Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
KOROST AJ A NÉPÚJSÁG KULTURÁLIS MELLÉKLETE A kelták és szarmaták nyomában Békéssámson határában Amikoa.’ Békéssámson helyén még hatalmas nádasok voltak, a nádasokban vízimadarak, farkasok és vaddisznók tanyáztak, akkor az Erdőhátó-halom környékén a kelták laktak. Időszámításunk előtt 380 körül a franciaországi Rajna vidékéről özönlöttek hazánk területére, s meghódították nemcsak Nyugat-Európa egy részét, hanem a Balkánon keresztül eljutottak egészen a Fekete- tengerig. Velük kezdődik a vas általános ismerete. Kovácsolt vasból készült eszközeik olyan, tökéletesek voltak, hogy még a késő középkorban is a kelták szerszámainak formájára készítették a sarlót, ekét, ásót, kaszát és az ollót Nekik köszönhetjük a fazekaskorong és a forgatható kézimalom ismeretét is. Társadalmuk fejlett katonai demokrácia. Kiváló, rettenthetetlen harcosok voltak, s törzsek szerint elkülönülve éltek. Halottaikat vagy eltemették vagy máglyán elhamvasztották és a hamvakat urnába tették. Ilyen kelta temetőt találtunk pár évvel ezelőtt a Békéssámson mellett emelkedő Erdőháti-hal- mon, a Kossuth Tsz homokbányájában. Az 1957 óta folyó mentő ásatások során eddig 41 sírt tártunk fel. Ebből 14 kelta, a többi szarmata-kori temetkezés. Az i. e. 400 körüli kelta sírok halottait elhamvasztották, vagy hanyattfekve, illetve zsugorítva temették eL Az elégetett csontokat azonban nem urnába helyezték, hanem a sír fenekén elszórták vagy halomba rakták. Melléjük korongon készült, szépen kidolgozott edényeket, karpereceket, bokák ékítésére szolgáló lábperece- ket és a ruha összefogására szolgáló kapcsoló tűket helyeztek. Az egyik női sírból ezüst gyűrű és körülbelül 193 centiméter hosszú bronz nyaklánc került elő. Űtra- valóul a halottak mellé disznóállkapcsot tettek, az egyik gazdagabb sírban pedig malaccsontváz volt. A kelta temetőre az i. u. III— XV. században az Ukrajna pusztáiról bevándorolt lovasnomád szarmaták temetkeztek rá. Ezek életéről keveset tudunk. Csak a római történetírók feljegyzéseiből értesülünk arról, hogy vakmerő, jól felfegyverzett lovas harcosok voltak. Említést tesznek a források arról is, hogy a háborúkat harcos uralkodó osztályuk viselte, míg az elnyomott, földművelő nép tömegeinek tilos volt fegyvert hordani. A „szolga”- szarmaták sanyarú helyzetükön nemegyszer győzelmes kimenetelű felkelésekkel próbáltak javítani. Hosszú Időn keresztül anyajogú nemzetiségi szervezetben éltek, s így a nőknek vezető szerepük volt a társadalomban. Ásatásaink eredményei nem vi- lágraszólóak. Mégis nagyon jelentősek, mert kelta temetőt meA magyarországi idegenforgalom növekedése és az a tény, hogy hazánkból évről évre mind többen látogatnak külföldre, tette szükségessé a Terra Kiadó új sorozatának megindítását: a kétnyelvű útiszótárak kiadását. A sorozat első köteteként most a magyar— német, német—magyar útiszótár került ki a sajtó alól. A kiadvány, mely a két viszonylat szóanyagát egy praktikus zsebformátumú kötetbe összefogva nyújtja, mintegy 35 000 szótári adatot tartalmaz. Szóanyaga elsősorban a különböző célú utazások alkalmával leggyakrabban felmegyénk déli részén ( a 20-as években Tótkomlóson feltárt két síron kívül) még nem találtak. így tehát nemcsak a kelták és a szarmaták egykori életéhez, hanem vidékünk kevésbé ismert vaskori történetéhez is értékes adatokat nyújtanak. ifj. Olasz Ernő kutató * A leletmentő ásatásokat — a szerkesztőség értesülése szerint — hamarosan tovább folytatják. A megyei tanács megfelelő anyagi erővel támogatja az orosházi múzeum kutatóinak munkáját, akik eddig is több országos hírű ásatással és régészeti lelet felderítésével gyarapították a népvándorlás korának tudományos ismeretanyagát. Ha a sámsoni ásatás folytatása megkezdődik, arról és az eredményekről lapunkban is beszámolunk majd olvasóinknak. (Szerk.) rülő szavakat, kifejezéseket, így pl. a közlekedés, a kereskedelem, a sport, a szórakozás, a vendéglátóipar, a gyógykezelés stb. szókincsét öleli fel. Függeléke külön összeállításban tartalmazza a személynevek, számnevek, napok, hónapok, évszakok, ünnepek, országok, pénznemek, közlekedési jelzések kétnyelvű jegyzékét. A most megjelent kötetet rövidesen követi a magyar—orosz, orosz—magyar útiszótár, s előkészületben van a magyar—angol, angol—magyar, valamint a magyar—francia, francia—magyar kötet is. ÚJ KÖNYV Megjelent az útiszótárak sorozatának első kötete (J1L tlszctka a kakaiizikt (amrbait (Paródia E. Kovács Kálmán írására) Valami csodálatos volt! Valami hihetetlen volt! Annyiszor elájultam a gyönyörűségtől, hogy a végén magamhoz se tértem. De azán jött még csak a java! Nem is tudom! Dehogynem tudom! De mennyire, hogy tudom! Hogy mi minden jött! Jaj!~. Nem hiszem, hogy a nyájas olvasó járt volna már a klasszikus fasorban, mert az ilyesmi nagy dolog. Általában csak nekem adatik meg. Nekem, aki egész Európát bejártam. Az egész nagy Európát. Azt a vén Európát. Nahát, igen nyájas olvasó, én jártam Kakassziken is. Mégpedig évekkel ezelőtt. És most tessék megfo- gódzani! Nem ám nappal jártam, hanem éjszaka. Es ami mindennél több! Ami nem adatik meg másnak. Ami nem adathatik meg másnak! Egy fél éjszakát töltöttem a kakassmki fasorban. De milyen fasorban! De milyen fé\ éjszakát! Magam sem hiszem el — szinte. Még most is kábulok, ha úgy visszaidézem. Pedig visszaidézem, mert pillanatnyilag nincs jobb témám. Nahát, halld nyájas olvasó! Te, aki sose jártál még a kakassziki fasorban, próbáld elképzelni lelki szemeid elé. Nem hiszem ugyan, hogy könnyen menne, dehát egy magadfajta szegényes fasort próbálj elképzelni, nyájas olvasó, ha már olyan csodálatosat nem tudsz, mint amilyet én magyarázok. Megvan? Lépjünk tovább! Képzelj el most kidőlt fatörzseket (ha képes vagy rá), amelyek padok helyett szolgálnak itt a világcsodaszámba menő fasorban. Hogy miért mondtam el mindazt, amit eddig Elmondtam, mindjárt megtudod, nyájas olvasó ha te is becsukod a szemedet és végigsétálsz velem a fasoron, ahol megtaláljuk az egész kakassziki történelmet. Éjszaka. Zseblámpával. A fákra vésve. Beszédes vésések ezek. Én hallottam is, hogy miket beszélnek. Hallgasd csak! Elmondom. — Engem kétszáz éve véstek ide — mondja egy monogram. A falu kanásza járt itt, meg a bíró fia. A bíró fia istentelenül szidta a kanászt. Valami lány miatt. Az meg fogta a bicskáját és leszúrta a bíró fiát. — A történelem engem fog igazolni — mormogta a foga között, bevéste ide a nevét és hazament. — Én még egész fiatal vésés vagyok — mondja egy szív, amelyikben két név van. Egy nagyon boldog szerelmespár vésett ide. Akkor fájt, de aztán megszoktam. — Szerelmespár? — kaptam a fejemhez (képzeld el nyájas olvasó!). Az jutott eszembe, mikor én is fiatal voltam és szerelmes is. És párosán jártam! Akkor még az első nővel. De jó is volt! Aztán jött a többi. Jaj, de meg tudom nyalni még most is a szám szélét! Mi is véstünk. Akkoriban. Aztán jöttek az újak. Mindig újak. Mindig a divatosak. Most is erre gondolok. És el se hiszed, nyájas olvasó! Én se! Ki jön ott a fasorban? Ki lépdel a fák között?! Titokzatosan. Átlátszó fátyolban. Szerelmesen. Felém. Nem hiszem! Hol vagyok?! — Ginaü... Ginaü... — kiáltok. Most aztán tényleg nem tudom, nyájas olvasó, hogy mit tegyek. Elájulok, Elájuljak? Ébren maradjak? Adj tanácsot!... Köszönöm. Igazad van... A legjobb az, ilyen témába nem belebonyolódni... Beck Zoltán Szekeres István: QÁlű ljám Láttala k Laláit ? Utoljára láttalak talán? — akkor, mikor hársfáktól volt illatos a megnyugvó nyári délután, s a meleg napfénytől vidítva hangos volt a diákkacaj — utoljára láttalak talán? s most már csak távolodunk egymástól az élet szertefutó pókháló-fonalán? Bennem már kérgesedni fognak a messzetűnő boldog diákévek, de szivem mindég diákszív marad, s dobbanásaiban a tüzek mindég diákul égnek; ■— és sok pici tüzében fellobbansz, tűz leszel magad is, és a közöny szürkeségen visszahozod néhány percre egy boldog szép kor elmúlott napfényes álmait. Lassan távolodtál a hársfák alatt, s szoknyád tűnő libbenésén valami tőlem hangtalan szaladt. Nem láttam, de éreztem amint görcsben fojtogatott, s könnyeimet magamba sírtam: elmémben éreztem a múló időt s a tompa bánatot. Messziszaladt a boldog diákkacaj, s vele karöltve, kacagva szaladták Eltűntetek a messzi-fordulónál, mint hajnalban a Vénusz, s egy új nap fénye szakadt rám. Lukács Miklós: Ház előtt Ház előtt sárgarózsa bokra méhekkel ringatja illatát, anyám — öreg kertiszékben ül és foltozza a vásott ruhát. Elhervadt ujjai közt bujkál, a tű, varr foltra ócska foltot, drága törődött anyám — hajnal óta — ő mennyit munkálkodott. Elfoszló piros szirmát szórja ősz kontyára az alkonyi fény. Nézd, drótkeretes pápaszeme ölébe hullt. Elaludt szegény. Simái Mihály: Levél A borítékon átütött az írás, mint bőrödön a kék erek. Láttam kezed íelrebbenését, az ábrándok megbűvölt pillangóit szemed körül. Tudtam, hogy Itt vagy, szőkén és szomorúan bújsz meg velem a betűk lugasában, és hula-hoppot jársz az 6 betűkkel mielőtt elmégy.
