Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-26 / 227. szám

2 NÉPÚJSÁO 1D61. szeptember 26., kedd A szovjet kormány közleménye a leszerelés kérdésében folytatott kétoldalú szovjet—amerikai tárgyalásokról (Folytatás az 1. oldalról.) élveiről is megállapodást kötni. Az Egyesült Államok képviselőd azonban nem fogadták el a közös dokumentum szovjet tervezetét: az általános és teljes leszerelési szerződés alapelveiről sízóló nyi­latkozatot. A közlemény megállapítja, hogy a kétoldalú tárgyalások utol­só szakaszában — New Yorkban — az Egyesült Államok elfogadott egy sor olyan tételt, amelyhez ra­gaszkodott a szovjet fél, s a szov­jet kormány ezt figyelembe véve arra a következtetésre jutott, megvan a lehetősége, hogy az ENSZ-közgyűlés elé a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok közös javaslatot terjesz- szen „Az elvekről szóló nyilat- kozat” címmel, mint irányelv-tervezetet az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó szerv számára. A közlemény rámutat, hogy az Egyesült Államok kormánya a szovjet fél kívánságára szeptem­ber 19-én hozzájárult ahhoz, hogy az „elvekről szóló nyilatkozatból” iktassák ki azt a tétéit, mély sze­rint nemcsak a leszerelési intéz­kedések fölött kell ellenőrzést te­remteni, hanem azok fölött a fegyveres erők és fegyverzet fö­lött is, amelyek a leszerelés ilyen vagy olyan szakaszában az álla­mok tulajdonában maradnak. A szovjet kormány — hangzik a közlemény — ugyanakkor kije­lenti, hogy amennyiben az Egye­sült Államok és szövetségesed nem mondanak le arról az álláspont­jukról, amely a fegyverzet fölötti ellenőrzés megteremtésére irá­nyul, akkor komoly nehézségek támadhatnak az általános és tel­jes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével kapcsolatos tár­gyalásokon. A közlemény rámutat, hogy a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni: mélységesen elvi kérdés az, hogy megvalósít­ják a leszerelést ellenőrzés mel­lett vagy hogy ellenőrzést terem­tenek a fegyverzet felett. A tárgyalások folyamán — mu­tat rá a közlemény — lehetetlen­nek bizonyult a megegyezés az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó szerv összetételét ille­tően, mivel az amerikai javasla­tok szerint a semleges államokat továbbra is távol tartják a le­szerelés kérdésében folytatandó tárgyalásoktól. A szovjet kormány elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy a közgyűlés e tekin­tetben olyan határozatát hozzon, amely egyenjogú részvételt biz­tosít a leszerelési tárgyalásokon minden olyan államnak, amely­nek ehhez törvényes joga van és mely államok nélkül nem lehet eredményesen tárgyalni. (MTI) ítéletet hirdettek a komlorosi gyilkosok ügyében Tegnap, szeptember 25-én dél­után a Szegedi Katonái Bíróság ítéletet hirdetett Vojgel Mihály és társad ügyében, akik 1957. február 12-én meggyilkolták Keve Mihály karhatalmista hadnagyot. A békéscsabai városi tanács nagytermében mintegy négyszá­zan hallgatták végig a katonai bí­róság határozatát, mely szerint Vojgel Mihályt és Nyemcsok Györgyöt halálra, Gulyás Tamást 15 évi börtönre ítélte. Az ügyész Gulyás Tamás eseté­ben súlyosbításért fellebbezett, a védők pedig a Vojgel és Nyemcsok ellen hozott ítélet enyhítéséért fel­lebbeztek. A két halálraítélt kegyeilemké- rést jelentett be. A Pravda I\ew York-í tudósítója leleplezi az amerikai ENSZ-küldöttség tisztátlan taktikázását Moszkva, szeptember 24. (TASZSZ) Sztrelnyikov, a Pravda New York-i tudósítója az ENSZ-köz­gyűlés 16. ülésszakát kommentál­va rámutat, hogy az amerikai küldöttség ezen az ülésszakon „tisztátlan taktikázáshoz” folya­modik. Az amerikai sajtó sokat ír az Egyesült Államok küldöttségének „váratlan hozzájárulásáról” ah­hoz, hogy a közgyűlés napirendjé­re felvegyék „Kína ENSZ-képvi- seletének” kérdését. Ebben azon­ban semmi váratlan nincs — írja Sztrelnyikov. A dolog úgy áll, hogy Washingtonnak ebben az év­ben nemigen sikerül műkö­désben hozni hírhedt szavazó­gépét, amelynek segítségével egy évtizeden át a csangkaj- sekisták csoportja foglalta el a népi Kína helyét az ENSZ- ben. Az amerikai diplomácia, félve az elszigetelődéstől, kénytelen volt visszavonulni és új taktikázáshoz folyamodni. E taktika lényege ab­ban áll, hogy a Kínai Népköztár­saság törvényes ENSZ-jogai hely­reállításának megvitatása helyett az amerikai diplomaták „Kína ENSZ-képviseletóről” szóló puszta fecsegésre akarják rávenni az ülésszak küldötteit, valamint arra, hogy a kérdést különleges bizott­ság elé utalják, vagyis, hogy a va­lóságos megoldást bizonytalan időre elodázzák. , Az amerikai diplomácia a le­szerelés problémája körül is ma­nőverezésibe kezdett. Az amerikai és angol küldöttség azt javasolja, hogy a nukleáris kísérletek be­szüntetésének kérdését az általá­nos és teljes leszereléstől elsza­kítva vitassák meg. A nyugati ha­talmak ilyen állásfoglalása ter­mészetszerűleg gyanút kelt, mivel csak a közelmúltban történt, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közösen terjesztették az ENSZ elé azokat a leszerelési el­veket, amelyeket a két ország kül­döttségeinek együttes erőfeszíté­seként dolgoztak ki. Ha az Egye­sült Államok hisz ezekben az el­vekben, akkor vajon miért köve­teli olyan makacsul a nukleáris kísérletek kérdésének elszakítá- sát a leszerelés általános problé­májától? Világos — írja Sztrelnyikov —, hogy ha szerződést írnak alá az ál­talános és teljes leszerelésről, akkor többé senki sem foly­tathat nukleáris kísérleteket. Vajon az amerikai küldöttségnek ez az ellentmondásos álláspontja nem arról beszél-e, hogy az Egye­sült Államok legalizálni szeretné azokat a föld alatti nukleáris robbantásokat, amelyeket jelenleg is folytat? A tisztátlan taktiká­zásokhoz folyamodó amerikai dip­lomácia arra tesz kísérletet, hogy erkölcsileg lefegyverezze az Egye­sült Nemzetek Szervezetét, aláássa a népek hitét e szervezetben. E célra használják fel Hammarsk­jöld tragikus halálát is. New Yorkban makacsul tartják magu­kat azok a híresztelések, melyek — Hirek az New York (MTI) Kennedy elnök vasárnap este — magyar idő szerint fél órával éj­fél előtt — a Massachusetts-állam- beli Hyannis Port ból repülőgépen New Yorkba érkezett, ahol — mint ismeretes — hétfőn beszé­det mond az ENSZ közgyűlésén. Nyugati hírügynökségek jelenté­sei szerint az elnök megérkezése­kor különösen nagyarányú biz­tonsági intézkedéseket foganato­sítottak a New York-i La Guardia repülőtéren, mert kevéssel az el­nök gépének beérkezése előtt a repülőtér rendőrsége Ismeretlen személytől fenyegető telefonhívást kapott. Az elnök személyes test­őrségén kívül több mint ezer egyenruhás rendőr és meg nem határozott számú polgári ruhás biztonsági tisztviselő látta el Ken­nedy védelmét. szerint Hammarskjöldöt a gyár* matosítók „távolították el”, mi­után már nem bíztak benne. Erre az amerikai sajtó is tesz utaláso­kat. Ugyanakkor, mintegy washing­toni jelzésre, az amerikai sajtó „az ENSZ válságáról” az „ENSZ haláláról”, „katasztrófáról” kezd riköltözni. A valóságban — mu­tat rá a Pravda tudósítója — az ENSZ semmiféle válságáról nem lehet szó. Ezt a válságot mesterségesen akar­ják létrehozni' azok, akik ér­dekeltek az ENSZ-főiitkár diktátori szerepének magatar­tásában, abban, hogy egy ilyen főtitkár a nyugati tömb aka­ratát hajtsa végre. Ezekben a napokban sok dele­gáció meggyőződik arról, mennyi­re igaza volt a Szovjetuniónak, amikor még a múlt évi ülésszakon javasolta az ENSZ-titkárság szer­kezetének megjavítását és átszer­vezését — fejeződik be a Pravda tudósítójának cikke. ENSZ-böl — Kennedy megérkezése után a New York-i Carlyle-szállodában több mint egyórás tanácskozást folytatott Rusk külügyminiszter­rel, Mccloy leszerelési főtanács­adóval, Arthur Dean-nel, a genfi atomértekezleten részt vett ame­rikai küldöttség vezetőjével, vala­mint több más vezető személyi­séggel. Mint az AP tudósítója jelentet­te, Kennedy a tanácskozáson meg­vitatta az ENSZ-közgyűlésen hét­főn elmondandó beszédének ter­vezetét. Hírügynökségi jelentések szerint Kennedy az ENSZ-közgyűlés hét­fő délelőtti — magyar idő szerint 15.30 órakor kezdődő — ülésén másodiknak mondja el beszédét. A beszéd elmondása után Ken­nedy az ENSZ székházának foga­dási termében találkozik több küldöttség tagjaival. Kennedy megérkezett New Yorkba 7. Szilveszter a Titanicon Péter cédulát talált az ajtaján: itEstére szívesen látunk. Tomi”. A társaság Szilveszterre ké­szül. Szilveszter-este... Péter gondolatai makacsul egy régi olvasmány körül keringenek. Kisfiúkorában, a Tolnai Világlap­jában kamaszos kalandvággyal olvasta a Titanic jéghegy-ka­tasztrófája történetét. Eszébe jut: a hajó óriás testébe már ömlött a víz, de a szalonban még játszott a zenekar. Két szoba egybenyitva a máso­dikon. Itt a házigazda: Arany. Herr Arany. Az asztalok mellett hűtővödör. Pezsgő. A vendégek konyakkal, borosüveggel érkeznek. Hadi-piknik. S jönnek egymás­után. Péter idegenül ténfereg. Marika a báróval. Szép szemei idegenül és üresen néznek szét — olyan, mint egy szép baba, amely­nek arcára még nem varázsolt mosolyt a művész ecsetje. És jönnek az ismerősök. Akár valami megkergült érettségitab­lón, vonul fej ismerős, ismeret­len, de most már főképpen isme­rősök. Jön Herr Arany, most nem bőr­kabátban, hanem szmokingban. Karcsú és elegáns. Jön egy díjbir- kózó-külsejű, drótkefe-hajú fe­kete férfi, vastag a nyaka, mint a bivalyé — Péter még nem isme­ri, ez „Padlizsán”, erdélyi mene­kült, a papája vagy a mamája bolgár volt, kertészeteik nyomán ragadt rá a pesti gúnynév az aranyif jak társaságában. — Wink­ler ezúttal egyedül, a sarokban, egy absztrakt csupa-szöglet „női port­ré” előtt vizenyős tekintettel, ke­zében konyakospohárral, a ta­nulmányozás pózában áll Herczeg Lajos, aki állandóan olyan csodál­kozó képet vág, mintha a papa tölténygyárának egész évi termése a feneke alatt robbant volna fel, bamba fiú, de szereti a társasá­got. És itt van Radocsay-Schwartz, aki mint valami kisgyerek a csör­gőjével, kis zacskó Napóleonnal játszik és úgy emelgeti, csörgeti a kezében, hogy mindenki nagybe­csű figyelmét felhívta arra, ma ő csak aranyban játszik. „Padlizsán” mellett Salamon Pici, platinahajú, karcsú, szép ala­kú (nem is pici) Pici. A kis tele­fonszínésznő, akit színpadon még nem sokan látták. Padlizsán mel­lett persze valóban picinek tűnik. Mindenkire mosolyog, s néha olyan kétségbeejtően egyformán, hogy ismerősei szerencsének tart­ják, amiért valóban ritkán látni a színpadon. Három-négy betanult szellemesség „o-lala”, kis sikkan- tás, „igazán, édesem?” — ez min­den, amit Pici az emberi kultúra néhány ezer évétől örökölt. De ezt se pazarolja. És persze itt van Daróczy, nagy feje alá esokomyakkendőt kötött, s neki most is van valami üzleti jelentenivalója Winklernek, amíg az el nem küldi a fenébe. — Gyerekek, sohase smene- zünk? — szólal meg Padlizsán. Valamelyik bőröndből előkerül a „koporsó”. A koporsó — kis ládika. Igazi smenező hozzá se kezd a játékhoz e kis szerszám nélkül, amelybe a kártyát rakják és ahonnan húzni kell. Ilyen koporsó volt a Nemze­ti Kaszinóban, a siófoki klubban és tudja az ég, hány kis zug-kár- tyafészekben széles e Budapesten. És együtt ülnek partnerek. Előt­tük a pénz, sok pénz. Mert zseton az asztal körül a nincs: itt kész­pénzre megy. Mintha béke lenne, olyan bé­ke, amilyet Pad­lizsán, Winkler, meg a többiek bé­kének tartanak. A csillár minden égője ragyog, a franciakártya fi­gurái ismerősen mosolyognak, most mintha fa­gyon messzire merült volna front és háború. A konyak és a gin jótékony gő­ze száll az agy­sejtekre. És ekkor ko- jognak az ajtón és fekete-egyen- ruháíj, kifényezett

Next

/
Thumbnails
Contents