Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-24 / 251. szám
6 HÉPŰJSÁG 1961. október 24., kedd érdekes összehasonlítás! Mennyit ér egy munkaegység? Ebben az évben a havonta ledolgozott munkaegységek után 15 forint előleget fizettek a méhkeréki Balcescu Termelőszövetkezetben. Körlefarönköt, 20 cm-nél nagyobb átmérőjűt és körtefa-pallót logarléc gyártására minden mennyiségben átveszünk. Monori Kefegyár ' Tonor. Kölcsey u. 6. 2068 Májusig az előleget hitelkeretből fedezték, azóta pedig saját bevételeikből. A szövetkezet vezetősége legutóbbi ülésén olyan határozatot hozott, hogy a szeptemberre esedékes munkaegységelőleg ösz- szegét 3 forinttal felemeli, és január 1-től október 1-ig pótlólag a tagoknak kifizeti. Ez az intézkedés megsokszorozta a mékheréki emberek akaraterejét, s naponta 5— 600-an kérnek munkát. Ilyen erőbevetéssel 50 hold cukorrépát — ami a betakarításból még hátra van, két munkanap alatt felszednek. A szövetkezetben különben a cukorrépa felszedésével és beszállításával véget ér az őszi betakarítás. A szántással és a vetéssel azonban elmaradtak. Ezerhétszáz holdas búzavetésükből eddig 800 holdat teljesítettek. A gépállomás és a szövetkezet gépei éjjel-nappal dolgoznak, hogy 6—7-szeri rögtörőzés után a magnak poros vetőágyat készítsenek. Ilyenkor ősszel, amikor már sok munkaegység pihen a becsületes szövetkezeti dolgozók tarisznyájában, sűrűbben • számolgatnak. Van mit számolni. Az aszályos nyárutó ellenére, nem sikerült rosszul ez az év. Szövetkezeteink merészebben terveztek és a termelőszövetkezeti gazdák pedig merészebben feszítették vállukat a munkának. A gyulai Aranykalász Tsz-ben is sűrűn szóba kerül ez a téma. A szorgos munkát is ezzel fűszerezik. Egy ilyen beszélgetést lestünk el, két dolgozó között. Nem azon folyt a vita, hogy meglesz-e a tervezett 30 forint 69 egy munkaegységre, hanem azon. hogy a Valóságban mennyit ér ez. Az egyik vitatkozó ceruzát vett elő, számolgatott és egy papírfecnin meglepő eredmények láttak napvilágot. Pedig nem történt egyéb, mint az egy munkaegységre kiosztásra kerülő termények állami és szabadpiaci árát vetette össze. íme az eredmény: Búzából egy munkaegységre három kilogrammot kapnak a szövetkezet tagjai, aminek a tervezett ára 6,24 forint, a szabadpiaci ára pedig 9 forint. Árpából egy kiló huszonöt deka kerül kiosztásra, amelynek tervezett ára 2,50 forint, szabadpiaci ára 3,75 forint. Kukoricából egy kilót kapnak 1,80 forintos tervezett árral, szabadpiaci ára ennek is 3 forint. Cukrot húsz dekát kapnak, amelynek mindkét ára azonos, viszont az egynegyed kiló répaszeletet 27 fillérért kapják meg, amely a szabadpiacon ugyancsak 56 fillért ér. Ezenkívül kiosztásra kerül még munkaegységenként 16 forint 76 fillér, valamint egy forint prémium. A termények állami árát, a 12 forint 93 fillért hozzáadjuk a kiosztott forintértékhez, megkapjuk a betervezett egy munkaegységre kiosztható 30 forint 69 fillért. Igenám,, de ha a termények szabadpiaci árát vesszük figyelembe, amelynek összértéke 18 forint 43 fillér és ehhez adjuk hozzá a pénzbeni juttatást, akkor 36 forint 19 fillér esik egy munkaegységre. Érdekes volt ez az összehasonlítás, hisz szövetkezeti tagjaink erre csakugyan nem gondolnak, hogy amit kapnak egy munkaegységre, az valójában sokkal többet ér. Ilyen és ehhez hasonló beszélgetések elég sűrűn elhangzanak A gyakorlatban számos vállalatnál felmerült az a probléma, hogy a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 9. § (5) bekezdésében említett tapasztalatcsere-díjat, illetve újítási díjat az újítást első ízben megvalósító vagy az újítást átvevő vállalatnál elért népgazdasági eredmény után kell-e számítani. A legfőbb ügyész ezzel kapcsolatos állásfoglalása hivatkozik az újítási rendelet 9. § (5) bekezdésére. Eszerint, ha az újítást az első megvalósítástól számított egy év eltelte után, más személy javaslatára másik vállalatnál (állami szervnél) is megvalósítják, az átvételt javasló személynek az újítási díj 20 százalékát kitevő tapasztalatcsere-díjat kell fizetni, feltéve, hogy az átvétel javasolása nem tartozik az illető munkaköréből folyó kötelességei közé. Az eredeti újítót az újítási díj ugyancsak 20 százaléka illeti meg. Ilyen mostanában az Aranykalász Tsz földjén. A termelőszövetkezet vezetőségválasztásra készülő párt- szervezetének tagjai beszélgetnek így a dolgozókkal, a nagy dolgokról és a kicsikről, az SZKP XXII. kongresszusáról, a vezetőségválasztásról, a jövő évi terméskilátásokról — munka közben — alaposan és aprólékosan. Talán ennek is köszönhető, hogy az Aranykalász Tsz-ben jó a hangulat, jól halad az őszi munka és hogy nem is esélytelenül csatlakoztak a szarvasi és gyomai járás verseny- felhívásához. <K) esetben a szerződést az átvételt javasló személlyel kell megkötni, az eredeti újítót pedig erről értesíteni kell. Az idézett rendelkezés azonban nem jelöli meg, hogy a tapasztalatcsere-díjat és az újítási díjat az átadó vagy az átvevő vállalatnál elért népgazdasági eredmény alapján kell-e kiszámítani. Ilyen rendelkezést csak az 53/1955. (VIII. 25.) MT sz. rendelet tartalmazott, amely kifejezetten kimondta, hogy tapasztalatcsere esetén az említett díjakat az átvevő vállalatnál (állami szervnél) elért népgazdasági eredmény alapján kell kiszámítani és kifizetni. Bár az újítási rendelet 9. § (5) bekezdése az átvevő vállalatra való utasítást nem tartalmaz, a jogszabály más rendelkezéseiből kitűnik, hogy az említett díjakat az átvevő vállalatnál elért népgazdasági eredmény alapján kell kiszámítani. A munkásnegyed tanítója Negyvenegy évvel ezelőtt lépett először a katedrára, s azóta tanítja az ifjú nemzedéket. Az első tanítványok már felnőttek, édesapák, édesanyák. Közülük sokan választották azt a pályát, amelyen volt tanáruk: Botyánszky János haladt szakma, hivatás parancsnoka és közkatonája, akik tőle tanultak ír. ni, olvasni, útmutatása nyomán élni és dolgozni, szeretni az embereket és küzdeni a szebb holnapért. Talán a legszebb hivatás a Botyánszki Jánosé és nevelőtártöbb mint negyven évig. Nevelő lett Kesjár János is — volt tanítványa, s most kollégája — a VI. számú altalános iskola igazgatója. Talán ezért is volt olyan kellemes, megható az ünnepség, melyet a kollégák rendeztek idős tár. sok visszavonulása alkalmából. Botyánszky János letette az osztálynaplót, lelépett a katedráról, nyugdíjba vonult. Negyvenegy évig tanított Békés. Csabán, s ebből 15 évet a VI. számú általános iskolában, ahol nevelőtársai és tanítványai kedves ünnepi est keretében köszönték meg fáradozását. A hála és szeretet jelképe volt az a sok-sok virág is, az ajándék, amivel kedves, kedtek az idős tanárnak. A munkásnegyed tanítójának is lehetne nevezni, hiszen tizenöt évig tanította a békéscsabai gyár- negyed munkásainak gyermekeit. Tizenöt éven át naponta tette meg a hosszú utat a város központjából — ahol lakik — „Jaminába”. ahogy általában nevezik ezt a kerületet, a gyárak városát. Pedagógiai pályája alatt, hacsak hozzávetőlegesen is számítjuk, háromezer gyermeket tanított. Egy egész falu. S ebben a faluban akad tanácselnök es vállalati igazgató, üzemi munkás és tsz- tag, orvos és pedagógus, s ki tudná felsorolni, hogy még mennyi saié, akik a jövő nemzedéket for. málják, alakítják az iskolapadban. Botyánszky János helyére új, fiatal erő került, aki tovább folytatja munkáját. Képeink az ünnepségen készültek. Első képünk Botyánszky János és kollégája, az új, friss erő Korányi Mátyásné. Második képünk: Az idős, nyugdíjas pedagógus a kollégáktól kapott ajándékkal. Kasnyik Judit Még két munkanap és befejezik az őszi betakarítást ,BBBaBBBaBBBaBBBBBBBBBBBBBBBBBB«BBMBMBBM ■■■■■■■** Úgysem nyerek autót,.. (Monológ) Olvasom a Népújságban, hogy november 10- én másodszor sorsolják a gépkocsi-nyeremény- betétkönyveket. Na bum! Mit érek vele, ha úgyse nyerek... Hogy miért? Hát kérem, én még soha az életben nem nyertem! A piros ultimat elfogják, a lóverseny nekem kész tragédia, a lottón is csak a nyereményalapot növelem... Puszta létem sem valami főnyeremény, életemet jobbára annak köszönhetem, hogy abban az időben még nem volt a családban televízió és moziba sem igen jártak... Nem is beszélve a baráti fogadásokról... Hányszor fogadtam már, hogy a Fradi győzni fog. Mindannyiszor vesztett. Még tíz évvel ezelőtt lefogadtam, hogy városunk legidősebb polgára, Mitykó apóka aligha éri el a száz esztendőt. Jelenleg százhárom éves az öreg és jó egészségnek örvend. Fogadtam arra is, hogy Békéscsaba főútvonaláról sohasem dobják ki a folyton sípoló kisvasutat. Azóta az elegáns kék autóbusz is vesztett fogadásomon vigyorog. Fogadtam arra is, hogy többé nem fogadok. S újra fogadtam. Csoda hát, hogy ilyen előzmények után még a válóperemet is elvesztettem?! (Vagy talán ez az első nyerésem az életben? Biztató jel...) Hanem ez a Kaczór- kai azért beletette a bogarat a fülembe ezzel az autónyeréssel... Ez az okos Tóbiás kiszámította, hogy az első sorsoláson minden nyolcszázötven- ötödik betéttulajdonos gépkocsit nyert. Persze, ahogy magamat ismerem, én ott sorrendben éppen a nyolcszázötven- negyedik lettem volna... Azt mondja erre Tóbiás, hogy az autóbetétnél nincs semmilyen kockázat: akár nyer a polgár, akár nem, a pénze megmarad... (Erre felcsillant a szemem, hiszen ha veszteni eleve nem lehet, akkor ezt direkt ne. kém találták ki! Érdeklődésemet azonban igyekeztem palástolni bará. tóm előtt.) Ne agitálj, Tóbiás, ne agitálj — mondom neki —, tudom én, amit tudok! Ha már a pénzemet semmiképpen nem vesztem el, de ha mégsem nyerek autót, a pénzem kamatait elvesztem!? No, apafej, gondoltam, erre találj ellenérvet, ha tudsz... — Ide figyelj, te óber- okos — replikázik Tóbiás. — A tízezer forinthoz képest az a negyedévi 75 forint kamat elenyészően csekély ősz- szeg. Ezt pedig nem veszted el, hiszen ezt úgy kapnád a takaréktól „ajándékba” a pénzed után. De ennyi „kockázat” megéri, hogy fran- co-gratis autóhoz juthatsz, mert a sorsolásban férfi és nő, öreg és fiatal, munkás és paraszt, szerencsés és szerencsétlen egyforma eséllyel indul... Ú, minő igaz érvek! Meggyőztél, Kaczórkai! Csak egyetlenegyet hagytál ki a számításból: ha már semmiképpen nem veszíthetek ezen a bulin, nem is nyerhetek. Ehhez feltétlenül szerencse kell, az pedig hiányzik a szótáramból. Hogy pedig soha az életben nem volt szerencsém, erre is alapvető okom van. Tudnod kell, hogy születésem után apámnak nem volt pénze pelenkára, s egy csecsemőtől igazán nem volt elvárható, hogy alig használt pelenka helyett egy egész dunyha felfalásá- val alapozza meg egy életre szóló szerencséjét... Persze, könnyű neked, amikor már hatszor volt négyes találatod a lottón! Bizonyára falánk csecsemő lehettél... Gondolkozz hát Tóbiás. hogy tudnék én mégis autót nyerni. Azt hiszem, az Állami Biztosító nem köt velem szerződést a biztos nyerésre... Hohó! Mégiscsak van egy megoldás! Fogadjunk, hogy úgysem nyerek autót. Logikus, nemdebár: ha több évtizedes tradícióm nem hagy cserben, akkor ezt a fogadást is elvesztem. Márpedig, ha a fogadást elvesztem, ennek egyetlen következménye az, hogy gépkocsit nyerek! Világos? Világosnak világos, de még így sem nyerek autót! Hogy miért? ...Mert nincs gépkocsinyereménybetétkönyvem... —rs— HASZNOS TUDNIVALÓK Díjfizetés az újítás átvétele esetén
