Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

6 NÉPÚJSÁG 1961. október 22., vasárnap 3Ccp ík az új békéscsabai napközi otthonból Október 15-én ünnepélyes keretek között adták át rendelteté­sének Békéscsabán, a bérházi lakótelepen épült új napközi ott­hont. Képünk az új napközi otthont ábrázolja. Az ünnepélyes avatáson az otthon új lakói rövid kis műsort is adtak. Képünkön két kislány szaval. Alig hagyta el az épületet az ünneplő közönség, a kis tulajdo­nosok máris birtokukba vették új otthonukat. A gyönyörűen berendezett napközi otthonban elmerülten játszanak a gyerme­kek az új játékokkal, az új képeskönyvekkel. Tovább javul a közlekedés az ötéves tervben K/ss Mítrf Biciklivel a 21. hosszúsági fok mentén 12. S ha elszakad a húr? Mezőkovácsháza és végállomá­sunk: Mezőhegyes között érdekes emberrel találkoztunk. Azaz, nem is az ember volt az érdekes, mert ő ugyanolyan volt, mint más em­ber, esetleg kissé barnább bőrű — hanem a gondolkodása volt érde­ke®. Nem furcsa, hanem érdekes! Hűségesen ápolja környezete fel­fogásénak régi gyökereit. — Hát tessék elhinni fiatalúr, én úgy dolgozok, mint az isten ... — mentegetödzött, amikor gyanú­ba fogtuk, hogy talán azért megy a munkakönyvért az állami gazda­ságba, mert nem kedvére való a munka. Hangszíne még kissé „nyújtott”, de nem annyira, mint ahogy régről ismerjük a cigányok nyelvét. — Hát művelt az én családom, tessék csak nézni — kutatja elő 16 éves lányának személyazonossá­giját. — Gyorsíró iskolát végzett a lány... Valóban, Lóié András lánya már utat lelt a társadalomban: ta­nul. Csak most nem tud dolgozni, mert az ujját elvágta. Meg az asz- szony is beteg. — Hát kérem, egyedül meg nem ízlik a munka... A franc álljon belé... Nevetünk a logikáján. Éppen ilyenkor kellene jobban dolgozni, hogy a „kiesést” pótolja a család­nak. De valahogy neki egyedül nem megy a munka ... A munka­könyvét Még ázért kéri ki, mert van egy jó barátja (vagy csak is­merőse), asztalos valamelyik üzemben, s megígérte neki, hogy beteszi oda „könnyebb munkára”. — Ez már biztos? Nehogy két szék közül a pad alá essen ... !* — Hát olyan becsületesein mondta, már csak elhiszá az em­ber egy ren des magyarnak. Meg biztosan valami góré lehet az, mert már hat éve ott dolgozik... Reményt ringató álom még csak az új munkahely, de már úgy építi rá egész jövőjét, mint beton- fundamentumra. Még a munka­könyvét is kikéri! Pedig az isme­retség sem lehet hosszabb, mint a hegedűhúr, amelynek vinnyo­gása közben született a „barát­ság”. S ahogy emez elszakad, el­szakadhat a „komázás” is. S akkor sem állami gazdaság, sem „köny- nyebb munka”. Meg is mondtuk kételyeinket, de ő bízik. Bízzon — legfeljebb az élet pofoncsapja. A két titkár Mezőhegyes. Itt reális tényékre építő emberekkel találkoztunk. Mindjárt a' községi pártbizottság titkárával és a K1S Z - ti tká rral. Egy KlSZ-taggal beszélgettek, alki munkásőr szeretne lenni. S ahogy ilyenkor lenni szokott, bizony azt is megkérdezik, hogy ez, meg az a megbizatás miért nem ment job­ban. Mert mint munkásőmek nem lehet ám hivatkozásokkal kibújni a feladatok elől! Ahogy a beszél­getésből kivettük, nem Is lesz hi­ba. — Bízva távozhatott a kiszes fiatal. Itt is, mint utunk folyamán sok­szor, rögtön az őszi munka került szóba. Az állami gazdaság ered­ményeit, meg gondjait magyarázta Isaszegi elvtáirs. Közbe kellett szólni, s kértük, hogy most kivéte­lesen a termelőszövetkezetekről beszéljed nekünk, mert bizony a mezőhegyes! tsz-ek „kiesnek” a nyilvánosságból. Valahogy a híres állami gazdaság kiszorítja, eltör­píti őket. Pedig kár. Milyen kevesen tudják például, hogy a József Attila Teirmelőszö­Filmhírek — mindenfelől Az ötéves terv idején tovább folytatódik és meggyorsul a vas­úti fő vonalak korszerűsítése. Sokfelé az országban hézagmen­tes pályák épültek és épülnek, amelyeken 80—100—120 kilomé­teres sebességgel haladhatnak a szerelvények. A fejlődés azonban megköveteli azt is, hogy felújít­sák a MÁV mozdonyparkját. Az ötéves terv idején a vasút új Die­sel- és villanymozdonyokat kap. A következő években a terv előírása szerint 220 Diesel-moz­donnyal gyarapodik a MÁV vo­nóerőparkja. Beszerzésükkel jelentős mér­tékben előbbre jutunk a forgalom korszerűsítésében, hiszen például — az elgondolások szerint Buda­pest—Debrecen és a Balaton-kör- nyéki vonalakon ezekkel a gépek­kel vontatott szerelvények közle­kedhetnek. A terv kimondja azt is, hogy 1965 végéig 59 villanymozdonyt kap a MÁV. Ennek is óriási a jelentősége. Eddig ugyanis kény­telenek voltunk a villamosított pályán gőzmozdonyokat közleked­tetni, s ez rendkívül káros a íel- sővezetékre. A füst és a korom szennyezi a vezetéket, emiatt nem eléggé biztonságos, tökéletes az áramszedés. Az új gépek meg­érkezte után a villamosított pá­lyán többé nem járnak gőzmoz­donyok. (MTI) A LENINGRÁDI FILMSTÜ- DIÖBAN elkészült az Atlantisziak című film, melyet Srebelj rende­zett. Szovjet emberek a hősei, akik termővé tesznek pusztaságo­kat, meghódítják a kozmoszt, s tetteikkel, példamutatásukkal lel­kesítik az egész emberiséget. * DOKUMENTUM-FILM KÉ­SZÜL Amerikában a Rosenberg házaspár tragédiájáról. Truman elnöksége idején azzal fogták per­be őket, hogy atomtitkot árultak el külföldnek. Halálra ítélték őket. Halálos ítéletükre már Ei­senhower tette a pontot. Kegyelmi kérvényükön az ö kezeírásával e szavak állnak: „Visszautasítva”. Köztudott, hogy a házaspárt ár­tatlanul ültették a villamosszékbe, hogy megfélemlítsék az amerikai békeharcosokat. — Ha a film el­készül, és a szövegkönyv-írónak, s a rendezőnek lesz bátorsága ah­hoz, hogy az igazságot mondja el, akkor az amerikai nép most elő­ször szerez tudomást, miért kel­lett a fiatal házaspárnak ártatla­nul meghalnia. * EGY BOLGÁR BALLADA címmel dokumentum-filmet for­gat Bulgáriáról Jean Lodz, a pá­rizsi filmakadémia docense. * AT hUMAtvtté ÍRJA: .Stan­ley Kubrick Spartacus című filmje bizonyíték arra, hogy lehet milliós költséggel látványos fil­met készíteni anélkül, hogy az a demagógiát, a szekszuális meg­szállottságot, vagy a klerikális propagandát szolgálná.” * LONDONBAN, bankrablás köz­ben megölte az éjjeli őrt a 20 éves Victor Terry, akit később fel­akasztottak. Kihallgatásakor el­mondta, hogy „eszményképét” a mozi vásznáról ismerte meg. Az amerikai gengsztereket tartotta példaképének. vetkezet 41 forintot tervezett egy munkaegységre, s ha minden jól megy, még több is lesz. — Jól dolgoznak itt a tagok, iis' úgy állnak, hogy novem­ber 10—15-re befejezik az egész őszi munkát. Viseli -is a címet: Mezőhegyes három termelőszövet, kezete közül a József Attila Tsz a legjobb. Az új tsz, a Rákóczi szintén jól áll. Kukoricáját már mind letörte. És itt is elégedettek lesznek a ta­gok a munkaegységértékkel. ...Mégis beleestünk a „hibába”. Hiába kerültük az állami gazda­ság munkáját, amikor Kassai Béla hamiskásan elnevette magát a felsőnyomási kukoricatörőgépek­ről „tartott’ tájékoztatónkon, he­gyeznünk kellett a ceruzánkat, mert 5 is mondott ilyet: — Mi meg rendes gabonakom­bájnnal törjük a kukoricát! Csak­hogy a miénk letöri a csövet, le­vágja a szárat, lefejti a csuhét, le­morzsolja a szemet és silóz is! No tessék! Most kössük be a fü­lünket, dugjuk zsebre a ceruzán­kat, mert ez esetben a gazdaságról nem akarunk írni?! Képtelenség. A KISZ-titkár elmondta azt is, hogy a toiszesek még a régi vál­lalásuk alapján teljes gazdái a ku­korica betakarításának. Négy bri­gádjuk csinálja most a törést. Az említett kombájnokon is kiszesek ülnek. Sőt, a kukoricavetőmagot is ők készítik elő. — Most meg versenyt rndftumk a brigádok között, hogy még job­ban men jen a munka. Az igazgató elvtárs adta á pénzt a győztesek jutalmazására. Csalni akartunk Aztán a mezőre invítálh ben­nünket Kassai Béla. Nézzük meg saját szemünkkel azokat a kom­bájnokat. Indultunk is, de egy kis csalással próbálkoztunk. Négy-öt kilométerre vannak a központtól, talán inkább valami gépkocsival. Nem volt gépkocsi, így nem tud­tuk „elkövetni” a csalást — ha valóban csalás tett volna! Ugyanis mi azzal győzködtük egymást, hegy végeredményben az olvasót mégsem csapjuk be, mert azt vál­laltuk, hogy Bucsától Mezőhegye­sig biciklizünk, nem pedig „Mező­hegyesen túl”. Ezt is, meg azt is bocsássa meg az olvasó, hogy biciklivel nem mentünk ki a kombájnokhoz. El­fáradtunk. így aztán még végig­néztük Mezőhegyes főutcáját, s száguldozó traktorokon, tehergép­kocsikon siető embereket — és az állomásra mentünk. Indulás hazai, most már nyolc keréken. Sok emberrel taláTkoztwnk, sofe élményt gyűjtöttünk. Valahogy úgy érezzük, jobban ismerjük az embereket, akik — bár gond is vegyül életükbe — becsületesen dolgoznak, érzik, tudják, hogy e maguk jövőjét, boldogságát épí­tik. . Vége. Korszerű cinkefészkek az arborétumban A szarvasi arborétumban a rendkívül hasznos cinkék elsza- porításának elősegítésére eternit- pala csőodvakkal kísérletezik né­hány éve a Növényvédelmi Ku­tatóintézet Madártani Osztálya dr. Vertse Albert, a neves ornito­lógus irányításával. A nyolcvan holdas botanikus­kertben száznál több eternit-pa­lából készült odút helyeztek el. A tudományos megfigyelések sze­rint a kísérlet kitűnően bevált, a kertészek kis segítőtársai meg­kedvelték a palaodvakat és szé­pen szaporodnak biztonságos fészkeikben. Az eternit-odvakon ugyanis csak akkora nyílás van, amelyen egy cinke befér, a ná­luk nagyobb verebek így nem űzhetik el többé a cinegéket új otthonukból, amint azt gyakran megteszik természetes fészkek­ben. A palacső-odu előnye az is, hogy évtizedekig tartós, nem korhad, mint a fából készített mesterséges odú, s a paraziták sem telepednek meg benne. A ta­pasztalatok szerint országszerte alkalmazzák majd az eternit-ód^ vakat a cinkék fészkelésére.

Next

/
Thumbnails
Contents