Félhomály vette körül, szí- * ve vert, mint egy gőzkalapács és ■ reszketve kattintottá fel a vil- g lányt. A műtermében volt, el- g aludt a heverön. A széles ablak * melletti festőállványról kísérte- g tiesen meredt rá aznap befejezett E alkotása, álombéli „gyermeke”. E Megrázta a fejét Pfű!, micsoda E szörnyűségeset álmodtam... Meg- \ nyugodva cigarettára gyújtott, ! aztán gyönyörködve szemlélte * legújabb alkotását az „Űjszü- ■ lött”-et. \ Ö. Kovács István í A harmadik esztendő Új tervek a Megyei Könyvtár ismeretszerző csütörtök-esteinek új „évadjára“ Az ismeretszerző csütörtök-es­tek kétesztendős múltra tekinte­nek vissza és a Megyei Könyvtár egyik legsikerültebb ismeretter­jesztő, népművelő módszereként ismerik már nemcsak Békéscsa­bán, hanem a megyében is, sőt, a megye határain túlról — Kapos­várról, Szolnokról és Hódmezővá­sárhelyről érkezett már érdek­lődő levél Lipták Pálhoz, Megyei Könyvtárunk Kossuth-díjas veze. tőjéhez: írná le, tájékoztatná-e a városok könyvtárait arról, hogyan is kezdték szervezni ezeket az ismeretszerző csütörtököket, mi­lyen módszerekkel dolgoznak és milyen tapasztalatokat szereztek eddig? Teljesen azonos a mi érdeklő­désünk is, talán csak szavakban különböznek kérdéseink attól, ahogyan a kaposvári, szolnoki és vásárhelyi könyvtárvezetők tudat­ták érdeklődésüket. Egy kis krónika: 1959-ben szer­vezték meg az első ismeretszerző csütörtök előadását és azóta kiha­gyás nélkül, évre kidolgozott, pontos és főként előadók dolgá­ban biztosított esteket rendeznek, nemegyszer félszáz érdeklődő jelenlétében. „A törzsgárda kiala­kult — mondja Lipták Pál —, persze, ez csak a mag, ők azok, akik nagyon sokat segítenek ne­künk a propagandamunkában is, mert szétviszik a hírét a jó elő­adásoknak 'és annak is, hogy a következő héten mi lesz, miről lesz szó?* ízelítőnek említsük meg néhány nagy sikerű előadás címét! Előke­rül a napló, különböző jelentések. Például: Könyvesztétika. Hány lóerősek vagyunk? Hol állunk a mezőgazdaság fejlődésében? Doktor úr, mi az igazság? Bé­lyeggyűjtők ankétja. A pályavá­lasztás gondjai. Moszkvai élmé­nyek... és így tovább, végigolvas­va két esztendő előadásainak cí­mét, igaz az, amit Lipták elvtárs így fogalmaz meg: — Mindenkit be akarunk hozni az olvasóterembe ezekkel az elő­adásokkal, ezért igyekszünk sok­rétű tematikát kidolgozni, és min­dig együtt haladni a mával, az újabbnál újabb problémákkal, feltámadó érdeklődési körökkel. Sok előadás hangzott el ezeken a csütörtök-estéken még a nemzet­közi helyzet, a politikai élet napi eseményeiről és kiváló előadók beszéltek nagy, átfogó, nemzetkö­zi kérdésekről is. Az előadások lebonyolításának, illetve előkészítésének kialakult, jó módszereiről beszélünk később. — Az a módszer vált be leg­jobban, hogy közönségünket elő­re értesítjük a programról és már hetekkel előbb összegyűjtjük az egy-egy előadáshoz feltett, be­nyújtott kérdéseket. Az előadó mór e kérdések ismeretében jön, és sorra megválaszolja azokat. Tehát nem kapásból, hanem elmé­lyült felkészülés után és az is so­kat számít. Felvilágosítás hanglemez útján Élelmes üzletemberek a túl szemérmes vagy éppenséggel „rosszul tájékozott” angol szülök segítségére siettek. Hanglemez­sorozatot készítettek: Legfonto­sabb tudnivalók az életről cím­mel. A gyermekek meghallgatják a hanglemezeket, a szülők pedig megkönnyebbülnek, hogy teljesí­tették ezt a nem is olyan kellemes és könnyű kötelezettségüket. (A Volksstimmeből) Később a TIT megyei szerveze­tét dicséri, mondván, hogy kitűnő az együttműködés és a TIT elő­adói valóban komoly feladatként kezelik a könyvtári ismeretszerző csütörtökök lebonyolítását. Az udvaron, a még mindig pom­pázó őszi napfényben beugrunk egy percre az olvasóterembe, a kölcsönzőbe is. Könyvek helyett azonban kopácsolás, építkezés zaja fogad. Teljes erővel folyik a könyvtár főépületének belső át­rendezése. az új, nagyon szépnek ígérkező olvasóteremben már a mennyezetet festik a festők. — Ezért húzódik el az idén egy kicsit az ismeretterjesztő csütör­tökök megkezdése, de nem kell már sokat várni: ha minden jól megy, november végén vagy de­cember elején teljes kapacitással munkába áll a könyvtár és meg­rendezzük az első csütörtök esti összejövetelt is. — Lesz-e valami változás vagy született-e új elgondolás az isme­retszerző csütörtök-estékkel kap­csolatban? — adódik azonnal a kér­dés és a válasz megnyugtató: — Lesz! Bővítjük a műszaki propaganda körét, a szakismere­tek bővítését kívánjuk elősegíteni azzal is, hogy esténként egy-egy szakma legújabb eredményeit tükröző előadásokat is beiktatunk a programba. Ilyen lesz például az az építőiparral foglalkozó csü­törtök is. melyre a különböző épí­tőipari vállalatok legjobb munká­sait, technikusait, mérnökeit hív­juk meg elsősorban. A mezőgaz­dasági szakismeretek bővítését is több, érdekes előadás szolgálja majd. A tapasztalatok — két év ta­pasztalatai — tehát új tervekkel bővültek. Nagyon jó ez, és na­gyon jó látni még azt az odaadást, amely a könyvtáriak szavából árad, ha munkájuk után érdeklő­dik a látogató. Bizonyára sok új siker, és hasznos eredmény kút­feje lesz még a jövőben is ez a pihenni nem tudó ügybuzgalom. Sass Ervin Jó segítség volt A Szarvasi Öntözési és Rizster- mesztési Kutatóintézet bikazugi gazdaságában segítettek kukoricát törni a Munka Vörös Zászló Ér­demrenddel kitüntetett Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Techni­kum tanulói. A diákok között ez alkalommal brigádverseny tala­kult ki. A növendékek kitettek magukért. Naponta, fejenként 350 négyszögölnyi területről törték le a kukoricát. A legrosszabb szikes talajon — öntözéses módszerrel — 49 mázsányi átlag csőtermést szedtek le holdanként. A kutató- intézet a legjobb brigádot elviszi Békéscsabára színházi előadásra. Korlátozzák a közúti forgalmat Békéscsabán a Kazinczy utcában Békéscsabán, a Kazinczy és a Szerdahelyi utca torkolatában földalatti kábel elhelyezése miatt felbontják az úttestet. Ezért októ­ber 26-án, csütörtökön és október 27-én, pénteken ezen az útszaka­szon korlátozzák a közúti forgal­mat. A közúti forgalmat az emlí­tett időszakban a Szerdahelyi és a Szabolcs utcába terelik át. A bé­késcsabai helyi járat l-es, 2-es, 3-as és 4-es számú autóbuszai a két napon új útvonalon közlekedő­nek. A Szarvasi út és a Kazinczy utcai autóbuszmegállóhelyet a két napon nem üzemeltetik, he­lyette a Szarvasi út és a Szabolcs utca sarkán lesz ideiglenes meg­állóhely. Az építőipari tanulók országos versenye A Munkaügyi Minisztérium, a KISZ, a SZOT és az Építésügyi Minisztérium rendezésében meg­kezdődött az állami építőipar ta­nulóinak országos versenye, A szakma kiváló tanulója címért. Az ötnapos verseny eredményét szombaton ünnepélyesen hirdetik ki az Építők Szakszervezetének székhazában. szólt, ami a megelégedés legma­gasabb jele volt. Az altisztek alig várták a végső bólintást, nekies­tek a fásoknak és dühödten verték őket. A korbács csapkodott, a ve­résből hiányzott a szokott módsze­resség, vagdalkozássá vélt, üsd, ahol ereddé és nagyon fájt. Sze­gény Grünblatt bácsi rögtön az egyik kezeügyébe került és az el­ső ütés után térdrerogyott. A vad­állat pihent volt, és feszült benne a bosszúvágy, a térdelő ember csak olaj volt a tűzre. Ütötte. Az SS- tiszt egykedvűen nézte az iszony­tató látványt. Sarkonfordult, zse­béből egy száraz fcölnis tége- lyeeskét vett elő — szinte nőies volt, ahogyan selyembojtjával ját­szadozott, azután orrához értette, ellensúlyozta a vér és veríték gyo_ morfelforgató szagát. Lassan sé­tált ® táboriroda irányába, nem érdekelte tovább az ügy. Meg­szűntek emberek lenni. Az öreg Grünblatt bácsi vérbe­fagyva maradt ott, megtiltották, hogy bárki is segítsen rajta. Hat órán át nyögött és jajongott, a visszatérő tiszt engedett tarkójá­ba egy lövést. Ezt hívják kegye­lemlövésnek? Az öreget elsdratták. Röviden és könnyek nélkül. De az egyenlet­nek mind több ismeretlené volt. És amikor a kiválasztottakat a kö­rülbástyázott 19-es barakkba te­relték s a deszkafal kapunyi ajta- ta becsapódott mögöttük, csupán annyit tudtak, hogy ez a titokza­tos, rejtélyes valami elsősorban az ő bőrükre megy, de nem voltak képesek felfogni értelmét. Levél a Német Demokratikus Köztársaságba L G. EISENBAHN BERLIN W. S, Unter den Linden 15. Kedves Elvtársakl Békéscsaba vasútállomásának szervezett dolgozói sokat gondol­nak a német vasutasok nehéz helyzetére, és együttérzésükkel szoli­daritásukat fejezik ki. A béke megvédése nekünk, magyar vasutasoknak is célunk. Ne­künk is drága a béke, ezért mindent elkövetünk védelméért. Együttérzünk Veletek, német vasutasokkal, hiszen tudjuk, hogy fá­radságot nem ismerve dolgoztok, és nehéz helyzetekben helytáll­tak pártotok és kormányotok intézkedéseinek végrehajtásában. Ismételten biztosítunk Benneteket békeszeretetünkről és együttérzésünkről. Békéscsaba, 19S1. október ZL Zádort Lajos a szakszervezeti bizottság titkára HARMATH — RÉTI: A Toplitz-tó titka I Az ebédidő 25 percig tartott, még a félórából is levettek időt, s előtte gondosan végigmotozták a fásokat, nem rejtett-e valamelyi­kük baltát, ütő- vagy vágószerszá­mot rongyai alá. De az ebéd, az az ebéd fejedelminek hatott — a leves sűrűbb volt és húscafatok úszkáltak a lében. — Valamiért nagyon nagy szük­ségük lehet ennek a barakknak gyors elkerítésére — mormogta ebéd közben Grünblatt a vele egy­korú Hőfellnek. Az felső osztrák dialektust beszélték mindketten, Hőfell grazi képkeretező volt és azért került a táborba, mert egy­szer nyilvánosan kijelentette, hogy Hitler Adolf nem ért a művészet­hez, silány mázolmányokat pin­il. Pedig Hitler politikájával szemben inkább semleges, közöm­bös volt, csak piktori tevékenysé­ge váltotta ki dühét. Feljelentet­ték. —- Azt én is látom — válaszolta kurtán a képkeretező —, de mit akarnak? És ez a kérdés még három hely­ről szállt felé. Halkan és zsong­va, olyan emberek szájából, akik megtanulták és megszokták a fo­gak közt átszűrt beszédet. — Karantén lesz. A betegeket hozzák ma jd ide. — Viccelsz? Azok a kéményen át sétálnak az égi szanatórium­ba... — Akikor minek ez a második kerítés? Már a villamosdrótban sem bíznak? Csak kérdezni tudtak, a válasz- szai adósak maradtak. Dolgoztak tovább. És amikor este a tábori zenekar egyhangú dallamára be­vonultak a többiek — Wützdorf ragaszkodott a muzsikához —, a fal körvonalai már kibontakoztak. Amíg csak lehetett, dolgoztatták őket az estében, fényszórós teher­autók világították be a terepet. Csak akkor zavarták be aludni a fásokat, amikor egy közeledő el­lenséges légikötelék miatt kioltot­ták a reflektorok sugárkévéit. De este, előzőleg, megfog­hatatlan és félelmetes dolog tör­tént. Egy inspiciáló SS-tászt még a két őrmestert is leteremtette, hogy ne csattogtassák a korbácso­kat, hagyják nyugodtabban dol­gozni az embereket Nem akartak hinni füleiknek, amelyek felfog­ták az odavetett szavakat Embe­rek lettek egyszerre és szót emel­tek a verés ellen! A deszkafal időre elkészült. Az SS-tászit átvette, egy szót sem

Next

/
Thumbnails
Contents