Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-28 / 229. szám

NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 28., csütörtök NÉPtijSACt-NAPOK VWW ✓vwvwwvwwwwvwvwvwv Harminc százalékkal növekedett Békésszentandráson is lapunk olvasóinak szánta Az őszi munkák dandárjában is szakítottak időt maguknak kedden a békésszeníandrási népnevelők, tsz-párttitkárok és elnökök, vala­mint a hivatalok, intézmények ve­zetői arra, hogy megtartsák a Nép­újság-napokat. Munkahelyükön keresték fel azokat, akiknek nem járt még a megyei sajtó és meg­vitatták velük a tájékozottság je­lentőségét. A község az elmúlt években igen sokat fejlődött kulturális té­ren. Alig több, mint kétezer há­zában 800 rádió, 540 vezetékes ké­szülék és 35 televízió van, s ha­vonta csaknem húszezer példány napi- és hetilapot kézbesítenek a postások. Bencsik Imre hivatal­vezető kezdeményezésére ebből a községből indult ki az az országos mozgalom, amelyik a Mezőgazda­ság című folyóirat terjesztésével is elősegíti a termelőszövetkezetek jobb szakmai és politikai munká­ját. A népnevelők segítségével most újabb családok kapcsolódtak bele a tájékoztatásnak abba a szé­les hálózatába, melyet nap nap után a sajtó biztosít. A népneve­lők jó munkája révén kedden 30 százalékkal növekedett a Népúj­ság olvasóinak tábora Békésszent­andráson. FALUSI ARCKÉPEK A nappali őr Wfxtos Pálnak hívják, s az orosházi Üj Élet Termelőszövet­kezetben teljesít szolgálatot. Nyolc esztendeig jószággon­dozó volt, s mint egyik alapító tagja ennek a termelőszövetkezetnek, ha kellett, szívvel-lélekkel részt vett a növénytermesztési munkák­ban is, hogy minél előbb megszilárduljon a közös gazdaság. Hajlott kora, betegsége (szív-érelmeszesedése van) aztán nem engedte már, hogy megerőltető fizikai munkát végezzen. — Nézze Hatos bácsi — mondta neki egyszer az elnök —, legjobb lesz, ha megfogadja az orvosi tanácsot, s valami köny- nyebb munkát vállal. Az egészség mindennél fontosabb. Legyen ab­ban az istállóban, ahol éveken át gondozta a teheneket, nappali őr... ^ egy éve már ezt csinálja Hatos Pál. Megszerette ezt a ^ munkát, s látja a felelősségét is. Ahogy egymással szem­ben ülünk a fejős kisszékeken, kékes szeme a múltba mered, s jó­indulatú, mosolygós arca kissé elszomorodik. — Igen, kibetegedtem — mondja nosztalgiával. — Meg 61 éves fejjel már nem is bírnám azt a nehéz munkát. Pedig..., de szeret­tem. Minden évben 6—700 munkaegységem volt. Egész életemben nem kerestem annyit, amennyit tíz év alatt a termelőszövetkezet­ben. S láttam tsz-ünk növekedését. Hej, pedig de sokszor kesered­tünk el az első években, merthogy nehezen indult minden. S most szemem láttára nőttek és nőnek új és új gazdasági épületek, s tel­nek meg jószágokkal. Csak ebben az istállóban 105 szarvasmarhánk van. A másik kettőben még több. És annyi aprójószágunk, hogy a számát sem tudom kimondani. Jó az elnökünk, igen belevaló em­ber, érti a dolgát... Hatos bácsi munkája felől érdeklődünk. — Nem könnyű munka ez sem — mondja — és felelősségteljes is. Rengeteg érték van az őrökre bízva, a nappaliaknak meg nem­csak vigyázniuk kell, hanem itatni az ittmaradt jószágokat, tisztán tartani az istállót. így nyáron könnyebb, amikor nappal karámban vannak a marhák. De azért most is 30 darab bent van. Ezek be­tegek, ellősök, déli fejősök vagy kivertek. Rájuk is kell ügyelni. Ilyenkor senki sincs itt, csak én. Ebben az évben már tizenegy bor­jút segítettem világra jönni, melyek közül sok talán el is pusztult volna, ha nincs mellettük senki. S beszél Hatos bácsi munkája árnyoldalairól is: — Kilenc ember van ebben az istállóban — mondja. — S mindegyiknek más az igénye. Sokszor csácsároznak, ha az ő placcu- kon valamelyik jószág belefekszik a ganéba vagy valami más hiba van. Hiába, ez is előfordul, ha nem veszem észre. De azért kijö­vünk. Az én munkaidőin 3 órakor lejár, mégis mindig csak este megyek haza... S itt Hatos bácsi olyan kényes dolgot érint, ami — látszik — még ma is fáj neki: — Nincs otthon dolgom, egyedül vagyok. Az asszony még 46- ban kitelepült, hívta a nagy rokonság. És nem is jött haza. Én itt jól éreztem magam, végre megszűnt a dölyfös úri világ, hát nem akartam elmenni. Három lányom itthon maradt, már férjhez is mentek. Hozzájuk megyek néha. De most itt bent az egyik tanyán lakom, ahol befogadtak... Szóval itt maradok este 6-ig is. Segítek itatni, vizet leereszteni, ezt-azt. Hadd mehessenek hamarabb haza a gondozók, hiszen ők még fiatalok, várja őket a család. Aztán átadok mindent az éjjeli őrnek... J ól megvan hát Hatos bácsi úgy is a termelőszövetkezetben, mint nappali őr. A vezetőség gondoskodott róla, hogy betegsége ellenére se maradjon munka nélkül, mert ebbe még in­kább belebetegedett volna a tisztességben megőszült Hatos Pál. Nem panaszkodik megélhetésére. Mondja is: — Ha úri világ marad, és mint napszámos kerültem volna ilyen helyzetbe, most talán koldulhatnék... Ez az igazság. így havonta 800—900 forint jövedelme van Ha­tos Pálnak, és az, amit a háztáji gazdaság pótol. Tisztességesen meg lehet belőle élni egy magános embernek. Varga Dezső IVasszer elnök elfogadta Abdel Hamid Szarradzs alelnök lemondását Kairo (MTI) A kairói rádió kedd este szűk­szavú közleményben jelentette be, hogy Nasszer elnök elfogadta Ab­del Hamid Szarradzsnak, az EAK belügyekkel megbízott alelnöké- nek lemondását. A rádió a lemon­dás közvetlen okairól semmiféle tájékoztatást nem adott. (MTI) 6romiko elvtárs felszállása az EflSZ­New York (TASZSZ) Gromiko, a Szovjetunió külügy­minisztere felszólalásában megál­lapította, hogy az ENSZ-közgyű- lés jelenlegi ülésszaka az előző ülésszakokénál sokkal zaklatot- tabb és feszültebb légkörben ült össze. A számos nemzetközi kérdés között, amellyel az ENSZ-köz- gyűlés 16. ülésszakának foglalkoz­nia kell — folytatta — a német békeszerződés megkötésének prob, lémája különleges helyet foglal el. Függetlenül attól, hogy szerepel-e formálisan a napirenden vagy sem, pillanatnyilag ez a kérdés maga mögé utalja a többit. Gromiko rámutatott, hogy a Szovjetunió síkraszáll Nyugat- Berlin és a külvilág szabad össze­köttetése mellett. Hangsúlyozta: csak egy dolog van, amit e tekin­tetben meg kell követelni: feltétlenül tartsák tiszteletben annak az államnak a szuvere­nitását, amelynek területén vezetnek át a Nyugat-Berlint a külvilággal összekötő szá­razföldi, légi és vizi utak, feltétlenül tartsák tiszteletben a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását, amellyel meg kell kötni a megfelelő egyezményeke* ezeknek az útvonalaknak a hasz­nálatáról. A nyugati hatalmak azonban ahelyett, hogy leülnének a béke- konferencia asztalához és gyakor­latilag megvitatnák a szovjet ja­vaslatokat vagy- előterjesztenék saját javaslataikat, a háborús elő­készületek fokozásához folyamod­tak és odáig jutottak, hogy a bé­keszerződés megkötésének esetére nyíltan erőszak alkalmazásával fenyegetőznek. Gromiko emlékez­tetett N. Sz. Hruscsov szovjet kor­mányfő szavaira, aki hangsúlyoz­ta, hogy abban az esetben, ha a lékére, békeszerződésre válaszul erőszakot alkalmaznak (vagyis agressziót követnek el), a Szovjet­unió kénytelen lesz megvédeni igazságos ügyét, biztonságát, szö­vetségeseinek biztonságát, akikkel együtt arra törekszik, hogy a né­met békeszerződés megkötése út­ján véget vessen a világháború maradványainak. A szovjet küldöttség vezetője ezután foglalkozott az általános közgyűlés kcdi és teljes leszereléssel. Emlékezte­tett a Szovjetunió és az Egyesült Államok nemrégiben lezajlott vé­leménycseréjére, airíely bizonyos pozitív eredményeket hozott. Ugyanakkor figyelmeztetett, túlzott derűlátás volna azt gondol­ni, hogy most már sima, „zöld út” nyílt meg a leszerelési tárgyalá­sok előtt. A szovjet kormány — mondotta Gromiko — nem hall­gathatja el, hogy a tárgyalásokon nem sikerült legyűrni az alapvető ellentétet. Nevezetesen azt, hogy a leszerelésről és az általános és tel­jes leszerelés ellenőrzéséről vagy a fegyverzet fölötti ellenőrzésről kell-e beszélni. A. A. Gromiko emlékeztetett rá, hogy a szovjet kormány az ENSZ alapokmányának megfele­lően, az általános és teljes lesze­relés körülményei, között kész hozzájárulni nemzetközi fegyve­res erők megteremtéséhez. Hang­súlyozta azonban, hogy ezeket az erőket valóban nemzetközi irá­nyítás alá kell helyezni, vagyis a három fő államcsoport egyenjo­gú képviselőinek és nem a NATO valamiféle kiszolgálójának kell megvalósítaniok az irányítást. Gromiko ezután részletesen foglalkozott azokkal az okokkal, amelyek a Szovjetuniót a kísérleti atomfegyver-robbantások felújí­tására késztették. A szovjet kül­ügyminiszter leleplezte a nyugati hatalmak kétszínű magatartását. Ezek a hatalmak ugyanis arról kezdtek harsogni, milyen ártalma, sak az atomfegyver-kísérletek az emberi egészségre. A legcsodála­tosabb az — mondotta Gromiko —, hogy azok tanúsítanak ilyen példás gondoskodást az emberek iránt, akik cselekedeteikkel és po­litikájukkal az atomháború ka­tasztrófájáig taszítják a világot. A Szovjetunió biztonságának kérdését — mondotta Gromi­ko — nincs szándékunkban a NATO imperialista döntőbíró­ságára bízni. Nincs szándékunkban azoknak a döntésére bízni, akik nap nap után a háború fegyvereit kovácsolják, akik a katonai támaszpontok lán­colatát hozták létre a Szovjetuniót körülvevő térségekben. A Szovjetunió külügyminisztere rámutatott, hogy az atomfegyver­Ei Illésén kísérletek kérdésében a szovjet kormány kiutat javasolt. A kiút az, hogy meg kell állapodni az ál­talános és teljes leszerelésben. Egy ilyen megállapodás az atomfegy­ver-kísérletek megszüntetésének kérdését is megoldja. A szovjet kormány meggyőző­dése szerint — folytatta Gromi­ko — a közgyűlés képes rá, hogy a leszerelés és a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló intézkedések megvitatásának eredményeképpen olyan hatá­rozatokat hozzon, amelyek új fejezetet nyitnak az embe­riség örök álmának megvaló­sításáért — a fegyvertelen világ, a háborúmentes világ megteremtéséért — vívott harcban. A szovjet külügyminiszter ez­után a gyarmati országok és né­pek függetlenségi harcáról szólva a szovjet kormány nevében java­solta, hogy alakítsanak ENSZ-bi- zottságot a gyarmati országok és népek függetlenné nyilvánításá­ról szóló nyilatkozat gyakorlati végrehajtásának szigorú és foko­zott ellenőrzésére. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy az ENSZ nem teljesítheti a béke megszilárdításában és a nemzetközi együttműködés fej­lesztésében reáháruló feladatokat mindaddig, amíg a világszervezet­ben nem állítják helyre a Kínai Népköztársaság törvényes joga. it. A szovjet kormány — mondta befejezésül Gromiko — szilárdan kitart a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok bé­kés együttélésének elvei mellett. Mi nem vagyunk borúlátók és nem azt tartjuk, hogy a látó­határt átKatolhatatl anul elborít­ják a háborús veszély ólmos fel­hői. A világhelyzet komoly és még nincs baráti légkör kialaku­lóban. Az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszaka aggodalmas időkben ült össze. Ez azonban még nagyobb eltökéltségre kötelez bennünket. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a nemzetközi láthatár ki­tisztuljon és végre a tartós béke fényes napsugara ragyogjon fel az emberiség fölött. (MTI) jgrajvd HUNGARY jiUaít: - . &ALÍ.A ÖPÓN es &AK.TAI TEREVc RlPORTREae'NYE -á_ 9 Egy lány a Hull a hó és csend van. Pihen a front. Az ablakban álló Pétert elfogja valami féktelen vágy, hogy meghengergőzzék ebben a sima, fehér paplanban, hogy egy kissé kisfiú legyen megint, aki bokáig jár a hóban., az se baj, ha megszidják.» Duna-part... Tépett, sebzett Du- na-part, de szép. S most is szép. A Hangli-kioszk előtt álló ágyú kö­rül egyetlen ember sincs. Csend van. Lesétál a lejárón a partra, nyu­galmas, békés léptekkel, még zsebre is dugja a kezét. Ilyen i csendes órában az ember még ar- |ra is mer gondolni, hogy talán Duna-parton túléli az egészet, hogy talán lesz­nek még szép téli napok bujkálás nélkül... S aztán megáll és némán és iszonyattal mered a rakpart pere­mére. Gomolyag, véres, gyűrött em­berhalom fekszik a hóban. A las­san szállongó pelyhek befödik a testeket. Cipő nélkül, némelyik harisnya nélkül, fekszenek a hó­ban, hátracsuklott fejjel, csapzott hajjal. Talán negyvenen is vannak. Egy ősz hajú öregember a leg­szélső. Szemöldökén, pilláin már vastagon ül a hókristályok szem­fedője. Furcsán elnyaklott kar­ja mutatja csak, hogy halott — egyébként azt lehetne hinni, al­szik. És a rémület meggörcsösö- dött pózaiban hevernek ott öreg­asszonyok és süldő kislányok, egy kisfiú félrecsúszott diáksapkában. És a halottak gyűrűjében most felül az egyik és merev, hisztéri­kusan tágra nyitott szemmel Pé­terre néz. Egy élő, akit ottfelejtett a „test­vérek” hanyagsága. Ül és nézi Pétert. Nem lehet elmondani kötetben sem, mi villan- át ebben a tized- másodpercben Soós Péter tartalé­kos hadnagy lelkén. De ő sem ér rá elemezgetni, mit lenne szabad most tennie a „hungarista állam” farkastörvényei szerint és mit a maga szíve szerint — már oda is ugrott, ölébe kapta a vékony, szinte gyermeknyi leánytestet és a következő percben már a Mária Valéria utcai bejáraton, a sze­mélyzeti kapun nyit befelé — talán ott kevésbé botlik össze olyannal, aki nemkívánatos szemtanú. S közben agyában pereg a film­szalag. Kockái régen összeállítot­tak már — csak most bocsát rá­juk fényt a felismerés. A sortü- zek, azok a rövid, pergő sorozatok, amelyekről ő azt hitte, szerves ré­szei a harcnak... Hát így harcol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents