Békés Megyei Népújság, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-03 / 233. szám

4 H ÉP ÚJ S Á 9 1961. október 3., kedd Filmvetítésekből ismerhetik meg a Szovjetuniót Békéscsaba diákjai Péntek délután Békéscsabán, az MSZBT megyei klubjában ta­nácskozást rendeztek a Magyar— Szovjet Baráti Társaság aktivistái részére, melyen részt vett Deme­ter Sándor, a pártközpont képvi­selője és Ladányi Mihályné, az MSZBT megbízott országos főtit­kára is. Megyénk városaiból és termelőszövetkezeti községeiből megjelent aktívák azt vitatták meg, hogyan lehetne szélesebb körben megismertetni a lakosság­gal a Szovjetuniót, a szovjet em­berek munkáját, életét. A jelenlévőket Pankotai István, az MSZBT megyei titkára üdvö­zölte, s a felszólalók elmondották javaslataikat, elképzeléseiket. Többen hangsúlyozták, hogy az utóbbi években megyénkből igen sokan eljutottak a Ssovjetunióba, ami érdekes és hasznos volt. Kö­zelebbről megismerték azokat az embereket, akikről manapság oly sokat beszélünk. Elmondot­ták, hogy ma már akár munká­ról, akár a békéről beszélgetnek egymás között az emberek, vélet­lenül sem kerülik el szóba hozni a Szovjetuniót, mint a béketóbor élharcosát, a tudomány és a tech­nika magasszintű ismerőjét. Az egyszerű emberek nagyon bíznak a Szovjetunió erősségében, kitar­tó békeharcában. Igen fontos te­hát, hogy minél többen ismerjék meg a szovjet ember életét, mun­káját, gondolkodását közelebbről. Ezt a célt szolgálja többek között a kölcsönös utazás is. Mindenki azonban nem juthat el egyszerre a Szovjetunióba, ezért nagyon helyes, ha előadásokat tartanak azok, akik kinn jártak, elmondják élményeiket, tapasztalataikat. Kifogásolták, hogy e sűrűn la­kott nemzetiségi megyébe rit­kán jut el egy-egy hazánkban járt szovjet művészegyüttes, tánccso­port vagy más vendégcsoport. Ügy érzik, hogy távol vagyunk a fővá­rostól, s inkább a közeli megyék­be viszik a vendégeket, pedig nálunk is nagy szeretettel várják őket Javasolták a felszólalók, hogy a téli ismeretterjesztő előadások között többször szerepeljen a szovjet emberek életét, munka, módszereit ismertető előadás. Nagy az érdeklődés a mai szovjet irodalom iránt, ennek ismertetését is szélesebb körben kellene meg­szervezni. Érdekes kezdeményezés szüle­tett Békéscsabán: a Brigád mozi­ban havonta egy-egy szombat délután előadást rendeznek szov­jet írók, zeneszerzők, tudósok életéről, amit hasonló filmvetí­téssel tesznek érdekesebbé. Ezek­re az előadásokra jutalomként jár­nak a legjobb közép- és általá- nosiskolai diákok. A tanácskozáson kiderült az is, hogy megyénkben ma már nem kampányszerű a magyar—szov­jet barátság: a tudományban, a technikában, a mezőgazdaságban és az élet minden területén állan­dóan érdeklődnek a szovjet nép eredményei, munkamódszerei iránt, s őszinte barátsággal kö­szöntik eredményeiket A. R. Úttörőélet Kevermesen Az iskolai tanév megkezdése után megélénkült az élet a kevermesi ál­talános iskola úttörőszervezetében is. Szeptember 24-én a kisdobosok és az V., VI. osztály úttörői közös kirándu­láson vettek részt. A VII. és VIII. osz­tályos tanulók pedig a Vörös Csillag Termelőszövetkezet kiszeseivel együtt társadalmi munkában segítettek Bán Imre 84 éves termelőszövetkezeti tag háztáji kukoricájának letörésében és behordásában. Ugyancsak ezek az út­törők segítettek a termelőszövetkezet­nek a cirok fejelésében. Az általános iskola úttörői szerződést kötöttek a Petőfi Termelőszövetkezettel, és ezt teljesítve szeptember 22-án száz út­törő segítette a letört kukorica von­tatókra való rakását. A Petőfi Terme­lőszövetkezetben a KISZ-szervezettel a jövőben közösen fognak munkát vál­lalni. KOVÁCS GABOR csapatvezető Filmankét Szeghalmon (Tudósítónktól) A napokban mutatták be a szeg­halmi Ady filmszínházban a Ha­lálkanyar című magyar filmet. A filmszínház dolgozói a községi KISZ-szervezettel közösen szep­tember 28-án este filmankétot rendeztek a járási művelődési házban. Az ankéton mintegy száz­nyolcvanán vettek részt. Dr. Zöm- bik Miklós gimnáziumi tanár, a TIT előadója mondott vitaindító előadást. Az előadás után igen so­kan szóltak hozzá és több kérdést intéztek a filmmel kapcsolatban az előadóhoz. Az ankét sikere to­vábbi hasonló estek megszerve­zésére serkenti a mozi dolgozóit és a KISZ-fiatalokat. 50 íaej luhiLeiun Gondolatot- ébresztő jelenség Hónapok óta figyelek egy je. lenséget, amit a legtöbb szülő ma már természetesnek tart. Azt, hogy gyermeke naponként kiköveteli magának a fagyit. Manapság az is természetes már, hogy a 4—5 éves gyermeket sem. lehet akárhogyan kiszolgálni. De mennyire, hogy nem! „Néni ké­rem, én vaníliát és citromot ké­rek” — mondják határozottan. Vagy: „... én nem csokoládét és puncsot kértem, hanem citro­mot...” Naponként lehet ezt gyermekeink szájából hallani, akik még a pultot vagy a fagy- laltoskocsit is alig érik el. Jelen­ség ez? Határozottan az, mely mögött annyi minden van... Mert amennyire természetes lát­ni gyermekeink fagylaltvásárlá­sát, s hozzáértésüket, annyira gondolatot ébresztő is ez a je­lenség... Valahányszor megállók a fagy­laltárus előtt, hogy végignéz­zem, végighallgassam kisfiáink, kislányaink igényes és hozzáértő vásárlását, mindig eszembe jut a múlt, a mi gyermekkorunk, s az az óriási változás, amit — ha kicsit is nyitott szemmel já­runk — nem nehéz lemérni gyermekeink semminek látszó fagylaltvásárlásán is. Mert ugye emlékszünk még sokan arra, hogy ünnep volt szá­munkra, ha szüléink egy kiflire, egyetlen gömb fagylaltra valót tudtak adni... És mi akkor csak úgy mondtuk: fagylaltot ké­rünk. Hogy mi volt a neve? Nem tudtuk megmondani, hiszen olyan ritka dolog pa'll ez szá­munkra, hogy nem is tudhattuk megkülönböztetni egyik fajtát a másiktól- Mint ahogyan azt sem tudtuk, hogy milyen is az a do­bostorta meg a mignon — hogy ne is soroljam tovább. S e sorok után lehet, hogy akad olyan ember, aki azt mond­ja: „Ugyan kérem, mi köze van a gyermekek fagylaltvásárlásá­nak a jelenlegi társadalmi rend. hez?” Nagyon is sok köze van egymáshoz. Ha azonban akadná­nak mégis olyanok, akik e kettő között nem látnák az összefüg­gést, kérdezzék meg azokat, akik végigküszködték, végignyomo­rogták a múltat. Azt a múltat, amikor kenyérre sem jutott, nemhogy fagylaltra. Mert ki tudná megmondani, hogy itt a mi megyénkben is hány pröle- tárgyerek ismeretéből hiányzott, hogy milyen is a vaníliás, a cit­romos, a csokoládés fagylalt... Annál inkább ismerték azt, ami­kor szüleik már a kora esti órákban ágyba fektették őket és azt mondták nekik: „...gyerekek, legyetek csendben, aludjatok... a kenyér is elment aludni...” S ilyenkor annyi édesanya szemé­ben megjelent a könnycsepp Hogy a jelen szépségét lássuk, s a mi társadalmunkat még jobban értékeljük, nem árt né­ha a múltra is emlékezni, s gyermekeinket is emlékeztetni. Mondjuk néha olyankor, ami­kor fagylaltra kérnek pénzt, amikor kiskerékpárt veszünk nekik 500—600 forintért, s nylon ruhába öltöztetjük őket... Mert hogy most jut fagylaltra, és min­den másra gyermekeinknek — ez aligha véletlen™ Balkus Imre Klubestet rendezett a Balassi fotoklub Nemrég ünnepelte 50 éves házassági évfordulóját Hrabővszki And­rás és felesége, a békéscsabai Előre Termelőszövetkezet tagjai. Képünk az idős házaspárt ábrázolja az évforduló alkalmából. Szeptember 29-én, este Békés­csabán a Balassi művelődési házi ban klubestet rendezett a művelő, dési ház fotoklubja. Tizenöt év válogatott anyaga címmel előa­dás és dia-vetítés volt, majd dr. Balogh László színes dia-képeit mutatták be, amelyek igen nagy tetszést arattak a résztvevők köré­ben. Ezenkívül közösen vitatták meg a klubtagok kiállítására szánt képeit. Legközelebb október 6-án rendeznek klubnapot, ahol dr. Ollári Gyula mutatja be képeit az Ismerjük meg egymást című soro­zat keretében belül. Dér Ferenc: FEKETE-TENGEI WNAAAAAAAAAA/ (8* nyár (Napló - féle) Megpróbálom bemutatni a tár­saságot: Nelli negyedéves egyetemi hall­gató, művészettörténész lesz. Ki­csit ideges természetű, szereti, ha férje babusgatja, s ha a fiú vala­hova el akar menni estennen — egy parányit házsártos is. Két éve asszony, a férj fiatal építészmér­nök. Egyetemi szerelem volt. Ara­nyos kétéves kisfiúk van, ma lát­tam a fényképeket. A férj — Va- lentyin — jó barátom. A szívvel, a lélekkel nincs semmi baj. Csak a nyelvtudással. Szása, az örökmozgó. Ö szervez mindent: röplabdamérkőzést, kár­tyapartit, kirándulást, baráti ösz- szejövetelt... és így tovább. A tár­saság mindenkori lelke. Fáradha­tatlan a táncban, a jókedélyben és a beszédben. Ügy udvarol felesé­gének, Tamarának, mintha éppen most ismerkedtek volna meg. A röplabdacsapatban ő játszik a legnagyobb szívvel és a legrosz- szabbul. De hát ő a szervező... Irina — Moszkvából jött Gag- rába. A kislány huszonegy éves, és nagyon szép. Ezt tudja is. Szépségét méltósággal viseli, en­nek mintegy jelképe a kis kerek tükör, amit mindig magánál hord és minduntalan használ. Hosszan babrál az arcán, azután a haját igazítja. Elmondom neki: Pesten — szép nyári időben — a nők nem használnak rúzst a fürdőhelyeken, az arc természetes szépsége így jobban érvényesül. A vacsoránál már sima arccal jelenik meg. — Tényleg szép kislány — és jó íz­lése van Szergejnek. (Ugyanis Szergejnek hívják a nagy ,,Ö”-t.) Natasa tizenkilenc éves. Mint egy baba, csak a szemei nevetnek igen huncutul. Tegnap éppen a harmadik udvarlóval láttam a tengerparton; az előző egy grúz fiú volt, aki igen sötéten szemlél­te az új helyzetet. Ki lesz a negye­dik udvarló? A magam részéről sejtem, hiszen ha nem is tudok oroszul, szemem azért van. Igorról és Kimről mór volt és még lesz is szó. Ez a szűkebb tár­saságunk. Remek gyerekek mind. fi Részt vettünk a Fekete-tenger ünnepén Ó-Gagrában. A tipiku­san grúz városrészt lampionok­kal, reflektorokkal világították ki. A vendéglők zsúfoltak, és kinn a szabadban a fények alatt két he­lyen is állt az utcabál, folyt a tré­fás játék. íme a játék: A zenekar valamely nemzetiség — orosz, uk­rán, grúz, örmény... — egyik népi- tánc-dalát kezdi játszani, a tánco­sok a közönség soraiból spontánul verbuválódnak. Aki a legszebben járja, párjával együtt jutalmat kap. — Azt hiszem már írtam: az itteni fiatalok is igen szeretik a jó dzsesszt. Határtalanul élvezik, de az itteni rock-and-roll, mambó mint tánc — valahogy más, mint otthon. Mintha maguk rögtönöz­nék a figurát. A kis Natasa mond­ta: majd mi ketten megmutatjuk az „igazi” rock-and-roll-t; nyugod­tan vállaltam, tudtam, hogy úgy sem lesz belőle semmi. Egy-két mutatós — de nem is rock-and- roll-mozdulat után abbahagyta a táncot. S ennek én , örültem a legjobban, mert annál a 2—3 ele- venkedő mozdulatnál én sem tud­tam volna többet produkálni. Az­után úgy tizenegy óra felé a tár­sasággal megittunk egy üveg vö­rös bort és hazasétáltunk. fi Arról volt szó: nem vonattal, ha­nem repülőgéppel utazunk vissza szombaton Moszkvába, de a sok bába között elveszett a jegyváltási lehetőség, s utazhatunk újra har­minchat órát vonaton., Útlevele­inket — amelyeket Moszkvában a szálloda portáján felejtettünk — ma kapjuk meg. Égy kicsit mér­gesítő ez a repülő-vonat-ügy; a re­pülőjegy (és két órai út) talán két rubellel kerül többe, mint a vo­nat... » Eleven, víg kedélyű, örökké ne­vetős fiatalasszony: Laura, moszk­vai zongoraművésznő diploma- hangversenyének műsorán egy Liszt-románc is szerepelt. Ismeri és szereti Lisztet — ez hozta leg­előbb és leginkább közelünkbe. Szeretne Budapesten fellépni. Há­rom napja van itt, máris meghó­dított mindenkit. Amikor a ten­gerparton egy kedves kacagás hangja száll végig, mindenki tud­ja, hogy Laura kacag. fi Ó-Gagra fölött,' vagy kétszáz méternyire benn a tengerben — de mindössze két lábnyira a víz­szint alatt — óriási szikla rejtő­zik. Helyét nem sokan tudják — akik ismerik, azok számára pom­pás tengericsiga-halászó hely. Bé­ka-felszereléssel kell leereszkedni a szikla oldalán, és már 3—4 mé­ter mélyben csodálatos, színes ten­geri világ tárul az ember elé. Ha­lak, rákok, csigák, sok színű mo- szat-félék, kocsonyás testű, s szin­te láthatatlan medúzák bámulják meg röpke pillanatra az idegent. — Kim, Irina és Valentyin voltak ma délelőtt ott. Majdem egy fél zsák tengeri csigát hoztak (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents