Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-08 / 212. szám
1961. szeptember 8., péntek KÉPŰJSÁG 3 200 ezer szénporos téglát készítenek „házilag46 a gyomai Dózsa Tsz-ben A munka s a nyári nap hevétől kipirosodva találtaim Szabó Já- sosit és Farkas Jánost, akik a gyomai Dózsa Tsz földjén a szén- poros téglákat készítik. — Halad, hadad a munka? — kérdeztem tőlük, s közben egy kézfogásra magam is melléjük léptem. — Hát halad, ha csináljuk! — voit a kurta válasz. Előttük kis hegyként emelkedik a jól megmunkált, szénporral ösz- szedolgozott, kivetésre váró kész nyersanyag. Ügyes kezük munkája nyomán pillanatok alatt készül él egy-egy tégla. Tőlük egy kicsit távolabb a kiégett téglák szépen csomóba rakott ezrei piroslanak. A beszélgetés során tudtam meg tőlük, hogy mindketten dorozsmaiak, s hogy több mint negyven éve foglalkoznak már a téglaégetéssel. A munka nehéz oldaláról, a föld és a homok kitermeléséről nem esik szó. (Amint láttam, mindkettőt transzportőr segítségévéi hozzák a felszínre). — Ha e két fontos alapanyag megvan, csak aztán kerül sor a sárkészítésre, majd a szénporral való összedolgozásra — árult el néhány dolgot a szénporos tégla égetésének műhelytitkaiból Szabó János. — Mint minden munkához — érződik ki szavaikból —, a tégla készítéséhez is szív, valamint nagy gyakorlottság szükséges! Erről győz meg az a számadat is, amely szerint az eddig kieégetett közel 150 ezer téglából 86 ezer edsőosz- tályú minőségű. S ha az időjárás a következő hónapokban is kedvező lesz, akkor remélik, hogy 200 ezerből még hiányzó ötvenezret túl is szárnyalják. Délre járt már az idő, mire a szövetkezet irodájához értem, de azért mégis sikerült Perjés elv- társsal, a szövetkezet mezőgazdászával beszéltem, akitől afelől tudakozódtam, mire is használják majd fel ezt a sok téglát? — Az előzetes tervek szerint a házilag készült téglákból épül majd fel a 240 férőhelyes sertés- hizlalda, az 500 férőhelyes süldőszállás, két darab 250 férőhelyes juhhodály, 50 férőhelyes magítár- padlásos növemdékmarha-istálló is. Később még azt is megtudom, hogy nagyon gazdaságos ez a helyi „téglagyártás”, mert ezer darab tégla csak 450 forintba kerül, és a szállítási költség is miniméIÍSí Dobi János, Gyoma Bosszankodtunk is, nevettünk is, amikor eljöttünk a csor- vási cukorrépaátvevő-helyről. Ott ugyanis ez történt velünk: Illedelmesen, szépen köszöntünk a mázsa előtt álló elvtársnőnek, s ahogy ez már nálunk szokás, nevünk mellé mondtuk, hogy újságírással keressük a kenyeret, és megkérnénk, tájékoztasson bennünket a répaszállítás helyzetéről. Furcsán nézett ránk, és még egyszer megkérdezte — honnan jöttek az elvtársak? — A Népújságtól — mondjuk egyszerre a kollégámmal. Csodálkozik és néz, néz bennünket. Megismétlem az előbbit, mert feltételezem, hogy Mars-lakóknak hisz bennünket, s úgy látom, ez használt, mert kedvesen szólt: — Ja, az más! Sajnos, nem tájékoztathatom önöket, így tanultuk a tanfolyamon. Rettentő zavarban vágyóik, és azt hiszem remegett a hangom, amikor megszólaltam: — Értem, kérem. De tessék mondani, a tanfolyamon azt mondták, hogy a sajtót sem tájékoztathatják? — Nem! — És erélyes most már, szilárd, mint a szikla. A vita be van fejezve — érzem, és ha verés nélkül akarjuk megúszni, akkor jobb fürge kis kocsink oltalmába húzódni. így cselekszünk! Még utánunk kiált: — A legszebb répát az Ady-ból hordják. És én hálásan intek búcsút. A népi ellenőrök összevont értekezlete Gyűl á n A gyulai járás és város népi ellenőreinek, valamint a termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságainak részvételével a járási NEB értékelte a népi ellenőrzés féléves tapasztalatait. Az értekezleten jelen voltak a járási és városi párt- bizottságok, valamint a tanács és állami szervek képviselői. Az értekezleten megjelent Kulkai Sándor, a NEB megyei elnöke. Farkas Sándor elvtárs, a járási NEB elnöke elemző beszámolóban foglalkozott azokkal a feladatokkal, amelyeket féléves munkájuk során végrehajtottak. Hangsúlyozta, hogy „a községi népi ellenőri csoportoknak éppen úgy, mint a városi népi ellenőröknek az a felien tábori szék; furnír Irodaszek- rény, amelyben most ruhák vannak — ez a »szoba« minden berendezése. De az ablakon húzott kis kartonfüggöny, az asztalon befőttesüvegben őszirózsa — első pillantásra látszik, hogy itt nő lakik. Gyula mégis meglepődött a végtelen egyszerűségen — gondolatban összehasonlította Gyöngyi- la hajdani lányszobájával. Itt nincsenek halkléptű szőnyegek; nehéz, drága keretekben érzelgős giccsek; kristály vázák sincsenek faragott asztalokon — az össze- hosonlítás mégis (vagy éppen ezért?) javára dől el. — Nos, hogy tetszik? — Gyön- gyila sejthette, hogy mire gondol a fiú, de hangja derűsen csengett, nyoma sem volt benne a hajdani környezet utáni vágyakozásnak. — Nem valami fényes, de élni mindenütt lehet, ha hagyják az embert.«. Én megszoktam már itt. Gyula nem válaszolt. Nézte a hajladozó lányt, amint a kávéfőzővel bíbelődik. — Jó ez a petroforos masina, csak nem valami illatos. De hát nincs mindenütt villany, pláne azelőtt nemigen volt, amerre Imre bácsi járt. Ő vette még a háború előtt, szinte csoda, hogy nem vesztette el, amilyen kalandos élete neki volt... (Folytatjuk) adata, hogy területük ütőerén tartsák a kezüket, és munkahelyeiken éppen úgy, mint bárhol másutt észrevegyék a hibát, de észrevegyék a jó jelenségeket is.” Elmondotta, hogy a népi ellenőrzés megalakulása óta 107 vizsgálatot folytattak le 463 helyen. A vizsgálatok által felderített kár meghaladja a két és fél millió forintot, amelynek zöme gondatlanságból keletkezett áruromlásokból, gondatlan raktározásból adódott. Foglalkozott továbbá a termelőszövetkezet ellenőrző bizottságainak munkájával, amelyek feladata a közös vagyon biztonságának védelme. A tsz-ellenőrző bizottságok munkájában még sok a hiba. Még nem tudnak hivatásszerűen működni. Részben, mert javaslataikkal nem foglalkoznak érdemben, részben mert a bizottságok egyes tagjai félnek a népszerűtlenségtől. Farkas elvtárs foglalkozott továbbá a kereskedelem és más területeken előforduló hiányosságokkal, majd rátért a népi ellenőrök munkájának értékelésére. A vitában felszólalt Kulkai Sándor, a megyei NEB elnöke, valamint Zalai György, az MSZMP járási bizottságának titkára is. így kezdődne a csorvási riport, és ha már felhívták a figyelmünket az Ady Tsz-re, hát folytatódjék ott. A hatalmas irodaépületben szinte elvész az a pár ember, akit ott találunk. Dolgos hétköznap ez a mai, és nem csodálkozom, amikor egy nagybajuszú bácsi felsorolást tart a vezetők hollétéről. Az ujján számol: — Az elnök Orosházán. Vonattal ment. (Nem tesz hozzá semmit, de tudom, hogy azt jelenti: tehát még nem lehet itthon.) A főagronórnus, meg a párttitkár — folytatja — most ment el motorral. — Merre lehetnek? A bácsi kitárja kezét: — Tudja isten! Rettentő nagy a mi határunk, elvtárs! Ám az állattenyésztő megkerül. Ö keríti meg a főkönyvelőt, és ketten már tudnak válaszolni kérdéseinkre. — Hallom, szép a répájuk — kezdem a kérdezést és csodálkozom, hogy nem lelkesedik a fiatal főkönyvelő. — Hát kérem, szebb, mint a többié, de nem szép. — Diploma- taválaszt kapok, s folytatja tovább. — Ezerhatszáz mázsát szállítottunk tizenöt holdról. A cukorgyár jól járt, de mi nem. Fony- nyadt a répánk nagyon. — Végeredményben az állam a 210 ezer forint jövedelemre számítanak a falusi ifjúsági szövetkezetek A megyében harminckilenc falusi ifjúsági szövetkezet működik. A tanulóifjúság főleg kisállattenyésztéssel és zöldségtermesztéssel foglalkozik. Az elmúlt év jövedelméből sok szép kirándulást szerveztek a nyáron, klubszobákat rendeztek be, Csárdaszálláson a televíziót is ebből a keresetből vásárolták. A kis termelőszövetkezeteknek becézett falusi ifjúsági szövetkezetek tagjai ez évben még nagyobb gonddal szervezték meg a munkát. Egész nyáron kijártak dolgozni a gondjaikra bízott területre, Okányban, Nagyszénáson, Végegyházán inspekció-sorrendben gondozzák a baromfit, az elekiek a nyulakat, Geszten, Puszta- szentetomyán, Nagyszénáson öntözték a zöldségfélét. Az új iskolai évadban az órákra való felkészülés, az őszi betakarításban való részvétel egyforma kötelessége az ifjúsági szövetkezeti tagnak. A megye falusi ifjúsági szövetkezeteiben összesen 210 ezer forint évi jövedelemre számítanak. A pedagógusok — akik megyeszerte szívesen segítenek a szövetkezeti ifjúságnak — úgy vélik, hogy ez a mozgalom komoly politechnikai oktatással ér fel, mert megismerik, megszeretik kicsiben a termelőszövetkezeti életet, s köny- nyebb a pályaválasztás. RIPORT nyertes — mondom, és ő, a számok mestere megért engem, de látom, hogy a munkaegységre gondol. — Valahol visszatérül — így a főkönyvelő, s mélázva várja az újabb kérdést. — Szeretném látni a répaföldet — mondom —, ha egy órácskát szentelnének nekünk. A főkönyvelő nem ér rá, de az állattenyésztő vállalja a kísérő szerepét. Elindulunk. Hatalmas répaföld. Az egyik végéből alig látunk a másikig, de embert, aki ott dolgozna, nem tudtunk felfedezni. Kérdően nézek kísérőnkre, s ő a vállát vonja. Aztán felcsillan a szeme. — Ott! — mutat egy fa alá. Tízen-tizenketten lehetnek, van aki alszik, más a dinnyével kínlódik. Ahogy megállt a kocsink, elhagyott a por bennünket, s a dinnyeevő bosszúsan néz ránk. — Lesz már aki ássa a répát! — fogadnak bennünket, s még felénél sem tartunk a kézfogásoknál, amikor elkezdik a szentségelést. — Nem megy ez így elvtársak! — mondja egy bácsi. — Húsz embernek ment rá a napja, s nem dolgoztunk semmit. Még nem értem mit akar mondani, de az öreg, Kacsán Pálnak hívják — ahogy később megtudtam — magyarázattal szolgált. — Kibolondítanak bennünket, és nincs felszántva a répa. Hajnal óta hűsölünk elvtárs! Drága nyaralás ez! És a többiek is. Idősebbek és fiatalok rohannak meg, mintha én lennék az oka. — Hetven éves vagyok — veszi vissza a szót Pali bácsi. — Mégis csináltam tavaly 64 láncot. De ha így megy, akkor az idén nem lesz meg a fele sem. Pedig vagyok olyan erőben, mint tavaly — s megpödri a bajuszát. — Hát hogy nem intézkedett a brigádvezetőjük? — Intézkedett az, csak nem jött a traktor. — Ez bizony nem jó dolog, elvtársak — mondtam, de meg is bántam mindjárt, mert Kacsán Pali bácsi bosszúsan legyint. — De hiszen ezt tudjuk maga nélkül is! — Hát akkor miért nem szólnak — akarom kijavítani az előbbi hibámat, de pórul jártam. Pali bácsi bajusza megremeg, és hátrálok egy lépést, amikor rámkiált: — Én összeférhetetlen vagy ml az istennyila vagyok kérem! A múltkor is felszólaltam a gyűlésen, és ledorongoltak, hogy ne szidjam a vezetőséget mások előtt. Pedig akkor is ilyesmiről volt szó. Meglágyul az öreg hangja, és a répaföld felé fordul. Simogató szemével körülöleli a hatalmas* szép táblát. — Csinálni kéne, amíg jó idő van. Hát ezért kiabálok — mondja egészen halkan. Vissza a központba. Nézzünk utána a traktornak, miért nem jött répát szántani? Egy telken van a tsz-központ és az Orosházi Gépállomás kirendeltsége. Csak át kellett bújni a kút és a kerítés közötti résen, átlépni egy-két rozsdás ekén és hengeren, kerülgetni a térdig érő, burjánzó dud- vát, és már ott is voltunk a műhelyben. Hatalmas lánctalpas traktor árnyékában ült szomorúan Seres elvtárs, a répaszedők hri- gádvezetője. — Kikáromkodtad magad, Feri? — kérdi tőle kísérőnk. — Ki. A fene... — harapja el a szót. — Ma már nem hiszem, hogy lesz traktor. S a gépállomási ember — aki felé szólt a brigadé- ros — széttárja a kezét. Megtudjuk, hogy ők nem tudnak semmit. Van egy traktor, annak kellene szántani, de hogy hol van!? Állítólag a Vörös Október répájában. Az egyezség úgy szól, hogy két órát az Ady répájában, két órát a Vörös Októberében szánt. Terv szerint jó lenne így. Csak hát a gyakorlat.« A riportot a dohánypajtában fejezzük be. Kellemes meglepetés ért. Itt dolgozik az egyik rokonom is. Fűzi a dohányleveleket, szeretettel simogatja őket, s boldogan súgja nekem: Samu Fe- rencné után ők ketten — mutat a mögötte fűzőre — a legjobbak. Két munkaegységet is megkeres egy nap. Fényképet készítünk róluk, és elnézem a nagynénémet, ahogy boldogan simítja haját. Igazítja a lencse elé. Jól érzi itt magát. Két évvel ezelőtt az a pár hold föld volt a mindene, amit hajnali négytől késő estig kupor- gattak össze. S lám, háromezer hold gazdája lett ő is. Kiss Máté Termelőszövetkezetek, ügyelem Legújabb ajánlatunk Magasabb egységárakkal, alacsonyabb súlycsoportokkal megkezdtük az új sertéshizlalási akció keretében a szerződéskötéseket 1962. L félévi átadásra. FELTÉTELEK: fehér hússertés 106—120 kg 15,70 Ft 121— kg 16.50 Ft hús és búsjellegű 106—130 kg 15,33 Ft 131— kg 16.20 Ft zsír és zsirjellegű 126—140 kg 15,20 Ft 141— kg 16,— Ft tenyésztésbe fogott 170— kg 14,50 Ft koca és kaniott A fenti árakon kívül nagyüzemi felárat és az átadott darabok után 15,— Ft kamattérítést fizetünk. Minden meglévő süldőre és malacra haladéktalanul kössenek sertéshizlalási szerződést! BÉKÉS M. ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT 390
