Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-21 / 249. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. október 21., szombat A kommunizmus építőinek kongresszusa A párt programja a szovjet tudomány forrása A Szovjet Tudományos Akadémia elnökének beszéde Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnökebe. Ezédébem kijelentette, hogy a szovjet tudósok teljesíteni fogják a párt programtervezetében elé- bük tűzött felelősségteljes felada­tokat: az ismeretek legfontosabb ágaiban mepszilárdítják a szovjet tudomány kivívott első pozícióit és a világtudomány minden fő ágá­ban elfoglalják a vezető helyet. Msztyisziav Keldis a szovjet tu­domány eredményeit jellemezve, a többi közt kiemelte a rakéta- technika sikereit. „Az egész világot bámulatba ej. tették a kozmikus tér meghódí­tásában kivívott eredménye­ink.” A szovjet tudomány épí­tette ki először az atomenergia békés felhasználásának útját. „A szovjet tudomány tekintélye vi­lágszerte erősödik.” Mint ahogy Keldis kiemelte, a tudomány fejlesztése szempontjá­ból óriási jelentőségű az SZKP Központi Bizottságának és a Szov. jetunió kormányának az a hatá­rozata, amely az országban a tu­dományos-kutatómunka és a Szov­jet Tudományos Akadémia te­vékenysége koordinálásának meg­javítását célzó intézkedésekről szól. E határozatot valóra váltjuk. Meghatározzuk azokat a legfonto­sabb tudományos és technikai problémákat, amelyekre különös figyelmet kell összpontosítanunk — jelentette ki Keldis. A Szovjet Tudományos Akadé­mia elnöke külön kiemelte, hogy az SZKP programtervezetében ki­tűzött feladatok megoldásához a tudomány és a termelés szoros kapcsolata szükséges. A tudósok­nak nagy részt kell vállalniok a termelési folyamatok automatizá­lásában — mondotta a szónok, majd hozzátette, hogy számos iparágban az automatikus vezérlő- rendszerek alkalmazásával kap­csolatos egyes problémákat sike­rült megoldani. „Nagy és nemes célok felé ve­zet bennünket a párt” — jelentette ki az akadémia el­nöke, s hangsúlyozta, hogy az SZKP új programja a szovjet tu­dósok lelkesédésének, az élenjáró tudomány fejlődéséinek forrása. Antonin Novotny felszólalása Antonin Novotny, a Csehszlo­vák Kommunista Párt küldöttsé­gének vezetője hangsúlyozta: „Az SZKP új programja megszilárdí­totta azon meggyőződésünket, hogy már Csehszlovákia mai nem­zedéke is a kommunizmusban fog élni, és erőt adott nekünk e fel­adat teljesítéséhez”. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kijelentette, hogy az SZKP programja a szocia­lizmusnak a kapitalizmussal ví­vott békés versenyében újabb, eddig még nem látott győzel­meket fog biztosítani. Az SZKP programjának a nem­zetközi fejleményekre gyakorolt hatása már ma is érezhető, jelen­tette ki Antonin Novotny, s hoz­zátette, hogy a program nagy ha­tást gyakorolt az imperializmus ellen, a békéért harcoló összes erőkre. E történelmi napokban újból felismerjük — jelentette ki No­votny —, milyen szerepet töltött és tölt be az SZKP XX. kong­resszusa, amely az egész emberi­ség számára megmutatta a béke és a haladás biztosításának széles útját. Novotny elítélte a jelenlegi al­bán vezetőknek a leninizmus el­len irányuló szakadár akcióit. A küldöttség vezetője átnyújtot­ta Nyikita Hruscsovnak azt az üdvözlő üzenetet, amelyet a Cseh­szlovák Kommunista Párt és az egész csehszlovák nép a kongresz- szushoz intézett. A szocialista kultúra még nagyszerűbb fejlődése Jekatyerina Furceva, a Szovjet­unió kulturális ügyeinek minisz­tere kijelentette, hogy a Szovjet­unióban a mai nemzedék szeme­ld ttára nagy kulturális forradalom ment végbe. A kulturális építésben élért eredményeket jellemezve Furceva többi között elmondta, hogy a Szovjetunióban a szovjet né­pek 89 nyelvén és 47 külföldi nyelven adnak ki könyveket és folyóiratokat. 1956—1961 között körülbelül 3000 filmszínház épült, mérhetetlenül megnövekedtek a falusi lakosság szellemi igényei. A falusi vidéke­ken 115 000 klub, és több mint 100 000 könyvtár működik. Furceva hangsúlyozta, hogy a művészi öntevékenység fejlődése hatalmas lendületet öltött. Az or­szágban 600 műkedvelő színház alakult, kilencmillió ember vesz részt az öntevékeny művészeti kö­rök munkájában, körülbelül 1000 műkedvelő filmstúdió jött létre. Furceva a Szovjetunióban kia­dott külföldi irodalmi alkotások­nak világszerte lelkesedést keltő példányszámúiról szólva, taps kí­séretében kijelentette: „A Nyugat legnagyobb művé­szei nálunk második hazára lel­tek.” Jekatyerina Furceva bejelentet­te, hogy az elkövetkező húsz év folyamán a Szovjetunióban meg kell kétszerezni a szépirodalmi művek kiadásét, s a tervek szerint 435 színházépületet emelnek. „A szocialista kultúra még nagysze­rűbb fejlődésének küszöbén va­gyunk”. A szovjet művészet hűségesen szolgálja a béke nemes eszméit, a kommunizmus felépítésének ügyét — jelentette ki Furceva. Hang­súlyozta, hogy a szovjet művészek mélységes belső meggyőződésből szolgálják a párt ügyét, a népet. Amint Furceva közölte, csupán a kulturális ügyek vonalán a világ 82 országával létesítettek állan­dó kulturális kapcsolatokat. Ta­valy mintegy 2000 szovjet kultu­rális személyiség vendégszerepeit ázsiai és afrikai országokban. „A szovjet filmek ott vannak minden, felé a világ mozivásznán.” 122 or­szágban játszanak szovjet filme­ket. Furceva beszédének befejező részében arról a harcról szólt, amelyet a szétzúzott pártellenes csoporttal szemben vívtak. A következő felszólaló Jefre- mov, a gorkiji terület pártbizott­ságának első titkára volt. Ismer­tette a terület gazdasági fejlődé­sét, megállapította, hogy a terület dolgozói nagy lelkesedéssel ké­szültek a XXII. kongresszusra. A Gorkij Autógyár dolgozói a kong­resszus tiszteletére készítették el a négytonnás GAZ—53 típusú te­herautót. A Vörös Szormovo Ha­jógyár dolgozói szintén a kong­resszus tiszteletére készítették el a 300 férőhelyes Szputnyik szár­nyashajót. A péntek délutáni ülésen szó­lalt fel Balis Ovezov, a Turkmén Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára. Ovezov hangsúlyozta, hogy Turkménia, hála a lenini nemzeti­ségi politikának, a szovjet hata­lom éveiben gyorsan fejlesztette iparát és mezőgazdaságát. A felszólaló adatokkal jellemez­te a közoktatás és a kultúra nagy­mérvű fejlődését Turkméniában. A köztársaságban ma már min­denki tud írni és olvasni. Turk­ménia a tízezer lakosra eső diá­kok száma tekintetében megelő­zött sok fejlett tőkés országot, köztük az Egyesült Államokat. A felszólaló közölte, hogy a köztársaságban két évtizeden be­lük több mint 2,5-szeresére növek­szik a gyapottermelés és eléri majd az 1 100 000 tonnát. Ezt úgy valósítják meg, hogy új földeket hasznosítanak az épülő Karakum- csatoma övezetében. A tervek sze­rint itt 600 000 hektár új földön vetnek majd vékony szálú gya­potfajtákat. Az SZKP új programja — mondotta Ovezov — figyelembe veszi a Szovjetunió valamennyi köztársaságának és népének érde­keit, s elmélyíti a nemzetiségi kapcsolatokról szóló lenini tételt. Az új program végrehajtása hoz­zá fog járulni a nemzetek még nagyobb mérvű közeledéséhez és a népek barátságának erősödésé­hez. Anasztasz Mikojan felszólalása A kongresszus küldöttei és a vendégek nagy figyelemmel hall­gatták Anasztasz Mikojan beszé­dét, amelyben részletesen elemez­te Molotov és a többi frakciós pártellenes nézeteit. Mikojan rá­mutatott, hogy a pártellenes cso­port elkeseredetten szembehelyez­kedett a pártélet lenini szabályai­nak visszaállításával, ellenezte az iparigazgatás átszervézését, a szűzföldek művelésbe vételét. Anasztasz Mikojan elmondotta, hogyan akadályozták a frakciósok konzervativ és dogmatikus néze­teikből kiindulva a pártot és a népet az új intézkedések végre­hajtásában. AZ SZKP Központi Bizottságának 1957 júniusi plénu­ma ideológiailag és szervezetileg egyaránt szétzúzta a pártellenes csoportot. Győzött a lenini újító szellem, győztek a lenini elvek, a lenini irányvonal, győzőt a lenini Központi Bizottság, élén Nyikita Hruscsovval. „A párt ezen a kongresszuson egységesebb és összeforrottabb, mint valaha” — hangsúlyozta Mikojan. Anasztasz Mikojan ezt követően elemezte az SZKP programterve­zetének néhány tételét. Egyebek között rámutatott, hogy a kom­munizmus anyagi és technikai bá­zisának létrehozása a párt általá­nos irányvonalának lényege, és ezt az irányvonalat következete­sen végre fogják hajtani. Megjegyezte, hogy a lenini ál­lamelméletet továbbfejleszti az új program. „Az új programban a proletariátus diktatúrájának kér­dése jelentős gyarapítása a mar- xizmus-leninizmus elméletének.” A Szovjetunióban a proletariátus diktatúrája megoldotta az összes eléje tűzött feladatokat. A pro­letárdiktatúra állama népi állam­má vált. Anasztasz Mikojan beszédében elemezte a nemzeti felszabadító mozgalmat és a neokolonializ- must. Megjegyezte továbbá, hogy az Albán Munkapárt vezetői letér­nek az internacionalista állás­pontról, és ezt nacionalista állás­ponttal váltják fel. Külpolitikai problémákat érint­ve Mikojan kijelentette, hogy „számunkra a legfőbb — békés feltételeket biztosítani a kommu­nizmus felépítéséhez”. Emlékeztetve a szovjet kor­mánynak a német békeszerződés megkötését célzó erőfeszítéseire, Mikojan ezt mondotta: „Nincs olyan erő, amely megakadályoz­hatna bennünket e létfontosságú békerendezés megvalósításában.” Szerencséje Európának — jelen­tette ki Mikojan —, hogy Német­országban olyan állam alakult, mint a Német Demokratikus Köz­társaság, amely a béke és.a barát­ság jobbját nyújtja az egész vi­lágnak. Mikojan felszólalásának utolsó szavait: „A történelem iránytűje a kommunizmus felé mutat” — vi­haros taps fogadta. HARMATH - RÉTI: A Toplitz-tó titka | — Emlékszem rá, az jó munka 12. Schellenberg összeráncolt hom­lokkal gondolkodott, ahogyan er­ről beszélni szeretett: koncentrált. Tudta, hogy kiket fog felsorolni, három névvel készült fel a beszél­getésre. Várt, hogy mindez rög­tönzésnek tűnhessen. Büszke volt emlékezetére, szerette annak le­gendás hírét kelteni a házban. De mielőtt megszólalhatott volna, Kaltenbrunner hirtelen ihegkér- dezte: — Clubhof őrnagyról mi a véle­ményed? Schellenberg nem szerette a töltető tisztet, aki nemrég került át a Wehrmachtból: — Attól félek, hogy meggondo­latlan. — Nagyvonalú. — Igen, azok a fontok gyorsan elkészülnének, de legfeljebb ha­sonlítanának az eredetiekhez. A pénzhamisításhoz pedig specialitás kell. Lenne viszont egy javasla­tom, ha megengeded. — Várom. — Bernhard Kruger százados — nyomta meg a nevet Schellenberg. — És mit tud ez a Krugered? — A személyi lapját majd át­küldőm. 1937 óta dolgozik kötelé­künkben, az úüeveleseknél. ö bo­nyolította le a mexikói ügyet volt. — Szakértelem és meggyőződés, ebből a házasságból születhetné­nek fontjaink. — Megnézem ezt a Krugert — mondta elgondolkodva Kalten­brunner, miután más személy, jobb név nem jutott eszébe. Csen­getett és odavetette a belépő Kurtnak: — Kruger századost kérem. — Bernhard Kruger századost, az útlevélcsoportból — egészítette ki készségesen Schellenberg. Kaltenbrunner még egy poha­rat vett elő, először whiskyt akart tölteni, de azután meggondolta és a rajnavidékiből telítette. A be­lépő Kruger jelentését, aki kato­násan, keményen vigyázzba vágta magát, egy legyintéssel félbesza­kította, a kezébe nyomta az italt. Koccintottak. — Százados — kezdte a Mészá­ros —*, bizonyára csodálkozik és nem tudja okát annak, miért hi­vatták ilyen hirtelen a — egy pillanatig várt, majd kimondta — szentélybe... A százados felkapta fejét, hi­szen maguk között nevezték szen­télynek a főnök dolgozószobáját. De visszahökkent beidegződött fegyelmezettségébe, a másodperc­nyi kisiklás után. — Az Obersturmbannführer űr javaslatára egy különleges, fontos, és természetesen bi­zalmas feladatról szeretnék önnel tárgyalni. Tessék, fog­laljon helyet — mondotta Kal­tenbrunner és mindhárman leül­tek az asztal köré. — A Führer személyes parancsát tolmácsolom — folytatta és a Führer szónál Kruger felpattant, kezét előre len­dítette, aztán visszaült helyére. Kaltenbrunner röviden vázolta a font-ügy lényegét, történetét, részvétteli hangon szólt Lange professzor tragikus haláláról. Amikor pontot tett közlendői vé­gére, Schellenberg megkérdezte: — Magát nevezik, ugye száza­dos, bulldognak az osztályon? — Igen — válaszolta kurtán, ismét kicsit meglepve Kruger. — Bulldognak nevezik — fűzte hozzá most már Kaltenbrunner felé fordulva magyarázatképpen Schellenberg —, mert ha valamit fogai közé kap, nem engedi el. Azt szeretnénk, ha ezt az ügyet is kezébe venné vagy talán áll­kapcsai közé szorítaná. — Köszönöm a bizalmat és ké­rek negyvennyolc órát. Akkor elő­terjeszteném a terveket — mond­ta különösebb hangsúly nélkül Kruger, arcizma se rándult. — Egyszóval holnapután — zárta le Kaltenbrunner a beszélge­tést. S amikor Kruger elhagyta a szobát, a Mészáros megszólalt. — Ez az ember tetszik nekem. Keveset beszél és ez előnyére vá-

Next

/
Thumbnails
Contents