Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-12 / 215. szám

1

N ÉP ÚJ S ÁG

1961. szeptember 12., kedd

Kölcsönös tisztelet...

Ha vendég érkezik a gyulai Aranykalász Termelőszövetkezetben serénykedő asszonyok körébe, sokat hall a munkán, kereseten kivül a tervekről is: hogyan szeretnék hasznosan tölteni a hosszú téli estéket. Őszintén megmondják az Aranykalász Tsz nődolgozói, hogy sokat várnak a gyulai háziasszonyok klubjától. Az elmúlt télen is sok szép előadást rendeztek náluk. Ma is sokat beszélnek a jól sikerült divatbemutatóról. Hisz a termelőszövetkezeti asszonyoknak ma már nincsenek kenyér- gondjaik, ráérnek öltözködéssel, divattal is foglalkozni, mi tagiadás, pénz is akad szép ruháira.

Különösen dr. Bújdosó Pálnét várják nagyon a Szlányi dűlő asz- szonyai. öt nagyon szeretik hallani, egyszerűen beszél mindenről, s előadás után órák hosszat elbeszélget az asszonyokkal. Meghallgatja gondjaikat, bajaikat, jó tanácsokat ad.

Nem kevesebb rajongással beszél a Szlányi dűlő asszonyairól dr. Bujdosóné sem.

— Mindig szívesen megyek a termelőszövetkezeti asszonyok közé — magyarázza lelkesen. — Őket nagyon érdekli az előadás, telt házzal várják az előadót. Nagyon aranyosak. Úgy hallgatják az e- gészségügyi, gyermeknevelési, irodalmi előadásokat, mintha minden szó külön jelentőséggel bírna számukra. Szeretnek kézimunkázni, de közben szívesen hallgatnak felolvasást. Érdekli őket a napi bélés külpolitikai esemény is. Amikor tavasszal arra kértek, hogy tartsunk irodalmi estet, megígértem nekik, Petőfivel kezdjük. Ebben a városban ugyanis többször megfordult a szeretett költő, sok száj- hagyomány él róla. Műveit ismerik idősebbek és fiatalabbak egyaránt. Így közelebb kerülhetnek az irodalomhoz, s legközelebb másról is beszélhetünk. Már többször kérdezték, hogy mikor tartjuk a Pe- tőfi-estet. De hisz még rövidek az

Qlfr-fW, pereecs háeű...

Nagy keletje volt vasárnap délután Békéscsabán az Építők stadionjában a sósperecnek. S a perec rohamos vásárlása vagy a kínálkozó lehetőség — ki tudja, a kettő közül hogy melyik — úgy látszik „megzavarta” a fehér kabátos perecesbácsit. De ne siessük el a dolgot...

A mellettem álló fiatalemberen is erőt vett a sósperec utáni „vágy”.

— Mennyiért adja a perecet? — lépett a köpcös fehér köpenyes elé.

— Nyolcvan fillér! |— hangzott a gyors és határozott válasz.

— Hányat adjak?!

— Csak egyet kérek... de húszasom van — néz a perecesre szinte bocsánatké- rően a fiatalember.

— Nem baj, ne izgassa magát... majd én adok vissza — válaszolt flegmán, miközben egy perecet nyomott a fiatalember kezébe.

A pereces a húszast zsebrevágta, majd hangosan számolva adott vissza:

— Tíz... tizenkettő, tizennégy, tizenhat meg három, az tizenkilenc...

S mint aki jól végezte dolgát, máris az újabb vevők felé fordult. Fiatal barátunk pedig meglepetten, majd bosszúsan állt a pereces előtt. Végül megszólalt:

— Kérem, nem jól tetszett visszaadni...

— Dehogynem! tanuljon meg számolni! (?)

— Az hiszem, ön is

megtanulhatna számolni, mert 20 fillérrel kevesebbet adott vissza — mutatta a tenyerében lévő

pénzt.

— Itt a pénz, ne siránkozzon már itt!

De ezt olyan hangon mondta, hogy a körülötte lévő emberek megbotránkoztak szavain.

— Ez még mindig

csak tíz fillér... legyen boldog a másik tíz fillérrel.„

Jó lenne azért, ha J megtanulná: illetlen- j ség így „borravaló-1 hoz” jutni. Igaz, nemi is olyan utolsó jöve-l delem a 80 filléres\ sósperecet egy forin- j tért a vásárlóra „rá-l sózni”. „

B. I.

Televízió-hónap szept. 15-től — oki. 15-ig

Minden házba

SZÖVETKEZETI

SZAKUZ LETSEN

TSlEViZiÓW

iTs—

Ezen idő alatt az összes forgalomban lévő televízió- készülékek megvásárolhatók

IS havi OTP-rés%letre9

a vételár 20 százalékának befizetésével. BESZEREZHETŐK:

Békés, Sarkad, Mezőkovácsháza, Mezőhegyes, Battonya, Dévaványa, Gyoma, Mezőberény, Tótkomlós és Szeghalom szövetkezeti boltjaiban.

468

esték, nekik pedig sok a tennivalójuk a földeken.

Elmondta dr. Bujdosó Pá’né azt is, hogy más dűlőkben lakó termelőszövetkezeti asszonyok is várják őket, szívesen tanulnak. A tavasszal például a giccsrőí tartott előadást, szemléltető eszközül szerzett néhány rikítóan csúnya falvédőt, párnát. Sok asszony őszintén bevallotta, hogy neki is van odahaza hasonló. Ö nem is vette eddig észre, hogy ennyire csúnyák. Ezután jobban vigyáz, mivel díszíti otthonát. Bujdosóménak nagyon tetszett az őszinteség, s ezért is akar szívvel-lélekkel segíteni mindenben a gyulai termelőszövetkezeti lányoknak, asszonyoknak. A kölcsönös tisztelet igen hasznos telet ígér Gyulán.

— Ary —

fl Postavezérigazgatóság

közit,

hogy szeptember 1-én érvénybe lépett rendelkezés szerint a távbeszélőszámlák késedelmes ki- egyenlítése esetén — a fizetési határidő Budapesten a hónap 20. napja, vidéken a 10. napja — az előfizetőket sem írásban, sem telefonon nem figyelmeztetik a késedelemre. Az eddigi szabályzattól eltérően a telefonállomást nem kapcsolják ki, a legközelebbi számlán azonban 20 forint, minden további késedelmes fizetésnél 40 forint nyilvántartási díjat számítanak fel. Ha a számla összegét az előfizető a hónap végéig sem egyenlíti ki, akkor az állomást leszerelik.

Az új rendelkezésre a posta a szeptemberben kézbesítésre kerülő számlákhoz csatolt felhívással is figyelmezteti az előfizetőket. (MTI)

A kellemetlenkedők

Nap mint nap találkozunk velük a békéscsabai utcán, a mozik környékén, de különösen a büfében. Ha leülünk egy asztalhoz, hogy jóízűen elfogyasszuk az ételt, italt, amiért betértünk, perceken belül megjelennek. Először csak az egyik áll oda az asztalhoz, végtelenül mocskos ruhában, szemében kérő tekintettel. S ha véletlenül észreveszi, hogy talán barátságosabban tekintünk szét, vérszemet kap, s nekibátorodik a másik, sőt a harmadik is. Körülállják az asztalt, leülnek az üres székre, s aztán elhangzik’a kérés.

— Néni — vagy bácsi, aszerint, hogy kihez telepednek — adjon 20 fillért. S ha a válasz elutasító, akkor sem mennek el. Megismétlik, s szemükben a remény vibrál, hátha sikerül. A durvább hangtól sem riadnak meg. Legfeljebb továbbállnak, s egy másik asztalnál vagy az utcán kezdik újra. Megeszik a maradék ételt, kiisszák a pohárban maradt sört, s habár a büfében és az utcán számtalan felnőtt tanúja és szenvedő alanya szemtelenségüknek, alig akad valaki, aki elküldené őket. Egy jelenetnek éppen tanúja voltam. Két asszony vacsorázott a büfé egyik asztalánál. Ök odasettenkedtek, s lesték, mikor hagyják abba az evést. Az egyik asszony éppen letette a villát, és az üveg után nyúlt, hogy sört töltsön a pohárba, amikor egy mocskos kéz emelkedett fel a tányérban maradt krumpli és virsli után.

A mozdulat annyira meglepte a két asszonyt, hogy pillanatok alatt felháborodással vegyes döbbenet ült arcukra. S aztán a sörrel telt pohár felborult, mert

8.

Egy este kitűzésit csináltunk, egy kőműves segített, mikor kit látok: Majori szállt ki egy autóból. Nagyon megijedtem, mert ott az utcán csúnyán kiabálni kezdett, hogy ne játsszam meg az öntudatos dolgozót -{ meg ilyesmiket;

Meg hogy ő úgy is tudja, van itt valakim, biztosan az a férfi, aki anyámat is elküldte, de majd ő elintézi, és engem mindennek elmondott. Aztán rángatni kezdte a karom, hogy azonnal visz magával, majd ő ráncba szed, ha ezt anyám nem tudta megcsinálni, erre aztán a fiatal kőműves, aki a kitűzésnél segített, odajött és megkérdezte, hogy mit akar tőlem Majori. Nem tudtam szólni, csak a fejem ingattam, hogy semmi közünk egymáshoz, és kitört belőlem a zokogás. Majori szemtelenkedni kezdett, lebüdösparasztozta a fiút, mire az lekent neki egy hatalmas pofont, betuszkolta az autójába, és hátra se nézve odajött hozzám és azt mondta: »Fel a fejjel, kislány! Mindenütt vannak aljas gazemberek, de mi, építők kibánunk vemindketten egyszerre nyúltak a mocskos kéz után, s egyszerre szólították meg az asztal mellett álló alig 10 éves gyereket.

Ugye ismerjük őket? Igen, a kolduló gyerekek, ők a kellemetlenkedők, akik néha már ilyenre is vetemednek. Nem, nem az éhség űzi őket. Szüleik dolgoznak, és keresnek is annyit, hogy nem kell nélkülözniük. Csupán a közömbösségük, a gyerekek elhanyagolása, s az ezzel járó csavargás, no meg az első próbálkozás sikere vitte őket erre. Otthon vajmi keveset törődnek azzal, hogy honnan van pénz. A „jószívű" felnőttek adták-e vagy lopták. Amikor pedig egyre többször fordult elő, hogy pénz volt a gyerekeknél, már maguk küldték az utcára. A járókelők majd eltartják őket — gondolták a szülők.

Legdrágább kincsünk a gyermek, valljuk és tesszük is azért, hogy ennek érvényt szerezzünk. Ezek a szülők azonban megfeledkeztek erről, sőt a legtrágárabb szavakra tanítják őket, s maguk küldik az utcára, hogy kolduljanak. Ez már nem felelőtlenség, hanem bűn. A kiskorúak ellen elkövetett bűn, melyért törvényeink szerint büntetés jár, mert egy jó érzésű, becsületes embernek, és államunknak sem lehet közömbös egy gyermek fejlődése, felnőtté válása sem. Vajon milyen felnőttek lesznek ezekből a gyermekekből, ha továbbra is ilyen körülmények között maradnak? Az a szülő, aki így törődik gyermekével, nem kerülheti el a felelősségre vonást.

Kasnyik Judit

lük. Igaz?« Érted? — Nem »kisasszony«, nem »szaktársnő«, hanem egyszerűen és közvetlenül »kislány». Ügy örültem ennek az egy szónak, hogy az egész csúnya jelenetet elfelejtettem; madarat lehetett volna fogatni velem. Attól kezdve érzem, hogy tartalmat kapott az életem. Akkor vettem észre, hogy ha lassan is, az emberek feloldódtak irántam, elfogadnak és talán szeretnek is ...

Szeme a messzeségbe révedt; mintha a fiú ködbpl volna és át lehetne látni rajta; — elfátyolo- sodott tekintete.

Gyula melegen, simogatóan nézte, aztán felnevetett.

— Miért nevetsz ki? — jajdult rá Gyöngyila.

— Nem téged nevetlek, Kicsi, dehogy. Hanem azt mondd meg nekem, mikor megy vonat hazafelé. Mert nézd: negyed négy van. Aligha várnak még rám a busz- szal a srácok. Imre nagyon csalódik most, mert azt hiszi,'most ismerkedtünk mi meg, és ...

A leány riadtan nézett rá, aztán ő is nevetett.

— No, akkor meglesz a véleménye rólam. Még azt hiszi, nálam aludtál — erre a pajzán kijelentésre aztán ajakrágás következett ismét, és gyors válasz zavartan:

— öt-huszonötkor megy egy vonat.

Majd kis szünet után:

— Csinálok egy kávét, jó?

Amikor letette az üres poharat,

párnát gyűrt az ágy végének támasztott feje alá, összegömbölyödött, mint cica karosszékben; bokáig betekargatta magát szoknyájával, majd lassan beszélni kezdett:

— Azóta már írtam anyámnak. Megírtam neki, hogy én nem aka-