Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-14 / 217. szám
1961. szeptember 14., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Gazdag „aprómag-szüret” a Bánkúti Kertimagtermelő Gazdaságban Á Bánkúti Kertimagtermelő Gazdaságban — ahol exportra termelik a különböző aprómagvakat — megkezdődött a „szüret” a virág- és zöldségmag-telepeken. A környékből évek óta ide járó 380 dolgozó — főleg asszony és leány — szedi nagy gonddal az értékes magvakat. A gazdaság vezetői és dolgozói egyaránt nagyon ügyel- nekarra, hogy véletlenül se keveredjék egyik mag a másikkal, mert ez esetben nem kapna értük valutát a népgazdaság. Még a fajtaborsót is fajtánként más-más kombájn csépeli. A kedvezőtlen időjárás ellenére várakozáson felül jó magtermést adott a franciák kedvelt zöldségféléje: a póré- és a metélőhagyma, a nyugati országok fűszercsemegéje: a turbolya, a spenót, a sárgarépa, a paprika. Az egy- és kétnyári virágok szintén jól fizetnek. A Bánkúton járt külföldi magkereskedelmi cégek képviselői elégedettek az aprómagvak minőségével is. A Bánkúti Kertimagtermelő Gazdaság jól dolgozó kollektívája terven felül több százezer forint nyereséget ad a népgazdaságnak. EMBEREK Miért szoktak büszkék lenni az emberek? Azért, mert olyannal dicsekedhetnek, ami másnak nincs. Azért, mert bennük él egy velük hozott egészséges becsvágy, amely adott pillanatokban megváltoztatja a magatartást is. Ilyenkor szokott apró bizsergésekben vé- gigszáguldani bennünk a boldogság. Itt ülök a büszke emberek között. Míg jegyzeteimet készítem, szemem sarkából látom, hogy egymásra néznek, s a huncüt kacsintás, melyet az elnök küld a párttitkár felé, érthető ebben az esetben. Hogy miért? Elmondom™. A Szovjetunióban kitenyésztették a fehér színű karakül-juhot Moszkva (MTI) A Hiva és Buhara vidékén tenyésztett karakül-juh néhányna- pos bárányainak bőréből készül az úgynevezett perzsa-szőrme. A karakül szó „fekete virágot” jelent, s eddig a karakül-juh is, a perzsa-szőrme is csak fekete színben volt ismeretes. Most azonban a karakül-juh tenyésztésével foglalkozó szovjet tudományos kutatóintézetben keresztezéssel sikerült kitenyészteni a fehér színű karakül-juhfaj- tát, a buharai gyár pedig e juh bárányainak bőréből készíti az úgynevezett -„fehér perzsát”. Jelentősen gyarapodott a termelőszövetkezetek állatállománya Az idei év fordulópontot jelent a termelőszövetkezetek állattenyésztésében. Fordulópontot jelent nemcsak azért, mert 1961-re kialakultak a nagyüzemi állattenyésztéshez szükséges körülmények — épületek, megteremtődött a takarmánybázis —, hanem azért is, mert a kínálkozó lehetőségeket közös gazdaságaink igen jól kihasználták. Különösen a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés színvonala növekedett. A közös állatállomány szarvasmarhából 13 586 darabbal szaporodott. Jó ütemben halad a trágyahordás Dobozon A dobozi Petőfi Termelőszövetkezetben erre az évre 1440 hold szántóföld istállótrágyázását tervezték. Kora tavasszal 720 holdat hordtak meg istállótrágyával, és szántottak le. Így a nyári és az őszi idényre — terv szerint — 720 hold maradt. A szövetkezet vezetői 2000 forintos célprémiumot tűztek ki az istállótrágyázásban legjobb eredményt elérő üzemegységnek. Az anyagi érdekeltség és a dobozi emberek tiszta, egészséges lakó- környezet kialakításában addig jutottak, hogy-a közös gazdaságban összegyűlt istállótrágyát és a háztáji gazdaságok trágyáit már csaknem egészében a szántóföldre hordták. A 720 holdas őszi trágyázási tervüket kedd estig 1168 holdra teljesítették. A még kihordásra váró istállótrágyával 400 holdat szórnak meg. Ebből 4333-at állítottak be to vábbtenyésztésre. A sertésállomány 74,5 ezerrel gyarapodott, ezen belül a kocalétszám 11 629-cel. A baromfiállomány is lényegesen több, mint az egy évvel ezelőtti volt. Hiba viszont, hogy az állatok egészségügyi ellenőrzése, a takarmányozás színvonala nem tartott lépést a számszerű gyarapodás eredményeivel. Sertésből például az idén 11 000 darabbal több hullott el, mint a múlt évben. Baromfiból 2 millió forint értékű kár érte a termelőszövetkezeteket. A baromfielhullás túlnyomó része — 194 ezer darab — a naposkorúak közül került ki. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya a tenyésztői munka, az állategészségügyi helyzet és a takarmányozás körülményeinek megjavítására több hasznos intézkedést tett Csabaszabadiban is géppel csávázzák a vetőmagot Békéscsaba termelőszövetkezetei közül egyedül a csabaszabadi Béke Tsz-ben tartottak ki legtovább a vetőmagvak hagyományos csávázása mellett. Itt éveken át a kosaras csávázási móddal készítették elő vetésre a kitisztított magot. Ez a munka .igen nagy fáradságot és sok időt igényelt. A szövetkezet vezetői a legutóbbi elnöki értekezleten a többi közös gazdaság vezetőjének tanácsát kérték a vetőmag géppel való csávázásá- ra. Az eredmény az lett, hogy szeptember 13-án, szerdán a szövetkezet vezetői 550 mázsa őszi búza és őszi árpa csávázásához kértek gépi segítséget a Tarhosi Növényvédő Állomástól. anyagilag is, aztán meg helyiség is kellene, meg sporttelep is. — A vezetőség ad anyagi támogatást, teremről is gondoskodik és rövidesen kimérjük a helyet sporttelep számára — jelentette ki Bocskár elvtárs, a tsz elnöke. Erre a KISZ-vezetőség az alábbi határozatot hozta: „A versenyszellem kiszélesítése és a'termelés növelése érdekében KISZ ifjúsági brigádot alakítunk, amely vállal ja, hogy a kimért területen kívül megművel és betakarít 34 hold kukoricát Hasonló brigád alakítására és munkaversenyre szólítjuk a nem KISZ-tag fiatalokat A társadalmi munkát úgy szervezzük meg, hogy május végére elkészüljön a sporttelep, s már ott kezdhetjük meg a Ki lián-mozgalomban előírt próbákat. Ezenkívül vállaljuk, hogy társadalmi munkában rendbe tesszük a tsz irodájának környékét bemeszeljük a központi major épületeit” LELKESÍTŐ VOLT a terv: röplabda-, egy kis futball- és egy kuglipályát építünk. Azon a 34 holdon megmutatjuk, mennyit lehet termelni, egészen sűrűre, két- szálanként hagyjuk meg a kukoricát annak bizonyítására, hogy az ilyen terem többet nem az, amelyik ritka. így beszélgettek a fiatalok. — Ha több segítséget kap a KISZ, mint eddig, akkor megy itt a munka — mondták a fiatalok, köztük Gút Ilona és Ilyés Imre. Pár nappal korábban, május 8-án még nagyon elkeseredett hangon szólalt fel Gút Ilona az aktívaülésen: Hiába dolgoztunk, igyekeztünk, nem kaptunk semmit, s ez elvette a fiatalok kedvét. De elveszi az is, hogy egyesek, akiknek a KISZ-ben volna a helyük, mert jól dolgoznak, kigúnyotják a ki- szeseket MIND SZÉLESEBB KÖRŰ, hogv úgy mondjam, „frontális támadás” bontakozott ki a fegyelmezetlenség, a lazaság, a hiányzás, a vezetőségellenes hangulat ellen. A vezetőség levélben szólította fel azokat, akik még nem láttak hozzá a kimért terület, köztük a cukorrépa egyaléséhez. Felszólította Illés Zsuzsannát is. Amint megkapta a levelet, engem keresett azzal a gondolattal, hogy én majd kiverekszem neki a tavaly meg nem kapott cukorjárandóságot. — Maga az a pesti ember? — kérdezte és sorolni kezdte, hogy ő máért nem akar dolgozni. — Tudok róla — válaszoltam. — Azért nem kapta meg a cukrot, mert nem szedte a répát. — Elvágtam az ujjam, nem tudtam szedni. — Amíg be nem gyógyult, nem tudta, de aztán tudta volna, de felé sem nézett. Ügy látszik, most sem akar cukrot kapni, munkaegység-előleget sem. Aztán meg búzát és mindent, amire szükség van a megélhetéshez. Ne felejtse, nemcsak magáról van szó, hanem beteges édesanyjáról is. Az idő te. lik, s magának még csak nyolc munkaegysége van... ZSUZSANNA PITYEREGVE ment haza, s jött az édesanyja. Sokáig beszélgettünk, nemcsak a mostani esztendőről, arról, hogy majdnem 18 forint jut majd munkaegységenként, hanem a jövőről is, hogy a bélmegyeri Keleti Fény Tsz-ben van lehetőség 30 forint munkaegység-érték elérésére is, csak igyekezni kell. Illésné ezzel búcsúzott: akkor beleadunk a cukorrépába. Én is csinálom, amikor jól érzem magam. Nem sokkal később, még aznap hozzálátott Illés Zsuzsanna az egyedéshez. (Folytatjuk) örménykút felé vitt az utunk, s bementünk a Béke Termelőszövetkezetbe megtudni, hogyan készültek fel az őszi betakarítási munkákra. Az igazgatóság ülésezett, s elkészítette a legaprólékosabban az őszi tervet. Mindenki tudni fogja, hol a helye, mit kell csinálnia. Van elég gép, segítenek a fogatok, s ha beindul ez a jól irányított gépezet, akkor nem lesz itt baj semmi. Ülünk az asztalnál. Az elnök Zöldi György elvtárs, Borgula János a párttitkár és egy veterán, Zvara Pál elvtárs. Arról beszélgetünk, hogy a nyári betakarítás után terméseredményük ismeretében hogyan néznek a jövő elé. —- A növénytermesztésben van kiesés — mondja Zöldi elvtárs —, 234 ezer forint. Gyors számvetés. Nem kis ösz- szeg. S mikor számolásom eredményeként sajnálkozva megállapítom, hogy bizony nem lesz meg a tervezett 29,40 forintos munkaegység-érték, az elnök kajánul rámnevet. — Nagy baj lesz akkor, ha legalább 32 forintot nem tudunk fizetni. — Hát ez meg hogy lehet? — kapom fél a fejem. — Van itt még más is, amiből pénzt tudtunk csinálni — mondja Zvara elvtárs. — Mondd már el — int az elnöknek. Az elnök abban a hangnemben folytatja, ahol az előbb abbahagyta, ezzel is tudtomra adván, hogy ha nem szólok közbe, akkor szép sorjában mindent megismerek. — Az állattenyésztésből 658 ezer forint többlet mutatkozik idáig — s most megint rajtam a kérdezés sora, mert az elnök megáll, s várakozva néz rám. — És ez hogy lehet? — Hát úgy, hogy tizenegyezer vágóbaromfi helyett harminckétezret szállítunk. Ügy látom, élvezi a hatást, amit rám gyakorolt, s most már kérdezés nélkül folytatja. —f Harmincegy hízómarha helyett negyvenhatot fogunk leadni. Terven kívül 829 libát tenyésztettünk. — S mondaná, csak győzzem jegyezni. Valaki megáll mögöttem. Fölnézek. Ismerős arc, de nem tudom emlékezetemben elhelyezni. Azután bemutatkozunk. Zöldi elvtárs, a községi tanács elnöke. Azt hittem, rokona az elnöknek, de csak névben egyeznek, meg abban, hogy ő is a büszke emberek közé tartozik. Már az első mondata is erre vall. — Itt nincs nehéz dolga a riporternek — mondja —, van mit jegy ezgetni. — Szeretnék látni is valamit. Erre vártak ők is — gondolom —, mert örömmel egyeznek bele. Rég ültem hintóbán. Vagy talán gyermekkori álomra emlékszem, mikor két almásderes gazdájaként aranyozott hintóbán száguldottam be a végtelent? Nem tudom, de most a képzelet a jövőben csapong. Valódi hintó, s val3fe di lovak. Az elnök kinyújtott karja kísér a jövőbe. — Itt majd három csövet terem a kukorica — mutat egy táblára. —■ Ma még csak kettőt tudtunk, igaz, kicsikarni belőle. S mikor leszáilunk, hogy közelebbről nézzük a termest, az elnök előre szalad. Nem is figyel ránk, csak kerülgeti szorgalmasan a duplán meghagyott kukoricatöveket. Magába szívja a végtelen határt, s úgy simogatja a sárguló termést, mintha a kedvese lenne. Talán az is. Biztos, hogy é^z. Az ember nem tud érdekből szeretni, még mutatni sem tudja, s a Béke elnöke belering a szélfútta levelek melódiájába. — Nem hitték, hogy kukorica lesz itt. Azt mondták, csak silónak lesz jó. S lám az ősi hit kudarcot vallott. Szárazságban, mikor máshol rettegve nézik a fejlődő csöveket, itt már biztosan számíthatunk a jó termésre. Int, hogy üljünk fel a hintóra. — Megmutatom most a másik büszkeségünket — mondja, s a poroszkáló lovak gyors ügetésbe kapnak. S íme a másik büszkeségük: Disznóólak szalmából Szalma az oldala, a teteje, de még a kifutó is. — ötezer forintunkba került minden, amit itt lát. A ráfordított munkaegységet is beleszámítva. Mi nem könyörgünk beruházásért, tudjuk, hogy milyen nehéz most pénzt adni. De termelni kell. A javakat mi így állítjuk elő. Azután megint az a magabiztos, boldog tekintet. — Persze, ha majd nagyon gazdagok leszünk, akkor eltűnnek ezek a szalmatákolmányok. Betonkifutókon, modem ólakban fogjuk nevelni a sertéseket. A másik Zöldi, a tanácselnök hozzám szól, de úgy, hogy hallja az elnök is. — Nagy fantaszta ez az ember — mosolyog —, de sikerűim fog neki. S a nyárvégi szél boldog kacagást hordott akitor, egy rozzant, öreg szélmalom felé. — Azt is megcsináljuk — mutat arra az elnök —, befogjuk a szelet is, hogy segítsen szocializmust csinálni. Az örménykútiak nem különleges dolgokkal dicsekszenek. Más termelőszövetkezetekben is találnánk ilyeneket. Ott is ezek az emberek dolgoznak. Sok a gond, a baj. Nincs még megoldva minden. Pár évnek kell eltelni, hogy az örménykúti tsz- tagok igazán boldogok lehessenek. De él bennük a hit, az akarás, hogy tegyenek. Magukban hordozzák az új típusú kommunista ember romantikáját Jegyzeteim rendezgetése közben huncutul kacsintottak egymásra. A bennük hancúrozó boldogságból nekem is jutott. Engem is magával ragadott. Csuda tudja, miért™. Kiss Máté Kiváló korabájnosokat és aratógépkezelöket látott, vendégül a MED0SZ megyei bizottság A MEDOSZ Békés megyei bizottsága összehívta és megvendégelte az állami gazdaságok, gépállomások és termelőszövetkezetek legjobb kombájnvezetőit, illetve aratógépkezelőit. Ott volt többek között Gácsér Ferenc, a Medgyes- egyházi Gépállomás kombájnosa, aki 80 vagon gabonát eresztett zsákokba, Daru József füzesgyarmati kombájnos, aki 570 hold gabonát aratott-csépelt, s most naponta 140—150 mázsa napraforgót csépel a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz nagytábláján. A me- zőhegyesi, örménykúti, kondorosi traktorosok elmondották egymásnak, hogy milyen módszerekkel értek el kimagasló eredményt.
