Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-22 / 250. szám
KÖRÖSTÁJ A NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE 'HúJMolMk a „{ekeit mt Epizód az ita’bolt és a posta előtt — Tervez a művelődési bizottság — 5000 forint a kultúrterem berendezésére — Mezei röpgyűlés a Béke Tsz répaföldjén A dombiratos! italbolt előtt siiba- koló vén diófák alatt három üres szekér áll meg. Három legény ül rajta. Nagy hanggal arról nyitnak vitát, hogyha nekiveselkednek a töménynek, melyikük bírja tovább kétlábon. Minden második szavuk ocsmány káromkodás az óvo,dába és iskolába igyekvő dombiratos! gyerekek és kísérőik „épülésére”. A szekerek és a bolt között korlát húzódik kerékpárok „klpányvázása” okából. Most üres. A korlát fölött hatalmas lila orr disztelenkedik. Tulajdonosa mintha maga a minden szeszek öregapja volna. Egy féldeci reményében bölcs tanácsokkal szolgál atekintetben, hogy miként nyakalható úgy a pálinka, hogy félliterszám sem gyullad meg az emberben. Áhítattal hallgatják a legények, majd egyikük elkiáltja magát: — Befele! ... Az Idősebbik közülük, amelyik még szekere vendégoldalán kuporog, arról szaval, hogy ha őt leveri a szesz, hát mindnyájuk cehjét fizeti! — Telik a kukoricaszár fuvarozásáért kapott pénzből. — Az a mienk, amit megiszunkl — ordítja. Valahol már ihattak, attól a hangossága. Az italboltból fehér sapkás, fehér zakós férfi bukkan elő, tán maga a kocsmafőnök. Odákiált a vendégoldalon guggolónak: — Vigyázz komáml Ha megrántják a lovaid a szekeret, végedl Én nem tartom el a kölkeid. A, látottakkal homlokegyenest ellenkező dologban ügyködünk. A község kulturális élete, a művelődési bizottság tevékenykedése érdekelne. Nézzünk hát másfelé. A kocsmaépület folytatásán, egy ajtó felett ütött-kopott felirat: Hunyadi mozgó. A községbe jövet modern, szép fénybetűs mozit láttunk. Ez tehát csak valami régi, bezárt lehet. Oldalán üveggel fedett faliújság-féle, benne fakult tabella a járási labdarúgóbajnokságról meg egy szüreti mulatságra hívó, kézzel pingált plakát. Rendező a KISZ. Lesz bor, sör meg tombola! Egyéb tartalomról hallgat a csalogató papír. Az eddigiektől nem lettünk okosabbak, legfeljebb szomorúak. Odébbállunk. A házak tetőtengerén itt-ott, amott a művelődési vágy büszke árbocaiként emelkednek a TV-antennák. Az ablakokból rádió szól. A postánál két fiatalember — a dévaj legényekkel egyívásúak lehetnek — valami technikai fejtörőpályázatot tárgyal. A levegőben efféle szakkifejezések röpködnek: „tranzisztor”, „levezető kábel”, „dlpol-atenna” .., Ezek szerint Dombiratoson nem egészen az ocs- mányszavúaké, a magukat eszméletlenre ivóké a „terep”. Él, lélegzik itt egy más világ, nem butító szeszre, hanem okosító ismeretekre szomjas. Gyerünk hát oda, ahol ennek a világnak a helyi „vezérlése" történik, ahol „műhelytitkairól" hallhatunk. A pártház, a tanácsház felelősei a Járási székhelyen tanácskoznak. Helyetteseik szerte a határban segítenek az életet betakarítóknak. Kicsi község, kicsi az apparátusa, szükség van mindig, mindenütt minden fejre és kézre. Ezért nem leljük Szabó Balázsné v. b. titkárt, a művelődési bizottság elnökét sem. Természetesen jó lesz a helyettese is. Puskás Zoltán nevelőhöz irányítanak, az Iskolába. Sárga szemű fekete macska húz át az úton. Megáll, fúj ránk. Szörnyen bosszantja, hogy nem méltányoljuk színét és nem térünk ki előle. Ügylátszik, némelyek hozzászoktatták, hogy az ember térjen őkelme útjából. Hamarosan rábukkanunk a tudományok dombiratos! várára. Két földszintes épület az iskola. Tart a tanítás. A tanáriba — egy szűk kis szobácskába — nyitunk. Simon László igazgató van ott. Bemutatkozunk. Az Állami Aruház című film jóságos Glauziusz bácsijával beszélget? Első pillantásra hasonlít hozzá a Faipari Ktsz egyik idős tagja, akivel az iskola külső-belső festését, padlózását beszélik meg. Aztán készséggel áll rendelkezésünkre Simon elvtárs. Nemsokára vége az órának, jönni fog Puskás Zoltán, addig Is mondjunk valamit egymásnak. Vajon miről beszélhet egy vérbeli iskola- igazgató, mint a birodalmáról. Tíz esztendeje van itt. ö maga 36 esz tendős. Azelőtt tanyai iskolában tanított. Kitárja az ablakot, s mutatja, hogy a poros udvart parkosítani fogják, s a kerítésen túl lévő bozótos, gazos területet nevelők, diákok közös erővel sportteleppé varázsolják majd. Még sorolná érdekes közlendőit, de felberreg a csengő. Egymás után nyitnak ránk a nevelők, köztük a művelődési bizottság várva várt elnökhelyettese, Puskás Zoltán is. Olyan fiatalnak néz ki, mintha az idén érettségizett volna, holott nős és már megsúlyolható kultúr- munkási múlt is áll mögötte. A járási tanácsnál népművelési felügyelőként működött. Szeptember elseje óta, mióta Dombiratoson pedagógus, a művelődési bizottság elnök helyettese és — a most épülő — művelődési terem igazgatója is egyben. Kérjük, tájékoztasson bennünket. Futólag említjük az italbolt előtt tapasztaltakat. Arca elborul, majd felderül ismét. Élénken beszélni kezd, magyaráz, irattartót vesz elő, terveket mutat, mintegy ellensúlyozni kívánván a községbe érkezésünkkor szerzett rossz benyomást. Megtudjuk, hogy lassan, cte készül már a művelődési terem, akkora színpaddal, hogy színházi tájelőadások is tarthatók rajta. A terem berendezésére a Béke Tsz 5000 forinttal rukkolt elő. Egyébként a dombiratoslak igen-igen színházkedvelők. Bérelt buszon minden kovácsházi előadásra ellátogatnak. Jó a párt, a tanács, az iskola kapcsolata. A kiszesek minden kulturális tennivalóban ott vannak. Valami mocorog az énekkar, a báb-, meg a színjátszócsoport alakulása körül is. A TIT dombiratosi aktívái között minden pedagógus megtalálható, de az agronómus és az állatorvos is tart ismeretterjesztő előadást. A tanács 4000 forintot adott könyvtári könyvekre. — Ránk tekint Puskás elvtárs, mintha kérdezné: — Mit mondjak még? Mi csak bólintunk, s arra gondolunk, hogy milyen szép is mindez akár megvalósult, akár, ha megvalósulás előtt áll. Olyasmit olvashat ki a szemünkből, mintha kételkednénk a hallottakban, mert ugyancsak erősítgetni kezdi, hogy ez mind benne van a művelődési bizottság tervében, amit a végrehajtó bizottság is látott és jóváhagyott. Mi is szerettük volna látni, és olvasni, hogy a dombiratosi népművelési feladatokból kire mi jutott, arányosan osztották-e el a felelősök a feladatokat, nincs-e úgy, mint sajnos más helyeken, hogy sok az aláíró, de egy a végrehajtó, csak éppen egyedül képtelen megvalósítani a megvalósítan- dókat. Vajon a dombiratosiak nem élnek-e vissza — önmaguk kárára — azzal, hogy „ez a Puskás Zoltán Igazi népművelési ember, olyan belevaló ...” és engedik és hagyják, hogy mindent csináljon, ők legfeljebb helyeselnek neki? Nagyon helytelen „munkamódszer” lenne az ilyen. Reméljük, hogy a művelődési bizottság, mely augusztus óta kétszer ülésezett — és rendszeresen fog is még — ezeken az üléseken nemcsak meghallgat és aláír, hanem sorra kiosztja és végrehajtja a minden tagjára háruló feladatokat. Nemcsak a kocsma előtt káromkodók példája, hanem más példa is bizonyítja, hogy pártunk kultúrpolitikájának a végrehajtása Dombiratoson is fontos közügy. A község tsz község. Mielőtt eltávoztunk volna ebből a külsőre igen barátságos helységből, kimentünk a mezőkre. Éppen répaszedés ideje volt. Traktorvontatta ekekapával, lókapával, ásóval, ahogy jött. szedte, fordította ki a Béke Tsz népe a répát. Nyomban felfigyeltek az idegenekre, s hogy megtudták kik és honnan valók vagyunk, kör befogtak bennünket, s mondták, mi a jó, és mi fáj. A jóra bólintottunk, a fájdalmak okairól, gyógymódjáról pedig elbeszélgettünk, de nagyon őszintén. Meg is jegyezte valaki közülük, hogy „végre akadtak, akik megmagyarázzák, így már mindjárt más...” Szinte tapintható volt az a magabiztossá-válás, ahogyan e mezei „röpgyűlés” után a Béke Tsz népe szétoszlott a tágas mezőkön, és serényen munkához látott. Ugyanúgy várja és igényli szabad idejében azt, hogy a könyv, a film, az Ismeretterjesztés, a színdarab, a képzőművészet nyelvén is szót értsenek vele, s mondhassa: — így már egészen más! Huszár Rezső Az utca szó helyesírásáról A kérdés egy társaságban vetődött fel. Miért kell utca szavunkat rövid u-val írni, amikor út szavunk ú-ja hosszú? A beszélgetők hosszasan tanakodtak rajta, de nem tudtak megnyugtató eredményre jutni. Érthetetlennek tartották az utca rövid u-jának helyesírását, mivel említett szavunkat úgy elemezték, hogy az út szó -ca kicsinyítő képzős alakja. Érdemes foglalkoznunk az utca eredetével, mert a köztudatban általános az út szóból való származtatása. Pedig az út és az utca nem áll rokonságban egymással. Az út szó ismeretlen eredetű, az 1055-ben kelt Tihanyi Alapító- levélben még kéttagú: utu alakban maradt fent. Majd a XIV. századra lezajló tővégi magánhang- zó-lekopás után a szóbelseji magánhangzó hosszúvá vált: utu-ból út lett. Ezért kell hosszú ú-val írni út szavunk magánhangzóját. Az utca viszont szláv eredetű szó, vö. pl. szerb-horvát ulica, megfelelője minden szláv nyelvben megvan. Hogyan lett az uli- cá-ból utca? A magyar nyelv egyik hangtörvénye alapján a többtagú szó második, nyílt szótagjának magánhangzója kieshet. Az ulicá-ból ulca lett, mint a hasonlóképpen szláv eredetű mali- ná-ból málna. És valóban, a mai utca a régi magyar nyelvben ulca volt. Hasonulás következtében az ulca uccá-vá változott. Az ucca hangalakot már jól ismerjük, hiszen a köznyelvben és a népnyelvben így ejtik az utcának írt szót. Mikor még nyelvtudományunk gyermekkorát élte, tévesen út szavunkból származtatták utca szavunkat. Mai helyesírásunk pedig átvette a szó hagyományos írását. Szabó Géza U ii - ■ „.I. .................. .......... . Ú j Rezső: w Es o teremben semmi dísz... Kék kupolájú őszi táj felett ökörnyál, pókhajóssal vitorláz űri messzeségbe ... Alatta zúg a tsz gépe, mag alá szántja a határt. A gépen ember ül dalolva, gondolatokkal andalogva; lesz minden, minden, mire várt asszonya, lánya meg a két vénség... Érzi Bözséje ölelését, — de jó vagy ... szinte hallja is .. • Hajt, hajt! A fordulóhoz érve lassít... Az újságos legényke rikkant: — Kiss bácsi! Itt a friss! Nyújtja, s a kerékpárra pattan, karikáz egyre szilajabban. Nagy a föld, s várják annyian. Megáll a traktor, ura szépen elbámul piros címen, képen, majd beleolvas nagy vígan a széles betűrengetegbe... Noha szántani lenne kedve, kicsit még böngész; annyi íz, gondolat, érzés kél fel benne, de tudatában kopog egyre, hogy — a teremben semmi dísz, csak Lenin nyugodt arca-mása tekint bölcsen a sokaságra, ennyi és — semmi, semmi dísz... Kék kupolájú őszi táj ölében végtelenné ringó hullámok hátán száll tova szüreti dal... Már jó bora, kedve a népnek így egészben, s apraja, nagyja is hull szépen gondnak, s minek csak hullni kell. Már öregje is énekel bokrétázott lánnyal, legénnyel, jöhet a tél, mégis több fénnyel takarózik a csecsemő, s minek nőni kell, egyre nő tengerré óriásodik a jóság, a terv maholnap színvalóság, hol mocsár volt, ott üde víz... És — a teremben semmi dísz ... Ebként szűköl a világ rossza, rossz idő jár minden gonoszra, hogy a világon fellobog, s csillagokat perzselő tűzzel bűnt, rettegést pokolba űz el a hatalma a dolgosok új korszakot küzdő hadának! Harsogva és lobogva árad ereje a lenini pártnak s az embercélú célba visz! Bár — a teremben semmi dísz... Hatvani Dániel: Wacht ami Európai krip-krop-krip-krop-k rip krip-krop-krop Európa e hangokat ismered már ezt az együtemű menetelését a borzalomnak az életen keresztülgázoló csizmák hangját a csizmákba bújtatott barbár lábakat a germán vezényszavak pattogó fegyelmét farkas-csordáit a felsőbbrendű fajnak ismered Buchenwald ot és Lidicét krip-krop e hangok nyomán a vér buzu és gyalázat kúszik a fényes nappalokra a nyári estékre, gyerekek mosolyára az asszonyok ölére, a férfiak mellére sötét gomollyá bomlik százados alkotása belénk a horogkereszt tigrisfogai vájnak Európa végre fojtsd el a csinnadrattát mert újra menetelnek gőgösebben mint valaha ágyúk és támaszpontok csörömpölnek a mélyben gyakorolva az öldöklés hadmozdulatait Európa vigyázz! szemedben zöidellő életet ki ne oltsa a bomba-pattogású halál támadj föl mint a harag mint a mi szándékunk s erős kezeddel vágd át a torkát az őrületnek
