Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-17 / 220. szám
2 NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 17., vasárnap Kivégezték Zorlu és Polatkan volt török minisztert Jsztanbul (MTI) A Reuter-iroda és más nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint a török nemzeti egységbizottság jóváhagyta Men- deres volt miniszterelnök, Zorlu volt külügyminiszter és Polatkan volt pénzügyminiszter halálos ítéletét. A többi 12 halálos ítéletet •— közöttük a 78 éves Bayar volt köztársasági elnökét — a bizottság életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Mint a Reuter-iroda közli, a török katonai bíróság egy szóvivője kijelentette, hogy Menderes beteg, de állapota javul. A szóvivő szerint kivégzését betegsége miatt elhalasztják. Mint Brüsszelből jelenti az AFP és a DPA, az Interparlamentáris Unió értekezletén részt vevő küldöttségek egy csoportja, köztük Nagy-Britannia, Franciaország, India, az Egyesült Államok és Kanada képviselői azzal a kéréssel fordultak táviratban Gür- sel elnökhöz, hogy kegyelmezzen meg a halálra ítélt volt török parlamenti képviselőknek. A nyugati hírügynökség szerint a pénteken halálra ítélt Zorlu volt török külügyminisztert és Polatkan volt pénzügyminisztert szombaton hajnalban kivégezték. Ben Khedda rádióbeszéde Tunisz (MTI) Ben Khedda, az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának új elnöke pénteken este beszédet mondott, amelyet a tunéziai, a kairói és a marokkói rádióállomások közvetítettek. Ben Khedda kijelentette: „Véleményünk szerint hiábavaló dolog késleltetni országunk függetlenségének kivívását, mert erre mindenképpen sor kerül.” Az algériai ideiglenes kormány elnöke hangoztatta, hogy az FLN kész folytatni és fokozni a harcot, de ugyanakkor kész a békés megoldásra is. Ben Khedda megállapította, van lehetőség elfogadható és reális megoldásra. Ehhez azonban Franciaországnak le kell mondania arról a negatív politikáról, amely az eviani és a lugrini tárgyalások feszültségére vezetett. Mezőgazdasági szakemberek búzatermesztési tanácskozása Szegeden (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon szemléletesen, számokkal bizonyította felszólalásában az idejében való vetés és a korai fej- trágyázás jelentőségét Körösi Zoltán, a Felsőnyomásd Állami Gazdaság főagronómusa. Azzal kezdte, hogy gazdaságukban a San Pastore 1285 holdon 26,6, a Bezosztája 1022 holdon 21—25, a SzkoroszpeLka 151 holdon 22,01, a bánkúti búza 347 holdon 17,63 mázsájával fizetett holdanként. Véleménye szerint legjobb előbb a magyar, aztán a szovjet és végül az olasz búzafajtákat elvetni. Tavaly ők a gazdaságban a búzának csak 68 százalékát tudták október 30-ig elvetni, A késedelmet alaposan megfizették, mert az október 30-ig elvetett búza átlagtermése 25,4, az azután vetett búza termése pedig (a vetésterület 32 százalékán) 19,69 mázsa volt. Elmondotta azt is, hogy a terméseredményeket nagy. ban befolyásolja az elvetett mag mennyisége. Ök kikísérletezték a vetőmag-norma megállapítását és az alábbi eredményeket kapták: Bezosztája búza 8 között fejezték be a búzák fejtrágyázását, s ott a terméseredmény átlag 25,60 mázsa volt. Mivel kevés a műtrágyaszóró gépük, sorra haladtak az üzemegységeik területén s a terméseredmény így alakult a fej trágyázás sorrendjében: IV-es üzemegységben 23,85, Il-es üzemegységben 21,60, III-as üzemegységben 20,45 mázsa búza holdanként. Hozzátette, hogy Felsőnyomáson 2,5 mázsa nitrogén műtrágya felhasználásával érték el a 25 mázsa terméseredményt. Bemutató jellegénél fogva, a gazdaság igyekszik átadni a külföldi búza termesztési módszereit a tsz- eknek, azonban a tsz-tagok idegenkednek tőle, mondván: kevés a sikértartalma. A szakemberek közt is akadnak, akik idegenkednek a külföldi búzafajtáktól, azt állítják, hogy abból nem sül jó kenyér. A Délalföldi Mezőgazdasági Kutató Intézet az egésznapos szegedi tanácskozáson kilencfajta, köztük Bánkút!, Fertődi, Magdaléna (francia), Autonómia (olasz), Bezosztája, Szko- roszpelka (szovjet) búza lisztjéből készült kenyeret kóstoltatott meg résztvevő mezőgazdasági szakemberekkel, s a kenyér számozása szerint szavaztatta meg okét „jó”, „közepes1 ^gyenge” minősítő jelzőkkel. A különböző búzából készült kenyerek a következő számú „jó minőségű” szava zatot kapták: Bánkúti 24, Magdaléna 22, Autonómia 17 és így tovább. A tanácskozás zárszavában dr. Soós Gábor elvtárs ismételten hangoztatta: A búza nekünk az életet jelenti, éppen ezért tartsuk becsületbeli kötelességünknek megtermelni népünk kenyérszükségletét. Kukk Imre A pártvezetőségek úiiáválasztásának kérdéseiből * II. 4 púrtatapsxervi vesetőségek beszámoltatásának és íijjáválasxtásának jelentősége „Hazánk gazdasági fejlődésének üteme a legközelebbi években nagymértékben függ attól, mennyire tudjuk megjavítani a tervezés, irányítás, általában a vezetés színvonalát.” (A VII. Pártkongresszus irányelveiből). Kádár János pártkongresszus! beszédében a helyi vezetés jobbá- tételéről szólva megemlítette, milyen sok múlik azon, hogy a termelőszövetkezetekben a gazdák elégedettek-e a brigádvezetőjükkel, vagy sem... Valahogy így áll a dolog a párt- alapszervezetek vezetőségeivel is. Az elmúlt időszakban helyenként elég sokat lehetett hallani olyan természetű panaszokat, melyek szerint a VII. Pártkongresszuson és a Központi Bizottságban helyes politikát dolgoztak ki, a felső vezetéssel nincs baj, de itt az alapszervezetnél eltaszítják ezt a politikát, elrontják, a dolgot. így vélekedtek helyenként egyszerű párttagok és pártonkívüliek. A napokban bent járt a szerkesztőségünkben egy zenetanár és szinte kételkedve kérdezte, hogy a felsőbb pártbizottság tényleg egyetértett-e azzal a cikkel, amelyet a megtévesztett, de helytelen tevékenységüket őszintén megbánt emberek iránti bizalomról írtunk. Mint mondotta, ő nagyfokú bizalmatlanságot érez a helyi párt- szervezet részéről és ez a bizalmatlanság gátolja őt a munkában. Miért említjük ezeket a kérdéseket? Elsősorban azért, hogy lássák: bármennyire is jól dolgoztak Vetőmag Terméssúly/kh átlag kíi 135 kg 21,19 mázsa 140 „ 21,00 „ 150 „ 20,72 * 160 „ 22,91 165 „ 25,08 „ San Pastore búza 145 kg 24,34 mázsa 155 „ 27,29 „ 160 „ 30,40 „ 165 „ 30,15 „ A korai vetéshez hasonlóan bizonyította be a korai fej trágyázás szükségességét. Az I. számú üzemegységben január vége és március Bresztbe érkezett a San Francisco-i békemenet egy csoportja Breszt (TASZSZ) Pénteken Bresztbe érkezett az elmúlt év decemberében az Egyesült Államok-beli San Francisco- ból elindult békemenet részvevőinek egy csoportja. A lengyel— szovjet határon a város képviselői fogadták az amerikai békeharcosokat. Szovjetunió-beli tartózkodásuk első napján a békemenet részvevői megtekintették a breszti erőd romjait, ahol a második világháború idején szovjet emberek hazájuk függetlenségét védelmezték. Regina Fischer, a menet egy tagja a következő bejegyzést irta az erőd vendégkönyvébe: „Köszönöm, hogy mindezt megmutatták nekünk. Reméljük, soha többé nem ismétlődik meg az, ami itt 10rtént.” (MTI) ESTI PP Az egész falu csendes. A házak pislákolva tekingetnek ablakaikkal az utcára. A legtöbb becsukta már szemeit, de a spalettán keresztül keskeny csíkban kiszabaduló fény a ház lakóinak ébrenlétéről árulkodik. Vacsoráznak, mosakodnak vagy a családi asztal körül a mát és a holnapot beszélik: „Kinn voltunk a dűlőn, jött az elnök is, lassan törhetjük a kukoricát....” Az asszony meg talán éppen a baromfiakról ad „információt” az urának. Sok ház, sok gondolat, sok élmény, meg sok terv. 'Ezért csendes is az utca. Meg mit csináljon az ember esté a faluban? Moziba nem megy, mert fáradt. Egész nap dolgozott. Hisz’ van mit csinálni a határban. A könyvtárba? Hát, a könyv az nem rossz, ilyenkor is jó egy-két sor az ágyban, már csak altatónak is —, de ezért nem érdemes csoszogóba lépni, mert odá elmegy a gyerek is, tud az választani, jobban érti, mint én... Más meg nincs a faluban. A művelődési otthon is csak majd tavaszra ad helyet a végegyháziaknak. Kocsmába? Elég egy fröccs vagy kettő. Mert ha beleszédül az ember, a végén még az isten sem parancsol neki. Reggel aztán meggyűlik a baja az elnökkel, mert nem megy a munka. ... Az egyik sarkon vagy négy ablakkal világítja az utcát a ház. Talán a könyvtár. „Szabad”- dal válaszolnak a kopogásra. — Jóestét, jól sejtettük, itt a könyvtár... — Magának is... Ami pedig a mondat második részét illeti: itt vannak ugyan a könyvek, de ez iskola — mutat a „vendégfogadó,, széjjel a teremben. Ez vagyok, az vagyek, ő meg a könyvtáros. Vékonydongájú, már sok ikszet író ember. De le sem tagadhatná, hogy nyugalmazott tanító. Precízen, minden mondatát külön megszerkesztve adja gondolatait. — Foglaljon csak helyet és mondja el, mit akar tudni. Amennyiben tudok, válaszolok. Csakis arra lehetek kíváncsi, hogy Végegyházán ilyenkor ősz elején, amikor annyi sok a munka, kiknek van kedvük olvasni, meg hányán vannak. Elő is kerülnek a számok: kétezerötszázan lakják a falut és 282-en olvasnak a könyvtárból. Ma 15 könyvet vittek el az emberek. No meg az is számít, hogy mennyi 850 könyvben lehet válogatni. Ez is megvan: könyv sorakozik a két szekrényben. — Persze, a vezetők is olvasnak. A tanácselnök is, meg a párttitkár is — bizonyítja fejesó- válással a kérdést. — Az iskolaigazgató? — Nála van most két szépirodalmi könyv, meg az idegen szavak szótára. — Akkor nincs is baj, olvas a nép... — Mert agitálunk! — Olyan büszkén mondja ki a kissé ünnepélyes, s talán ez esetben frázi- sos szót, hogy fejhajtást kényszerít ki az emberből. Igaza is van. Nemcsak az az agitációs munka, ha meggyőzzük az embereket, hogy jobb a társasgazdálkodás, az is fontos, hogy rábeszéljük őket egy-egy jó könyvre. Mert így meg okosodnak! Nem kérdezem, csak mutatom, hogy ez a tanterem mégsem a legmegfelelőbb könyvtárnak... Nincs valami „önállóbb” lehetőség? — Majd ha kész lesz a kultúrpalota, ott nagyobb lesz a helyünk... Volt eddig is külön helyisége a könyvtárnak, de , azt lakásnak kellett átadni. Szükség volt rá. Most átmenetileg vagyunk itt, gürcölünk is egy kicsit, de majd megoldódik... Egy fiú lép be. Köszön Beke Károly bácsinak, de nem nevén szólítja, hanem „könyvtáros bácsinak”. Nos egy gyom interjút a fiúval, mielőtt elköszönünk: — Bara János vagyok, első gimis... — Milyen könyvet veszel ki? — Magamnak valamilyen regényt, anyukámnak mesekönyvet... — No, no, nem fordítva? — A legkomolyabban mondom. Anyuka a mesekönyvhöz van szokva, azt jobban szereti... Én meg inkább az ifjúsági regényt szeretem. Talán az egész kor benne van Jancsi válaszában. A múlt „kultúráján” nevelkedő és a vigaszt mesében kereső anya, és az igazi kultúrán élő fiú, aki már a való életet, a mát és a jövőt kergeti. Aztán jönnek mások is. Többségben gyerekek. Persze, a szülőknek sok dolguk van, be kell takarítani a jövő kenyerét és el kell vetni az utána következő évit... meg a gyerek jobban is tud könyvet választani... Varga Tibor a pártalapszervezeteink, a nagyszerű eredmények nem vakíthatnak el bennünket, van mit szóvá tenni, van mit javítani, egyik helyen a tömegkapcsolatok erősítésében, másik helyen esetleg a .termelés pártellenőrzése gyenge és így tovább, mindegyik alapszervezetnek megvan a saját erős és gyenge oldala. Rendkívül fontos, hogy a pártvezetőségi beszámolók az önkritika és a cselekvés, előrelátás szellemében készüljenek. Ha mulasztás törént, ha valaki hibát követett el, de azt észreveszi és belátja tévedését és változtat rajta, meg lehet bocsátani. De a tömegek sohasem bocsátják meg, ha észreveszik, hogy valaki takargatja fogyatékosságait, kibúvókat keres, nem veszi kom,olyan az ügyet, nem képes változtatni magatartásán. Az ilyen vezetőtől jogosan vonják meg a bizalmat. A pártonkívüliek tömegei a pártalapszervezeteken keresztül ítélik meg a pártot. Ha a pártalapszervezetek és vezetőségeik a pártpolitika szellemében dolgoznak és ettől az irányvonaltól nem kalandoznak el sem jobbra, sem balra, akkor az emberek azt mondják: rendben van a dolog, követünk benneteket, megfogadjuk tanácsaitokat, mert látjuk, ezek hasznosak. Ellenkező esetben az történik, mint egy-két helyen tapasztaljuk, hogy a „baloldali” és a jobboldali opportunizmus, a túlzott harciasság egyes kérdésekben és a nemtörődömség más kérdésekben fékezően hat az adott területen a politikai és gazdasági élet fejlődésére. A tömegek mindenütt azt várják a párt alapszervezeteitől, hogy munkájukban a pártkongresszuson hozott határozatokat érvényesítsék. Más szóval azt, hogy következetesen aprópénzre váltsák, gyakorlatba ültessék a Központi Bizottságnak mindenki által elismert és helyeseli irányvonalát az élet minden területén. Ez azonban, mint cikkünk elején erre utaltunk, sokban attól függ, hogy a helyi pártszervezetek vezetőségeivel a párttagok és a pártonkívüliek elégedettek legyenek, támogassák őt ebben a munkában, mert látják: a pártmunka jól képviseli a közös érdekeket. Ezt a támogatást pártalapszervezeteink túlnyomó többsége kivívta magának megyénkben is az elmúlt évek során. S ha néhol vannak még olyan jelenségek, amilyenekre a szerkesztőségünkben járt zenetanár utalt, ez arra inti, s egyben kötelezi is a pártszervezeteket, hogy a jövőben még szilárdabb elvi vonalvezetéssel realizálják a párt helyes politikáját, még inkább erősítsék és növeljék a pártmunka színvonalát. Ez a feladat adódik azokból a tényekből is, melyek a Központi Bizottság szeptember 12-i határozata alapján a napokban bekövetkeztek. Nem másról van szó, mint arról, hogy a VII. Pártkongresszus határozatának szellemében fontos intézkedések történtek a kormányzati munka megerősítését szolgáló személyi és szervezeti kérdésekben. Ezek a változások pedig, ha nem is személycserék formájában, de követelik az irányító munka megjavítását, szervezettebbé és következetesebbé ^ételét minden területen az alsóbb szervektől is, működjenek azok párt-, állami vagy tömegszervezeti vonalon. Boda Zoltán—Varga Dezső
