Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-12 / 215. szám

1961. szeptember 12., kedd népüjsáa 5 Ahol már az ígéretből is kifogytak... „Ez nem mellel így... Nem bírom tovább ezt az idegekre me­nő állandó izgalmat, rettegést. Azt, hogy mikor rohannak hozzám a határ valamelyik szögletébe, a gépműhelybe vagy verik meg éj­nek idején lakásom ablakát: főgé­pész elvtárs, egy embert agyon­csapott az áram... Nem tudok úgy dolgozni, hogy egyik lábam a bör­tön ajtaján belül érezzem. Ezt senki nem kívánhatja tőlem. S ha sürgősen nem intézkednek az erre illetékesek: leállítom az áramfejlesztő motort!” A Zsadányi Állami Gazdaság főgépészének szavait idéztük. De adjuk át a szót még pár percre a főgépésznek: í, ... Persze, ha a nyári betaka­rítási munkák megkezdése előtt, vagy alatt leállítom az áramfej­lesztőt, azzal vádoltak volna, hogy szándékosan akadályozom a munkák menetét és szándékosan megbénítom a gazdaságban az éle­tet. Hiszen áram nélkül nem lenne víz, leállna egy sor fontos és nél­külözhetetlen gép. A segítséget ké­rő szavakra ugyanakkor még vá­laszt sem adtak felsőbb szerve­ink.” Hogy mennyire jogos a Zsadá­nyi Állami Gazdaság főgépészé­nek kifakadása, azt nem éppen ér­demtelen egy kicsit bogozni. A történetet mindenekelőtt ott kell megkezdeni, hogy egy hónappal ezelőtt, augusztus 8-án lapunkban A zsadányi inkurrenciáról című cikkben szóvá tettük a gazdaság­ban már korábban is tarthatat­lanná vált áramproblámát. A helyzet változatlanságát, s az ille­tékes felsőbb szervek egy helyben topogását látva azonban minden jel arra mutat, hogy szükséges emlékeztetni az Állami Gazdasá­gok Főigazgatóságát akkori cik­künk mondanivalójára. Arra, hogy a néhány évvel ezelőtt szük­séges megoldásból a gazdaság központi majorjában házilag „összehozott” villamosítás, ponto­sabban a vezeték hálózata már nemcsak hogy nem felel meg a követelményeknek, s az országos szabványnak, hanem hosszú idő óta életveszélyes is. Az Állami Gazdaságok Főigazga­tósága, igaz, már két évvel ezelőtt — nagyszerű gesztusként — hatá­rozott ígéretet tett a Zsadányi Ál­lami Gazdaság akkori vezetőinek a villamosítás „rendezésére”. Ez Iájukról a belső villamosításhoz szükséges anyagköltséget. És még­is... Igen, mégis... A gazdaság ve­zetői, amikor ez év tavaszán az Állami Gazdaságok Főigazgatósá­gánál jártak, hogy erre az évre, a villamosításra megígért beruhá­zási összeg után érdeklődjenek — ismét azt a választ kapták, hogy nem teljesítik a kérésüket. A töriéneihez tartozik még az is, hogy ez év július 13-i kelte­zéssel Jegyinák János elvtárs, a Zsadányi Állami Gazdaság igaz­, ,. . , n , i gatója a következő levelet írta két évvel ezelőtt történt. S hogy, Budapestre, Ferenczi Bélának, az hogy nem a gesztusról, az ígéret­ről egyik napról a másikra „meg­feledkeztek”. Sőt a BUDAV1L, amikor a gazdaság központjában a belső villamosvezeték építéséhez hozzá akart fogni — mivel a DÁV már két évvel ezelőtt meg­építette a gazdaság központjáig a távvezetéket, elkészítette a transz­formátor-állomás helyét —, a fő- igazgatóság megtagadta korábbi ígéretét. S csak bosszantóbb a do­log, ha azt is tudjuk, hogy a BUDAVIL a transzformátort, a betonoszlopokat, a szigetelőket csaknem az utolsó darabig a hely­színre, a Zsadányi Állami Gazda­ság központjába szállította. S ezek az annyira fontos villamosítási kurrens cikkek másfél év óta a gazdaság raktárában hevernek. A betonoszlopok egy része több da­rabra töredezve, fűvel benőve várja sorsa jobbra fordulását. Igaz, a főigazgatóság ismét meg­ígérte a gazdaság villamosításá­nak valóra váltását, vagyis az ehhez szükséges beruházás jóvá­hagyását. A gazdaság vezetői örömmel fogadták a főigazgató­ságnak ilyen értelmű értesítését. Méghozzá annyira, hogy a Zsadá­nyi Állami Gazdaság vezetői már a múlt évben kifizették egyszám­Állami Gazdaságok Főigazgatósá­ga főmérnökének, aki szóbeli ígé­retet tett a villamosítás végleges megoldására: ,t... Ismételten kérjük, hogy a hálózati rész megépítéséhez szük­séges keretösszegre vonatkozó ké­résünket méltányolni szívesked­jék.” A levélből Idézett sorokra azonban épp ’ úgy nem jött válasz, mint arra, hogy a főigazgatóság szándékszik-e és egyáltalán mi­kor, megszüntetni a Zsadányi Ál­lami Gazdaságban uralkodó kri­tikus és bármely percben ember­életet is követelhető áldatlan álla­potot. Mintha már az ígéretből is kifogytak volna. S a főgépész, de a gazdaság valamennyi vezetője, ki tudja még meddig retteghetnek egy esetleges szörnyű balesettől. Félő, hogy egy napon drága lesz e hallgatás, az ígérgetések so­rozatos megtagadása... Mert em­beréletért, s a társadalmi tulaj­donban esett kárért mindig drága a „fizetség”... A tűzzel nem lehet játszani! (B. U HÍREK 3000 csúcstávolságig esztergapadot Keres megvételre az Országos Sertéshizlaló Vállalat Bé­késcsaba, Tanya 1921. Tel.: 21—68. 47383 rok és nem is tudnék haragudni Sokáig nem tudott a lányra rá, hiszen a gyermeke vagyok. De nézni. lássa be: nem élhetek úgy, mint És amikor mégis ráemelte sze- ahogy az ő korában éltek a Iá- mét, látta, hogy Gyöngyila ajkára nyok. Nekem nem elsőrendű cé- finom mosoly ült ki. Egyenletes lom férjhez menni, akárkihez, lélegzetéből látnivaló volt, hogy »amíg kérnek«... És hagyja, hogy álmában mosolyog. Komikusnak,, éljem a magam most már tártál- nem idevalónak, mégis igaznak jj bereket es ak»tor bánni mat kapott, új életét. De azért találta a gondolatot: az a nyuga-í is tudunk velők. Ez fia­szeressen, ha tud . *. Két hete lesz lom, nyugodt biztonság szenderí- lassan, hogy elküldtem ezt a leve- tette álomba a leányt, hogy sorsa let, de még nem válaszolt rá — örök időkre Pozsgai Imréhez, Im- sóhajtotta. re »bácsi«-hoz köti. Az a mosoly Gyula cigarettára gyújtott és a másikat ünnepli... révedten fújta a füstöt. Valami Sokáig nézte a keskeny kis ar- kínzó, meleg ösztön bizsergett te- cot; az álomban eloldódott vona- nyerében, hogy megsimogassa a lakat; aztán betakarta a leányt a jj igaza van, mennyire iga­lány haját; végigsimítson egész pokróc felhúzott végével, és ki-j23— Eszembe jutott lépett a derengő hajnalba. j ugyanis az a kis történet, Hosszú, egyenes út vezetett az amit iskolanyitás napján — MEGYEI TANÁCSÜLÉS lesz szeptember 13-án, szerdán dél­előtt Békéscsabán, a városi tanács dísztermében. Az őszi mezőgazda- sági munkák végrehajtásával kap­csolatos feladatokról Arany Tóth Lajos elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke tart beszámolót. Ezen­kívül az ülés tárgyalja megyénk egészségügyi helyzetét is. — KÍNÁBA exportál cukorré­pamagot a Bánkúti Kertimagter- melő Gazdaság. Holdanként 10 mázsa répamagot takarítottak be és fémzároltak. — SZEPTEMBER 20-án kezdő­dik az őszi nagy halászat a bihar- ugrai tógazdaságban. Az idei nagy halászaton mintegy 10 ezer mázsa halfogásra számítanak. Ez 2—3 ezerrel több, mint az elmúlt évek átlaga. — APRÖ tranzisztoros rádiókat helyeztek el a Yellowstone-park medvéinek bundája alá, mert a vándorló kedvű mackók sokszor úgy elkalandoznak az óriási park­ban, hogy felkutatásuk komoly fáradságot jelent. A rádióadók segítségével 8 kilométeres körzet­ben állandó ellenőrzés alatt tud­ják tartani az értékes állatokat. — EGYESÜLT a battonyai Dó­zsa és Viharsarok Termelőszövet­kezet. A közös munkát a zárszám­adás után kezdik meg, de a jövő évi tervet már közösen készítik. — HÜSZ FÉRŐHELYES állan­dó bölcsődét létesítettek ebben az évben Gyulaváriban. Ezzel me­gyénkben az állandó bölcsődei fé­rőhelyek száma 495-re emelkedett. Az idény-bölcsődék férőhelyeinek száma pedig a nyári hónapokban 400 volt. — TIZENHAT MAGYAR esz- perantista kéthetes baráti látoga­táson volt Bulgáriában az elmúlt hónapban. A magyar vendégek egy hetet töltöttek Szófiában és egyet az ország más vidékein. — MINDEN ISKOLÁBAN meg­szervezik az ifjúsági egészségőr-, a betegápolási és csecsemőápolási tanfolyamokat megyénk ifjúsági vöröskeresztes szervezetei. — HANGLEMEZ-ESTET ren­dez szeptember 14-én este 7 óra­kor Békéscsabán a fegyveres tes­tületek klubja. — KÍNOS HELYZETBE került egy matematikatanár a svéd fő­városban. A tanár volt feleség t nemrég egy diákja vette feleségül, s mivel ebből adódóan a tanár nem érezte magát képesnek arra, hogy matematikára oktassa volt feleségének új férjét, kérte az át­helyezését egy másik iskolába. — VÍZISZÁRNYAS-tenyésztés- re alkalmas helyeket jelölt ki nemrég Körösladányban a községi legeltetési bizottság. Eddig igen kevés volt az ilyen legelőterület, és az új helyek kijelölésével a bi­zottság lehetővé tette, hogy a la­kosság még nagyob számban te­nyésszen libát és kacsát. — HABAROVSZKTÓL nem messze az Umalta folyó partjai mentén van a szovjet Távol-Ke­let „gomba-cldorádója”. Az er­dőkben minden talpalatnyi földet elborítanak a gombák. A vadá­szok, geológusok és a turisták sze­rint sehol másutt nem terem annyi ehető gomba, mint itt. — KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazoknak, kik drága jó férjem és édesapánk temetésén részt vet­tek, és koszorút vagy virágot he­lyeztek sírjára, ezúton mond há­lás köszönetét a gyászoló Máté család. Gyula. 50697 Napos idő Több órás napsütés. Nappali felhő­képződés eső nélkül. Gyenge szél, a nappali felmelegedés kissé erősödik. Várható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet 7—11, legmagasabb nappali hőmérséklet 20—24 fok között. Apróhirdetések Házinyúl törzsállomány eladó. Gyula, Gyep u. 13. 50674 Házat vagy házrészt vennék beköltö­zéssel Gyulán, a város belterületén. Cím: a Gyulai Hirdetőben. 56673 A békésszeníandrási Zalka Máté Tsz szakképzett juhászt keres. Lakás biz­tosítva. . 39016 — Szeretni kell az em­talra, öregre egyaránt ér­vényes. így nyilatkozott tegnap egy tapasztalt öreg barátom. Mikor el­búcsúztunk, néhányszor önkéntelenül ismételtem magamban:— Mennyire Kedvet keltő kezdet volt testén vigyázva-lágyan. Gyöngyila ismét megszólalt éltem át Békéscsabán, a Rózsa Ferenc Gimnázi­umban... Miként aznap minden tanintézetben, a gimnázi­umban is megelevened­tek a folyosók, a tanter­_ Imre bácsi is olyan furcsa, állomáshoz, azon bandukolt zseb S oha nem felejtem el, ahogy né- regyűrt kézzel. Szemben egyre vi­zeit, míg aludtam. Én azt hiszem, lágosodott a szemhatár; mintha hogy Imre bácsi szeret engem, tüzes seprűkkel húztak volna egy Ügy értem, hogy szerelmes belém, széles nyalábot, az utca végén az Ne hidd, hogy a hiúságom mon- ég alja egyetlen bíbor káprázat datja ezt velem. Mi, nők, meg- lett; vörös-arany kastélyok lán- érezzük az ilyesmit... És talán én goltak és olvadtak szét izzó-arany jj mek. A régi diákok ottho- is szeretem... talán. De nagyon csúcsokon; ibolyaszínű és csodá-snosan mozogtak az épü- félek ettől az érzéstől. Mert gon- latosan halványzöld szigetek tűn-j leiben. Kellő tisztelettel, dőld meg: rtiár majdnem negyven- tek föl a szétoldódó tüzes ködben;-de a régi jó ismerős köz­kétéves. Biztosan ezért nem mer — délen a felhők mint szuroktól J vetlen melegségével közeledni hozzám... úgy. Mert csöpögő fáklyák úsztak; — az | hangjukban, köszöntői­én csak huszonegy vagyok... pont észak narancssárgán izzott, majd | ték tanáraikat és min­a fele. Mit tegyek, Gyuszi, mondd, halovány lett, mint a tojáshéj------1 denkit, aki az „appará­m it tegyek...? végül keleten egy égő legyező tá-j tushoz” tartozott. Lát­A fiúban meglódult valami rult szét: így végződött a roppant J tűk a hivatalsegéd iszonyúan----------­„ bácsi” feleségét, amint anyáskodó hangon kér­dezte egy sereg betó­vajúdás; felkelt a Nap, megszüle­Nem tudta, mennyi idő telt el, tett a reg8e1' amióta a lány elhallgatott; pilla- Takács Gyula kabultan nézte a natok-e vagy évszázadok; — őmég káprázatos színjátékot, aztan las-idulo diáktól, mindig szavakat keresett, hogy san továbbment. Furcsán tanako- — Jól telt el a nyaralás válaszoljon valamit, de nem jutott dott az érzéseivel abban a szív-!gyermekeim? Ej! De eszébe semmi Nagy üresség áradt fájdító hajnali csöndben, amely- J megemberesedett vála­szét bensőjében; gondolattalan, ben kísértetiesen koppannak a | mennyi! érzés nélküli, tetszhalott üresség, bizonytalan léptek. j ilyen a hang ott, ahol Ür> (Vége) 'nevelők, beosztottak, diá­kok egy nagy család tag­jainak érzik magukat. Az első osztályosokon azonban még látszott a megilletődöttség. Nem mindegyiken. Akadt, aki hamar magáévá tette a felsőbb osztá­lyosok magabiztos visel­kedését. Megszólalt a csengő. Elnéptelenedtek a folyo­sók, csupán a szülők ma­radtak kint, az elsősök szülei. Ott várták meg, amíg gyermekeiket „kéz­be vette”, buzdította, el­igazította az osztályfő­nök. Az elsősök eseté­ben különösen nagy je­lentőségű volt ez az „is­merkedési óra”. Tanár és diák most tekintett elő­ször egymás szemébe: — Ezek és ilyenek vagyunk. Rajtunk áll vagy bukik az év alatti jó együttműködés — az, hogy büszkék lehessünk egymásra — ragyogták a tekintetek. Fogjunk hát össze — dobogták a szi­vek. A tantermek ajtaja mögül sokáig nesz sem hallatszott, holott minde­gyik nevelő javában Vé­gezte lelkesítő tisztét. De hát az ajtók jól zár­nak, a falak jól szigetel­nek. Egyszerre azonban az I.. d-ből diáksereg csengő kacagása tört át a szigetelésen, mindenen. Időnként aztán ismétlő­dött ez a szívderítő zaj. — Látszik, hogy fiatal osztályfőnök „nénit” kaptak, jegyezte meg a folyosón várakozó egyik mama. — Fiatal, nem fiatal, de jól csinálja — vágta rá a másik. Az én kis­lányom félénk természe­tű. Ügy jött ide, mint akit esőre állítanak. Most meg ő kacag leghango­sabban. Ezer közül is megismerem a drágám hangját. — Ahol fiúk is van­nak, ott erős kéz, férfi­kéz kell — jelentette ki keményen egy apa. Nem mindenkinek tet­szett a véleménye. Való­ságos nevelési vita kere­kedett. A többség végül is oda lyukadt ki, hogy a tudatosan, önként vál­lalt fegyelem az igazi. — Ehhez az út a ra­gaszkodáson, a kölcsönös megbecsülésen át vezet — jegyezte meg egy fia­talasszony. Amelyik pe­dagógus diákjai eszéhez és szívéhez tud férkőzni, azt tisztelik, szeretik — fűzte szavaihoz alátá­masztásul. — Ahol pedig a több­ség szófogadó — kapcso­lódott szavaiba majdnem a folyosó végéről egy hang —, ott azt a kevé3 rosszcsontot, aki akad, a nevelő, diákjaival együtt kordában tudja tartani. Példamutatással még át is gyúrhatják őket olya­nokká, akik egyek a többséggel. Egy, addig csendben lévő, drótszemüveges, nagymama kinézetű né­ni is beleszólt a vitába: — Hallják? Milyen régóta tart ott bent a né­maság? Most biztosan komoly, megszívlelendő dologról szói a tanárnő­jük. Lám így kell, bölcs arányérzékkel komolysá­got és kedélyt támaszta­ni bennük. Valaki tréfásan mond­ta: — Megint gyakorol­hatnák a kedélyt oda­bent. Mintha csak füle len­ne a falnak, benőről gyöngyöző kacagás volt a válasz. Huszár Rezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents