Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-30 / 231. szám

2 MÉPÚJSÁG 1961. szeptember 30., szombat Golovko tengernagy cikke a Krasznaja Zvezdában Jó eló'yetemény után vetjük a külföldi búzákat — Az eleki Lenin Tsz főagronómusának nyilatkozata — Moszkva (TASZSZ) Golovko tengernagy pénteken a Krasznaja Zvezdában közölt cik­kében ismét megerősíti, hogy a Szovjetuniónak vannak különbö­ző fajta nagy erejű rakétákkal felszerelt atom-tengeralattjárói, amelyek „nem kisebb sebességű­ek, hanem nagyobbak, mint az amerikai tengeralattjárók és nincs belőlük kevesebb”. Golovko tengernagy emlékeztet a NATO agresszív terveire, Burke amerikai tengernagy provokációs, kardcsörtető kijelentéseire, a Né­met Szövetségi Köztársaság re- vansista törekvéseire. Ezzel kap­csolatban figyelmezteti az agresz- szorokat és kijelenti, hogy a szov­jet fegyveres erők készek bármely pillanatban a megtorlás mindent megsemmisítő fegyverével csapást mérni az agresszorokra. Hasszer rádióbeszéde Kairó (TASZSZ) Nasszer, az Egyesült Arab Köz­társaság elnöke csütörtökön má­sodszor is rádióbeszédet intézett a lakossághoz, amelyben rámutatott, hogy a damaszkuszi felkelés „ve­szélyezteti az EAK-ot, az ország stabilizálását és a lakosság .vágyai, nak megvalósítását”. Nasszer a felkelőkkel való bár. mely kompromisszum lehetőségét elvetette. A történtekre — hang­súlyozta — nem lehet semmiféle középutas intézkedéssel válaszolni. Az Egyesült Arab Köztársaság so­hasem egyezik bele az arab egy­ség feladásába. Az elnök felhívássál fordult az EAK lakosaihoz, „teljesítsék kö­telességüket az arab nacionaliz­mus alapelvei nevében”. Ugyan­csak felhívással fordult Nasszer a felkelőkhöz, hogy „gondolják meg magukat, és értsék meg azt a fele. lősséget, amelyet tetteikkel ma­gukra vállalnak.” Nasszer rendeletet adott ki a damaszkuszi felkelésben részt vett számos magasrangú tiszt leváltá­sáról. (MTI) Az utóbbi években — írja Go­lovko tengernagy — gyökeres mi­nőségi változásokat hajtottak vég­re a hadiflotta összetételében és fegyverzetében. A flotta harcásza­ti lehetőségei lényegesen megnőt­tek a tengeralattjárók ütőerejének növelésével. A hadiflottának is, csakúgy, mint a Szovjetunió más fegyvernemeinek, rakéta-atom­fegyverek állnak rendelkezésére. A hajókat nagy kapacitású ener­getikai berendezésekkel és a leg­modernebb rádióelektronikai esz­közökkel látták el. (MTI) Gromiko megbeszélése az angol külügyminiszterrel e New York (MTI) Mint nyugati hírügynökségek jelen­tik, Lord Home angol külügyminiszter csütörtökön délután New York-i szál­lodájában fogadta Gromiko szovjet külügyminisztert. A két külügyminiszter ezúttal másod­ízben találkozott az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakának megnyitása óta. A megbeszélésről távozó Gromiko szovjet külügyminiszter újságírók kér­déseire válaszolva kijelentette, hogy a két kormányt kölcsönösen érintő kér­désekről tárgyaltak. Mint ismeretes, Gromiko szovjet kül­ügyminiszter New Yorkba érkezése óta Rusk amerikai külügyminiszterrel is eszmecserét folytatott Németország és Nyugat-Berlin kérdéséről. Eleken, a Lenin Tsz nagy tábláin 24—25 mázsás termést hozott a szovjet és olasz búza. Ez év őszén 1200 holdon vetnek bő termő kül­földi búzafajtákat, aminek előké­születeiről Szatmári Sándor fő- mezőgazdász a következőket mon­dotta el: — Mi már a tavasszal elkészí­tettük az őszi, vetéstervet s ennek megfelelően kezeltük a talajt. A külföldi búzák előveteményeit I nagyon megválogattuk, főleg bor­só, kender, lucerna, vöröshere és fővetésű silókukorica után vet­jük. Ezen területen szeptember hú. szig befejeztük a 26—32 centis mélyszántást s alaptrágyaként holdankint 200 kiló szuperfoszfá­tot szórtunk. Közvetlen vetés előtt még pétisót is szórunk a búzaföl­dekre, de nem általános mennyi­séget: laboratóriumi vizsgálattal állapítjuk meg a talaj nitrogén- tartalmát s ennek megfelelően adagoljuk táblánkint a pétisót, mert ha túlzásba visszük, esetleg ártunk a növénynek. Télen és ko­ra tavasszal két esetben fejtrá­gyázzuk az olasz és a szovjet bú­zákat. Arra is ügyelünk, hogy gyorsan és a legjobb időben fej­trágyázzunk, csak így várhatunk tökéletes hatást. — Ügyelünk arra is, hogy meg­felelő tőszámot biztosítsunk. A szovjet búzából négyzetméteren- kint 600—650 csírát, az olaszból pedig legalább 700-at kell vet­nünk. Ennek megfelelően 140—150 kiló vetőmagot számolunk holdan­ként. A környékbeli kutatóintéze­tek, állami gazdaságok és a saját tapasztalataink alapján nálunk legjobb, ha a szovjet búzát októ­ber 10 és 15 között, az olasz bú­zát pedig egy héttel később vet­jük. Mi ezt az időt szigorúan be­tartjuk. A talaj teljesen kész, ami­kor itt az ideje, csak vetni kell. Csak így tudjuk elkerülni a fagy­veszélyt, ami főleg az olasz bú­záknál igen káros lehet. Ha ugyan, is korán vetjük az olasz búzát és átesett a jarovizációs szakaszon, könnyen kifagyhat. A bő termő bú. zafajták magját 5—7 centi mélyen vetjük földbe. Ez a bokrosodásmál nagyon előnyös. Vetés után jó tö­mörítő hengerezést adunk. Igyek­szünk tökéletes környezetet bizto­sítani a magas hozamú külföldi búzáknak, így számíthatunk jó eredményre. Ahol az exportmagvakat „szüretelik”... Kora reggel érkeztünk Bánkútra, a kertimag- termelő gazdaságba. Sza- lontai János igazgató iránt azonban hiába ér­deklődtünk. Az éjjeli őr csak a vál­lát vonogatta: —• Ki tudja, a határ melyik részét járja. Este, éjfél felé ment ugyan ha­za, de egészen biztos, hogy a biciklije már ma reggel lefutott néhány ki­lométert. A rózsapiros arcú, gön­dör hajú igazgató való­ban a határból került elő. Mély, öblös hangján gyorsan elnézést kér a várakoztatásért, de mint mondotta, náluk most aratnak, s bizony nagyon résen kell lenni, hogy össze ne keveredjék a mag. — Mi ugyanis exportra termeljük a virágmagva­kat és különböző apró­magvakat — tájékoztat bennünket Szalontai elv­társ. — Kínának például cukorrépamagot expor. tálunk, Franciaországba póréhagymát, metélő­hagymát, a fűszer gya­nánt használt turbolyát, a németeknek salátát, borsót, az angoloknak, svédeknek és hollandok­nak egyebet. A külföldi cégek képviselői egymás után nézték meg a gaz­daságot. Eddig elégedet­tek voltak a munkánkkal s most becsülettel meg kell védeni a tekinté­lyünket. Még arra is gon­dolnunk kell, hogy a kü­lönféle salátamagot más. más kombájn csépelje. A babból is több fajtát ter­mesztettünk s a szak­ember szeme azonnal észreveszi a hibát. Ha összekeverünk valamit, az exportra alkalmatlan, s a népgazdaság nem kapja meg a valutát, amit várt érte. A kertészet messzire tarkállik a sok leány és asszony színes ruhájá­tól. Amint megtudtuk, Kétegyházáról, Bánkúi­ról és a környék többi falujából évek óta ide járnak dolgozni. Meg­szokták, hogy minden lé­pésükre vigyázni kell s a legdrágább aprómag­vakból semmi nem mehet veszendőbe. Az ő szor­galmuknak, lelkiismere­tes, jó munkájuknak kö­szönhető, hogy a nagy szárazság ellenére szá­mos mag terven felüli átlagterméssel fizetett. — Az állattenyésztés­ben is értünk el szép eredményeket — folytat­ja Szalontai János —•, amit véleményem szerint főleg a törzsgárda együttműködéséneik kö. szönhetünk. Zana Mihály évek óta irányítja az ál­lattenyésztés munkáját, de Okány Péter, Petró Gábor, Petró Mihály, Kotroczó Lajos, Rúzsa Tivadar, Kovács Pál és a többiek szintén régi munkásai a gazdaságnak. Megszokták egymást is, a munkát is, az állato­kat szeretik. Ismerik a lehetőségeket s a növen­dék-állatoknál és a hiz­laldában egyaránt kima­gaslóan jó a súlygyara­podás. Szóba került a gazda­ság eredménye is. Ki­derült, hogy tavaly 22 napi keresetnek megfe­lelő nyereségrészesedést kaptak a dolgozók. Ez évben ismét jelentős tiszta nyereségre számí­tanak, amiből szintén jut a dolgozóknak is. Ezenkívül más jutalmak­kal is kitüntetik a leg­hűségesebb, legszorgal­masabb dolgozókat: ed­dig tízen voltak tavasz óta külföldön jutalom­kiránduláson. Jártak Kárpát-Ukrajnában és másutt. Év végéig még legalább hat-nyolc dol­gozó utazhat a baráti ál­lamokba. Jelentős beru­házást fordítottak az üze­mi konyha bővítésére is. A szórakozási lehetősé­get a televízió és egyéb felszerelés biztosítja. A Bánkúti Kertimag Gaz­daság dolgozói megér­demlik a jutalomüdülést és egyéb kitüntetést, mert évről évre nagy mennyiségű aprómagot termesztenek nyugati és keleti országok megren­deléseire egyaránt. — Ary — 11. Mesterségem: a zsarolás Két nap óta új lakója van a 215-ösnek: Balbo-szakállas, két méter magas, öles termetű és nagy- és kisezüst érmekkel pom­pázó zászlós. A hangja mint a mennydörgés, a fellépése: mint egy középkori rablólovagé. Nemcsak a fellépése. Vécsey Mátyásban van valami az olasz zsoldosvezérek jellemvoná­saiból. Papája főszolgabíró volt Nógrádban, de elvált mamájánál nevelődött. Nem sok örömet szer­zett neki: tizennégy éves korában már kifosztotta anyja lakását, s megismerte az aszódi javító peda­gógiai módszereit. Ezek a módsze­rek nemigen fogtak rajta, mert amikor tizennyolc éves fejjel be­jutott a Beszkárthoz kalauznak, nem ízlett neki ez a sívár szakma. Talált hát — jóképű legény volt — megfelelőbbet. Parkett-táncos lett és legemlékezetesebb stiklijei a Margitszigethez és a Kék Egér sok vihart látott parkettjéhez fű­ződtek. És most? Miből él egy zászlós, aki volt már kalauz is, parkett­táncos is, ál-hírlapíró a Budai Naplónál, s azok közé a közgaz­dasági rovatvezetők közé tartozott, akik a meg nem jelent cikkeikből éltek? Most azt folytatja, amit abba sem hagyott. — „Nézd, öregem, tu­dom rólad, hogy lógsz, szökevény vagy. Ha viszont fizetsz egy ... hm, két-három ezrest, eltekintek attól, hogy illetékesekkel közöljem a címedet...” Nagyon sokan fizetnek ilyen fel­szólítás után. Nagyon sokan vál­lalnak minden kiadást, adják oda a feleségük ékszerét, fontot és na­póleont (már persze, akinek van) — hogy Vécsey hallgasson. És Vé­csey nagyvonalú: „piti” szökevé­nyekkel nem foglalkozik; neki csak a komolyabb anyagi bázissal rendelkező bujkálok érdekesek. Ezért költözött a Hungáriába ép­pen most. És ezért ül most szemben az el­sőemeleti szobában Tamással. Tamással, akit évek óta ismer. Bessy a fürdőszobában tesz- vesz. Csak az ajtón átszűrődve hallja a beszélgetést, ami a két férfi közt folyik. — Nézd, kérlek — mondja az egyik hang —, nekem bizonyos okokból nagyobb összegre lenne szükségem. Mindegy, hogy dollár­ban, napcsiban — teljesen mind­egy. — Na és mi közöm ehhez ne­kem? — Áh, semmi a világon. Talán csak annyi, hogy a segítségedre le­hetnék, ha valaki véletlenül fir­tatni kezdené a... hölgy szárma­zási adatait. — Valóban? — hallatszik Ta­más hűvös-elegáns hangja. — Ne kertelj Tamás — mond­ja főúri fölénnyel most a másik. Én is jártam Lengyelországban. Még Byalisztokban is. És vannak bizonyos információim arról, hogy bizonyos Bessy Morton nem is annyira Bessy Morton, mint in­kább egy bizonyos Elise Kauf­mann, aki másfél évig táncolt a breszti Ambassadorban,... Apja neve Kaufmann Izsák. Anyja ne­ve ... Brüll Sára. Hát ez van, öregem. — Végighallgattalak, Vécsey — mondja odaát a másik hang. Most hallgass meg te Is. Lehet, hogy ke­vésbé leszek finom, mint te. De ezt nézd el, mert háborús idők vannak. Mindenekelőtt hagyd a linkelést. Élni kell, megértem — én is üzletember vagyok. Hanem engem hagyj ki a játékból. Mert lehet, hogy neked jók az informá­cióid, lehet. De az enyémek se rosszak. — Várj csak... Hallgass meg, no, gentleman-módra. Vagy nem úgy tárgyalunk? Nem tudom, is- mersz-e egy bizonyos Vécsey Má­tyást? Ismered, no, látom a sze­medről, annál jobb. Ne ugrálj' fel, komám, mert annál tovább tart az előadás. Pedig érdekelni fog. Ismered Fiala Ferencet? Hogyne ismernéd, együtt dolgoz­tál vele az összetartásnál. Eset­leg tudomására hozhatom (ha még nem lógott meg), hogyan fogad­tál el nagyon szép összegeket 1937 októberben néhány erősen kriti­zált nem árja cégtől... No, ne nyugtalankodj, ez még nem min­den. Nem tudom, emlékszel-e 1938 őszére? Amikor jelentkezett az a bizonyos Vécsey a Rongyos Gárdába, de az egész szabadcsapa­tossága csak addig tartott, míg a szabadcsapat el nem indult a Fel­vidékre. Mert akkor — érdekes — a reggeli indulásnál rosszul lett. Szegény. Elvégre egy ilyen két­méteres pasas liliomlelke vissza­riad a kalandoktól, csak a kisvár- dai zsidók kirablásától nem. Az­tán jelentkezett Imrédyéknél, mert indult a Csodaszarvas-üzlet, és abból nem lehetett kimaradni. Imrédy testőrségének a, parancs­nokát — Vécseynek hívták, igaz? Nagyon jól festett a fekete zsinó- ros MÉM-egyenruhában... Na, ja kétméteres pasas, tudod. Mint testőrparancsnok, ő intézte az egyenruhavásárlást. Képzeld, eb­ből a pénzből is elsikkasztott nyolc ezrest. Aztán ^valami Schwartz-cégnél varratta meg azo­kat az árja egyenruhákat. Stim­mel? Aztán elment Aladárnak a Gáspár-féle fatelepre. Stimmel? Itt is szépen keresett — a judes- bolsevisták mentesítésén. Ugyanez a pasas, figyelj ide, Vécsey, beáh’t Turáni Vadásznak is, majdhogy­nem minden reggel kancatejet ivott, de aztán mégis a brandy mellett döntött, aztán a frontra került, jó, ezt elismerem. De a két kitüntetésből csak az egyiket kap­ta meg valójában. És mégis viseli. Tudod, mi ez? Ha véletlenül ta­lálkozol vele, megmondhatod, hogy a Nemzetvesztő és a Nagy Hungarista Mozgalom megtévesz­tése. És ugyanolyan csalás, mint a zászlósi rangja annak a bizonyos Vécseynek. — Hát ez van, kérlek — teszi hozzá Tamás hangja odaát nyu­godtan. Zaj hallatszik: egy fotelt tolnak hátra. És kifogástalan udvarias hangon a másik: — Nézd, kérlek, az ügy rendben van — ne beszéljünk róla többet. És indul. Nem sikerült. Dehát vannak még ebben a hálóban más halak is. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents