Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-26 / 227. szám

1961. szeptember 26., kedd NÉPQJSÁG 3 \ Kukoricapótló „születik“ Rosszerdei becsület Rosszerdő. Mi jót mond ez a név az idegennek, aki először hallja Békés legnagyobb külterü­letét említeni. Mikor először pró­báltam képzetet alkotni a foga­lomról — réges-régen —, akkor nevethetnékem támadt. Csak ami­kor megismertem Rosszerdő ala­pos, becsületes embereit, a szé­pen munkált földeket — gondol­tam arra, hogy magamban meg­sértettem őket Régi, gyökeres közösségek — Tegnap — hétfőn — délután a Csaba-ótiteremben került bemuta­tásra az a 25-féle hidegkonyhai készétel, melyet a megyei tanács v. b. kereskedelmi osztálya, a ven­feketecsizmájú, karszalagos nyi­las lép be. összecsapja a bokáit és kezét a plafon felé lendítve bele­ordít a kártyázás zsongásába: — Kitartás! Éljen Szálasi! Mögötte pedig a kis ürgebaj­szú Mihalkovics jön be, olyan ragyogó pofával, mint aki gyé­mántot talált az utcán, s most ime, lássátok feleim, milyen bará­tom van. Amikor már beljebb ke­rültek, kiderült, nem razzia ügyé­ben jött, csak kedves ivókoma ez a Müller testvér. Hát iszik is. És pamacsbajusza alá olyan buzgalommal önti a ko­nyakot, hogy rossz nézni. És már dalol is. „Ébredj, ma­gyar.’' De olyan röhögés a válasz, hogy meghökkenten néz, véreres sze­mét körüljártatva a társaságon. Padlizsán hangja emelkedik ki a röhögésből. — Te, komám, ne énekelj, mert a Gigli testvérnek jobb hangja van. Hanem inkább mondjál valamit nekünk a vér­rögvalóságról — Az micsoda, kérem — néz rá a felemelt pohár mögül Müller testvér. Péter egy karosszékben ül. Fo­rog vele a világ. Az előbb is mo­solygott a pojácán... Tényleg azok is... És ezek elől kell bujkálnia? Ezek miatt kell rettegnie? Hiszen ostobák... már annak előtte, hogy új formá­ba lett öntve — csodálkozásra késztette az idegent. Beleszorult ebbe a részbe a paraszti szorga­lom, a takarékos, ütemezett élet, és az maga követelte meg azt a belső kapcsolatot, ami a rosszer­deiekben élt. Az első és a legjob­ban működő olvasókö ; itt ala­kult és itt formálja jövőjét a két év óta létrejött és azóta már Bé­kés legjobb termelőszövetkezetei közé tartozó Egyetértés. déglátóiparral egyetértésben hoz forgalomba a közeli napokban. A hidegkonyhai készítmények bemu­tatóján a kereskedelem képviselői nagy elismeréssel szóltak a kü­lönböző ételféleségekről Prrrrr! Prrrr Prrrr! Nagy csend lesz. A géppisztoly­sorozatok szinte az ablak alatt re­csegnek. És isméto.prrrrrr! prr! Egyes lö­vések. A szomszéd szobából, ahol „Pi­ci” már egy csöppnyi nadrágban lejt valami keleti táncot a gramo­fon ütemeire, áthallatszik a. hirte­len megbicsakló tű reccsenése, amint lefut a lemezről. A Trópu­si éj című tangó abbamarad És lent ismét csattognak a fegy­verek. ' — A győzelem éve, testvérek — csuklik Müller testvér. Péter tekintete Marika arcát keresi. A lány sápadt és elgondol­kodó, mintha nem is hallotta vol­na a géppisztolyok hangját oda- lentről. Ebben a pillanatban a kártya- asztal felöl rekedt hang hallatszik. — Kész vagyok, pajtások. Totál kész. Egy rongyos petákom nem maradt. Alex báró. — No, mit bámultok? Azt hiszi­tek, nincs tétem? Egy Petneházy- nak mindig van mit kockára ten­nie. — Bámultok, hülyék? Ott az a kis tündér, nem elég szép tét? Azé, aki megnyeri. És bárgyú mosollyal int Marika felé. (Folytatjuk) ta és meg sem látszik otthon. Itt meg komoly alapot jelent. Arra jártam feléjük. Büszkén, boldogan mutogatták, hogy mijük van. — Elvetettük az őszi árpát meg a takarmánykeveréket — mondja Tóth Gábor, a mezőgazdász. Ha­marabb, mint a versenyfelhívó szarvasi és gyomai járás. Föl van szántva minden és ha még eső is lenne, akkor még nyugodtak is lennénk. Az elnök, Balogh László kisért a száz férőhelyes istállón végig. — Tavaly semmi sem volt még itt. Most meg már villany is lesz Ha minden jói megy, a télen már kevesebb munkájuk lesz a tehené­szeknek. — Mert nehéz itt a munka — mondja Laurinyeez János tehe­nész. Kordét mos a kútnál. Lako­dalomba megy Csabára, gazdag tsz-tagokhoz, nehogy azt mondják, hogy Rosszerdőn szegényebben él­nek, hát legyen ez a kordé is ren­des. Fölnéz a kerék mögül és meg- törli a homlokát. — Azért megéri. 560 munka­egységem van augusztus 31-ig. — Dolgos ember is vagy János, az biztos — szól bele egy bajuszos, pirospozsgás arcú bácsi. — Kend is az — szól vissza a kordé mögül. — Én nem — mondja az öreg —, nem szerettem én a munkát sohasem. Nevetés. Huncutul, boldogan nevetnek itt az emberek. Herpai Gábor — mert így hív­ják az öreget — tovább mondja: — Fene, nem jó dolog az a tsz. Az újságíró „harap” a témára. — Miért nem jó, Herpai bácsi? Herpai bácsi: Mert dolgozni kell. Üjságíró: Már az is baj? Herpai bácsi: Hát már hogy a fenébe ne lenne baj. Ilyen deres fejjel már csak a menyecskék kö­rül kellene sündörögni — oszt nem a tehenek között. Üjságíró: Akkor miért jár a tsz- be? Herpai bácsi: Mert ha nem gyü- vök, akkor fenékbe billent a veze­tőség. Huncut, mennyire huncut tud lenni az ember. Még kacsintott is a kézfogásnál, mintha mondaná: — Írd meg fiam, ha van hozzá merszed. Azután mondja az agronómus, amikor már eljöttünk onnan. — Még a saját disznótorán sem marad otthon az öreg. Azt mondtam, hogy a becsület vezeti itt az embereket De nemcsak a maguk közössége, hanem az egész társadalom felé is. íme egy példa: Jó lehetőségük van öntözésre, de nem kapnak szórófejes öntöző- berendezést. Na, jó. Ha nincs, hát nincs. De azért úgy vetik a cu­korrépát, vörösherét, silókukori­cát, mintha öntöznék. — Hátha mégis lesz közben és akkor ne maradjunk hoppon. Csak akik ismerik felelősségük végtelen súlyát — tudnak így cse­lekedni. Azt is mondtam már, hogy a baromfitörzsállományt is úgy hoz­ták össze becsületből. Ma már baromfitenyésztésre kijelölt ter­melőszövetkezet és a 450 baromfi 5500-ra szaporodott azóta. Vagyonos, gazdag tsz az Egyet­értés és ők mondják, nem az új­ságíró: — A becsület a legnagyobb kincse a rosszerdei parasztnak. Kiss Máté Szarvas felé robogva, az út mindkét oldalán egymás után ma­radnak el a termelőszövetkezetek kukoricatáblái. Törésre várnak a csövek, melyekből, ha ké>-zer eny- nyi lenne, az sem volna sok. Bi­zony a szárazság alaposan meg­dézsmálta idén a törökbúzatermé­sünket; ezt a drága takarmány­kincsünket. Ebbéli gondolatunk­ból csak Szarvason, az öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézet kapuján kitóduló temérdek autó berregése zökkent ki. Vajon hová igyekeznek? Igaz, hogy ebben a határokon túl is ismert hatalmas „növénykísérleti laboratórium­ban” az efféle látvány elég gyako­ri. A mezőgazdálkodásban való ta­pasztalatszerzésnek ez az intéz­mény bő tárháza. Bent, a főépületben alig talá­lunk valakit. Szerencsére Debre­ceni József elvtárs, igazgatóhe­lyettes még dolgozószobájában van. Tőle tudjuk meg a „gépko­csi-invázió” igen érdekes okát. Akként fest a dolog, hogy sikerült kifogni a kukoricagondokon! Az intézet munkatársai, dolgozói ta­láltak egy növényt, amelynek magja azonos tápértékű a kukori­cáéval, a szára is felhasználható takarmányozásra és amellett ez a növény nem válogatós a talajok­ban és mindenképpen szerfelett igénytelen. A neve: törpecirok. Ki ne ismerné? A mezőgazdálkodás világában mindenki. Takarmá­nyozásra is használták itt-ott. Egyedüj a tápértékével nem vol­tak eddig tisztában és senki sem gondolt; arra, hogy a törpecirok takarmánygazdálkodásunkban „hézagpótló”, nélkülözhetetlen szerepet tölthet be. Az ÖRKI-ek kísérletük révén erre jöttek rá, vagyis népgazdasági szempontból nagy lehetőségek kapuját tárták fel. A gépkocsi-karaván, Kovács Gábor elvtárs, igazgató vezetésé­vel a kutatóintézet földjeire vitte éppen ki az érdeklődőket: Lestyán István elvtársat, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályának vezető­jét, Supala Pál elvtársat, a me­gyei tanács v. b. mezőgazdasági osztályának vezetőjét, továbbá a járási pártbizottságok és tanácsok, valamint állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek vezetőit, me­zőgazdasági szakembereit. Már az eddigiek alapján is érthető a nagy érdeklődés. Hiszen a takar­mánynövelésnek ez a gazdaságos módja országosan segítene takar­mánygond j ainkon. Debreczeni elvtárs további tájé­koztatásként elmondja, hogy inté­zetük a döntő fontosságú kísérle­tet a törpecirokkal idén végezte el a laboratóriumban és kint a földeken. Megállapították, hogy ez a növény a szikes, sőt a homokos talajon is megterem. Ezekből a si­lány talajokból is képes magának a szükséges vizet kipréselni és a neki való minden egyéb tápanya­got biztosítani. Amellett, hogy magja, a laboratóriumi kísérletek szerint azonos tápértékű a kuko­ricáéval, & szára 8—15 százalék cukrot tartalmaz és így silózva vagy anélkül ez is etethető. A lá­togatók a törpecirok gépi betaka­rítását tekintették meg. A kukori­cáéval azonos területről nagyobb termés takarítható be. Kísérleti vetés után — ami a kísérleti agro­technika miatt az általános üzemi vetésektől eltérően ritkásabb szo­kott lenni — egy holdról 20 iwa- zsa törpecirkot takarítottak be. Holdanként egyébként az ü?*wrd vetéseknél 5 kilogramm vetőma­got kell majd számítani. Termesz­tési problémája azonos a többi ci­rokéval és a kukoricáéval, tehát új agrotechnikai módszert nem követel. Mivel törpe, a talajerőki­használása sem nagy. Már Surá- nyi, a neves agrobiológus említi régi szakkönyvében, hogy általá­ban a cirok az Alföld növénye, mert szárazságtűrő, s a talajned­vességet jól hasznosítja. A kutatóintézet kísérleti földiéi­ről 200—250 mázsa magtermést ta­karítanak be. Ebből elsősorban a Békés megyei igényt kívánják ki­elégíteni. Ugyanis Hajdú-Bihar megyében is felfigyeltek a nagy jelentőségű kísérletre, sőt mező- gazdasági szakembere révén Csehszlovákia is érdeklődik már ez iránt az igen biztató felfedezés iránt A törpecirok „bevezetéséig”, az országban való rendszeres ter­mesztéséig még eltelik egy-két év, de akkor aztán nagy gond hull le mezőgazdaságunk válláról. Huszár Rezső Szervezetté teszik a szövetkezeti gépek karbantartását A Földművelésügyi Minisztéri­um korábban rendeletet tett köz­zé, amelyben kötelezte a gépállo­másokat a szövetkezeti gépek kar­bantartására. Megyénk legtöbb gépállomása felkészült erre az igen fontos munkára. A szövetkezetek kezelésében je­lenleg 770—780 erőgép van, ame­lyek jó részét eddig nemigen ré­szesítették a gép üzemeltetésével kapcsolatban előírt karbantartás­ban. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályának dolgozói né­hány héttel ezelőtt a gépállomá­sokkal közösen megbeszélést foly­tattak több termelőszövetkezettel erőgépeik üzemeltetésének bizto­sítására. A közös gazdaságok ve­zetői örömmel vették a gondosko­dást. Ennek eredényeként a me­gyei tanács és a Gépállomások Igazgatósága szervezetté teszik a szövetkezeti gépek javítását, még a kisebb karbantartást is. Ezekre a munkákra ütemtervet állítanak össze, amelyeket a szövetkezeti vezetőkkel közösen beszélnek meg és hajtanak végre. Tanácskoztak a békési járás állattenyésztői A békési járás termelőszövetke­zeteinek állattenyésztői és brigád­vezetői szeptember 23-án, szomba­ton tanácskozást tartottak a Hi­dasháti Állami Gazdaságban. A Hidasháti Állami Gazdaság kije­lölt bemutató-üzem, és állatte­nyésztéséről híres. Ezért a részt­vevők megtekintették a gazdaság állatállományát, azok korszerű, modern nevelését és elhelyezését. Laczó Pál elvtárs, a járási tanács főállattenyésztője hangsúlyozta a résztvevők előtt, hogy elsősorban a tisztaság, a gondozók fegyelme és a pontos etetés legyen az, amit termelőszövetkezeteikben hasz­nosítani fognak. Kiss Endre, az állami gazdaság főállattenyésztője ismertette a gazdaság állatálományának fejlő­dését, majd a korszerű állatneve­lési eljárásokról beszélt. Nem ment könnyen Talán éppen azért nem, mert nagyon megszokott és nagyon jó volt itt az élet. Sok éjszakába nyúló vita és hajnalra virradó gondolkodás.' Két világ küszöbén tántorgott a rosszerdei parasztság és nyugalmat is várt, meg újat is. Aztán megtört a jég. Akkor már nem volt vita. Minden ment egy­szerre. — És ha már benne vagyunk — mondták —.akkor dolgozzunk is, ahogy megszokták nálunk — a szentségit! Egyetértés lett a nevük. — S ha így van, akkor legyen is egyet­értés és megfegyelmezni a szét- húzókat — a nemjóját! Méreggel, büszkeséggel hozták egységbe az új közösséget és ez S2ebb is, jobb is lett, mint a régi. Hamar lett közös állatállomány is. Nincsenek törzsbaromfik? Lesz! És lett 450 darab. Hozott mindenki egyet. A legszebbet hoz­Az asszonyok örömére.. —25 féle hidegkonyhai készétel várja a vásárlókat — Egymillió-százezer forint értékű társadalmi munka az idén Békéscsabán a lakosság az idén egymillió-százezer forint ér­tékű társadalmi munkát végzett. Különösen sokan vettek részt a járdaépítésben, parkosításban, az utak építésénél és az iskolák ta­tarozásában. A járdaépítésben a Kastély és a Szegfű utcabeli lakók jártak az élen, a parkosításban a Szarvasi út lakói. Az útépítésnél a Gyóni Géza utcában a MÄV-nyugdijasok, a KIOSZ tagjai, valamint a TÜZÉP dolgozói serénykedtek. Az iskolák tatarozásába a VIII-as számú iskolai szülői munkaközösségei kapcsolódtak be a legered­ményesebben. Említésre méltó a KISZ-tábor központi háza építésénél vég­zett társadalmi munka, amelyben számos vállalat, üzem, szerv és intézmény dolgozói vettek részt. VWVWVWWV/WWVWVWVWW^/VSAAA/WWW "V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents