Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-03 / 233. szám
4 H ÉP ÚJ S Á 9 1961. október 3., kedd Filmvetítésekből ismerhetik meg a Szovjetuniót Békéscsaba diákjai Péntek délután Békéscsabán, az MSZBT megyei klubjában tanácskozást rendeztek a Magyar— Szovjet Baráti Társaság aktivistái részére, melyen részt vett Demeter Sándor, a pártközpont képviselője és Ladányi Mihályné, az MSZBT megbízott országos főtitkára is. Megyénk városaiból és termelőszövetkezeti községeiből megjelent aktívák azt vitatták meg, hogyan lehetne szélesebb körben megismertetni a lakossággal a Szovjetuniót, a szovjet emberek munkáját, életét. A jelenlévőket Pankotai István, az MSZBT megyei titkára üdvözölte, s a felszólalók elmondották javaslataikat, elképzeléseiket. Többen hangsúlyozták, hogy az utóbbi években megyénkből igen sokan eljutottak a Ssovjetunióba, ami érdekes és hasznos volt. Közelebbről megismerték azokat az embereket, akikről manapság oly sokat beszélünk. Elmondották, hogy ma már akár munkáról, akár a békéről beszélgetnek egymás között az emberek, véletlenül sem kerülik el szóba hozni a Szovjetuniót, mint a béketóbor élharcosát, a tudomány és a technika magasszintű ismerőjét. Az egyszerű emberek nagyon bíznak a Szovjetunió erősségében, kitartó békeharcában. Igen fontos tehát, hogy minél többen ismerjék meg a szovjet ember életét, munkáját, gondolkodását közelebbről. Ezt a célt szolgálja többek között a kölcsönös utazás is. Mindenki azonban nem juthat el egyszerre a Szovjetunióba, ezért nagyon helyes, ha előadásokat tartanak azok, akik kinn jártak, elmondják élményeiket, tapasztalataikat. Kifogásolták, hogy e sűrűn lakott nemzetiségi megyébe ritkán jut el egy-egy hazánkban járt szovjet művészegyüttes, tánccsoport vagy más vendégcsoport. Ügy érzik, hogy távol vagyunk a fővárostól, s inkább a közeli megyékbe viszik a vendégeket, pedig nálunk is nagy szeretettel várják őket Javasolták a felszólalók, hogy a téli ismeretterjesztő előadások között többször szerepeljen a szovjet emberek életét, munka, módszereit ismertető előadás. Nagy az érdeklődés a mai szovjet irodalom iránt, ennek ismertetését is szélesebb körben kellene megszervezni. Érdekes kezdeményezés született Békéscsabán: a Brigád moziban havonta egy-egy szombat délután előadást rendeznek szovjet írók, zeneszerzők, tudósok életéről, amit hasonló filmvetítéssel tesznek érdekesebbé. Ezekre az előadásokra jutalomként járnak a legjobb közép- és általá- nosiskolai diákok. A tanácskozáson kiderült az is, hogy megyénkben ma már nem kampányszerű a magyar—szovjet barátság: a tudományban, a technikában, a mezőgazdaságban és az élet minden területén állandóan érdeklődnek a szovjet nép eredményei, munkamódszerei iránt, s őszinte barátsággal köszöntik eredményeiket A. R. Úttörőélet Kevermesen Az iskolai tanév megkezdése után megélénkült az élet a kevermesi általános iskola úttörőszervezetében is. Szeptember 24-én a kisdobosok és az V., VI. osztály úttörői közös kiránduláson vettek részt. A VII. és VIII. osztályos tanulók pedig a Vörös Csillag Termelőszövetkezet kiszeseivel együtt társadalmi munkában segítettek Bán Imre 84 éves termelőszövetkezeti tag háztáji kukoricájának letörésében és behordásában. Ugyancsak ezek az úttörők segítettek a termelőszövetkezetnek a cirok fejelésében. Az általános iskola úttörői szerződést kötöttek a Petőfi Termelőszövetkezettel, és ezt teljesítve szeptember 22-án száz úttörő segítette a letört kukorica vontatókra való rakását. A Petőfi Termelőszövetkezetben a KISZ-szervezettel a jövőben közösen fognak munkát vállalni. KOVÁCS GABOR csapatvezető Filmankét Szeghalmon (Tudósítónktól) A napokban mutatták be a szeghalmi Ady filmszínházban a Halálkanyar című magyar filmet. A filmszínház dolgozói a községi KISZ-szervezettel közösen szeptember 28-án este filmankétot rendeztek a járási művelődési házban. Az ankéton mintegy száznyolcvanán vettek részt. Dr. Zöm- bik Miklós gimnáziumi tanár, a TIT előadója mondott vitaindító előadást. Az előadás után igen sokan szóltak hozzá és több kérdést intéztek a filmmel kapcsolatban az előadóhoz. Az ankét sikere további hasonló estek megszervezésére serkenti a mozi dolgozóit és a KISZ-fiatalokat. 50 íaej luhiLeiun Gondolatot- ébresztő jelenség Hónapok óta figyelek egy je. lenséget, amit a legtöbb szülő ma már természetesnek tart. Azt, hogy gyermeke naponként kiköveteli magának a fagyit. Manapság az is természetes már, hogy a 4—5 éves gyermeket sem. lehet akárhogyan kiszolgálni. De mennyire, hogy nem! „Néni kérem, én vaníliát és citromot kérek” — mondják határozottan. Vagy: „... én nem csokoládét és puncsot kértem, hanem citromot...” Naponként lehet ezt gyermekeink szájából hallani, akik még a pultot vagy a fagy- laltoskocsit is alig érik el. Jelenség ez? Határozottan az, mely mögött annyi minden van... Mert amennyire természetes látni gyermekeink fagylaltvásárlását, s hozzáértésüket, annyira gondolatot ébresztő is ez a jelenség... Valahányszor megállók a fagylaltárus előtt, hogy végignézzem, végighallgassam kisfiáink, kislányaink igényes és hozzáértő vásárlását, mindig eszembe jut a múlt, a mi gyermekkorunk, s az az óriási változás, amit — ha kicsit is nyitott szemmel járunk — nem nehéz lemérni gyermekeink semminek látszó fagylaltvásárlásán is. Mert ugye emlékszünk még sokan arra, hogy ünnep volt számunkra, ha szüléink egy kiflire, egyetlen gömb fagylaltra valót tudtak adni... És mi akkor csak úgy mondtuk: fagylaltot kérünk. Hogy mi volt a neve? Nem tudtuk megmondani, hiszen olyan ritka dolog pa'll ez számunkra, hogy nem is tudhattuk megkülönböztetni egyik fajtát a másiktól- Mint ahogyan azt sem tudtuk, hogy milyen is az a dobostorta meg a mignon — hogy ne is soroljam tovább. S e sorok után lehet, hogy akad olyan ember, aki azt mondja: „Ugyan kérem, mi köze van a gyermekek fagylaltvásárlásának a jelenlegi társadalmi rend. hez?” Nagyon is sok köze van egymáshoz. Ha azonban akadnának mégis olyanok, akik e kettő között nem látnák az összefüggést, kérdezzék meg azokat, akik végigküszködték, végignyomorogták a múltat. Azt a múltat, amikor kenyérre sem jutott, nemhogy fagylaltra. Mert ki tudná megmondani, hogy itt a mi megyénkben is hány pröle- tárgyerek ismeretéből hiányzott, hogy milyen is a vaníliás, a citromos, a csokoládés fagylalt... Annál inkább ismerték azt, amikor szüleik már a kora esti órákban ágyba fektették őket és azt mondták nekik: „...gyerekek, legyetek csendben, aludjatok... a kenyér is elment aludni...” S ilyenkor annyi édesanya szemében megjelent a könnycsepp Hogy a jelen szépségét lássuk, s a mi társadalmunkat még jobban értékeljük, nem árt néha a múltra is emlékezni, s gyermekeinket is emlékeztetni. Mondjuk néha olyankor, amikor fagylaltra kérnek pénzt, amikor kiskerékpárt veszünk nekik 500—600 forintért, s nylon ruhába öltöztetjük őket... Mert hogy most jut fagylaltra, és minden másra gyermekeinknek — ez aligha véletlen™ Balkus Imre Klubestet rendezett a Balassi fotoklub Nemrég ünnepelte 50 éves házassági évfordulóját Hrabővszki András és felesége, a békéscsabai Előre Termelőszövetkezet tagjai. Képünk az idős házaspárt ábrázolja az évforduló alkalmából. Szeptember 29-én, este Békéscsabán a Balassi művelődési házi ban klubestet rendezett a művelő, dési ház fotoklubja. Tizenöt év válogatott anyaga címmel előadás és dia-vetítés volt, majd dr. Balogh László színes dia-képeit mutatták be, amelyek igen nagy tetszést arattak a résztvevők körében. Ezenkívül közösen vitatták meg a klubtagok kiállítására szánt képeit. Legközelebb október 6-án rendeznek klubnapot, ahol dr. Ollári Gyula mutatja be képeit az Ismerjük meg egymást című sorozat keretében belül. Dér Ferenc: FEKETE-TENGEI WNAAAAAAAAAA/ (8* nyár (Napló - féle) Megpróbálom bemutatni a társaságot: Nelli negyedéves egyetemi hallgató, művészettörténész lesz. Kicsit ideges természetű, szereti, ha férje babusgatja, s ha a fiú valahova el akar menni estennen — egy parányit házsártos is. Két éve asszony, a férj fiatal építészmérnök. Egyetemi szerelem volt. Aranyos kétéves kisfiúk van, ma láttam a fényképeket. A férj — Va- lentyin — jó barátom. A szívvel, a lélekkel nincs semmi baj. Csak a nyelvtudással. Szása, az örökmozgó. Ö szervez mindent: röplabdamérkőzést, kártyapartit, kirándulást, baráti ösz- szejövetelt... és így tovább. A társaság mindenkori lelke. Fáradhatatlan a táncban, a jókedélyben és a beszédben. Ügy udvarol feleségének, Tamarának, mintha éppen most ismerkedtek volna meg. A röplabdacsapatban ő játszik a legnagyobb szívvel és a legrosz- szabbul. De hát ő a szervező... Irina — Moszkvából jött Gag- rába. A kislány huszonegy éves, és nagyon szép. Ezt tudja is. Szépségét méltósággal viseli, ennek mintegy jelképe a kis kerek tükör, amit mindig magánál hord és minduntalan használ. Hosszan babrál az arcán, azután a haját igazítja. Elmondom neki: Pesten — szép nyári időben — a nők nem használnak rúzst a fürdőhelyeken, az arc természetes szépsége így jobban érvényesül. A vacsoránál már sima arccal jelenik meg. — Tényleg szép kislány — és jó ízlése van Szergejnek. (Ugyanis Szergejnek hívják a nagy ,,Ö”-t.) Natasa tizenkilenc éves. Mint egy baba, csak a szemei nevetnek igen huncutul. Tegnap éppen a harmadik udvarlóval láttam a tengerparton; az előző egy grúz fiú volt, aki igen sötéten szemlélte az új helyzetet. Ki lesz a negyedik udvarló? A magam részéről sejtem, hiszen ha nem is tudok oroszul, szemem azért van. Igorról és Kimről mór volt és még lesz is szó. Ez a szűkebb társaságunk. Remek gyerekek mind. fi Részt vettünk a Fekete-tenger ünnepén Ó-Gagrában. A tipikusan grúz városrészt lampionokkal, reflektorokkal világították ki. A vendéglők zsúfoltak, és kinn a szabadban a fények alatt két helyen is állt az utcabál, folyt a tréfás játék. íme a játék: A zenekar valamely nemzetiség — orosz, ukrán, grúz, örmény... — egyik népi- tánc-dalát kezdi játszani, a táncosok a közönség soraiból spontánul verbuválódnak. Aki a legszebben járja, párjával együtt jutalmat kap. — Azt hiszem már írtam: az itteni fiatalok is igen szeretik a jó dzsesszt. Határtalanul élvezik, de az itteni rock-and-roll, mambó mint tánc — valahogy más, mint otthon. Mintha maguk rögtönöznék a figurát. A kis Natasa mondta: majd mi ketten megmutatjuk az „igazi” rock-and-roll-t; nyugodtan vállaltam, tudtam, hogy úgy sem lesz belőle semmi. Egy-két mutatós — de nem is rock-and- roll-mozdulat után abbahagyta a táncot. S ennek én , örültem a legjobban, mert annál a 2—3 ele- venkedő mozdulatnál én sem tudtam volna többet produkálni. Azután úgy tizenegy óra felé a társasággal megittunk egy üveg vörös bort és hazasétáltunk. fi Arról volt szó: nem vonattal, hanem repülőgéppel utazunk vissza szombaton Moszkvába, de a sok bába között elveszett a jegyváltási lehetőség, s utazhatunk újra harminchat órát vonaton., Útleveleinket — amelyeket Moszkvában a szálloda portáján felejtettünk — ma kapjuk meg. Égy kicsit mérgesítő ez a repülő-vonat-ügy; a repülőjegy (és két órai út) talán két rubellel kerül többe, mint a vonat... » Eleven, víg kedélyű, örökké nevetős fiatalasszony: Laura, moszkvai zongoraművésznő diploma- hangversenyének műsorán egy Liszt-románc is szerepelt. Ismeri és szereti Lisztet — ez hozta legelőbb és leginkább közelünkbe. Szeretne Budapesten fellépni. Három napja van itt, máris meghódított mindenkit. Amikor a tengerparton egy kedves kacagás hangja száll végig, mindenki tudja, hogy Laura kacag. fi Ó-Gagra fölött,' vagy kétszáz méternyire benn a tengerben — de mindössze két lábnyira a vízszint alatt — óriási szikla rejtőzik. Helyét nem sokan tudják — akik ismerik, azok számára pompás tengericsiga-halászó hely. Béka-felszereléssel kell leereszkedni a szikla oldalán, és már 3—4 méter mélyben csodálatos, színes tengeri világ tárul az ember elé. Halak, rákok, csigák, sok színű mo- szat-félék, kocsonyás testű, s szinte láthatatlan medúzák bámulják meg röpke pillanatra az idegent. — Kim, Irina és Valentyin voltak ma délelőtt ott. Majdem egy fél zsák tengeri csigát hoztak (Folytatjuk)