Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-08 / 212. szám

2 NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 8., péntek JS pártvezetőségek újfáválasztásáeak kérdéseiből Abban kell megnyilvánulnia a tapasztalt párt­munkások művészetének, hogy az új, friss párteröket fokozott mértékben használják fel.., " (Lenin) I. Egész embereket a pártalapszervezeíek vezetőségeibe ! A Magyar Szocialista Muinkás­A portugálok még az esős idő beállta előtt nagy támadást akarnak végrehajtani Angolában párt Központi Bizottságának ható. rozata alapján egy-két hónap múl. va a pártszervezetek újjáválaszt­ják vezetőségeiket. A vezetőség­újjáválasztó taggyűlések időpont­ja még távolinak tűnik, azonban a pártszervezetekben máris meg­indult a választásokat előkészítő munka. Pártbizottsági üléseken és tit­kári értekezleteken, majd pártcso- port-megbeszéléseken és egyéb ta­nácskozásokon tárgyalják meg a feladatokat Az előkészületeknek egyik ré­szét képezi a vezetőségek, a veze­tőségi tagok eddigi tevékenységé­nek értékelése, a káderek kivá­lasztása. Ahhoz ugyanis, hogy a pártvezetőségek a választásokkal megerősödjenek, az szükséges, hogy az adott területen körülte­kintően tanulmányozzák a káder­helyzetet. A pártbizottságok, a párttagok és a pártonkívüliek ösz- szehangolt véleményei, javaslatai érvényesüljenek. Azaz ne váltsa­nak le senkit feleslegesen és ugyanakkor bátran válasszanak a vezetőségekbe képzett, tevékeny kommunistákat. Azok az elvtár­sak, akik eddig is kiválóan dolgoz­tak, maradjanak, míg mások a választás során átadják a helyüket az erőteljesebb, hatékonyabb párt- munkára képes kádereknek. A káderek kiválasztása és elő­léptetése bonyolult, sokoldalú fel­adat. E munkának most csupán egy mozzanatával foglalkozunk. Egyik pártalapszervezetben a tit­kár elvtárs a vezetőségválasztás előkészületeiről szólva többek kö­zött elmondta, hogy náluk a ve­zetőségben van egy olyan elvtárs, akinek tevékenysége elmarad a vezetőségben végzett munka szük­ségletei mögött. Részt vesz az ülé­seken, de nem szólal fel. Nincs, vagy csak nagyon ritkán van ön­álló véleménye. Gyenge a kezde­ményezőkészsége, a politikai ne­velő, szervező, ellenőrző mun­kából nem veszi ki a részét. A ve. zetőségben végzett munkája any- nyiból áll, hogy a propaganda- anyagokat kezeli. Az ilyen helyzet nem egyedül­álló a megyében. Több pártveze- tőségben vannak olyan elvtársaik, akik mint egyszerű párttagok, egész emberként dolgozhatnának, azonban a vezetőségi munka meg­haladja erejüket, képességeiket, a vezetőségben nem tudnak egész embernek lenni. Gondoljuk él: Nem lenne jobb az ilyen elvtársiaknak ée az egész kollektívának, ha továbbra meg­bíznák őket propagandaanyag ter­jesztésével, vagy más hasonló munkával, amit eddig is csináltak, de a vezetőségbeli helyüket átad­nák olyan kommunistáknak, akik. ben szintén megvan a párt és a nép ügye iránti hűség, ugyanakkor azonban szaktudásban, kezdemé­nyezőkészségben, bátor kritikai szellemükben erősebbek. Azt szoktuk mondani: a párt­munka nem öncél. Ez így is van. Ahhoz, hogy a párt politikai és szervező munkája hasznos gyü­mölccsé érjen a gazdálkodásban, következetesen dolgozó páftalap- szervezetekre van szükség. Ennék döntő feltétele az olyan vezetőség, melynek minden egyes tagja a kollektív vezetésnek szilárd táma­sza, olyan emberek, akik nem szó. rítkoznak egy-egy szőkébb körű Hruscsov megbeszélései Nehruval Moszkva (TASZSZ) Csütörtökön a Kremlben Hrus­csov szovjet kormányfő találko­zott Nehru indiai miniszterelnök­kel. A találkozó során széleskörű, nyílt eszmecsere folyt a nemzet­közi helyzet időszerű problémái­ról, valamint a szovjet—indiai együttműködés továbbfejlesztésé­nek kérdéseiről. (MTI) megbizatús végzésére, ennél több­re is képesek, szélesebb látókö- rűek, A pártvezetőségben dolgozni nagy felelősség: az embereknek évről évre növekszik az igénye egyrészt az anyagi javak bősége iránt, másrészt a kultúra területén és itt említhetjük meg a vezetés kulturáltságának szükségletét is. Pártunk és kormányunk a nö­vekvő igények kielégítésére a nép­gazdaság és a társadalmi élet min. den területén egyre nagyobb ter­veket, célkitűzéseket tár a nép elé, mely tervek megvalósítása mind nagyobb politikai, ideológiai kép­zettséget, szaktudást, hozzáértést igényel a gazdaságvezetésben és a pártvezetés területén. Helyes tehát a fent említett párttitkár elvtársnak az elgondo­lása, mely szerint az elkövetke­zendő választásokon azt kívánják elérni, hogy a párttagság minden tekintetben a legjobb kommunis­tákat, a legképzettebbeket, a leg­kiválóbb aktivistákat válassza a vezetőségbe; az idős, tapasztalt ve­zetők mellett fiatalokat és nőket, akik a régiekkel együtt képesek a megnövekedett követelményeknek eleget tenni, akik mint vezetőségi tagok, egész emberként vesznek részt a vezetőség munkájában. Boda Zoltán Róma (TASZSZ) „Véget ért a cinikus komédia, amelyet az amerikai és az atlanti propaganda a szovjet atomfegy­verkísérletek felújításáról kiadott közlemény után rendezett” — ír­ja az Unite. Az olasz lap itt emlé­kezett Kennedy bejelentésére, amely szerint az Egyesült Álla­mok földalatti kísérleti atomrob­bantásokat fog végezni. Ezekre a kísérletekre — mutat rá — már régóta készülnek, amit bizonyít az a tény, hogy a hónapokon keresz­tül épített földalatti alagutakban kerülnek lebonyolításra. Mindez megerősíti — írja az Unita —, hogy a Szovjetunió kénytelen veit ismeretes döntéséi meghozni. Luanda (MTI) Angolában a helyzet változatla­nul feszült. A Reuter részletes helyszíni tudósításában rámutat, hogy a gyarmatra hetenként újabb hadianyag-szállítmányok ér­keznek Lisszabonból, és ezzel egy­idejűleg tovább folyik a már An­golába szállított 20 000 főnyi por­tugál katonai egységek megerősí­tése. Minden jel arra mutat, hogy a portugálok még az októberben kezdődő esős időszak előtt na­gyobb arányú támadást akarnak indítani a szabadságharcot vívó angolai hazafias erők ellen. A Reuter katonai megfigyelők véleménye alapján lehetségesnek tartja, hogy az angolai hazafiak az év vége felé indítják meg nagy el­lentámadásukat. Portugál tisztek szerint a felkelők jól megszerve­zett csapatokkal rendelkeznek, köztük ügyes gerilla-harcosokkal. Ezek jól álcázott rejtekhelyeikről sikeres támadásokat hajtanak végre, és igen jártasak a dzsungel­harcban is. A portugál gyarmatokon műkö­dő nacionalista pártok szervezete TASZSZ-jelentés szerint London­ban kiadott nyilatkozatában elítéli a portugál gyarmati hatóságok politikai mesterkedéseit. A lissza­boni kormány ugyanis a gyarmat­ellenes szabadságharcra kelt A Szovjetunió már régen rámu­tatott, hogy az Egyesült Álla­mok újabb földalatti robbantás­sorozatot készít elő, és hogy éppen ezért szabotálja a genfi tár­gyalásokat, igyekezvén a megálla­podást csupán a légköri robban­tásokra korlátozni. Ezt a történetet le kellett zárni és a Szovjet­unió elhatározta, hogy visszaszer- zi a cselekvési szabadságot, ugyanakkor ebben a legkomo­lyabb pillanatban ismét meghir­dette a teljes leszerelésről szóló javaslatát, melyet az utóbbi évek­ben ugyan már többször előter­jesztett, de amelyet a másik olda­lon következetesen elutasítottak. (MTI) bennszülöttek félrevezetése cél­jából „fontos reformokat” jelen­tett be. Ezek az intézkedések azonban — hangsúlyozza a nyilat­kozat — csak üres szavak marad­nak mindaddig, amíg Lisszabon el nem ismeri a portugál gyarma­tok népeinek önrendelkezési jogát, és nem biztosítja e népek függet­lenségét. (MTI) Nehru lálopatás! lelt Brezsnyevnél Moszkva (TASZSZ) Nehru indiai miniszterelnök csü­törtökön a Kremlben látogatást tett Brezsnyevnél, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökénél és barátságos beszélge­tést folytatott vele. Nehru koszorút helyezett el a Lenin—Sztálin Mauzóleumban. (MTI) Szülői munkaközösségi elnökök tanácskozása Békéscsabán A Békéscsabai Városi Nőtanács rendezésében augusztus 31-én Bé­késcsabán, a városi tanács nagy­termében tanácskoztak a szülői munkaközösségi elnökök, és a vá­lasztmány tagjai. A tanácskozáson mintegy 220 szülő jelent meg. A szülői munkaközösségek ez évi feladatairól dr. Molnár Jánosné, a városi tanács végrehajtó bizottsá­gának tagja tartott tájékoztatót. A résztvevők közül igen sok hozzá­szóló volt. A hozzászólások között elhangzott olyan javaslat is, hogy az iskolák politechnikai oktatását terjesszék ki a nyári hónapokra* vagyis a gyermekek a nyári szün­időben lehetőleg abban az üzem­ben, termelőszövetkezetben vagy vállalatnál töltsenek egy-két he­tet, ahol az iskolai év folyamán tartották a gyakorlati foglalkozá­sokat. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a nőtanács több alkalom­mal hívja össze tanácskozásra a szülői munkaközösségi elnököket, és beszélje meg velük a további feladatokat. A% Unita as amerikai kormány bejelentéséről rilKÉI HM 5. — Miért nem szedsz ebből a pörköltből, Gyuszi? Hisz olyan so­vány vagy, hogy átlátszik a fü­led ... Hálásan rámosolygott, s észre­vette a lány arcára kiszökkent bí­borfelhőt, meg hogy ismerős, szé­gyenkező mozdulattal harap rá al­só ajkára ... Mennyire szerette ezt Gyöngyilában hajdan, kedé­lyének ezt a természetes, gyerme­kien naív hullámzását — kitárul­kozó, magafeledt őszinteségét és az azt követő riadalmat: vajon miképp fogadja a bizalmat, akit megajándékozott vele?. .------Látta magát azon a lako­dalmon, amelyen — nem egészen véletlenül — megismerkedett Cyöngyilával; — milyen kedves, szinte-még-gyérmék volt akkor a leány ... Sötét ruhát viselt, kis fe­hér kötény övezte derekát; a menyasszony rokonságának segí­t ett teríteni. De hát ő azt szerette volna, ha ott ül mellette; — hiába hívta; — utánament, a leány meg riadt őz-sutaként hátra-hátrapil- logva, szökdellve menekült előle a konyhába, ahol is — természetes elemében? — védve érezte magát. Ám ő vitézül utánatörtetett a sis­tergő zsírok közé, s kézenfogva vitte magával. Ez akkoriban volt, mikor egy kegyetlen, fekete hajú nőt igyeke­zett elfelejteni, s diákos mulatsá­gok alkalmával elszántan fújta barátaival az együgyű dalocskát, hogy... hogyan is van? i.. mis kell már, más, csak szőke kell már nékem, mint a kalász .., Gyöngyila, a Kicsi hamvasan sző­ke volt, mint a kalász. Ezért sze­rette meg? Vagy mert friss leány- ságával merő ellentéte volt az asz- szonyos Klárinak? Ö, ez már titok marad ... Meg sem. csókolta soha, mert nem merte megbolygatni magában azt a képet, amelyet Gyöngyila kisleányságáról fesie- getett magában. És ha elölről kez­dené, még egyszer? ... Igen, elöl­ről kellene kezdeni, mert azóta sokminden megváltozott. De le- het-e? Van-e értelme az újra­kezdésnek? A leány is más lett, az ő diákos mulatságai pedig ön­emésztő mámorkeresésbe fúltak. Lehet-e mindent újrakezdeni? ... Akkoriban, az első nyáron sok délután ültek egy ligeti pádon (azelőtt se, azután se volt ligetben leánnyal, de egy-egy feledt órában ma is felkeresi még azt a meleg emlékű kis padot — egyedül), és egyszer a Kicsi így szólt ott, bal kezét mutatván: — Látod, ide egyszer belesza­ladt a véső műhelyórán. Juj, hogy vérzett! De nem ájultam ám el, ne hidd!... — szinte beleborzon- gott saját hősiességébe. — Persze, azért sírtam egy kicsit, mert olyan rossz nézni, ha az embernek fo­lyik a vére ... Én egy csirkét se tudnék levágni. Akkor meg kellett csókolni a csuklóján azt a pirosló sebhelyet, mint a gyermeknek, ahol megüti magát... — Meg egyszer, még gyermek­koromban (tizenöt éves lehetett ozidőtt...) elestem az udvaron. Annak is nyoma maradt — s mu­tatta térdét, felhúzván róla a szoknyát merészen. S midőn ész­revette, fait tett, bíborhullám csa­pott arcába; négyszögletesre tá­gult szemmel nézett rá, vajon mit szól ő ehhez a magafeledkezés- hez. És beszívta alsó ajkát... ... Azóta ismerős neki ez a moz­dulat, s a vér titokzatos, sötét út­jain vándorolva eljut majd utó­daihoz is — és így élni fog az Idők végezetéig-----­— Mi az, holdkóros lettél? — csodálkozott rá a visszatérő Far­kas Imre, s még álltában tele- csobbantott két poharat borral. — Olyan riportot írok, kispajtás, hogy az öreg menten felemeli a fizetésem ... Gyula egy harmadik pohárba, Gyöngyilának is töltött az arany­sárga italból, majd bemutatta ne­ki barátját. — Csak vigyázz rá, Kicsi, mert Imre olyan gyerek, aki mindent tudni akar és aztán mindent meg­ír az újságjában. És be nem áll soha a szája ... — No, akkor pont az ellentéted. Mert te meg mindig hallgatsz... Nevettek. Imre arcán elismerő mosoly maradt, amit csak Gyula értett. A riporter azt hitte, hogy most ismerkedett meg a lánnyal... Még beszélgettek rövid ideig, aztán Gyöngyila órára nézett. — Jaj, már fél tizenegy. Én ilyenkor már aludni szoktam. El­kísérsz, Gyuszi? — Ha megengeded. De várj egy cseppet, megkeresem a kabátom. — Jó. Én meg addig elköszönök Imre bácsitól, hogy ne keressen. Az ajtóban megvárjuk egymást. Szótlanul bandukoltak a tejfe­hér ködben. Mindenféle gödrök, malteros ládák, szerszámok közt bukdácsolva megérkeztek egy ala­csony, kívülről vakolatlan felvo­nulási épülethez. — Itthon vagyunk. Csinálok egy kávét és te közben mesélsz otthonról, jó? Gyula hunyorgott a villany­fényben és megállapította, hogy ez az építési iroda sem különbö­zik a többitől: házilag ácsolt «-író­asztal«, a falon tervrajzok, ütem­terv-grafikon, naptár, balesetelhá­rítási plakátok; három szál deszka a fal mellett, a sarokban néhány új lapát, mindenféle szerszámok. Ami mégis szokatlan volt, azt az a három összevarrt pokróc okoz­ta, amely mennyezettől padlóig el­választott egy részt a hosszú, ala­csony helyiségből; — ez Gyöngyi­la »-lakosztálya«. Feketére lakkozott vaságy kato­násan pokróccal letakarva; egyik sarokban deszkamosdó, ezen is látszik, hogy ácsmunka, ugyancsak jószívű ács kezét dicsérő köny­vespolc; egy asztal, mellette egyet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents