Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ara 60 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPUJSA 1961. SZEPTEMBER 17., VASÄRNAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM Augusztus 13 után Immár több mint egy hónap választ el bennünket augusztus 13-ától, amikor is a Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nya nagy jelentőségű intézkedése­ket valósított meg Berlinben. Az eltelt idő elégséges ahhoz, hogy le tudjuk mérni, milyen eredmény­nyel járt ez az intézkedés-sorozat. Mi is történt augusztus 13-án Berlinben? Volt egy ország, egyet­len ország a világon, amelynek egy rendkívül fontos részén egy­szerűen nem volt határa. Ez az or­szág: a Német Demokratikus Köz­társaság. Nyugat-Berlinen át bol­dog-boldogtalan szinte minden ellenőrzés nélkül átjuthatott a Né­met Demokratikus Köztársaság fővárosába. Az NDK állampolgá­rai pedig a hatóságok tudta nél­kül, útlevél nélkül átjárhattak Nyugat-Berlinbe, sőt innen akár­melyik más országba. A kémek, a diverzánsok és a csempészek részére paradicsomi állapotok voltak ezek. Augusztus 13-a óta azonban Nyugat-Berlin megszűnt a kémek paradicsoma lenni. A Német Demokratikus Köztársaság bátor határrendőrsé­ge ettől fogva úgy őrzi a Keüet-Ber. lint a város nyugati részétől el­választó vonalat, mint állami ha­tárokat. Az augusztus 13-i intézkedések másik nagy előnye, hogy meg­szűnt az NDK ellen irányuló, na­gyon is szervezett és tudatos pénz­rontás. Mint ismeretes, a város nyugati részén a nyugatnémet márka, keleti részén pedig a ke­letnémet márka van érvényben. A két márka vásárlóereje még hiva­talos nyugatnémet adatok szerint is körülbelül egy az egyhez. Adenaueréknak azonban semmi sem volt drága ahhoz, hogy Nyu­gat-Berlinen keresztül zavarják a Német Demokratikus Köztársa­ságban folyó békés, szocialista építőmunkát, s ezért a nyugatné­met márka árfolyamát Nyugat- Berlinben hihetetlen magasan tartották, a keletnémet márkához viszonyítva 1:4, néha 1:4,5, sőt 1:5 arányt állapították meg. Most, hogy megszűnt a csempészési le­hetőség a város két övezete kö­zött, a nyugat-berlini pénzváltó irodák, ahol nyíltan folyt ez a sö­tét üzletelés a kétféle márkával, kénytelenek voltak működésüket beszüntetni. Ez pedig évi három- milliárd márka (körülbelül évi 12 milliárd forint) megtakarítással jár a Német Demokratikus Köz­társaság népgazdasága számára. S itt nemcsak a pénzről, hanem például a lakosság jobb élelmi­szerellátásáról is szó van. Azelőtt a nyugat-berliniek különböző úton- módon a demokratikus övezetben vásárolták össze a vajat és a to­jást, s általában az élelmiszere­ket, mivel itt az ennivaló lényege­sen olcsóbb, mint a nyugati szek­torokban. Augusztus 13-a óta a vajvásárlás egyharmadával csök­kent Kelet-Berlinben, ugyanak­kor, amikor a lakosság vajfogyasz­tása lényegesen emelkedett. A vaj pedig a legfontosabb élelmiszer az NDK-ban, Üj-Zéland után ebben az államban fogyasztanak az em­berek legtöbb vajat Augusztus 13-ával megszűnt a kétlakiság is. Hozzávetőleges ada­tok szerint körülbelül százezer ember élt úgy Berlinben, hogy a demokratikus övezetben lakott (mert itt könnyebben és olcsób­ban lehet lakáshoz jutni), viszont a nyugati övezetben dolgozott. Ez a kétlakiság volt a melegágya a csempészésnek és a kémkedésnek. Nem véletlen, hogy a legtöbb kém és diverzáns a kétlakiak sorából került ki, hiszen ezeket nyugat­berlini munkahelyükön igyekez­tek ilyen aljas „munkára” befog­ni, saját hazájuk ellen. Mivel a Német Demokratikus Köztársa­ságban s különösképpen Berlin demokratikus szektorában igen nagy a munkaerőhiány, ennek a százezernyi kétlakinak minden további nélkül, egyik napról a másikra szakmájuknak megfelelő munkát tudtak adni, mégpedig Berlinben. A kétlakiak javarésze már el is helyezkedett, s igyek­szik beilleszkedni az új helyzetbe. S hogy az NDK kormányának ezek az intézkedései mennyire előnyösek voltak a nyugat-berlini munkásokra nézve is, azt mutat­ja, hogy augusztus 13-a óta Nyu- gat-Berlinben viszont rendkívül megnövekedett a munkaerő irán­ti kereslet. A textilgyárosok pél­dául, hogy munkásaik ott ne hagy. ják őket, augusztus második felé­ben felemelték a dolgozók bé­rét. Ami a dolog legfontosobb, po­litikai oldalát illeti: augusztus 13-a után kiderült, hogy Adenau- emek nem sikerült a maga hábo­rús irányvonalát keresztülvinnie, mivel a Nyugat semmiféle komoly „ellenlépésre” nem szánta rá ma­gát. A legújabb események is iga­zolják a Szovjetuniónak, a szocia­lista tábornak azt a régóta hirdetett tételét, hogy az agresszor megret­ten, ha erőt lát. Ma már Adenau­er is arról beszéd, hogy kelet— nyugati magasszintű tárgyalások fognak indulni a német kérdés rendezésére, s elhárítható lesz — Adenauer kifejezésével élve — „a nagy háború”. Persze, a tárgyalá­sokkal szemben ne tápláljunk túl­zott illúziókat, hiszen eddig a nyu­gatiaknak semmi konkrét tervük nincsen a német kérdés rendezé­sét illetően, sőt még egymás közt sem sikerült megegyezniük. Nyil­ván azért ült össze csütörtökön a nyugati külügyminiszterek érte­kezlete Washingtonban, hogy a Szovjetunió réges-régen kidolgo­zott terveire valamiféle ellenter­veket tákoljanak össze. A Szovjetunió régebben is, s most, legújabban is kifejtette el­vét a kelet—nyugati tárgyaláso­kat illetően: mi hajlandók va­gyunk tárgyalni a Nyugattal, de csak abban az esetben, ha érdem­beli tárgyalásról lesz szó. Semmi­képpen Sem engedjük meg, hogy a nyugatiak a tárgyalásokat a né­met kérdésben nagyon is szüksé­ges döntések elhalasztására hasz­nálhassák fel. A békeszerződést még az idén mindenképpen alá­írjuk. „Becsületbeli kötelességünk megtermelni népünk kenyérszükségletét" Mezőgazdasági szakemberek búzatermesztési tanácskozása Szegeden Szeptember 15-én egésznapos tanácskozásra hívta Szegedre a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti intézet Tudományos és Technikai Tanácsa Csong- rád és Békés megye mezőgazdasági szakembereit. A tanácskozáson me­gyénkből is több állami gazdasági igazgató, termelőszövetkezeti elnök és ag- ronómus vett részt. A tanácskozás keretei túllépték a két megye határát, hiszen a vitaindító előadást dr. Soós Gábor, az FM növénytermesztési főigaz­gatóságának vezetője tartotta, s többek közt jelen volt és felszólalt dr. Bocz Ernő, a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia docense, dr. Rajki Sándor, a Martonvásári Kísérleti Intézet igazgatója is. A búzatermesztés módszerei megvitatásának szükségességét azzal indo­kolta dr. Förgeteg Sándor, a Délalföldi Mg. Kísérleti Intézet igazgatója rö­vid bevezetőjében, hogy bár három éve termeljük a külföldi búzafajtákat, de még mindig sok a termesztési botladozás, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy 12—35 mázsa átlagtermés között ingadozik a hozamuk. A tanácsko­zásnak nem az volt a célja, hogy receptet adjon, hiszen a különböző talaj­adottságok miatt ez lehetetlen, viszont lényegesen elősegítheti, hogy emel­kedjen a külföldi búzafajták termelési színvonala, egyenletesebbé váljon a terméshozam. Dr. Soós Gábor előadása beve­zetőjében többek között hangoz­tatta, hogy hazánkban azért állt elő a felszabadulás utáni időkben kenyérgabona-probléma, mert kü­lönböző meggondolásoktól vezet­tetve lényegesen lecsökkentettük a búza vetésterületét. Míg 1931— 40 között 3,8 millió kát. hold volt, s 7,5 mázsa átlagtermés mellett is jutott 4 millió métermázsa búza exportra, addig 1951—55 között 3,2 Elisabethville (MTI) Elisabethvillebol továbbra is harcokat jelentenek a hírügynök­ségek. Az AFP tudósítójának hely­zetjelentése szerint az ENSZ-csa- patok öt megerősített állást tar­tanak a városban, illetőleg kör­nyékén. Ezek legjelentősebbike a város központjában lévő főposta, amelynek három előretolt őrhelye is van. Itt indiai ENSZ-katonák tartják magukat a sűrűn ismétlő­dő támadásokkal szemben. ENSZ-katonaság kezén van továbbá az Elisebethville-i repülő­tér, valamint egy fontos vasúti­közúti kereszteződés, amelynek le­zárásával az ENSZ-csapatok el­lenőrzik az Észak-Rhodésiába ve­zető főútvonalat. Jól megerősített állása az ENSZ- csapatoknak az a katonai tábor, amelyben ideiglenesen helyet ka­pott az ENSZ-nek a város köz­pontjából kivont képviselete. Ez az állandó tartózkodási helye O. Briennek, az ENSZ katangai meg­bízottjának, valamint Raja tá­bornoknak, a katangai ENSZ-csa- patok parancsnokának. Ezen­kívül ENSZ-csapatok állásnak alakítottak ki egy közúti hidat és alagutat, itt védelmezik a több mint négyezer baluba menekült­nek otthont nyújtó táborukat. A tudósítás szerint a katangai fővárosban pénteken a késő esti órákig volt hallható az ágyúk tü­ze. Több heves robbanást tűz kö- l vetett, így az egyik vasúti raktár millió, 1959—61 között pedig 2 790 000 hold volt a búza vetéste­rülete. A holdankénti hozam ugyan 9,4 mázsára emelkedett há­rom év átlagában, mégis évente 30—40 ezer vagon búzát voltunk kénytelenek vásárolni a Szovjet­uniótól. Amint mondotta, a kenyérga­bona vetésterülete lényegesen csökkent Békés megyében is: a felszabadulás előtti 296 ezer hidd szolgáltatást helyreállították, a vasúti- és repülőösszeköttetés a várossal még mindig szünetel. A lakosság visszahúzódott otthonai­ba. Megfigyelők szerint az élelmi- szerkészletek fogyóban vannak, az utánpótlás problémája pedig megoldhatatlannak látszik. Conor O. Brien, az ENSZ katan­gai megbízottja pénteken sajtó- értekezletet tartott. Elismerte, hogy az Elisabethvilletől mintegy 120 kilométerre fekvő Jadotville- ben harcoló ír ENSZ-csapatok sú­lyos veszteségeket szenvedtek. Ezenkívül — mint mondotta — az Elisiabethville-i harcokban az ENSZ-csapatok 7 halottat és 26 sebesültet vesztettek. O. Brien a Csombe-csapatok veszteségét ugyanakkor 200 halottra és 500 sebesültre becsülte. Az ENSZ-megbízott bejelentette még, hogy etiópiai ENSZ-katonák útban vannak Elisabethville fe­lé. A sajtóértekezlettel egyidejűleg Csőmbe szóvivője egy titkos rá­dióadón azt állította, hogy a Ja- dotvilleben harcoló ENSZ-katonák közül 50 elesett, 100 pedig fogság­ba került, A szóvivő hangoztatta, ha az ENSZ-parancsnokság — a rendkívüli állapottal összefüggés­ben tett intézkedései értelmében — statáriumot alkalmazna a ka- tangaiakkal szemben, minden ki­végzést 10 ENSZ-hadifogoly ki- ! végzésével torolnak meg. . j helyett 1959—60-ban mindössze 190 ezer holdon termeltek búzát. Tarthatatlan ez egyrészt azért, mert feleslegesen adunk ki valu­tát olyasmiért, amit meg tudunk termelni, másrészt azzal, hogy ha 1962-ben már megtermeljük az or. szág kenyérgabona-szükségletét, a Szovjetunió az eddig nekünk el­adott 30—40 ezer vagon búzát azoknak, főleg a volt gyarmati or­szágoknak juttathatja, ahol nem terem meg a kenyérgabona. A lé­nyeg tehát az — hangoztatta Soós Gábor elvtárs —, hogy most az ősz folyamán a lehető legjobb mi­nőségben és időben 2 400 000 hol­don kerüljön földbe hazánkban a búzavetőmag. Vesse el minden szövetkezeti és állami gazdaság becsülettel a rá eső részt, ne csap. ják be se önmagukat, sem pedig az országot, ne tegyenek úgy, mint az egyik tsz-elnök, aki szerződés- kötés előtt hatszor mutatta meg ugyanazt a süldöfalkát az állat- forgalmi emberének. Dr. Rajki Sándor, a Martonvá­sári Kutató Intézet igazgatója a búzatermesztés jövedelmezőségét fejtegetve elmondta, hogy csak a gyengén gazdálkodók állítják azt, hogy a búza ráfizetéses. Egy hold búza önköltsége 1200—1500 forint akár 10, akár 20 mázsát terem is. Ügy kell igyekezni, hogy a lehe­tő legtöbb teremjen, s akkor nye­reséges a búza termesztése. Bordás Mihály elvtárs, a Békés megyei Tanács főagronómusa azt a kérdést boncolgatta hozzászólá­sában, hogy a sekély- vagy, a mély­művelés jobb-e a búzának, ö ki­próbálta: egy hat holdas kiörege­dett hereföld felét sekély, felét mélyen szántotta és úgy vetette be búzával. Az eredmény: holdanként 3 mázsával több termett a mélyen szántott földben. De — hangsú­lyozta — mélyen csak azt a talajt érdemes művelni, az terem többet, amelyben megfelelő mennyiségű talajtápanyag halmozódott fed. A továbbiakban elmondotta Bordás elvtárs, hogy Békés megyében az eddigi 10 mázsán aluli átlag búza­termést az idén sikerült csaknem 11 mázsára növelni, s most azon igyekszünk, hogy jövőre átlag 12 mázsát takarítsunk be. Növeljük a vetésterületet is, a tavalyi 140 ezer hold helyett most 174 ezer hold búzát vetnek a tsz-ek és az egyéniek, s a vetést október vé­géig befejezik. Dr. Bocz Ernő többek között azt fej* tegette, hogy a búza búza utáni veté­séből nem származik olyan nagy kár* mint abból, ha a mag későn kerül a földbe. Ö is a morzsalékos, jó vető- ágyat tartja egyik legfontosabb ténye­zőnek. Elmondotta, hogy a külföldi búzafajtákat úgy vessük, hogy bokro­sodó csomójuk legalább 3 és fél centi mélyen legyen a talajban, mert így lé* nyegesen csökkenthetjük a fagyve­szélyt. Végül arra hívta fel a figyel­met, hogy a tél végén, a fagyon elvég­zett fej trágyázásnak van legnagyobb hatása. (Folytatás a 2. oldalon) Az ENSZ katangai megbízottja elismeri az ENSZ-csapatok veszteségeit — Elisabethvilleben folytatódnak a harcok — leégett. Bár a villanyáram- és víz-

Next

/
Thumbnails
Contents