Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-24 / 251. szám

1961. október 21., kedd HÉPŰJS AG 5 Mit takar a tornyos kastély? Őszülő halántékkal is tanulnak a szocializmus káderei Új vezetőséget választottak a pályafenntartási pártaiapszervezet kommunistái csabai Petőfiből, s a többi terme­lőszövetkezetből jött parasztembe­reket, amint a számukra kicsit szűk iskolapad fölé hajolnak, és jegyzetelnek, vagy éppen felel­nek... Igen, valóban nagy dolog ez... Különösen akkor, ha azt is tud­juk, hogy amit ezek az őszülő ha- lántékú emberek tesznek, hogy amire őszülő fejjel, de egész szív­vel vállalkoztak — nem önmagu­kért és még csak nem is szűk csa­ládi érdekeikért teszik... Balkus Imre Békéscsaba Pályafenntartási Fő­nökség pártszervezete október 20- án tartotta a vezetőségválasztó taggyűlését. A taggyűlést Bánfi Ádám párttitkár nyitotta meg. A megnyitó után Szűcs Pál elvtárs ismertette, mint elnök a fontos napirendi pontokat, majd felkérte Bánfi Ádám titkár elvtársat a be­számoló megtartására. Bánfi Ádám titkár elvtárs fog­lalkozott az SZKP XXII. párt- kongresszusával, ismertetve azt a nagy jelentőségű programot, me­Sok szakembert adott már több mint tíz év óta a mező- gazdaságnak a Szabadkígyósi Me­zőgazdasági Technikum. Erről be­szélgetünk Cseke Zoltán helyettes igazgatóval. S arról, hogy milyen jól tudják hasznosítani az egykori Wenckheim-féle tornyos, emeletes rezidenciát. — 1950-ben költözött ide a bé­késcsabai mezőgazdasági iskola — szövi mondattá gondolatait Cseke Zoltán. — Később, 1955-től mező- gazdasági szakiskolává avatta a nép állama, s tangazdaságként ide lett csatolva a kastély körül elte­rülő jó néhány száz hold príma szántó is. Majd számokat említ: — Évenként átlagosan 35—40 fi­atal okleveles mezőgazdász távo­zik innen termelőszövetkezetekbe, állami gazdaságokba... Az ez évi beiskolázás különös­képpen jó. Ami azzal magyaráz­ható, hogy az utóbbi két évben, itt, a mi megyénk mezőgazdaságá­ban is végbement nagyarányú át­alakulás tanulásra ösztönözte a parasztfiatalokat. De adjuk át a szót Cseke Zoltánnak. — Jelenleg 113 fiatal tanul ná­lunk. Ök most valamennyien má­sodévesek. Jó két és fél év múlva, amikor becsukják maguk mögött az iskola kapuját, kivétel nélkül érettségizett mezőgazdasági tech­nikusokként, szakiskolát végzet­tekként lépnek a nagyüzemi gaz­daságok földjeire. Kissé eltéved gondolatai­ba, majd tovább beszél: — S amíg el nem felejtem, hadd mondjam el azt, hogy a napok­ban lett lakója iskolánknak 20 mezőgazdasági tanuló is — vala­mennyien lányok_ A helyettes igazgató büszkél­kedve beszél a fiatalokról: — Szorgalmas gyerekek vala­mennyien. Akarnak és tudnak is tanulni_ A bentlakókon kívül persze szép számmal tanulnak fiatalok és deresedő hajúak levelező-oktatá­son is. Egy részük hetente bejár a kozást a földtúró vakondok előtt, az agyak változást sejtettek, csak éppen nem tudták, mi lesz az. Jó-e, ha valakit hivatnak, vagy nem? Leo Krebs után hivatták a Pei- ermainn testvéreket A varsói nemzeti bank büszkeségei voltak, két fivér és mind a kettő a devi­za-szakmában. Tapintásról ismer­ték meg, fogásáról a hamis pénzt. Finomrajzolású ujjaik megkemé­nyedtek a kőtörésben, úgy néz­tek kezeikre, mintha idegen ujjak és tenyér tűnnének fél előttük. Most egy SS-százados a pénzről beszélget velük. Beszélget, nem ordít. Hivatták Gerardot, a fran­cia grafikust is. Ott volt a sorban Sziljanov, az orosz pénzhamisító. Ismert figurája volt a berlini alvi­lágnak. Eleinte még a húszas évek elején fehérorosz nagyhercegnek adta ki magát, gondosan fésülte szürkés szakállát, novgorodi birto. kairól beszélt, szeretett muzsikjai­ról, közeli visszatéréséről. És köl­csönöket vett fel. Azután leáldo­zott a nagyherceg-üzlet, pénzt nem adtak, maga gyártott. Készített lí­rát és márkát, frankot és pesetát, egyszer a dollárral is próbálko­zott, csak a megfelelő papír hi­ányzott hozzá. Kétszer járta meg a moabiti börtönt, még a porkolá­bok is szerették fanyar humorá­ért. Harmadszorra — háború volt — a táborba küldték. Gyakran sóhajtotta, ha még egyszer kijut­na az életbe, hagyná a pénzt, élel­miszeri egyeket hamisítana. technikumba, míg másik részük Eleken tanul. — Ha minden jól megy — újsá­golja Cseke Zoltán —, a jövő év szeptemberében, októberében a jelenlegi középfokú technikumi szakiskolai oktatást felsőfokú technikumi oktatás váltja fel... Távozáshoz készülődünk, ami­kor Cseke Zoltán helyettes igaz­gató vissza-„parancsol” bennün­ket. — Még nem mondtam el valamit, egy nagyon lényegeset... Szeptem­ber elsején iskolánk padjaiba be­ült 27 növénytermesztő brigádve­zető — öt hónapra... S mintha megkülönböztetett szavakat keresne, maga elé néz, gondolataiba mélyed, majd így folytatja: — Hogy is jellemezzem őket? Legtöbbjük évek óta termelőszö­vetkezetekben, állami gazdaságok­ban mint brigádvezetők tevékeny­kednek. Egy részük már a 40-en is jóval túl van. Némelyikük ha­jában pedig már ott csillognak az ezüstösen fehérlő hajszálak, és mégis eljöttek ide... Nagyra be­csülöm ezeket az embereket, akik arra válalkoztak, hogy növény­tant, géptant, állattenyésztési is­mereteket, számtant, magyar iro­dalmat, vagy éppen földrajzi ta­nuljanak... Nagy dolog ez, kérem. Napról napra látjuk azt a szívós akarást, ahogyan ezek az emberek, sokszor verejtékezve igyekeznek elsajátítani azt, ami a múltban nem adatott meg számukra... A tágas tanulóteremből — mely valamikor a cselédeket nyomorgató Wenckheim gróf nagy társalgója lehetett — áthallik a tanár szabatos beszéde. S magunk előtt látjuk Kasuba Istvánt, a csorvási Vörös Októbernek, Si- piczki Jánost, a telekgerendási Vörös Hajnalnak, Zatykó Andrást, a gerendást Búzakalásznak, Vin- cze Lászlót, a Zsadányi Állami Gazdaságnak a brigádvezetőjét. Magunk előtt látjuk a szeghalmi Rákócziból és Békéből, a füzes­gyarmati Aranykalászból, a déva- ványai Aranykalászból, a békés­... Azután az asztalosokat és ácsokat szólították. Két prágait is hozzájuk csaptak, pedig csupán könyvelők voltak egy nagy bútor­gyárban. Fürge Mercedes-teher- autók hozták a deszkákat és a szerszámokat. Vesztőhely készül­ne?! A táborban zúgva szántott végig a hír, hogy guillotine! állí­tanak fel és a nyaktiló a legmaga. sabb náci személyiségek jelenlé­tében csap le majd célpontjaira az emelvényen. De a külföld, hát lehet ezt tűrni? Lehet? A józa­nabbak azzal vigasztalódtak, hogy ha akarnák, végeznének velük cirkusz nélkül is. Nem bizonyítja-e azonban az egész tábori élet, hogy a gyilkolás öröme önmagá­ban nem elegendő számukra. Kell hozzá visszataszító teatralitás is. — A rómaiak azt mondták ... — kezdte Leo mondókáját Gütignek, de a bohóc félbeszakította: — Hagyd a rómaiakat. Jó, jó, tudom, nálatok nyomták a róluk szóló albumokat is. Velünk mi lesz? — A rómaiak azt mondták, hogy kenyeret és cirkuszt — folytatta rendületlenül és rendíthetetlenül a gépmester. — A náciknak gyil­kosság kell a cirkusz mellé. A nyugtalan, végheteüennek tű­nő éjszakán fel-felnyögtek az al­vók és sóhajtoztak az ébrenlévők. Gondolataik átszálltak a szöges­dróton, mert a gondolatot még a magasfeszültség sem tudja barakk, ba zárni. Hazafelé kalandoztak, újra ott voltak — az életben. A Csaknem 11000 holdnyi vetés a szeghalmi járásban A szeghalmi járásban négy ter­melőszövetkezet: a kertészszigeti Dózsa, a szeghalmi Kossuth és az Űj Barázda, valamint a vésztői Rá­kóczi Tsz péntek estig befejezték őszi vetésüket. A jórásbeli terme­lőszövetkezetek hatvanhárom szá­zaléknyira állnak eddig a vetés­ben, a tervezett 19 100 holdból 11 981 holdnyi földet vetettek be. 1 Néhány nappal ezelőtt az a hír járta be Békéscsabát, hogy -a ter­melőszövetkezeti községek közül Füzesgyarmaton leghamarább fe­jezik be az őszi mezőgazdasági munkákat. Szenzáció! Füzesgyar­matra mentünk, hogy megtudjuk, hogyan is állnak az őszi feladatok teljesítésével? Homoki János elv­társ, a tanács v. b. elnökhelyette­se arról beszólt, hogy a 16 300 hol­das határban ilyen jól, mint az idei őszön, még egyik évben sem haladt a betakarítás, a szántás és a vetés. feleséget szólították, a gyerekeket simogatták, apjuktól kértek bölcs tanácsot..: Másnap reggel a fásoknak — így nevezték az asztalosokat, ácsokat, és társaikat — nem kellett elván- szorogniok a kőbányáig. Megkap­ták a feladatot, bőven osztották. Négy méter magas, átláthatatlan és • áthatolhatatlan deszkafa. lat kell emelniük a 19-es barakk köré. Kapu is kell, akkora, hogy egy teherautó átférjen rajta, de szinte légmentesen zárható le­gyen. Miért éppen a 19-esre esett a választás? Talán, mert tágabb volt, mint a többiek. Lélegző ba­rakknak is hívták, mert zsúfoltsá­ga kicsit engedett, s kiesett magá­ból a táborból. Csak arra gondol­hattak, hogy valamit nagyon el akarnak rejteni a világ szeme elől, hiszen még a táborban is befalaz­zák. Töprengésre sok idejük nem volt, az SS-altiszt munkavezetők őrült iramban hajtották őket — Los, los — hangzott a kiáltás és ütemesen csattogott a korbács nyers bőre. Űgylátszik, valóban sürgős lehetett a deszkafal felépí­tése, mert feltűnően kímélték a munkaerőt, s a korbács inkább a kiálló kövekre és a puszta földek­re csapkodott, mint a hátakra. A hajlottkorú linzi ács, Grün- blatt bácsi vállát is csak akkor érte ütés, amikor félhangosan odasúgta társának: — Mint őseink a fáraó országa ban. Tizennégyezer élő fácánt és nyulat fognak megyénk vadászai Megyénk területén — ahol sok ízletes húsú fácán és mezei nyúl él — évről évre több apróvadat fognak élve. A vadásztársaságok elhatározták, hogy az elkövetkező hetekben tízezer élő fácánt és négyezer élő nyulat fognak, amit hazánk különböző tájaira, Olasz­országba és Franciaországba szál- I lítanak vérfrissítés céljából. — Mi a tanácsülésen és a vég­rehajtó bizottság megbeszélésein legalább hatszor foglalkoztunk az őszi munkákkal — magyarázta — már volt nem is egy olyan tanács­tagunk, aki szó szerint tudta és ismerte a végrehajtó bizottság jelentését. A tanácstagi beszámo­lók is az őszi feladatok teljesíté­sével foglalkoztak. Még szeptem­berben azt javasoltuk a termelő- szövetkezetnek és a gépállomás, nak, hogy szervezzék meg a má­sodik műszakot. Javaslatunkat megvalósították és ma ott tarta­nak, hogy az őszi mélyszántást" mind a két tsz-ben befejezték. Még néhány holdon, az Aranyka­lász Tsz-ben még 50 holdon föld­ben a répa, vágatlan a szár, szán- tatlan a föld, de biztató, hogy a ssárvágók nyomában ott járnak as ekék Ebben a községben több típusú talaj van. A fekete földtől egé­szen a szikes talajig csaknem min­den típus megtalálható. Már a lánctalpas traktorok is két vassal szántanak, a Hoffher traktorok pedig tárcsával, rögtörővei tömö­rítik a földet. Az emberfej nagy­ságú hantok diónyira törnek, mi­után hatszor-hétszer végiggázol rajtuk a traktor. De halad a munka. * A Vörös Csillag Tsz-ben 532 holdon felszedték a répát. Na­ponta 100-nál többen is szedték. Ezernyolcszáztizenhárom hold ku­koricából már csak 400 hold ma­radt erre a hétre. Kétezerhárom­száz hold búzavetésből még 600 holddal elmaradtak. Négy gép­pel vetnek, s napi 120—130 hold teljesitménnyel ezen a 600 holdon is csakhamar túladnak. Lehoczki elvtárs, a szövetkezet íőagronómusa megemlítette, hogy a búzát és az árpát tömbökbe vetették, s a kukoricatáblákat és a cukorrépaföldeket — mivel eze­ket a területeket az elmúlt évben lyet Hruscsov elvtárs előadói be­szédében vázolt és amely perspek. tíva a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenethez a világon minden ország számára. Beszélt továbbá az egyetemes békéről, a békés egymás mellett élésről, az életszínvonal emeléséről, az űrku­tatás terén elért világraszóló ered­ményekről. Ezt követően beszá­molt a vezetőség kétéves eredmé­nyes munkájáról, az eredmények mellett rámutatott a hibákra is és a jövő feladataira. A második napirendi pontként új vezetőséget választottak. Viha­ros hozzászólások után, fiatal erőkkel cserélték fel az elfáradt és nyugdíjba menő, de becsületes elvtársakat. Ez a vezetőségválasztó taggyű­lés bőven adott útmutatást az új vezetőségnek, amelynek tagjai mindannyian becsülettel fognak helytállni pártunk és kormá­nyunk által kitűzött feladatok megoldásában. Az Intemacionálé eléneklése után ért véget a tag­gyűlés. Boldizsár Gyula mélyen felszántották — csak disz- tillerrel járatják, s utána nyom­ban bevetik. Egyegy ilyen nagy táblán öt traktorral i» dolgosnak Üzemegységenként összevonták a gépeket, s így megsokszorozták a traktorosok teljesítményét is. * Az Aranykalász Termelőszövet­kezetben Boros Zsigmond, az elnökhelyettes arról tájékoztatott bennünket, hogy még 80 hold cu­korrépájuk szedetlen. November 1-re befejezik a répa szedését. Ebben a tsz-ben a kukorica beta­karítása lassúbb ütemű, mint a Vörös Csillag Tsz-ben. Az 1200 holdból még több mint 350 hold töretlen. A háztáji kukorica beta­karításával már itt is végeztek. Búza-vetéstervük 1600 hold. Még ezer hold a vetnivaló. A lucernamag-termesztés az idén kedvezően alakult. Négyszáz holdon ebben a tsz-ben kereken 470 mázsa magot fogtak. A mag minősége kiváló, 96,4 százalékos tisztaságú. A szövetkezet gazdái közül mintegy 550-en a növény- termesztésben dolgoznak. A beta­karítással együtt nagy gondot fordítanak a silótakarmányok ké_ szítésére. Cukorrépafejet, kukori­caszárat és nyers-szeletet kever­nek össze, s ebből jó minőségű té­li tömegtakarmányt állítanak elő. Arra a kérdésünkre, hogy mi­korra fejezik be az őszi betakarí­tást, Boros elvtárs a következőket mondotta: — Nyilvánvaló, hogy két-há- rom napon belül ennek a hihetet­len nagy munkának, ami még az Aranykalász Tsz gazdái előtt áll, nem tudunk eleget tenni. De bí­zunk az emberek munkabírásá­ban, akaratában, a most kialakult munkaversenyben, s így novem­ber 1-re ebben a községben is az összes őszi mezőgazdasági felada­tokat vállalásunkhoz híven, telje­sítjük. ü. K. Fogynak az őszi feladatok- sokasodik az eredmény Egy hír nyomában (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents