Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

1961. október 22., vasárnap népOjsao 5 Megyénk dolgozói a XXII. pártkongresszusról Sok ezer kitaméieere TcicUg-ucudástát Sok ezer kilométerre Telekgerendástól, a Kreml új palotájában nagyszerű életüket mérik a kom­munizmus építői. A milliók által megálmodott kommunista társadalom tapintható közelségbe került, s Nyi'kita Szergejevics tolmácsolta a kom­munista párt döntését: „Népünk mai nemzedéke már a kommunizmusban fog élni”. Itt vagyunk Telekgerendáson, ebben az új tár­sadalom által létrehozott községben, ahol a szelek már több száz holdas táblákról fújva nyaldossák a semmiből kiemelkedett új házakat, s ahol már kézzel lehet rámutatni a szocializmus új vívmá­nyaira. Az állami gazdaság kukoricaszérűjén a teltha­sú górék hosszában százan is dolgoznak talán. A csőtörők vagonszámra ontják a termést, s a ku- koricafosztók serény keze aranyló sárgává vará­zsolja a csuhétól szürke csomókat. A méhkeréki brigádban Csz hajú, ráncos arcú munkás beszél a fiatalok­nak. — Van egy malacom. Az első körmét egy fo­rintért, a másodikat kétszer többért, a harmadi­kat háromszor többért, és minden körmét ahá- nyadik, annyiszor többért adnám. Megvennétek-e gyerekek? — Hány kilós? — kérdezik nevetve. — Mondjuk, nagy malac már. Van vagy há­rom mázsás. — Akkor megvesszük. Mosolyog az öreg a bajusza alatt, s jó nagy csö­vet dob a halom tetejére. \ — Buták vagytok és hebehurgyák. Az okos em­ber gondolkozik előbb, ha számoltok, akkor rá­jöttök, hogy 36 ezer forintba kerülne a malac. Elcsodálkoznak a „buták”, és számolni kezde­nek. Az öreg meg okosan int a fejével. A tanmese, amit a malac körméről elmondott, Válasz is nekik. Okos, számoló terv, hatalmas gá­takat emelő, ércet ontó, az embert a fellegekbe emelő terv készül Moszkvában, s ez a terv neki is, de főleg i kukoricafosztó fiatal társainak is úgy ad több kenyeret, ahogy hatványozódott a mese. Évtizedekkel ezelőtt kezdődött, nem is egyből, hanem a semmiből, s íme, duplázódott, hatványo­zódott minden, egészen a kommunizmus előesté­jét jelentő gazdasági és társadalmi eredménye­kig. Százak jönnek ebédelni a gazdaság kultúrter­mébe. Az előtérben asztalra várnak a munkások, s közben a falon függő tablókat, plakátokat ol­vasgatják. Afrika térképe fölé ez van írva: „A gyarmati rendszer csődje”. Kérges munkáskéz ujja sétál a térképen végig. — Látjátok, erről is beszélt tegnap Hruscsov elvtárs a televízióban. Ez a sok barna azt jelenti, hogy itt már megszűntek a gyarmatok. Neihardt István endrődi brigádtag magyaráz. Párttag, kötelességének érzi, hogy ő is tegyen valamit Hruscsov elvtárs beszédéhez. Barna arcú fiatalember szemmel veri a térké­pet, úgy nézi. — Itt már kommunizmus van? — Dehogy van fiam. Azok csak szabad orszá­gok. Kommunizmus még nálunk sincs. Csak — fehéren csillogó borostáit simogatja —, csak a kommunizmusnak köszönhetik, hogy szabadok, Közelükben állunk, s a fiatal barna gyerek ránk néz, mintha azt kérdezné, hogy jól mondta-e az öreg. Az ember önkéntelenül bólint. Minek ide kü­lön magyarázat? így is lehet mondani, másként is. A lényeg ugyanaz marad: A kommunizmus ma már élő erő, s amíg a Szovjetunió idáig jutott, addig sokmin­dent megváltoztatott. Nálunk is — Afrikában is. Kárász Mátyás, a község párttitkára kétszer is járt már a Szovjetunióban. Órákat is beszélne az ottani élményeiről. — Milyenek is ott az emberek, milyen nagysze­rűek! Azokkal lehet kommunizmust építeni! — S mesél az egyszerűségükről, az udvariasságuk­ról, a munka hőseiről, s arról, hogy Cservenkovó- ban a Lenin kolhozban látott egy fejést. Minden állatgondozó bemosakodott, még a juhászok is, és az utolsó csepp tejet is kicsurgatták. — Milliárd csepp mennyi lehet? S ha mindent így csinálnak, így aratják a gabonát, olvasztják a vasat, mennyivel többet tudnak tenni a kom­munizmus programjához. A párttitkár beszélne még, de egy önkéntelen kérdéssel megakasztjuk. — Hát a mieinkkel, a mi embereinkkel, velünk lehet szocializmust építeni? — Lehet. Ha eljön az ideje, akkor kommuniz­must is. Csak addig sokat kell tanulni még ne­künk. Moszkvától sok ezer kilométerre, Telekgeren­dáson, teljes iramban folyik a betakarítás. Von­tatók, teherautók rohannak rakományaikkal, s az emberek futtában állnak meg ebédelni is. Óriás hangya szorgalmával egy lánctalpas kú­szik a barna táblán, s ekéje pihenni fordítja ba­rázdába az esőt váró földet. Kiss Máté férfiakat behívták. A levegő ki­rályát agyonlőttek fenn a nor­vég Északon, Narviknál, az iká- riai játékok bemutatói a nyugati front lövészárkaiban feküdtek, a lovak erősebbje utánpótlást szál­lított, a kimustráltakat „népélel­mezési célokra” vették igénybe. Oroszlánból az állatkertnek is fölöslege volt, kegyelemlövés végzett velük. A reflektorfény­ben flitteresen tündöklő szőke asszonyok municiógyárakba kap­tak behívót és megcsalták a fron­ton lévőket. Gütiget is behívták, először. a Wehrmachthoz. Harso­gott a nevetés a kaszárnyában, ő volt az egyetlen, akit örökre al­kalmatlannak nyilvánítottak. A második behívó a gyárból érke­zett, de nem érte fel a munkapa­dot. Segédmunkásnak gyenge volt. az irodában protekciósok ültek, utcára tették. Nem volt ál­lása, közveszélyes munkakerülő­ként, csavargóként és miegymás­ként vitték a bíróságra. Le sem tárgyalták ügyét, küldték a la­borba. Talán az mentette meg az életét, hogy Wützdorf őrnagy, a lágerparancsnok annyira szerette a hegedű játékot és Gütig valaha zeneparodista is volt. Egyszer a fogságban is játszhatott, valaho­gyan odakeveredett egy hegedű és amikor a táborba küldték, a fog­házparancsnak, aki ezelőtt helyet­tese volt Wützdorfnak és ismerte ezt a gyengéjét, elküldte ajándék­ba. Ajándékba, ahogyan a rab­szolgákat kínálták fel. Egy éve sem múlt, hogy belökték a tábor kapuján. Ezért jött egyedül, nem kanszporttal... A hegedű mentette meg a fo­gyatékosok, testi hibások azonnali pusztulásától. Néha-néha megje­lent egy SS-őrmester, nyakon ra­gadta a kis emberkét és Wützdorf elé citálta. Játszania kellett. Lá­gyan, finoman — ez volt Wütz­dorf kedvére. Az őrnagy ilyenkor behúnyta szemeit, zümmögte a dallamot, azután kezeivel ő is he­gedült, utánozta a bohóc mozdu­latait úgy a levegőben. Nagyon szerette a hegedűjátékot. Hege­dülni sohaserr) tudott. Mesterhe­gedűje volt, egy másik tisztelője adta, zsákmányolta egy nem megfelelő származású zenetudós lakásán. A zenetudóst lelőtték. Amikor legfájdalmasabban zen­gett a húr, az őrnagy felállt, vé­gigmérte a szobát szikár léptei­vel, azután... azután pofonütötte Gütiget. Az először meghökkent, később már várta, szeretett minél előbb túllenni rajta. „Takarodj!” — kiáltotta ekkor Wützdorf és Gütig szedte az irháját. Egyszer, egyetlenegyszer mert csak visz- szapillantani. Az őrnagy a hege­dűre borult és zokogott. A hege­dű mentette meg Gütiget, mert amíg ezek a hívások az őrnagy­hoz szólították, nem vitték a ki- végzőhelyre. Mostanában ritkáb­bak lettek a hívások. Lehet, hogy Wützdorfnak nőtt meg a mun­kája... A, hegedű csak a kivégzőosz­tagtól mentette meg. Nem elég, ha valaki nem hal meg, élnie is kell. Az élet: Leo Krebs barátsá­ga volt. Amikor először kinevet­ték a táborban — szerencsétlen emberek nevettek a még szeren­csétlenebben —, odahúzódott a gépmester-óriás mellé. Az rátette kezét jellegzetes mozdulatával a vállára, ujjai még le is marad­tak róla és ezzel védelmébe vette Gütiget. A vérszerződés megköt­tetett. Attól kezdve senki nem nevetett rajta, nem bántották. Az ételelosztásnál is csak egyszer próbálták megrövidíteni s amikor Krebs kérte helyette a répalevest, egy gondolatnyival talán több is csurrant a kopott edénybe. — Wützdorf jön — súgta Gütig, és még egyszer hozzányomta: — Valami történni fog. Az őrnagy elhaladt mellettük, együgyű dallamot dúdolt, a tak­tust lova glópálcáj ával verte bőr- csizmáján. Ügy nézett rajtuk keresztül, mint a levegőn. De tud­ták, hogy aki egyszer elmulasztja a köszönést, jaj annak. Egy len­gyel fiút ezért korbácsoltak meg az Appelplatz előtt. „Csürhe!” — üvöltött Wützdorf és a megszólí­tottak egyáltalán megtisztelésnek vehették, hogy beszélnek ve­lük. Nem köszönünk!? Maholnap azt fogjátok követelni, hogy én vegyem le előttetek a süvegem!” Wützdorf elhaladt mellettük és ők fellélegeztek. Különösen Gü­tig. Az életben — csak így beszél­tek arról, ami valaha történt, s ami talán még most is történik odakint — az az érdekes, ha va­lami különös adódik, megtörik a hétköznapok szürkesége. A tábor­ban ez volt a legnagyobb öröm, ha elmúlt egy újabb nap minden különleges ismertetőjegy nélkül. (Folytatjuk) A lefektetett cél a mi célunk is... Az egész világ munkásmozgalma, köztük a szocialista országok szempontjából is óriási jelentőséggel bír az SZKP most folyó XXIL kongresszusa. Beláthatatlan hordereje mindenekelőtt abban van, hogy határkő a kommunizmus építésének munkájában, mert irányt mutat a jövőnek és konkrét, világos programban foglalja össze a tennivalókat. De jelentősége a mai nemzetközi helyzet helyes értékelése, a biztos tájékozódás szempontjából is óriási. Hruscsov elvtárs beszé­de, a KB beszámolója számunkra is igen megnyugtató, hiszen ez az értékelés és maga a program-tervezet a szocialista rendszer erejébe vetett határtalan hitet sugároz, mely válasz a kétkedők­nek is arra, hogy merre tart a világ. Az alkotó munkában testesül­nek meg a kommunizmus eszméi, mellyel szemben áll az erőszak, a rombolás burzsoá ideológiája. Nem kétséges, hogy ebből a harc­ból az Ember érdekét védő haladó eszme kerül ki győztesen. A programtervezet olyan jövőt mutat, amilyent csak az igazán a nép és a társadalom érdekeit szolgáló párt tud célul tűzni és elérni. A programtervezetet tanulmányozva nekünk is le kell vonnunk a kö­vetkeztetéseket, meg kell határozni a feladatainkat a mi viszonya­inknak megfelelően. Igen nagy feladatok várnak hazánk dolgozóira is atekintetben, hogy az ötéves terv által megjelölt célokat elér­jük, hogy népünk életszínvonala tovább növekedhessen, hazánk tovább erősödhessen. A programtervezetben lefektetett cél a ml célunk is, mi is ab­ban az irányban akarunk haladni, melyet a XXII, pártkongresszus a szovjet nép elé tűzött. Éppen ezért figyelmesen tanulmányoz­nunk kell a kongresszus munkáját, az ott elhangzottakat, hogy a mi viszonyainknak megfelelően alkalmazhassuk munkánkban az élenjáró szovjet tapasztalatokat. Szabó Mihály a Békéscsabai Vasipari Vállalat főmérnöke A Balassi Táncegyüttes ajándékmüsora szovjet katonáknak A békéscsabai Balassi Tánc- együttes az SZKP XXII. kong­resszusának tiszteletére szomba­ton Kecskeméten ajándékműsort adott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Békés megyei szerve­zetének szervezésében. A békéscsabai fiatal táncművé­szek ezzel viszonozták a szovjet elvtársak kulturális együtteseinek megyénkben emlékezetes szerep­léseit. Szombaton délután „kis- katonáknak” kedveskedtek a színpompás népitánc-műsorral, este pedig a tiszti klubban léptek fel fiataljaink hatalmas sikerrel. Mindkét ünnepségen Pánkot«! István elvtárs, az MSZBT megyei titkára köszöntötte a lelkes kö­zönséget és kívánt sok sikert az SZKP XXII. kongresszusának, a szovjet nép csodálatos építőmun- kájához. A meleg hangulatú műsoros es­tet baráti ismerkedés és találkozó követte. NÉPÚJSÁG-NAPOK Olvasó emberek kozott Telekgerendáson A telekgerendási pártbizottság tágas épületébe egymás után jöt­tek be a mosolygó arcú. előfizetés­gyűjtő aktívák. Egymásnak is di­csekedtek, másoknak is elmond­ták eredményeiket, úgy, ahogy jöttek sorjában. Nem is csoda, hogy büszkék voltak akkor este a telekgeren­dási aktívák, hiszen egy nap alatt 150 előfizetővel emelkedett a Nép­újság olvasóinak száma. Bereg­szászi Károly és Dalmadi László 18, Laczó Mihály 11, Rieger Ernő 22, Kovács Margit 16 előfizetőt szervezett. De rajtuk kívül még sokan hoztak előfizetési gyűjtőla- pakat szép számmal. Az eredmények összegyűjtése után megtartott ankéton elmond­ták a Népújság olvasói, hogy több lapot is olvasnának, csak bizony ők azért rendelik meg a napila­pot, hogy azt naponta olvassák, nem pedig úgy, ahogy ez Telekge- •endáson szokás: nagyon jó, ha hetenként kétszer kiviszik össze, gyűjtve az újságot. Érzik ezt a posta dolgozói is, mint ahogy Sipiczki János kézbe­sítő viccesen mondta, naponta 8—10 kiló újságot kell kiszállítani a tanyavilágba. A Népújságon kívül több száz újság jár még Telekgerendáson. A két külterü­leti kézbesítő a levelekkel és más küldeményekkel együtt nem tud­ja feladatát teljesíteni. A Szegedi Postaigazgatóság helyesen járt el akkor, amikor Telekgerendásra kilométerórával felszerelt kerékpárral mentek ki és megbízottja végigkerékpá­rozta a kézbesítők körzetét. Meg­állapította, hogy el tudják látni a feladatukat. De nem számolt az­zal, hogy a kézbesítők nemcsak kerékpároznak, hanem kézbesíte­nek is, azzal sem számoltak, hogy az esős, sáros időben gyalog kell jármok. Megháromszorozódott az olvasók száma Pusztaottlakán Október 19-én Pusztaottlakán rendezték meg a Népújság-napo­kat. A reggeli órákban mintegy 14 aktíva gyülekezett a pártszer­vezet helyiségében, ahol meghall­gatták a rövid eligazítást, s indul­tak a községbe, a termelőszövet­kezetbe, hogy új előfizetőket gyűjtsenek a megyei lapnak. Lelkes munkájuk eredménye, hogy mire az alkony leszállt a községre, megháromszorozódott a Népújság olvasóinak tábora. Kü­lön jelentősége van a nap ered­ményének, hogy 21 olyan család­hoz kerül el a jövőben a lap, s azon keresztül a párt szava, ahova eddig nem járt semmilyen napi­lap. Az aktívák közül elsősorban a pedagógusokat illeti a dicséret, akik nemcsak, hogy négyen vet­tek részt az agitációs munkában, hanem eredményes munkát is végeztek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents