Békés Megyei Népújság, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-26 / 227. szám
2 NÉPÚJSÁO 1D61. szeptember 26., kedd A szovjet kormány közleménye a leszerelés kérdésében folytatott kétoldalú szovjet—amerikai tárgyalásokról (Folytatás az 1. oldalról.) élveiről is megállapodást kötni. Az Egyesült Államok képviselőd azonban nem fogadták el a közös dokumentum szovjet tervezetét: az általános és teljes leszerelési szerződés alapelveiről sízóló nyilatkozatot. A közlemény megállapítja, hogy a kétoldalú tárgyalások utolsó szakaszában — New Yorkban — az Egyesült Államok elfogadott egy sor olyan tételt, amelyhez ragaszkodott a szovjet fél, s a szovjet kormány ezt figyelembe véve arra a következtetésre jutott, megvan a lehetősége, hogy az ENSZ-közgyűlés elé a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös javaslatot terjesz- szen „Az elvekről szóló nyilat- kozat” címmel, mint irányelv-tervezetet az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó szerv számára. A közlemény rámutat, hogy az Egyesült Államok kormánya a szovjet fél kívánságára szeptember 19-én hozzájárult ahhoz, hogy az „elvekről szóló nyilatkozatból” iktassák ki azt a tétéit, mély szerint nemcsak a leszerelési intézkedések fölött kell ellenőrzést teremteni, hanem azok fölött a fegyveres erők és fegyverzet fölött is, amelyek a leszerelés ilyen vagy olyan szakaszában az államok tulajdonában maradnak. A szovjet kormány — hangzik a közlemény — ugyanakkor kijelenti, hogy amennyiben az Egyesült Államok és szövetségesed nem mondanak le arról az álláspontjukról, amely a fegyverzet fölötti ellenőrzés megteremtésére irányul, akkor komoly nehézségek támadhatnak az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével kapcsolatos tárgyalásokon. A közlemény rámutat, hogy a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni: mélységesen elvi kérdés az, hogy megvalósítják a leszerelést ellenőrzés mellett vagy hogy ellenőrzést teremtenek a fegyverzet felett. A tárgyalások folyamán — mutat rá a közlemény — lehetetlennek bizonyult a megegyezés az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó szerv összetételét illetően, mivel az amerikai javaslatok szerint a semleges államokat továbbra is távol tartják a leszerelés kérdésében folytatandó tárgyalásoktól. A szovjet kormány elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy a közgyűlés e tekintetben olyan határozatát hozzon, amely egyenjogú részvételt biztosít a leszerelési tárgyalásokon minden olyan államnak, amelynek ehhez törvényes joga van és mely államok nélkül nem lehet eredményesen tárgyalni. (MTI) ítéletet hirdettek a komlorosi gyilkosok ügyében Tegnap, szeptember 25-én délután a Szegedi Katonái Bíróság ítéletet hirdetett Vojgel Mihály és társad ügyében, akik 1957. február 12-én meggyilkolták Keve Mihály karhatalmista hadnagyot. A békéscsabai városi tanács nagytermében mintegy négyszázan hallgatták végig a katonai bíróság határozatát, mely szerint Vojgel Mihályt és Nyemcsok Györgyöt halálra, Gulyás Tamást 15 évi börtönre ítélte. Az ügyész Gulyás Tamás esetében súlyosbításért fellebbezett, a védők pedig a Vojgel és Nyemcsok ellen hozott ítélet enyhítéséért fellebbeztek. A két halálraítélt kegyeilemké- rést jelentett be. A Pravda I\ew York-í tudósítója leleplezi az amerikai ENSZ-küldöttség tisztátlan taktikázását Moszkva, szeptember 24. (TASZSZ) Sztrelnyikov, a Pravda New York-i tudósítója az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakát kommentálva rámutat, hogy az amerikai küldöttség ezen az ülésszakon „tisztátlan taktikázáshoz” folyamodik. Az amerikai sajtó sokat ír az Egyesült Államok küldöttségének „váratlan hozzájárulásáról” ahhoz, hogy a közgyűlés napirendjére felvegyék „Kína ENSZ-képvi- seletének” kérdését. Ebben azonban semmi váratlan nincs — írja Sztrelnyikov. A dolog úgy áll, hogy Washingtonnak ebben az évben nemigen sikerül működésben hozni hírhedt szavazógépét, amelynek segítségével egy évtizeden át a csangkaj- sekisták csoportja foglalta el a népi Kína helyét az ENSZ- ben. Az amerikai diplomácia, félve az elszigetelődéstől, kénytelen volt visszavonulni és új taktikázáshoz folyamodni. E taktika lényege abban áll, hogy a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogai helyreállításának megvitatása helyett az amerikai diplomaták „Kína ENSZ-képviseletóről” szóló puszta fecsegésre akarják rávenni az ülésszak küldötteit, valamint arra, hogy a kérdést különleges bizottság elé utalják, vagyis, hogy a valóságos megoldást bizonytalan időre elodázzák. , Az amerikai diplomácia a leszerelés problémája körül is manőverezésibe kezdett. Az amerikai és angol küldöttség azt javasolja, hogy a nukleáris kísérletek beszüntetésének kérdését az általános és teljes leszereléstől elszakítva vitassák meg. A nyugati hatalmak ilyen állásfoglalása természetszerűleg gyanút kelt, mivel csak a közelmúltban történt, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közösen terjesztették az ENSZ elé azokat a leszerelési elveket, amelyeket a két ország küldöttségeinek együttes erőfeszítéseként dolgoztak ki. Ha az Egyesült Államok hisz ezekben az elvekben, akkor vajon miért követeli olyan makacsul a nukleáris kísérletek kérdésének elszakítá- sát a leszerelés általános problémájától? Világos — írja Sztrelnyikov —, hogy ha szerződést írnak alá az általános és teljes leszerelésről, akkor többé senki sem folytathat nukleáris kísérleteket. Vajon az amerikai küldöttségnek ez az ellentmondásos álláspontja nem arról beszél-e, hogy az Egyesült Államok legalizálni szeretné azokat a föld alatti nukleáris robbantásokat, amelyeket jelenleg is folytat? A tisztátlan taktikázásokhoz folyamodó amerikai diplomácia arra tesz kísérletet, hogy erkölcsileg lefegyverezze az Egyesült Nemzetek Szervezetét, aláássa a népek hitét e szervezetben. E célra használják fel Hammarskjöld tragikus halálát is. New Yorkban makacsul tartják magukat azok a híresztelések, melyek — Hirek az New York (MTI) Kennedy elnök vasárnap este — magyar idő szerint fél órával éjfél előtt — a Massachusetts-állam- beli Hyannis Port ból repülőgépen New Yorkba érkezett, ahol — mint ismeretes — hétfőn beszédet mond az ENSZ közgyűlésén. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint az elnök megérkezésekor különösen nagyarányú biztonsági intézkedéseket foganatosítottak a New York-i La Guardia repülőtéren, mert kevéssel az elnök gépének beérkezése előtt a repülőtér rendőrsége Ismeretlen személytől fenyegető telefonhívást kapott. Az elnök személyes testőrségén kívül több mint ezer egyenruhás rendőr és meg nem határozott számú polgári ruhás biztonsági tisztviselő látta el Kennedy védelmét. szerint Hammarskjöldöt a gyár* matosítók „távolították el”, miután már nem bíztak benne. Erre az amerikai sajtó is tesz utalásokat. Ugyanakkor, mintegy washingtoni jelzésre, az amerikai sajtó „az ENSZ válságáról” az „ENSZ haláláról”, „katasztrófáról” kezd riköltözni. A valóságban — mutat rá a Pravda tudósítója — az ENSZ semmiféle válságáról nem lehet szó. Ezt a válságot mesterségesen akarják létrehozni' azok, akik érdekeltek az ENSZ-főiitkár diktátori szerepének magatartásában, abban, hogy egy ilyen főtitkár a nyugati tömb akaratát hajtsa végre. Ezekben a napokban sok delegáció meggyőződik arról, mennyire igaza volt a Szovjetuniónak, amikor még a múlt évi ülésszakon javasolta az ENSZ-titkárság szerkezetének megjavítását és átszervezését — fejeződik be a Pravda tudósítójának cikke. ENSZ-böl — Kennedy megérkezése után a New York-i Carlyle-szállodában több mint egyórás tanácskozást folytatott Rusk külügyminiszterrel, Mccloy leszerelési főtanácsadóval, Arthur Dean-nel, a genfi atomértekezleten részt vett amerikai küldöttség vezetőjével, valamint több más vezető személyiséggel. Mint az AP tudósítója jelentette, Kennedy a tanácskozáson megvitatta az ENSZ-közgyűlésen hétfőn elmondandó beszédének tervezetét. Hírügynökségi jelentések szerint Kennedy az ENSZ-közgyűlés hétfő délelőtti — magyar idő szerint 15.30 órakor kezdődő — ülésén másodiknak mondja el beszédét. A beszéd elmondása után Kennedy az ENSZ székházának fogadási termében találkozik több küldöttség tagjaival. Kennedy megérkezett New Yorkba 7. Szilveszter a Titanicon Péter cédulát talált az ajtaján: itEstére szívesen látunk. Tomi”. A társaság Szilveszterre készül. Szilveszter-este... Péter gondolatai makacsul egy régi olvasmány körül keringenek. Kisfiúkorában, a Tolnai Világlapjában kamaszos kalandvággyal olvasta a Titanic jéghegy-katasztrófája történetét. Eszébe jut: a hajó óriás testébe már ömlött a víz, de a szalonban még játszott a zenekar. Két szoba egybenyitva a másodikon. Itt a házigazda: Arany. Herr Arany. Az asztalok mellett hűtővödör. Pezsgő. A vendégek konyakkal, borosüveggel érkeznek. Hadi-piknik. S jönnek egymásután. Péter idegenül ténfereg. Marika a báróval. Szép szemei idegenül és üresen néznek szét — olyan, mint egy szép baba, amelynek arcára még nem varázsolt mosolyt a művész ecsetje. És jönnek az ismerősök. Akár valami megkergült érettségitablón, vonul fej ismerős, ismeretlen, de most már főképpen ismerősök. Jön Herr Arany, most nem bőrkabátban, hanem szmokingban. Karcsú és elegáns. Jön egy díjbir- kózó-külsejű, drótkefe-hajú fekete férfi, vastag a nyaka, mint a bivalyé — Péter még nem ismeri, ez „Padlizsán”, erdélyi menekült, a papája vagy a mamája bolgár volt, kertészeteik nyomán ragadt rá a pesti gúnynév az aranyif jak társaságában. — Winkler ezúttal egyedül, a sarokban, egy absztrakt csupa-szöglet „női portré” előtt vizenyős tekintettel, kezében konyakospohárral, a tanulmányozás pózában áll Herczeg Lajos, aki állandóan olyan csodálkozó képet vág, mintha a papa tölténygyárának egész évi termése a feneke alatt robbant volna fel, bamba fiú, de szereti a társaságot. És itt van Radocsay-Schwartz, aki mint valami kisgyerek a csörgőjével, kis zacskó Napóleonnal játszik és úgy emelgeti, csörgeti a kezében, hogy mindenki nagybecsű figyelmét felhívta arra, ma ő csak aranyban játszik. „Padlizsán” mellett Salamon Pici, platinahajú, karcsú, szép alakú (nem is pici) Pici. A kis telefonszínésznő, akit színpadon még nem sokan látták. Padlizsán mellett persze valóban picinek tűnik. Mindenkire mosolyog, s néha olyan kétségbeejtően egyformán, hogy ismerősei szerencsének tartják, amiért valóban ritkán látni a színpadon. Három-négy betanult szellemesség „o-lala”, kis sikkan- tás, „igazán, édesem?” — ez minden, amit Pici az emberi kultúra néhány ezer évétől örökölt. De ezt se pazarolja. És persze itt van Daróczy, nagy feje alá esokomyakkendőt kötött, s neki most is van valami üzleti jelentenivalója Winklernek, amíg az el nem küldi a fenébe. — Gyerekek, sohase smene- zünk? — szólal meg Padlizsán. Valamelyik bőröndből előkerül a „koporsó”. A koporsó — kis ládika. Igazi smenező hozzá se kezd a játékhoz e kis szerszám nélkül, amelybe a kártyát rakják és ahonnan húzni kell. Ilyen koporsó volt a Nemzeti Kaszinóban, a siófoki klubban és tudja az ég, hány kis zug-kár- tyafészekben széles e Budapesten. És együtt ülnek partnerek. Előttük a pénz, sok pénz. Mert zseton az asztal körül a nincs: itt készpénzre megy. Mintha béke lenne, olyan béke, amilyet Padlizsán, Winkler, meg a többiek békének tartanak. A csillár minden égője ragyog, a franciakártya figurái ismerősen mosolyognak, most mintha fagyon messzire merült volna front és háború. A konyak és a gin jótékony gőze száll az agysejtekre. És ekkor ko- jognak az ajtón és fekete-egyen- ruháíj, kifényezett
