Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 17., vasárnap Kivégezték Zorlu és Polatkan volt török minisztert Jsztanbul (MTI) A Reuter-iroda és más nyugati hírügynökségek egybehangzó je­lentése szerint a török nemzeti egységbizottság jóváhagyta Men- deres volt miniszterelnök, Zorlu volt külügyminiszter és Polatkan volt pénzügyminiszter halálos íté­letét. A többi 12 halálos ítéletet •— közöttük a 78 éves Bayar volt köztársasági elnökét — a bizott­ság életfogytiglani börtönbünte­tésre változtatta. Mint a Reuter-iroda közli, a török katonai bíróság egy szóvi­vője kijelentette, hogy Menderes beteg, de állapota javul. A szóvi­vő szerint kivégzését betegsége miatt elhalasztják. Mint Brüsszelből jelenti az AFP és a DPA, az Interparlamen­táris Unió értekezletén részt vevő küldöttségek egy csoportja, köz­tük Nagy-Britannia, Franciaor­szág, India, az Egyesült Államok és Kanada képviselői azzal a ké­réssel fordultak táviratban Gür- sel elnökhöz, hogy kegyelmezzen meg a halálra ítélt volt török par­lamenti képviselőknek. A nyugati hírügynökség szerint a pénteken halálra ítélt Zorlu volt török külügyminisztert és Polatkan volt pénzügyminisztert szombaton hajnalban kivégezték. Ben Khedda rádióbeszéde Tunisz (MTI) Ben Khedda, az Algériai Köz­társaság ideiglenes kormányának új elnöke pénteken este beszédet mondott, amelyet a tunéziai, a kairói és a marokkói rádióállomá­sok közvetítettek. Ben Khedda kijelentette: „Véle­ményünk szerint hiábavaló dolog késleltetni országunk függetlensé­gének kivívását, mert erre min­denképpen sor kerül.” Az algériai ideiglenes kormány elnöke hangoztatta, hogy az FLN kész folytatni és fokozni a harcot, de ugyanakkor kész a békés meg­oldásra is. Ben Khedda megálla­pította, van lehetőség elfogadható és reális megoldásra. Ehhez azon­ban Franciaországnak le kell mon­dania arról a negatív politikáról, amely az eviani és a lugrini tár­gyalások feszültségére vezetett. Mezőgazdasági szakemberek búzatermesztési tanácskozása Szegeden (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon szemléletesen, számok­kal bizonyította felszólalásában az idejében való vetés és a korai fej- trágyázás jelentőségét Körösi Zol­tán, a Felsőnyomásd Állami Gaz­daság főagronómusa. Azzal kezdte, hogy gazdaságukban a San Pastore 1285 holdon 26,6, a Bezosztája 1022 holdon 21—25, a SzkoroszpeLka 151 holdon 22,01, a bánkúti búza 347 holdon 17,63 mázsájával fizetett holdanként. Véleménye szerint legjobb előbb a magyar, aztán a szovjet és végül az olasz búzafaj­tákat elvetni. Tavaly ők a gazda­ságban a búzának csak 68 százalé­kát tudták október 30-ig elvetni, A késedelmet alaposan megfizet­ték, mert az október 30-ig elve­tett búza átlagtermése 25,4, az az­után vetett búza termése pedig (a vetésterület 32 százalékán) 19,69 mázsa volt. Elmondotta azt is, hogy a terméseredményeket nagy. ban befolyásolja az elvetett mag mennyisége. Ök kikísérletezték a vetőmag-norma megállapítását és az alábbi eredményeket kapták: Bezosztája búza 8 között fejezték be a búzák fej­trágyázását, s ott a termésered­mény átlag 25,60 mázsa volt. Mi­vel kevés a műtrágyaszóró gépük, sorra haladtak az üzemegységeik területén s a terméseredmény így alakult a fej trágyázás sorrendjé­ben: IV-es üzemegységben 23,85, Il-es üzemegységben 21,60, III-as üzemegységben 20,45 mázsa búza holdanként. Hozzátette, hogy Fel­sőnyomáson 2,5 mázsa nitrogén műtrágya felhasználásával érték el a 25 mázsa terméseredményt. Bemutató jellegénél fogva, a gaz­daság igyekszik átadni a külföldi búza termesztési módszereit a tsz- eknek, azonban a tsz-tagok ide­genkednek tőle, mondván: kevés a sikértartalma. A szakemberek közt is akadnak, akik idegenkednek a külföldi búzafaj­táktól, azt állítják, hogy abból nem sül jó kenyér. A Délalföldi Mezőgazdasági Kutató Intézet az egésznapos szegedi tanácskozáson kilencfajta, köztük Bánkút!, Fertődi, Magdaléna (francia), Autonómia (olasz), Bezosztája, Szko- roszpelka (szovjet) búza lisztjéből ké­szült kenyeret kóstoltatott meg résztvevő mezőgazdasági szakemberek­kel, s a kenyér számozása szerint sza­vaztatta meg okét „jó”, „közepes1 ^gyenge” minősítő jelzőkkel. A külön­böző búzából készült kenyerek a kö­vetkező számú „jó minőségű” szava zatot kapták: Bánkúti 24, Magdaléna 22, Autonómia 17 és így tovább. A tanácskozás zárszavában dr. Soós Gábor elvtárs ismételten hangoztatta: A búza nekünk az életet jelenti, éppen ezért tartsuk becsületbeli kötelessé­günknek megtermelni népünk kenyér­szükségletét. Kukk Imre A pártvezetőségek úiiáválasztásának kérdéseiből * II. 4 púrtatapsxervi vesetőségek beszámoltatásának és íijjáválasxtásának jelentősége „Hazánk gazdasági fejlődésének üteme a legközelebbi években nagy­mértékben függ attól, mennyire tudjuk megjavítani a tervezés, irányítás, általában a vezetés szín­vonalát.” (A VII. Pártkongresszus irányelveiből). Kádár János pártkongresszus! beszédében a helyi vezetés jobbá- tételéről szólva megemlítette, mi­lyen sok múlik azon, hogy a ter­melőszövetkezetekben a gazdák elégedettek-e a brigádvezetőjük­kel, vagy sem... Valahogy így áll a dolog a párt- alapszervezetek vezetőségeivel is. Az elmúlt időszakban helyenként elég sokat lehetett hallani olyan természetű panaszokat, melyek szerint a VII. Pártkongresszuson és a Központi Bizottságban helyes politikát dolgoztak ki, a felső ve­zetéssel nincs baj, de itt az alap­szervezetnél eltaszítják ezt a poli­tikát, elrontják, a dolgot. így vé­lekedtek helyenként egyszerű párttagok és pártonkívüliek. A napokban bent járt a szer­kesztőségünkben egy zenetanár és szinte kételkedve kérdezte, hogy a felsőbb pártbizottság tényleg egyetértett-e azzal a cikkel, ame­lyet a megtévesztett, de helytelen tevékenységüket őszintén meg­bánt emberek iránti bizalomról írtunk. Mint mondotta, ő nagyfokú bi­zalmatlanságot érez a helyi párt- szervezet részéről és ez a bizal­matlanság gátolja őt a munkában. Miért említjük ezeket a kérdé­seket? Elsősorban azért, hogy lás­sák: bármennyire is jól dolgoztak Vetőmag Termés­súly/kh átlag kíi 135 kg 21,19 mázsa 140 „ 21,00 „ 150 „ 20,72 * 160 „ 22,91 165 „ 25,08 „ San Pastore búza 145 kg 24,34 mázsa 155 „ 27,29 „ 160 „ 30,40 „ 165 „ 30,15 „ A korai vetéshez hasonlóan bi­zonyította be a korai fej trágyázás szükségességét. Az I. számú üzem­egységben január vége és március Bresztbe érkezett a San Francisco-i békemenet egy csoportja Breszt (TASZSZ) Pénteken Bresztbe érkezett az elmúlt év decemberében az Egye­sült Államok-beli San Francisco- ból elindult békemenet részvevői­nek egy csoportja. A lengyel— szovjet határon a város képviselői fogadták az amerikai békeharcoso­kat. Szovjetunió-beli tartózkodásuk első napján a békemenet részve­vői megtekintették a breszti erőd romjait, ahol a második világhá­ború idején szovjet emberek ha­zájuk függetlenségét védelmezték. Regina Fischer, a menet egy tag­ja a következő bejegyzést irta az erőd vendégkönyvébe: „Köszö­nöm, hogy mindezt megmutatták nekünk. Reméljük, soha többé nem ismétlődik meg az, ami itt 10rtént.” (MTI) ESTI PP Az egész falu csendes. A házak pislákolva te­kingetnek ablakaikkal az utcára. A legtöbb becsukta már szemeit, de a spalettán keresztül keskeny csíkban kiszabaduló fény a ház lakóinak ébrenlétéről árulkodik. Vacsoráznak, mosakod­nak vagy a családi asztal körül a mát és a hol­napot beszélik: „Kinn voltunk a dűlőn, jött az elnök is, lassan törhetjük a kukoricát....” Az asszony meg talán éppen a baromfiakról ad „információt” az urának. Sok ház, sok gondolat, sok élmény, meg sok terv. 'Ezért csendes is az utca. Meg mit csináljon az ember esté a faluban? Moziba nem megy, mert fáradt. Egész nap dolgozott. Hisz’ van mit csinál­ni a határban. A könyvtárba? Hát, a könyv az nem rossz, ilyenkor is jó egy-két sor az ágyban, már csak altatónak is —, de ezért nem érdemes csoszogóba lépni, mert odá elmegy a gyerek is, tud az választani, jobban érti, mint én... Más meg nincs a faluban. A művelődési otthon is csak majd tavaszra ad helyet a végegyháziaknak. Kocsmába? Elég egy fröccs vagy kettő. Mert ha beleszédül az ember, a végén még az isten sem parancsol neki. Reggel aztán meggyűlik a baja az elnökkel, mert nem megy a munka. ... Az egyik sarkon vagy négy ablakkal világít­ja az utcát a ház. Talán a könyvtár. „Szabad”- dal válaszolnak a kopogásra. — Jóestét, jól sejtettük, itt a könyvtár... — Magának is... Ami pedig a mondat második részét illeti: itt vannak ugyan a könyvek, de ez iskola — mutat a „vendégfogadó,, széjjel a te­remben. Ez vagyok, az vagyek, ő meg a könyvtáros. Vékonydongájú, már sok ikszet író ember. De le sem tagadhatná, hogy nyugalmazott tanító. Precízen, minden mondatát külön megszerkeszt­ve adja gondolatait. — Foglaljon csak helyet és mondja el, mit akar tudni. Amennyiben tudok, válaszolok. Csakis arra lehetek kíváncsi, hogy Végegy­házán ilyenkor ősz elején, amikor annyi sok a munka, kiknek van kedvük olvasni, meg há­nyán vannak. Elő is kerülnek a számok: kétezerötszázan lakják a falut és 282-en olvas­nak a könyvtárból. Ma 15 könyvet vittek el az emberek. No meg az is számít, hogy mennyi 850 könyvben lehet válogatni. Ez is megvan: könyv sorakozik a két szekrényben. — Persze, a vezetők is olvasnak. A tanácsel­nök is, meg a párttitkár is — bizonyítja fejesó- válással a kérdést. — Az iskolaigazgató? — Nála van most két szépirodalmi könyv, meg az idegen szavak szótára. — Akkor nincs is baj, olvas a nép... — Mert agitálunk! — Olyan büszkén mondja ki a kissé ünnepélyes, s talán ez esetben frázi- sos szót, hogy fejhajtást kényszerít ki az ember­ből. Igaza is van. Nemcsak az az agitációs mun­ka, ha meggyőzzük az embereket, hogy jobb a társasgazdálkodás, az is fontos, hogy rábeszél­jük őket egy-egy jó könyvre. Mert így meg oko­sodnak! Nem kérdezem, csak mutatom, hogy ez a tan­terem mégsem a legmegfelelőbb könyvtárnak... Nincs valami „önállóbb” lehetőség? — Majd ha kész lesz a kultúrpalota, ott na­gyobb lesz a helyünk... Volt eddig is külön he­lyisége a könyvtárnak, de , azt lakásnak kellett átadni. Szükség volt rá. Most átmenetileg va­gyunk itt, gürcölünk is egy kicsit, de majd meg­oldódik... Egy fiú lép be. Köszön Beke Károly bácsinak, de nem nevén szólítja, hanem „könyvtáros bá­csinak”. Nos egy gyom interjút a fiúval, mielőtt elköszönünk: — Bara János vagyok, első gimis... — Milyen könyvet veszel ki? — Magamnak valamilyen regényt, anyukám­nak mesekönyvet... — No, no, nem fordítva? — A legkomolyabban mondom. Anyuka a me­sekönyvhöz van szokva, azt jobban szereti... Én meg inkább az ifjúsági regényt szeretem. Talán az egész kor benne van Jancsi válaszá­ban. A múlt „kultúráján” nevelkedő és a vigaszt mesében kereső anya, és az igazi kultúrán élő fiú, aki már a való életet, a mát és a jövőt ker­geti. Aztán jönnek mások is. Többségben gyerekek. Persze, a szülőknek sok dolguk van, be kell ta­karítani a jövő kenyerét és el kell vetni az utána következő évit... meg a gyerek jobban is tud könyvet választani... Varga Tibor a pártalapszervezeteink, a nagy­szerű eredmények nem vakíthat­nak el bennünket, van mit szóvá tenni, van mit javítani, egyik he­lyen a tömegkapcsolatok erősíté­sében, másik helyen esetleg a .termelés pártellenőrzése gyenge és így tovább, mindegyik alapszer­vezetnek megvan a saját erős és gyenge oldala. Rendkívül fontos, hogy a párt­vezetőségi beszámolók az önkri­tika és a cselekvés, előrelátás szellemében készüljenek. Ha mu­lasztás törént, ha valaki hibát kö­vetett el, de azt észreveszi és be­látja tévedését és változtat raj­ta, meg lehet bocsátani. De a tö­megek sohasem bocsátják meg, ha észreveszik, hogy valaki takargat­ja fogyatékosságait, kibúvókat ke­res, nem veszi kom,olyan az ügyet, nem képes változtatni magatartá­sán. Az ilyen vezetőtől jogosan vonják meg a bizalmat. A pártonkívüliek tömegei a pártalapszervezeteken keresztül ítélik meg a pártot. Ha a pártalapszervezetek és vezetőségeik a pártpolitika szel­lemében dolgoznak és ettől az irányvonaltól nem kalandoznak el sem jobbra, sem balra, akkor az emberek azt mondják: rendben van a dolog, követünk benneteket, megfogadjuk tanácsaitokat, mert látjuk, ezek hasznosak. Ellenkező esetben az történik, mint egy-két helyen tapasztaljuk, hogy a „baloldali” és a jobboldali opportunizmus, a túlzott harcias­ság egyes kérdésekben és a nem­törődömség más kérdésekben fé­kezően hat az adott területen a politikai és gazdasági élet fej­lődésére. A tömegek mindenütt azt vár­ják a párt alapszervezeteitől, hogy munkájukban a pártkong­resszuson hozott határozatokat ér­vényesítsék. Más szóval azt, hogy következetesen aprópénzre vált­sák, gyakorlatba ültessék a Köz­ponti Bizottságnak mindenki ál­tal elismert és helyeseli irányvo­nalát az élet minden területén. Ez azonban, mint cikkünk elején erre utaltunk, sokban attól függ, hogy a helyi pártszervezetek ve­zetőségeivel a párttagok és a pár­tonkívüliek elégedettek legyenek, támogassák őt ebben a munkában, mert látják: a pártmunka jól kép­viseli a közös érdekeket. Ezt a tá­mogatást pártalapszervezeteink túlnyomó többsége kivívta magá­nak megyénkben is az elmúlt évek során. S ha néhol vannak még olyan jelenségek, amilyenekre a szerkesztőségünkben járt zeneta­nár utalt, ez arra inti, s egyben kötelezi is a pártszervezeteket, hogy a jövőben még szilárdabb elvi vonalvezetéssel realizálják a párt helyes politikáját, még in­kább erősítsék és növeljék a párt­munka színvonalát. Ez a feladat adódik azokból a tényekből is, melyek a Központi Bizottság szeptember 12-i hatá­rozata alapján a napokban be­következtek. Nem másról van szó, mint arról, hogy a VII. Pártkong­resszus határozatának szellemé­ben fontos intézkedések történtek a kormányzati munka megerősí­tését szolgáló személyi és szerve­zeti kérdésekben. Ezek a változá­sok pedig, ha nem is személycse­rék formájában, de követelik az irányító munka megjavítását, szervezettebbé és következeteseb­bé ^ételét minden területen az alsóbb szervektől is, működje­nek azok párt-, állami vagy tö­megszervezeti vonalon. Boda Zoltán—Varga Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents