Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-03 / 208. szám
1961. szeptember 3., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Megkezdődött a cukorgyártás Sarkadon A Mezőhegyesi Cukorgyár körzetében vontatottan halad a répa szedése A Sarkadd Cukorgyárban pénteken hajnalban megkezdték az idei cukorrépatermés feldolgozását. A gyárban 15 millió forint költséggel fejlesztették a műszaki berendezéseiket, a termelékenységet növelő és a nehéz fizikai munkát megszüntető hat centrifuga cukor- szitálót, három létisztító dobszűrőt és három nagy ülepítő tartályt építettek, azonkívül új kazán kezdte meg működését. A gyár körzetében lévő termelőszövetkezetek szerződéseiknek ele. get téve, szorgalmasan szedik a cukorrépát. Naponként 200 va- gonnyi répaszállítmány érkezik a gyárba. Tavaly 31 000 vagon cukorrépát dolgoztak fel az üzemben, a tervezettnél többet. Az idei tervben 26 700 vagon répa feldolgozása szerepel, néhányszáz vagonnyival több a tavalyihoz képest. Megyénk másik hasonló üzemében, a Mezőhegyesi Cukorgyárban csak hétfőn kezdik meg a cukor- gyártást. A terv szerint ebben az üzemben is már szeptember elsején megkezdődött volna a feldolgozás. Sajnos, nem gyűlt össze elegendő nyersanyag, hogy a gyártást megindítsák, számos termelőszövetkezetben elzárkóznak még a cukorrépaszedéstől, így például az orosházi tsz-ekben, a tótkomlósiak is ezután kezdik meg. Feltétlenül szükséges azonban, hogy a Mezőhegyesi Cukorgyár körzetében gaz. dálkodó termelőszövetkezetek is nagyobb ütemben hozzáfogjanak a cukorrópabetafcarításihoz, egyrészt a cukorgyár folyamatos nyersanyagellátásáért, másrészt az őszi vetések miatt, mivel a rópaföldbe vetnek majd, végül a későbbi torlódás elkerüléséért az átvételnél. Több megértést vár a gyár ebben a gazdaságok vezetőitől, tagságától. A huzavona káros mind a szövetkezetek, mind a. cukorgyár, mind a népgazdaság szempontjából. Vegyenek példát például a dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezetről, amelynek tagjai kilenc—tíz vagonnyi cukorrépát szállítanak a gyárnak naponként, az orosházi Vörös Csillag Tsz is 4—500 mázsa répát ad át naponta, a békéssámsoni Ifjú Gárda Tsz is teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségét, az orosházi Petőfi Tsz pedig 300 helyett 400 mázsa termést adott át a napokban. Helyzetjelentés a Békési Gépállomásról A nyári munkák elvégzése után számadást készítettek a Békési Gépállomáson. Az eredmények azt mutatják, hogy nem volt hiábavaló az alapos felkészülés, a gépek jó karbantartása és helyes elosztása. Az aratás zökkenő- mentesen folyt le, nem volt a javítás elmulasztásából adódó géphiba. Ezzel magyarázható, hogy aratógéppel nem 1800 holdat vágtak le, mint ahogy tervezték, hanem 2698 holdat. A kombájnokra 3400 holdat terveztek és 3747 holdat teljesítettek. Szép egyéni eredményekei is dicsekedhetnek. Frankó György kombájnos 359 holdat, Bagó Lajos pedig 344 holdat aratott le. Az aratógépek kezelői közül B. Szabó Sándor ért el kiemelkedő eredményt 279 holdas teljesítményével. Zökkenőmentesen végezte a munkáját az a huszonhat cséplőgép is, melyek a gépállomás nagy területén dolgoztak. Igaz, hogy 7500 tonnás tervüket csak 5256 tonnára teljesítették, de ez elsősorban a kedvezőtlen terméseredményből adódik. A számadást azért készítették, lommal vegyes érdeklődés, mely- lyel a nyugati államok kísérik a belgrádi értekezletet, A New York Herald Tribune hangot is ad ennek a szorongásnak, amikor kijelenti: „A semleges államok komoly csapást mérhetnek a berlini kérdésben elfoglalt nyugati álláspontra”. Az értekezlet jelentős hozzájárulás lehet a béke és lesze. relés ügyéhez. BIZONYTALANSÁG BRAZÍLIÁBAN A hót nemzetközi életének egyik jelentős eseménye Brazíliában zajlott le. Quadros lemondása — mely mögött kétségtelenül a washingtoni kéz által mozgósított reakciós erők támadása áll: mély bizonytalanságba kergetté Brazíliát. Quadros erős kézzel igyekezett felszámolni azt a csődtömeget, amit elődje, Kubitschek elnök hagyott hátra. Teljesen új alapra fektette Brazília külpolitikáját, kapcsolatokat keresett a szocialista államokkal, következetes harcosa volt annak az irányzatnak, mely visszautasítja az amerikai imperializmus beavatkozásait Ezzel vívta ki az amerikai kapitalista körök ellenszenvét. Helyét az alelnöknek, Goulartnak kell az alkotmánynak megfelelően elfoglalnia, aki a válság napjaiban a Kihogy lássák, milyen erőkkel indulnak a nagy őszi munkákra. Mint Salamon elvtárs, a párt- szervezet titkára elmondotta, nincs uborkaszezon a gépállomáson, hiszen a munkák folyamatosak. A levágott gabonaterúlet 95 százalékát az aratással és cséplés- sei egy időben felszántották és megkezdték a repce és takarmánykeverék vetését. Felkészítették azt a 24 vetőgépet, melyek a termelőszövetkezetek őszi vetését fogják elvégezni. A pártszervezet készül a szeptember lö-i termelési tanácskozás, ra, ahol értékelni fogják a nyári munkákban való részvételüket és megbeszélik az előttük álló feladatokat. —kis— Tanácskoztak megyénk helyiipari újítói A megyei tanács ipari osztályának és a HVDSZ megyei bizottságának közös rendezésében pénteken tartották meg Békéscsabán az SZMT székházában az állami helyiipar újítóinak megyei tanácskozását. Karaba György, a HVDSZ megyei bizottságának titkára nyitotta meg az értekezletet, majd Si- mándi Béla, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke tartott beszámolót, amelyben a több mint 12 éves múltra visszatekintő újítómozgalmat és eredményeit, valamint az újításokkal kapcsolanai Népköztársaságban tett látogatást Nyomban hazaindult, hogy elfoglalja posztját, a reakciós katonai junta azonban a brazíliai tőkés körökkel együtt mindent elkövet, hogy ezt megakadályozza. Még nem lehet ezékben a napokban tisztán látni, az elkövetkező időkben hogyan alakul a brazíliai helyzet, az azonban kétségtelen, hogy az ország haladó erői és a törvényesség hívei egyöntetűen Goulart mellett állnak. Bármi történjen is azonban az elkövetkező napokban Brazíliában, az események tükrében kétségtelenül látható, hogy az, amit Quadros elindított, és ami csaknem minden dél-amerikai államban forr, az egy logikus történelmi folyamat. Kuba után a többi amerikai tőkés elnyomás és politikai beavatkozás alatt élő délamerikai állam is szabadulni igyekszik az Egyesült Államok polipkarjaiból. Természetesen Washington — mint a Quadros lemondását befolyásoló tényezők is mutatják: nem egykönnyen engedi ki karmaiból zsákmányát. A történelem logikája viszont kétségtelenül bizonyítja: az elnyomott népek szabadság-törekvéseinék folyamatát csak idedg-óráig lehet megakadályozni, feltartóztatni lehetetlen. tos rendeleteket ismertette. Elmondotta többek között, hogy a megye helyiiparában az idei első félévben 74 újítást adtak be, ebből 52-t elfogadtak és időközben 41-et be is vezettek belőlük. Ezenkívül tapasztalatcsere útján még újabb 5 újítási javaslat érkezett a megyébe. A beszámoló utáni vitában többen felszólaltak. Legtöbben kifogásolták, hogy a vállalatoknál leginkább eszmei díjazásban részesítik azokat az újítókat, akiknek javaslatait alkalmazásra elfogadták. Ezenkívül több panasz hangzott el arról is, hogy az egyes újítási díjak kifizetése eléggé hosszadalmas időt vesz igénybe, több gazdasági vezető pedig nincsen teljesen tisztában az újítási rendeletekkel. A vitában felszólalt Jámbor András, a HVDSZ Központi Vezetősége közgazdasági osztályának munkatársa is. Elmondotta, arra kell törekedni, hogy a gazdasági vezetők és a szakszervezeti bizottságok minél jobban megismerjék az újítási rendeleteket és azokat helyesen alkalmazzák. Ezzel lényegesen hozzájárulhatnak az újítómozgalom kiszélesítéséhez. Szerinte is igen elharapódzott az újítási javaslatok eszmei díjazása. Ez rendkívül helytelen, mert a rosszul megállapított újítási díj — amikor ugyanis nem veszik kellően figyelembe az újításokból származó népgazdasági eredményt — kedvét szegheti az újítóknak. Az ] újítási feladattervekről szólva el- f mondotta, hogy ezeket mindenkor jól és időben állítsák össze, úgy, hogy azokban a vállalatok előtt álló feladatok eredményesebb megoldását tegyék lehetővé. A tanácskozás után Simándi elvtárs a helyiipar legjobb újítóinak kiosztotta a vállalatok és szakszervezeti bizottságok tárgy- jutalmait, valamint a HVDSZ megyei bizottságának és a megyei tanács okleveleit. ^£étköznapi feljegyzés a kicsinyeskedőkről Nagyszerű terveink megvalósulását sokszor gátolják a személyeskedő szurkapiszkálások. Egyes embereknél oda vezetnek, hogy elhomályosul bennük az ügy, amelyet képviselnek és erejüket eljecsérlik jelentéktelen, apró személyes dolgokra. S ezeket úgy tálalják, hogy nem az egymáshoz való tartozás szálait erősítik, hanem gyengítik azokat, s beférkőzik közéjük a bizalmatlanság, ami természetesen nem vonz, hanem taszít. Magatartásukban afféle „vénasszonykodás” válik uralkodóvá, s figyelmük arra irányul, hogyan, miként tudnának borsot törni a másik orra alá. És ez magában hordja azt az alapvető veszélyt, hogy akarva, akaratlanul tudásukat, erejüket, idejüket nem tudják az általuk képviselt ügynek szentelni, munkájuk mechanikussá válik, a régi értelemben vett hivatalnokokká válnak. Gondoljunk csak azokra az emberekre, akik foglalkozásukat hivatásnak tekintik, esetleg, ha futólag van idejük az olyasmire, hogy észrevegyék munkatársuknak az új cipőjét, de hogy mustrálgatnák különösen és órákig arról beszélnének, milyen otromba a cipő, vagy pedig, hogy milyen sok pénze lehet az illetőnek, ha ilyen divatos cipőt tudott venni, erre már nem fordítanak sem időt, sem energiát, mert egyszerűen tudomásul veszik az ilyesmit, az ilyen apró, személyes természetű dolgok kívül esnek gondolatkörükön. Arról van szó, aki teljes „mellel” a társadalmi haladás szolgálatában min, az megveti a kicsinyeskedést, attól is rossz a szájíze, ha közvetve hallja a szapu- lást, a szurkapiszkálást, hiszen a fő gondja mindig az, hogyan, mi módon lehetne többet tenni azért az ügyért, amelyet képvisel. S ezért foggal, körömmel verekszik, akkor érzi jól magát, ha látja, hogy napról napra jobban mennek a dolgok, és soha nem nyugszik meg, mert állandóan újabb és újabb igényeket támaszt vele szemben a társadalom. Hogy egyszerű példával éljek: lehet-e megnyugodni, ha mondjuk valamelyik faluban parkot létesítettek? Dehogyis lehet, hiszen lehet még fásítani, még nagyobb rendben tartani az utcákat és így tovább. Ez az üzemekben és mindenütt így van. Ha mondjuk egy üzemben a termelés emelkedésének kétharmada a termelékenységből fakad, lehet kutatni, vajon milyen lehetőség van még, hogy ez az arány tovább javuljon. Bármilyen tehetségesek, bármilyen jó ismerői szakmájuknak azok az emberek, akik a kicsinyeskedés mocsarába süly- lyednek, kárt okoznak a közösségnek, hiszen alig van mondanivalójuk, ha közös ügyről van szó, a munkával összefüggő tetteik mechanikusak, de annál nagyobb hévvel vetik bele magukat a személyeskedő, az egymást szapuló fertőbe. S itt foggal, körömmel védik vélt igazukat, a bíróságra viszik a dolgot, mondjuk, mert a szomszéd kutyája beleharapott a nadrágszárukba, vagy a közös kapura szerelt levelesládából kidobják a szomszéd újságjait, leveleit. Tehát egyrészt m ér g ezik környezetük légkörét, másrészt az állami szervek idejét haszontalan dolgokkal kötik le, mert ha valami haszontalan, akkor a személyeskedés az! Azonkívül pedig ostobaságaikkal megkeserítik mások életét, elhintik az emberek alkotóerejét gúzsbakötő bizalmatlanság magját, hiszen a kicsinyességekkel mart ember sokszor szintén „kutyaféle” dolgokat keres, kutat, amelyből marakodás lesz, esetleg ismét bírósági tárgyalás, hogy utána újrakezdődjön minden és ismétlődjön a végtelenségig. S ezzel másokat is arra kárhoztatnak, hogy elfecséreljék idejüket, erejüket. Őszintén szólva, az ilyen dolgok hallatán bosszankodva mosolyog az ember, egyesek vajon miért feledkeznek meg magukról, hogyan süllyedhetnek el a nevetségességig fajuló szurka- piszkálásokba, miért nem fordítják erejüket az általuk képviselt ügyre. Egyszerűen azért, mert nem ismerik fel azt az írott és íratlan törvényt, hogy a társadalom fejlődését, a jólét fokozását úgy lehet mindjobban gyorsítani, ha minden ember saját munkájára fordítja erejét, s ezzel természetesen mások munkáját is elősegíti, hiszen azé m- b er ek tevékenysége kölcsönhatásban van egymással. Tehát nem magánügye senkinek, hogy kicsinyeskedő-e vagy sem, hanem a közösség ügye. S ahol a szurka- piszkálókat nem térítik észre, gátlástalanul fertőzhetik a környezetet, ott sorvad a társadalom iránti kötelességtudat, a kicsinyeskedés bénító marka fojtogatja az alkotó kezdeményezést. Tekintve, hogy kicsinyeskedő ember akad mindenféle munkakörben, mindenféle foglalkozási ágban, jobban rajtuk kell tartanunk szemünket és meg kell találni a módját, hogy észre térítsük őket. Rá kell döbbenteni ezeket az embereket arra, hogy mennyit ártanak, s milyen haszon származik abból, ha olyan hévvel dolgoznak, mint amilyen hévvel azt lesik, hányszor vak- kantott a szomszéd kutyája. Olyan esetben pedig, amikor a jó szó nem használ, keményebb eszközöket is igénybe kell venni, mert a kicsinyeskedés az új társadalmi moráltól teljesen idegen, ártalmas, ki kell gyomlálni, mint a gazt a kultúrnövények közül. Cserei Pál Mezőgazdasági technikumot végzett, legalább kétéves gyakorlattal rendelkező , brigádagronómust azonnali belépéssel keres az Orosházi Gépállomás 13183
